Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXV.
Jákob utolsó évei.
„Izrael letelepedett tehát Egyiptomban, azaz Gósen földjén, és elfoglalta azt. Gyarapodott és megsokasodott. Tizenhét esztendeig élt Jákob Egyiptom földjén. Életének utolsó napjai összesen száznegyvenhét esztendőt tettek ki. Amikor aztán látta, hogy közeledik halálának napja, magához hívatta fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: Ha kegyelmet találtam szemedben, tedd kezedet ágyékom alá, és cselekedj velem irgalmasságot és hűséget, ne temess el engem Egyiptomban. Hadd nyugodjak atyáim mellett! Vigyél ki tehát majd engem erről a földről, és temess őseim sírjába! József azt felelte neki: Megteszem, amit parancsoltál! Erre ő azt mondta: Akkor esküdj is meg nekem! Ő pedig megesküdött. Erre Izrael imádta Istent az ágy fejére borulva. Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Ere magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot. Amikor megmondták az idős embernek: Íme, a fiad, József eljött hozzád,- összeszedte erejét, és kiült az ágy szélére. Amikor bement hozzá, azt mondta neki: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, amely Kánaán földjén van, és megáldott engem. Azt mondta: Megszaporítalak és megsokasítalak, és népek seregévé teszlek. Neked és utódaidnak adom majd ezt a földet örökös birtokul”.(47,27-48,4) József úgy érezhette, hogy ez az örökség neki is szól. Nagyon figyelt tehát apja szavaira. Pedig nem csak ennyit akart neki bejelenteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése