Elmélkedés a Család évében LXXV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXV.



Jákob utolsó évei.



„Izrael letelepedett tehát Egyiptomban, azaz Gósen földjén, és elfoglalta azt. Gyarapodott és megsokasodott. Tizenhét esztendeig élt Jákob Egyiptom földjén. Életének utolsó napjai összesen száznegyvenhét esztendőt tettek ki. Amikor aztán látta, hogy közeledik halálának napja, magához hívatta fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: Ha kegyelmet találtam szemedben, tedd kezedet ágyékom alá, és cselekedj velem irgalmasságot és hűséget, ne temess el engem Egyiptomban. Hadd nyugodjak atyáim mellett! Vigyél ki tehát majd engem erről a földről, és temess őseim sírjába! József azt felelte neki: Megteszem, amit parancsoltál! Erre ő azt mondta: Akkor esküdj is meg nekem! Ő pedig megesküdött. Erre Izrael imádta Istent az ágy fejére borulva. Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Ere magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot. Amikor megmondták az idős embernek: Íme, a fiad, József eljött hozzád,- összeszedte erejét, és kiült az ágy szélére. Amikor bement hozzá, azt mondta neki: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, amely Kánaán földjén van, és megáldott engem. Azt mondta: Megszaporítalak és megsokasítalak, és népek seregévé teszlek. Neked és utódaidnak adom majd ezt a földet örökös birtokul”.(47,27-48,4) József úgy érezhette, hogy ez az örökség neki is szól. Nagyon figyelt tehát apja szavaira. Pedig nem csak ennyit akart neki bejelenteni.

Billerbecki Szent Liudger missziós püspök

Irgalmasan bánik az Úr azokkal, akik szeretik őt.



2011.03.26. szombat



A testvérek közötti béke.



Már az Ószövetségben is igen nagy áldásnak tartották, ha a testvérek békességben éltek. Íme, a zsoltáros ujjongása: „íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges, ha együtt laknak a testvérek!Olyan az, mint a drága kenet a fejen, amely lecsordul a szakállra, Áron szakállára, lecsordul ruhája szegélyére. Vagy mint a Hormon harmata, amely lehull Sion hegyére. Ott adja az Úr az áldást, s az életet mindörökre”. (Zsolt 133,1-3) a papi felszentelésnél látták ezt a zsidók, hogy a kapott papi kegyelem így tölti be Áron egész lényét, ahogy a fejére öntött drága kenet elborította a keleti férfidíszt, a szakállat, papi ruhát. De az emberek nem papként is részesülhettek Isten áldásában és békéjében, amikor csendes éjszakákon a forró nyári nap után a hatalmas Hormonról hűvös harmat hull Zsidó országra, hegyekre, halmokra, felfrissít füvet, fát, virágot, beborítja a munkában elfáradt embereket, és Isten áldott simogatásának érzi minden lény. Az Újszövetség szerzője még nagyobb jóindulattal ígérheti követőinek ezt a békét, amelyet születésekor elsőként a betlehemi pásztoroknak, utána minden jóakaratú embernek ígértek az angyalok. Már Mikeás is erre utalt, amikor közölte Isten üzenetét, hogy földre szálló Szent Fia Betlehemben fog megszületni „és ő lesz a béke”. (Mik 5,4) Aki Őt befogadja, az birtokolja igazán a békét. Ő állítja helyre ég és föld között a tökéletes békességet, hiszen a saját testében, szenvedésében, halálában és föltámadásában békíti ki a megsértett isteni Fölséget és a lázadó emberiséget. Ezért mondja a búcsúzó Jézus: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja”. (Jn 14,27) Aranyszavú Szent Péter szerint „a testvérek közötti béke Isten akarata és Krisztus öröme. A szentség tökéletessége, az igazságosság mércéje, a tanítás mestere, az erkölcsök őre”

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül.



2011.03.25. péntek



Jézus karjaiban.



A papi hivatás Jézus követésében, akaratának napi teljesítésében áll. Ő a mi Urunk, kezére figyelünk, mint a zsoltárban szereplő cselédlány. Sokan vállalták már ezt az önátadást. De elfeledték nem is kevesen, hogy nem cselédek vagyunk, akik parancsokat lesnek és hajtanak végre, hanem Jézus barátai, akik önként odadugjuk érzékeny emberkezünket Jézus keze mellé. Először nyilván nagyon büszkén, amikor a magunk keze annyira jézusi lesz a papszentelésben, hogy egyszerűen úgy fogjuk meg a kenyeret az oltáron, hogy szinte Jézus keze lesz a mienk. Nem hebegünk az emberfölötti megtiszteltetéstől, nem dadogjuk, hogy vigyázat, kedves hívek, ez a kéz kenyeret érint, és én mondom ki az Ő szavait: „Ez az én testem, mely értetek adatik”. Ő adta ezt a hihetetlen nagyhatalmat és bátorságot. Az apostolok is lassan döbbentek rá, hogy nemcsak Jézus gyógyító hatalma szállt az ő kezükbe, hanem Jézus átszegezett keze mellé odakerült a mi papi kezünk is. Amikor Jézus a Damaszkusz előtt megtért Saulhoz küldi Ananiás nevű tanítványát, hogy keresztelje meg, tegye látóvá és tanítvánnyá, ezzel szereli le idegenkedését:„Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nékem. Megmutatom ugyanis neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért” (ApCsel 9, 15-16) Assisi Szent Ferenc csak diakónussá volt felszentelve, mégis oda kellett adnia nemcsak a kezét, hanem egész testét, hogy Jézus öt szent sebhelyét átvegye a Verna-hegyi látomásban. Mi rendszerint nem kapunk ilyen kitüntető külső jelet, de az életének igen sok sebét át kell vennünk, hogy megdicsőüljön bennünk. A ferences falakon, kapukon ott van egymás mögött a két stigmás kéz, köztük a kereszt. Hordozzuk lélekben valamennyien küldetésünk szent jelét, amikor szenvedünk.

Elmélkedés a Család évében LXXIV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXIV.



József gondoskodik apja családjáról.



József nem állt bosszút a testvérein, amiért annak idején kegyetlenül eladták rabszolgának Egyiptomba húsz ezüstért, hanem a fáraó tudtával és akaratával az ország leggazdagabb földjén adott nekik szállásbirtokot. Lehet, hogy megemlékezett Isten Ábrahámnak adott ígéretéről, hogy Kánaán területén egyelőre csak bérlő lehet, mert majd évszázadok múlva telik be Kánaán földjének végzete, az az erkölcsi romlás, amit Isten irgalma már nem tud elnézni, az isteni igazságosság teljes szigorával kell fellépnie az Úrnak, mint egykor Szodoma és Gomorra esetében is történt. Akkor majd a szépen kiépített Kánaánt saját népe kezére adja Isten. De hogy nyugodtan fejlődjék Izrael népe, és készülhessen fel történelmi küldetésére, a fáraót hangolta arra az intézkedésre, hogy József családja úri módon kapjon szálláshelyet. „József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta, és gondoskodott róluk, s atyja egész házáról, ellátva mindannyiukat élelemmel”. (47,11-12) Ugyanakkor az őslakók már nagyon nehéz helyzetben voltak, mert a szűk esztendők alatt minden megtakarított pénzük elfogyott élelemre. Józsefhez mentek tehát, hivatkoztak arra, hogy a raktárakban van elegendő gabona, József ne hagyja éhen halni családjaikat. József is tudta ezt, hiszen a fáraó álma megfejtésekor már erről is szólt a királynak: vannak állataitok, azokat hozzátok ide a fáraónak, ő pedig ad értük ennivalót. Aztán a fáraó tulajdona lett ilyen címen minden lakóház, az utolsó évben pedig önként ajánlották fel személyes szabadságukat, hogy ennivalójuk legyen és vetőmaghoz jussanak az újrakezdéshez. Isten mai ostoba ellenségei kiabálhatnak ezért? A hét bőtermő évben mindenkinek lett volna alkalma gondos munkával elraktározni a felesleget. De könnyebb volt nem dolgozni. József pedig úgy intézte, hogy mindenki újra gazdálkodhatott a maga volt birtokán, csak a mindenkori termés egy ötödét kellett beszolgáltatni a fáraó raktáraiba. Isten igazságos! Az emberek pedig belátták helyzetüket. Maguk mondták Józsefnek: „A te kezed műve, hogy megmenekültünk! Csak tekintsen ránk urunk, és mi örömmel leszünk rabszolgái a királynak”. (47,25)

Svédországi Szent Katalin apáca

Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik.



2011.03.24. csütörtök



Isten szerető tekintete.



Isten tekintete mindig szeretettel teljes, mert mindig a javunkat akarja. Öröktől fogva megtervezett mindent, amit a teremtésben meg akart valósítani. Fiának az Újszövetség főpapjának keresett papokat, amikor észrevett engem is, és úgy vélem, közösen megbeszélték: éppen akkor, amikor meg kell születnie ennek a somogyi kisfiúnak, ott igen nagy szükség lesz papokra. Meghívom őt is. Az édesanyám és édesapám szerető tekintete volt fénye ennek az isteni tekintetnek. Két, szülőfalumban szolgált ferences testvér tekintete is ebből az isteni fényből sugárzott felém. Az egyikhez négy évesen kerültem közel. Akkor kezdte szolgálatát. Olyan áhítattal, annyi szeretettel adta rám a legkisebb piros ministránsszoknyát, karinget és gallért, aztán úgy ment ki a főoltárhoz meggyújtani a tíz nyílegyenes gyertyát, hogy bennem is megmozdult a jóakarat: én is az oltárnál akarok szolgálni. Már bejáró gimnazista voltam, amikor egy másik testvér látott meg bennem valamit, ami a hivatás jele lehetett. De érezte azt is, hogy jön a fejlődő kisfiúban is az örök parancs: keresd meg, mit akar veled Isten. Keresni mindenkinek magának kell, saját eszével. Eme tájékozódása után saját akaratával kell döntenie. Egyik sem kicsi, egyik sem könnyű feladat. Ehhez adott ez a jó testvér akkor és később is imádságos segítséget. Ezek a kegyelmek adtak erőt úgy dönteni, hogy sem akkor, sem a mai napig nem bántam meg, nem vontam vissza. Az utolsó nagy döntés a pappá szentelésem előestéjén történt. A fölszentelésben kapja a férfi a papi hatalmat, a kegyelemosztás forrását, a papságot. Erre huszonnégy évesen adott alkalmat az Úr, és én nagyon öntudatosan igyekeztem átadni személyemet, egész lényemet, a teljes élethosszat. Azóta nekem ez a vigília ott a szombathelyi papnevelde kápolnájában ünnepnappá nemesült.

Elmélkedés a Család évében LXXIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXIII.



József bemutatja családját a fáraónak.



„Erre ő így szólt testvéreihez és apja egész házához: Felmegyek, és jelentem a fáraónak, és megmondom neki: Testvéreim és atyám egész háza népe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám, Juhpásztorok azok az emberek, és nyájak tenyésztésével foglalkoznak. Juhaikat és marháikat, s mindenüket, amijük csak volt, elhozták magukkal. Ha aztán ő majd hívat titeket, és megkérdezi. Mi a foglalkozásotok, feleljétek azt: Pásztoremberek vagyunk mi, a te szolgáid, ifjúságunktól kezdve a mai napig. Mi is, mint atyáink. Ezt kell mondanotok, hogy Gósen földjén lakhassatok, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálnak. Bement tehát József és jelentette a fáraónak: Atyám és testvéreim, juhaik és marháik és mindenük, amijük csak van, eljöttek Kánaán földjéről, és most Gósen földjén állnak. Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, s odaállította a király elé. Az megkérdezte őket: Mi a foglalkozásotok? Ők azt felelték: Juhpásztorok vagyunk mi is, szolgáid, mint atyáink. Aztán elmondták a fáraónak: Eljöttünk, hogy egy darabig földeden tartózkodjunk, mert nincs füve szolgáid nyájainak, mivel elhatalmasodott az éhség Kánaán földjén. Arra kérünk tehát, engedd meg, hogy mi, szolgáid, itt lehessünk Gósen földjén. A király erre azt mondta Józsefnek: Atyád és testvéreid eljöttek hozzád. Előtted, van Egyiptom földje: telepítsd le éket a legjobb helyen, és add nekik Gósen földjét. Ha pedig tudsz közülük ügyes férfiakat, tedd meg őket jószágaim felügyelőivé. Ezután József bevitte apját is a királyhoz. Eléje állította, és ő megáldotta a fáraót. Amikor az megkérdezte tőle: Hány esztendős vagy? -, ő azt felelte neki: Vándorlásom ideje százharminc esztendő, kevés és mostoha, és nem érte el atyám vándorlásának idejét. Aztán megáldotta a királyt és elment”. (46, 31-47, 10)

Mongrovejoi Szent Turibiusz hitvalló püspök

Uram, Istenem, szabadíts meg irgalmad szerint!



2011.03.23. szerda



Meghívásunk története.



Assisi Szent Ferenc egy alkalommal bensőséges imából tért vissza testvéreihez. Az egyik bokor mögül eléje toppant egyik rendtársa, és kicsit feldúltan, szemrehányóan kérdezte: „Miért éppen téged? Miért éppen téged? Miért éppen téged?” A szent rendalapító meglepődve kérdezett vissza:„De hát, testvérem, mit akarsz megtudni? Miért éppen téged választott Isten az evangélium szolgájának, amikor te nem vagy szép ember, híres ember, jelentős műveltséged sincsen? Szent Atyánk arca felderült: Látod, testvér, ezért választott engem Isten, mert nálam hitványabbat nem talált, akin mindenható irgalmát meg tudta volna mutatni Ez a kis történet rámutat arra, hogy választásában Isten tökéletesen szabad. Az Ószövetség kétezer éve érvényét vesztette, mert Jézus új és örök szövetséget kötött Fia által az emberiséggel. Újszövetség, új áldozat, új papság lépett a régi helyébe. Ha maradt volna a régi, én nem lehetnék pap, mert a zsidóságból csak Lévi törzséből, Áron családjából születettek lehettek papok. Jézus, az új és örök szövetség főpapja, aki nem hal, meg, hanem főpap marad mindörökké, maga válogatja Egyházának papjait. Nekünk is szól régi igéje: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn15, 16-17) Kiválasztásom tehát nem érdem, hanem Krisztus jósága. Talán arra volt tekintettel, hogy nagy szeretetű szülőktől születtem, akik vállalták a hatodik gyermeket. Igaz, kislányt vártak bennem, de elfogadtak. Nekem is olyan szívet adtak örökségbe, hogy soha nem kerestem a magam előnyeit. Meghívott tizenöt évesen. „Csak hívtak, jöttem, ennyi az egész”.(Mécs László)

Elmélkedés a Család évében LXXII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXII.



A nagy találkozás öröme.



„Azok száma tehát, akik Jákobbal Egyiptomba bementek, és az ő ágyékából származtak, fiainak feleségein kívül, összesen hatvanhat. Ezen kívül József fiai, akik neki Egyiptom földjén születtek: két személy. Jákob házanépének létszáma tehát, amely Egyiptomba bement, összesen hetven volt. Júdát közben előre küldte Józsefhez, hogy mondja meg neki, jöjjön elébe Gósenbe. Amikor aztán Gósen földjére érkezett, József befogatott szekerébe, és fölment apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, a nyakába borult, átölelte, és hosszan sírt. Izrael ekkor azt mondta Józsefnek: Mostmár örömest halok meg, mert láttam arcodat, és életben hagylak itt téged“. (Ter46,26-30) Íme, a Messiás családjának egy nagyon megható epizódja. Jákob Ábrahám unokája. Apja és nagyapja szűken kapták a gyermekáldás örömét a jó Istentől. Jákob volt a kiszemelt láncszem. akinek a családja rendkívüli viszonyok között: apósa ügyeskedése, a feleségek érvényesülése következtében kialakult családi viták közepette egymás után született Jákobnak tizenkét fia. Érdekes megfigyelni a Biblia lapjain, hogy a kezdeti lángoló szerelem hogyan változik át a kevésbé szeretett feleség, Lia javára elsődleges hitvesi szeretetté, amikor a már kialakult család tizenkét fia közül egyedül ő szülte a fiúk felét, a másik fő- és két mellékfeleség pedig két-két fiúval, összesen hattal ajándékozták meg a férjüket. Viszont a fiúk közül az elsődlegesen szeretett feleség, Ráchel fia, József volt az igazán kedvenc Jákob számára. Az ő hirtelen eltűnése Jákob életét attól kezdve teljesen beárnyékolta. Ez a szentírási sor árulja el rengeteg szenvedését: „Most már örömest halok meg, mert láttam arcodat,és életben hagylak itt téged”. (30)

Elmélkedés a Család évében LXXI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXI.



Idegen földön is Isten éltet.



„El is indult Izrael mindenével, amije volt. Amikor eljutott Beersebába, ott áldozati állatokat vágott atyja, Izsák Istenének. Hallotta, hogy Isten szólítja éjszaka látomásban, és azt mondja neki: Jákob, Jákob! Ő így felelt: Itt vagyok! Isten azt mondta neki: Én vagyok Isten, atyád Istene! Ne félj, csak menj le Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek téged! Lemegyek oda veled, és amikor majd visszatérsz, felhozlak onnan. József fogja lezárni a szemedet saját kezével”. (Ter 46,1-4) Kellett Jákobnak ez a biztató látomás. Ne feledjük, Kánaánból lépnek ki, arról a földről, amelyet az Úr Ábrahámnak és utódainak ígért. Jákob már menekült innen Ézsau elől. Aztán tizenegy fiúval, négy feleséggel tért vissza száműzetéséből egy másik idegen világba, hogy ott a családja igazi néppé szaporodjék, és megszállhassa örökre Kánaánt, amikor majd visszavonul oda. Attól se féljen, amit a babonás bálványimádók véltek, hogy most az Úr, Kánaán Istene keze alól egy ismeretlen istennek a földjére lép kiválasztottja, és ki lesz szolgáltatva egy bálvány hatalmának. Ezért mondhatja az Úrbiztatásul: „József fogja lezárni a szemedet saját kezével”. Felkerekedett erre Jákob Beersebából. Fiai feltették őt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt azokra a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elhozzák rajtuk az idős ember és mindenét, amit Kánaán földjén szerzett. El is jutott Egyiptomba Jákob minden utódával: fiaival, unokáival, lányaival és egész nemzetségével együtt”. (5-7)

Osimoi Szent Beneventusz püspök

Ha készségesen hallgatunk az Úrra, élhetünk javaival.



2011.03.22. kedd



Isten arca Jézusban.



Az ember arca bensőjének, jellemének tükre. Ezért szeretjük megörökíteni a nekünk kedves emberek arcképét. Ezért esik jól, ha találkozunk szeretteinkkel, és arcukon ott ragyog szívük öröme, ami a nekünk készített legszebb ajándék: az ő irántunk való szeretetét ragyogtatja meg, önmagát mutatja, legbensőbb jóságát teszi láthatóvá. Mózes és Illés Isten nagyon kedves gyermekei voltak. Mindketten nagyon szerették volna látni Istent olyannak, amilyen Ő a valóságban. Mózes Isten igen nagy jóságát tapasztalva, ésszel, szívvel átértve, átérezve, mindezt Isten arcán látni is kívánta: „Az Úr, pedig beszélt Mózessel, szemtől-szembe, úgy ahogy az ember barátjával szokott beszélni. Ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek. „Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon”. (Kiv 33, 11.13.20) Ugyanígy beszél a zsoltáros is: „Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik”. (Zsolt 24, 6) Ebből az arcból lehet látni igazán, Isten mit gondol rólunk, mit készít nekünk. Amikor Mózes olyan kitartóan eseng Istennek, hogy mutassa meg arcát, népe érdekében is teszi. A kereszténységhez sokkal kegyesebb az Úr: „Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fiának országába. Benne van a mi megváltásunk, a bűnök bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje. Benne lakjon az egész teljesség”. (Kol 1, 2-15.19) Jézusban minden titok felderül. Őt kell keresnünk imában, szentségimádásban, elmélkedésben.

Flüei Szent Miklós remete

Vétkeztünk, bűnbe estünk, Urunk, megszegtük törvényed.



2011.03.21. hétfő



Üres kezekkel a Szeretet előtt.



George Herbert: A templom című verse komoly rádöbbenésből született: Van templom a világon, amely igazán templom, nemcsak az alakja olyan, mintha templom lenne, pedig csak synagogé (zsinagóga, imaház, gyülekezés helye) A fogalmakat az ószövetségi korból eredeztethetjük. Mindkettő istentiszteleti hely. A zsinagógára, a gyülekezés helyére a szövetségkötés után negyven évig nem volt szükség, mert a zsidó nép családi sátrakban, hatalmas tábort alkotva lakott a pusztai vándorlás idején, de közös imára, igehirdetésre, Mózes beszédeire a szent sátorhoz gyülekeztek. A szent sátorba be sem fértek volna valamennyien, az az Úr lakóhelye volt, hogy népével egyforma lakhelye legyen. De előtte közvetlenül állt az oltár, az áldozat helye. Ahol áldozatot mutatnak be, azt a helyet és építményt hívjuk templomnak. Amikor a vándorlásnak vége lett, az Isten elleni lázadásért kapott büntetés pusztai kóborlása után elérkezett a honfoglalás, minden család beköltözhetett a legyőzött, Isten ítélete által kiirtott népek volt tulajdonába. Az Úr szent ládája (frigyszekrény) még kétszáz évig az öregedő sátorban lakott. Ott trónolt felette Isten dicsősége. Salamon király építette meg a lakóházak mintájára az a templom Kr.e. 586-ban esett áldozatul a pogány Babilon ostromában. Hetven év múlva visszatértek a zsidó foglyok, és kicsit vontatottan, de felépült az új templom, amelyben Urunk Jézus is sokszor imádkozott és tanított. A keresztény templomok összeölelik falaik közé Jézus híveit. Ott hallgatják Isten írott igéjét, és a papok prédikációját. De itt veszünk részt Jézus áldozatának jelenvalóvá tételében is, úgy, ahogyan nagycsütörtökön este és húsvét este maga Jézus mutatta meg. Jézus parancsa erre vonatkozik: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22, 19) a hívek tiszta lélekkel Magukhoz veszik itt Jézust a kenyér (és bor) színe alatt. A versben Jézus ezt a végtelen szeretetet említi a bűnben elvakult, szívében elidegenedett ember vigaszra. Testvér! Merj bemenni és találkozni Vele! Ő nem jutalom, hanem életed forrása. Egyetlen szép remény!

Elmélkedés a Család évében LXX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXX.

A szeretet „bosszúja”

Miután József teljesen igazságosan, megnyugtatóan kivizsgálta testvérei jő szándékát, felfedte kilétét, elhatározta, hogy édesapját és egész kiterjedt családját maga mellé veszi, és ott gondoskodik róluk a vissza lévő öt szűk esztendőben. Nem ő ment el a fáraóhoz családi örömhírével, de boldog volt, mert egyetlen feljebbvalója tiszta örömmel fogadta Egyiptom és a környező népek megmentőjének vigaszát: családja él és viszontláthatja őket. Józsefnek pedig semmi rossz érzése sem volt: megértette, hogy ő a gondviselés embere. Talán rásejtett az igazságra, amit viszont mi látunk tisztán, hogy ő Jézus Krisztus egyik előképe, amelyből meg lehet és meg kell értenünk, hogy a Messiásnak népéért sokat kell szenvednie. Teszi ezt nagy lélekkel: tarka köntöséért nem kér jóvátételt, hanem krisztusi módon kettőt küld az egész család minden tagjának. De lássuk a nagyvonalú segítést részletesen!„József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra. Hozatott mindegyiküknek két-két rend ruhát. Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonáéval és útravaló kenyérrel. Aztán elbocsátotta testvéreit. Amikor elindultak, azt mondta nekik: Ne veszekedjetek az úton”Azok felmentek Egyiptomból, eljutottak Kánaán földjére apjukhoz, Jákobhoz, és azt mondták neki: József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén! Apjuk szív e azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik. De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, és mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke, és így szólt: Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!” (Ter 45,21-28) – Az örökség miatt összeveszett, haragtartó gyerekek! Jákob szíve „hideg marad”, nem élt igazán hosszú évekig, mert sejtette, hogy gyermekei szíve gonoszul dobog.

Elmélkedés a Család évében LXIX.

Elmélkedés a Család évében
II. János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXIX.

Üzenet a családanyáknak.

A nőkhöz intézett üzenetében a Szentatya egyértelműen kiáll amellett, hogy a nők ismét megkapják a méltóáguknak és szerepüknek kijáró tiszteletet, s kifejezi csodálatát „azon jóakaratú nők iránt, akik a nők védelmében az alapvető társadalmi, gazdasági és politikai jogok kivívásának szentelték magukat, és bátor kezdeményezésükkel olyan korban álltak elő, amikor e küzdelmüket túlzásnak, a hiányzó nőiesség jelének, nagyzolásnak, sőt bűnnek tekintették!”A pápa a Teremtés könyve – „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő” (2,18) – alapján hívja fel a figyelmet, hogy a nő teremtése óta „a segítségnyújtás elvére van rendelve, de nem – s ez megfontolandó – az egyoldalú, hanem a kölcsönös segítségnyújtás elvére. A nő a férfi kiegészítője, mint ahogy a férfi a nő kiegészítője: férfi és nő kölcsönösen beteljesíti egymást. A nőiesség éppúgy megvalósítja az ’emberit’, mint a férfiasság, de másfajta, kiegészítő jelleggel… A női és férfi mivolt nemcsak fizikai és pszichikai, hanem ontológiai szempontból is kiegészíti egymást. Csak a férfias és nőies kettősség valósítja meg teljesen az emberit.”

Nagyböjt második vasárnapja

Menj el földedről arra a földre, amelyet mutatok neked!



2011.03.20. vasárnap



Ne féljetek!



Amikor Jézustól azt kérték tanítványai, hogy tanítsa meg őket imádkozni, lelkükben ott élhetett a vágy: így megtudjuk biztonságosan, milyen kapcsolatban állunk Istennel. Az ima elején ugyanis meg kell Őt szólítanunk. Mózestől kezdve Istent így lehetett, sőt kellett volna említeni: Jahveh, aki van. Aki több, értékesebb mindennél, ami van vagy lehetséges, sőt az összes létező összességénél is. Amikor ezt Mózes meghallotta, térdre rogyott, eltakarta arcát, hiszen a végtelen nagy Úrral állt szemben. Ki sem merték mondani népének tagjai a Jahveh nevet. Helyette az Úr megszólítás hangzott mindenütt. Keresztelő Jánossal új, bár nagyon rövid korszak kezdődött Isten és emberek között. Apja, Zakariás, nyolc napos fiacskáját nem szólítja Jánosnak, hanem a küldetését emlegeti, hiszen születése előtt három hónappal visszakapta az ősszülők által elvesztett kegyelmet, a fogadott fiúság méltóságát. Erről szólt neki Gábor főangyal a templomban, ezt a tudatot erősítette Mária, aki már szíve alatt hordozza a világ Megváltóját, és ez a fiú Mária Fiának előfutára lesz. Ezért hát ő már „a Magasságbeli prófétája”. (Lk 1, 76) János vajon hogyan szólította Istent, hogyan tanította imádkozni tanítványait? ( Lk 11 1) Jézus tanítványai már egyenesen Atyának kell, hogy szólítsák őt: „Mi Atyánk” (vö.Mt 6, 9; Lk 11,2) Igaziból ezt kellene mondanunk: Apukánk vagy Atyácskánk a héber szöveg (Abinu) nyomában. Halála előtt megerősíti őket: „Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük”.(Jn 17, 25-26) Ne féljetek!Hangoztatta Jézus: „a világban megpróbáltatások
érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját