Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXVI.
Izrael fiaivá fogadja két unokáját.
Miután József megesküdött apjának, hogy halála után visszaviszi holttestét Kánaánba, Izrael pedig biztosította fiát, hogy nagyon megnöveli családját, még nagyobb megtiszteltetést is tartogatott számára. „Azért tehát a két fiad, aki neked Egyiptomban született, mielőtt idejöttem hozzád, legyen az enyém: Efraimot és Manasszét számítsák éppúgy az enyémnek, mint akár Rubent és Simeont. A többiek azonban, akiket utánuk nemzel, a tieid legyenek, és testvéreik nevét viseljék birtokaikban. Amikor ugyanis visszatértem Paddanból, Ráchel, a te anyád meghalt az úton, Kánaán földjén. Efratához közeledtem akkor, és eltemettem őt az efratai, - másik nevén a betlehemi - út mentén. Amikor Izrael meglátta József fiait, megkérdezte tőle: Kik ezek? –Ő így felelt: A fiaim, akiket itt adott nekem Isten. Azt mondta erre: Vezesd csak őket ide hozzám, hadd áldjam meg őket! – Elhomályosodott ugyanis Izrael szeme a késő öregségtől, így nem látott tisztán. – Odavitte tehát hozzá őket, ő pedig megölelte és megcsókolta őket. Aztán ezt mondta a fiának: Nem fosztottak meg látásodtól, sőt Isten még utódodat is megmutatta nekem! József ekkor elvette őket az apja öléből, és földig borult. Aztán Efraimot a maga jobbjára, azaz Izrael balkeze elé, Manasszét meg a maga baljára, azaz apjának jobb keze elé állította, és mindkettőjüket odavezette hozzá. Erre ő kinyújtotta jobb kezét és Efraimnak, a fiatalabb testvérnek a fejére tette. az balkezét pedig Manasszénak, az idősebbnek a fejére. Aztán megáldotta Jákob Józsefet ezekkel a szavakkal: Isten, akinek színe előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt ifjúságomtól kezdve mind a mai napig, az angyal, aki megszabadított engem minden bajtól, áldja meg ezeket a gyerekeket, szálljon át rájuk az én nevem, atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak a neve, és növekedjenek sokasággá a földön”. (48,5-16)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése