Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXXI.
Izrael temetése.
József, akit emberileg apja a legjobban szeretett fiai közül, mint a család leghatalmasabb tagja, átvette a családfő szerepét. „József ráborult apjára, siratta és csókolgatta őt. Aztán megparancsolta rabszolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be apját. Mialatt azok a parancsot telesítették, elmúlt negyven nap, mert így szokott ez lenni a holttestek bebalzsamozásánál. Egyiptom siratta őt hetven napig. Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó háza népéhez: Ha kegyelmet találtam előttetek, mondjátok meg a fáraónak, hogy apám megesketett engem: Íme, én meghalok. Temess engem az én síromba, amelyet Kánaán földjén ástam meg magamnak. Hadd menjek fel tehát, hadd temessem el atyámat, aztán majd visszatérek. A fáraó azt üzente neki: Menj csak felé, temesd el atyádat, amint megesketett. Fölment tehát, és vele ment a fáraó összes szolgája, házának vénei és Egyiptom földjének összes nagyja, valamint József háza népe és testvérei. Csak a gyermekek, a nyájak és a csordák nem, ezeket Gósen földjén hagyták. Szekerek és lovasok is voltak a kíséretében, így nem volt kicsi a tábor. Amikor aztán eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl fekszik, ott nagy és keserves siránkozással gyászszertartást tartottak. Hét napot töltöttek el ezzel. Amikor Kánaán földjének lakosai látták ezt, így szóltak: Nagy gyászuk van az egyiptomiaknak Jákob fiai úgy tettek tehát, ahogy apjuk megparancsolta nekik. Elvitték őt Kánaán földjére és eltemették”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése