Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!
2011.04.02. szombat
A legédesebb kötelesség.
VI. Pál pápa szerint a papok Istenélő eszközei. Illik, hogy az élő Istennek élő eszközei is legyenek az élő emberek között. A holt, mozdulatlan eszközök is nagyon fontosak, a katolikus templomok, amelyeknek tornya az égre mutat, biztatva a munkában és szenvedésben megviselt embereket: érdemes mindezeket elvállalni, mert egyenes utunk van az égbe. Isten nem változik, mutatja a templom, Isten háza. Ez keresztelésünk, bérmálkozásunk helye. Itt voltunk elsőáldozók. Ide gyülekeztünk legalább vasárnaponként, hogy az egy Atya gyermekeiként egységet alkossunk Vele és egymással is, sőt elődeinkkel is, akik már a túlvilág lakói, akár a végcélban, a mennyországban élnek, akár annak kapcsolt tagozatban, a tisztítótűzben szenvedve-javulva várják az istenlátás csodálatos pillanatát. A közösség életének nem élő, de életet sugárzó helye a templom, ahol a családi élet alapját, a hitvesi szeretetet áldja meg az Egyház. És itt adódik a lehetőség Urunk Jézus Krisztus áldozatának jelenvalóvá tételére, szentséges Testének és Vérének magunkhoz vételére is. Mindennek az éltetője, Istennel való kapcsolatunk élő eszköze a templom papja. Ha nincs a templomnak papja, nincs szentmiséje sem. A templom pap nélkül imaház és egykori vallásos emlék. A gyülekezés eszköze maradhat, de atya nélküli árvaságban érezzük magunkat. Olvashatjuk Isten üzenetét, a Szentírást, de a tekintélyes magyarázat nem eleven szava az Úrnak, nem sajátjaként mondja el más mondókáját az alkalmi lektor. A pap gyarlóságai ellenére is eleven kapcsolat Istennel. Jézus rendezte így Egyháza életét. A papnak ez ad küldetéstudatot. Ezért tanul hosszú éveken át, gyűjti lelkébe a kegyelem kincseit, igyekszik Főpapjával, Jézussal intenzív barátságot ápolni, hogy ebbe a körbe be tudjon iktatni másokat is. Edződik küzdelmekben és szenvedésekben, hogy jövendő híveinek erőt tudjon sugározni, amikor majd erre is szükségük lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése