KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS
(1386-1456)
*Capestrano, 1386. június 24. +Újlak, 1456. október 23.
János Dél-Itáliában, Aquila közelében, Capestranóban született. Atyja ,,északi
báró'', minden valószínűség szerint német származású, mert a család később
Tedeschinek, azaz Németnek nevezte magát. Az Anjou uralkodókkal költözött
délre, és végül a nápolyi király hűbérese lett. A Nápolyi Johanna körüli bajok
miatt sokat szenvedett a környék, és bizakodva tekintettek a határozott idegen
úrra, azt remélték tőle, hogy megvédi a népet. De hamarosan életét vesztette, s
ellenségei könyörtelenek voltak. János gyermekkorának egyik szörnyű élménye: a
szeme láttára égették fel atyja várát.
János rendkívüli tehetségekkel volt megáldva, ezért egész fiatalon Perugiába
küldték tanulni kora leghíresebb jogi karára. Közel tíz évig tanult. Tanulmányai
befejezése után Nápolyi László rövidesen kinevezte a Nápolyi Vicaria, a
királyság legfőbb bírósága elnökévé. Ezt a tisztet nem sokáig töltötte be, mert
egy perben igazságtalan ítélet meghozatalára kényszerítették, s ez egy ember
életébe került. Ekkor lemondott tisztéről, a király pedig Perugiába küldte
bíráskodni. Huszonhat éves volt. Két év múlva egy kis időre a város kormányzója
is lett.
Gyors karrierje és ragyogó állása birtokában eljegyzett magának egy nápolyi
grófi családból való leányt, és ekkor fordulat következett be az életében:
A Perugia és Malatesta közti háborúban elfogták és börtönbe vetették.
Megkísérelte a szökést, de ismét elfogták, és ekkor változott meg a lelke úgy,
hogy később a megtérését látta benne. Teljesen szakított a világgal,
felbontotta az eljegyzést, s belépett a ferences rendbe, mégpedig az akkor
újonnan induló obszervánsok közé.
Minden tehetségét és erejét Krisztus ügyének és a ferences rend megújításának
szentelte. Ezekben az évtizedekben ugyanis komoly küzdelem folyt azért, hogy a
ferences rendnek legalább egy része a Szent Ferenc által adott szigorú regula
szellemében éljen, és el ne veszítse minden hitelét az Egyház és a hívők előtt.
János először személy szerint élte az ősi ferences életformát, majd törvényhozója
lett az obszerváns irányzatnak. IV. Jenő pápával ő alkotta meg az obszerváns
szabályzatot, és mindent megtett annak érdekében, hogy egész Európában
meghonosítsa. Ahol csak megfordult, megreformálta a kolostorokat vagy új
konventokat alapított, amelyek aztán az obszerváns szellemben éltek. S éppen ez
az obszerváns mozgalom volt az, amely a hívők körében feléledő vallásos
érdeklődést újra az Egyház hatáskörébe tudta vonni.
A konstanzi zsinat (1414--1418) végre megszüntette az 1378 óta tartó nyugati
egyházszakadást, melynek következtében Európa -- legalábbis erkölcsi
szempontból -- romhalmazzá vált. Senki sem tudta, mit is kell hinnie, melyik
pápának kell engedelmeskednie, hisz harminc éven át legalább két pápát tudtak
maguk felett az emberek. Ebbe a zűrzavarba a Sziénai Szent Bernardin (lásd
május 20-án) és Kapisztrán Szent János által újra életre hívott
vándorprédikátorság hozott megoldást. Itáliában feltűntek a kolduló és
prédikáló barátok, és Kapisztrán János vitte ezt az életformát az Alpokon
túlra. Az igehirdetésnek ebben a formájában szinte a semmiből, elölről kellett
kezdeni mindent: a kereszténységet csak az ismerheti, aki maga hiteles
formájában éli (ezért volt olyan fontos az obszervancia, a ferences ősi
regula); enélkül minden teljesen hiábavaló, még a legszebb prédikáció is. Ez a
felismerés és misszió volt a Kapisztrán-féle obszerváns reform lényege.
János negyven éven át prédikált, naponta legalább egyszer, s néha három óra
hosszat. Ha valahol megjelent, eseményszámba ment. Városok és fejedelmek hívták
meg. 1442-ben IV. Jenő megbízásából Burgundiába és Flandriába, 1451-ben Európa
középső területeire ment, s mindig tizenkét testvér kísérte (név szerint
ismerjük őket!), akik részben tolmácsai voltak, hiszen János mindig latinul
beszélt, részben az írnok szerepét töltötték be. Olykor röplapokat is készített
a husziták ellen Csehországban. Járt Olmützben, Passauban, Augsburgban,
Würzburgban, Nürnbergben, Erfurtban, Jénában, Magdeburgban, Lipcsében,
Boroszlóban, Krakkóban. Beszélt birodalmi gyűléseken Regensburgban és
Frankfurtban. Magyarországi szerepéről később bővebben is szó lesz. S miközben
inkvizítorként a hit tisztaságáért harcolt, vitatkozott és prédikált, állandóan
keresték mint szentéletű tanácsadót is. Mindemellett összeszedett imádságos életet
élt, amely alapot adott roppant széles körű tevékenységéhez.
Prédikációi egy része írásban ránk maradt, részben a hallgatók feljegyzéseiben,
részben tőle magától. Állandóan a keresztény dogmatika lényeges témáiról
beszélt, amelyek körül annyi zűrzavar volt a lelkekben. Stílusa egyszerű, de
képekben nagyon gazdag.
Csodálatra méltó, hogy vándorprédikátor élete során honnan volt ideje az
íráshoz. Egy 17. században összeállított római kéziratgyűjteményben írásai
tizenkilenc kötetet töltenek meg! Írt a pápa főségéről és teljhatalmáról, a
házasságról; magyarázta a ferences regulát, kommentárokat írt jogi
szabályokhoz. Közben levelezett is, és e levelekből hétszáz meg is maradt.
A nép nemcsak prédikációit hallgatta, hanem csodálatos gyógyító erejét is felfedezte.
Nincs is olyan szent, akinek még az életében oly sok csodájáról készült volna
jegyzőkönyvszerű feljegyzés, mint Kapisztrán Szent János esetében. E
csodatételei barátja, Sziénai Bernardin szentté avatása után kezdődtek
Észak-Itáliában. Bernardin- ereklyéket hordott magánál, és ezeket helyezte a
betegekre, akik meggyógyultak. János pedig a gyógyulást mindig Bernardin javára
írta! Egy párizsi kódex közel kétezer ilyen gyógyulást sorol fel hely, személy,
dátum és tanúk adataival!
E sokoldalú apostoli munka mellett különböző rendkívüli megbízásoknak is eleget
tett, melyeket pápák és bíborosok bíztak rá. Így inkvizítorként kellett
fellépnie a fraticellik ellen, akik jóhiszemű vallásos rajongók voltak, és nem
vették észre, hogy a nemesség csoportjai eszközként használják fel őket hatalmi
harcaikban.
János nagyon határozottan harcolt kora gazdasági életének rákfenéje, az
uzsorakamat ellen. Gyakori volt ugyanis, hogy a kölcsön után hatvan százalékos
kamatot követeltek, ami lehetetlenné tette a szegényebbek számára az életet, s
falvak és városok váltak miatta polgárháború áldozatává. Mivel a plébániák alig
tudták ellátni a hívők lelkipásztori gondozását, maguk a hívők alakítottak
különböző testvérületeket. János a ferences harmadrendben Szeretetszövetséget
és több kórházat is alapított.
Élete utolsó szakasza és hősies önfeláldozása Magyarországhoz kapcsolja. ,,A
magyar rendek először 1452-ben hívták Kapisztránt Magyarországra Isten igéjének
hirdetése végett. Mikor a frankfurti birodalmi gyűlésen Magyarország
megsegítéséért küzdött, ígéretet tett, hogy személyesen is eljön hozzánk. Ekkor
kezdte hangoztatni felismerését, hogy Magyarország megsegítésén múlik Európa és
a kereszténység jövője a török veszedelem miatt. Írt a burgundi fejedelemnek, a
pápának és a császárnak, hogy késztessék összefogásra az uralkodókat. Ő maga
pedig elindult, hogy személyes jelenlétével lelkesítse a magyarokat a harcra,
és megakadályozza egy magyar-török szövetség létrejöttét.''
,,1455 májusában a Zala megyei Lendva közelében lépte át a határt, és július
elsején érkezett Győrbe, az országgyűlésre. Itt kapta kézhez az új pápa, III.
Callistus levelét, amelyben megbízta, hogy hirdesse Magyarországon a török
elleni hadjáratot. A spanyol származású pápa trónra lépésekor megesküdött arra,
hogy kiűzi a törököt Európából, s ehhez Kapisztrán Jánosban és Hunyadi Jánosban
megfelelő társakat talált. Július végén Kapisztrán János már egy szövetséges
hadsereg tervét küldhette a pápának, amelyet Hunyadi javasolt. Ez sajnos csak
terv maradt, de Kapisztrán János tovább fáradozott a minél szélesebb összefogás
érdekében. Részt vett a budai országgyűlésen, majd augusztus végén
Székesfehérvárra ment, innen Szegedre indult, hogy Hunyadival találkozhasson.
Hunyadi azonban nem várta meg, mert ügyei Erdélybe szólították, ezért
Kapisztrán utánament, s az esztendő hátralévő részét -- ekkor már hetven éves!
-- ő is Erdélyben tölti, ahol az ortodoxok térítésén fáradozik.
Január végén a pápai követ, Carvajal bíboros Budára kérette, és február 15-én a
budai vár templomában átadta neki a pápától küldött keresztet és a megbízást,
melynek birtokában keresztes háborút kell hirdetnie a törökök ellen.''
Márciusban összehívták az országgyűlést, de a rendek csak április folyamán
mozdultak meg, amikor híre jött, hogy a szultán Nándorfehérvár felé közeledik.
Az ország főurai nem értették az idők jelét, csak Hunyadi, Carvajal és
Kapisztrán fogta fel a helyzet súlyosságát.
Kapisztrán csak április 15-én indult el Budáról, hogy országszerte meghirdesse
a keresztes hadat. Július másodikán már huszonkétezer fős sereg gyűlt össze,
majd tíz nap leforgása alatt a száma hatvanezerre nőtt. Valamennyien János
gyújtó szava és hite hatására indultak hadba. A kíséretében lévő Giovanni da
Tagliacozzo megállapította: ,,Valóban ő volt az összes keresztesek igazgatója,
vezére, bírája, kapitánya és parancsnoka''.
Nemcsak a sereg összegyűjtésében volt fáradhatatlan, hanem a harcban is.
,,Szent Magdolna vigíliájának estéjén már négy órája küzd a török sereg, hogy
betörjön a várba. A harc kimenetele kétséges, hol az egyik fél szorul hátra,
hol a másik kénytelen a nagyobb tömeg erejének engedni. A keresztesek
önfeláldozása megzavarja a török hadrendet, kénytelenek csoportokra oszolva
harcolni. De amikor a szultán pihent seregeket vet a harcba, a törököknek végre
sikerül benyomulniuk a vár külső udvarába. Hunyadi katonái kétszer verik vissza
őket, éjfél körül harmadszor is benyomulnak. Szilágyi Mihály már kétségbeesik,
előkészületeket tesz a vár kiürítésére. Kapisztrán ekkor új kereszteseket hoz a
várba, s a megerősödött magyar védők újra támadnak: kénbe mártott lángoló
rőzsét és venyigét szórnak a törökökre, könnyen gyulladó anyagokat vetnek a
sáncokba. A tűz a törökök ruháin rettenetes gyorsasággal terjed, rémületet
kelt, zavart okoz, a török roham megáll, sőt megfordul, visszahömpölyög. Rövid
időn belül elmenekül a várfalak alól az utolsó élő török is. A támadás
meghiúsult, de azért Nándorfehérvár még nem szabadult fel; a török sereg
nagyobbik része eddig még nem avatkozott be a harcba.
Másnap a Száva túlsó oldalán táborozó kereszteseket annyira feltüzelte az esti
török támadás sikertelensége, hogy alig lehet féken tartani őket. Gúnyolni,
átkozni kezdik a törököket. Sőt a délután közepe táján Kapisztrán, aki a szávai
táborban tartózkodott, észrevette, hogy a keresztesek át-átszöknek a folyón, és
nyilakkal támadják a török lovasságot. Kapisztrán attól tart, hogy
meggondolatlanságukkal kockára teszik a tegnapi eredményt, ezért hívja őket
vissza, integet, kiabál, de hiába. Ekkor csónakba száll és utánuk megy. A
keresztesek pedig hozzáfutnak és kérik, vezesse őket harcba. Ekkor már nem
lehetett tétovázni, mert csata alakult ki, és Kapisztrán határoz: ťKi a
kezdetet adta, a befejezést is meg fogja adni!Ť -- kiált fel, és most már ő
buzdítja támadásra a katonákat: ťEz a győzelemnek ama nagy napja, amelyet
vártunk! Menjünk ellenük!Ť És merészsége megszerzi a legnagyobb győzelmet a
magyaroknak.
A keresztesek legázolták a török hadállás balszárnyát, elfoglalták az
ágyútelepeket. Visszaverésükre maga a szultán, Mohamed vezeti testőreit
ellenük, de most már Hunyadi is a keresztesek segítségére jön. A törökök
háromszor tettek kísérletet a támadás megállítására, Kapisztrán azonban lángoló
arccal siet előre, s amikor óvatosságra intik, így kiált: ťAki fél, meneküljön,
én negyven évig szomjaztam, vártam és kerestem ezt az alkalmat!Ť
A szultán maga is harcol, de a keresztesekkel szemben most nem tudnak
ellenállni. Elesnek legkedveltebb vezérei, elhull a janicsárok színe-java, maga
a szultán is sebet kap, és katonái félholtan viszik magukkal.
Mikor másnap hírül hozták Kapisztránnak, hogy a török sereg elmenekült,
könnyezett, és így kiáltott fel örömében: ťEz az a nap, melyet az Úr adott
nékünk, örvendjünk és vigadjunk rajta!Ť'' (Az idézetek Lovass Gyula: Kapisztrán
Szent János c. életrajzából valók a Hősök és szentek c. kötetből, Bp., 1941).
Amikor e győzelem híre Rómába ért, a pápa örök emlékezetül elrendelte Urunk
színeváltozása ünnepét, augusztus 6-ra, és szokássá tette a déli harangszót.
Három héttel később meghalt Hunyadi, és október végén az újlaki kolostorban
visszaadta lelkét Urának Kapisztrán János is. Testét itt őrizték mindaddig, míg
a török hódoltság idején ismeretlen körülmények között nyoma nem veszett.
1690-ben avatták szentté. Ünnepét 1890-ben vették fel a római naptárba, március
28-ra. Mivel ez a nap legtöbbször nagyböjtbe esik, 1969-ben az ünnepet
áthelyezték halála napjára, október 23-ra.
--------------------------------------------------------------------------------
A megtérést jelentő fogságát ő maga beszéli el: ,,Mérlegeltem, milyen magas a
torony. Véletlenül volt éjjeli takaróm, s mivel késem nem volt, a fogaimmal
hasogattam szalagokra. E szalagokból, bár hozzáadtam doktori jelvényemet is,
annyi hiányzott a földig, amekkora a régi Szent István-szobor... Kezdtem
leszállni ezen a szalagkötélen, de doktori jelvényem elszakadt, és én a földre
estem, miközben a lábamon lévő bilincsekkel nagy zajt csaptam, és mivel a lábam
is eltört, meg sem mozdulhattam. Észrevettek, elfogtak, s ugyanannak a
toronynak a fenekére vittek, ahol lábszáram közepéig ért a víz. Derekamnál
fogva lánccal a falhoz kötöttek, úgyhogy mindig lábon kellett állnom. Napi
élelmem egy kis darab kenyérből és egy pohár vízből állt. Ilyen állapotban a
harmadik nap éjjelén a természet nem tudott több ellenállást kifejteni.
Elaludtam, és álmomban nagy zajt hallottam, amely felébresztett. Láttam a nap
egy sugarát, amely a torony egész belsejét megvilágosította. Felemeltem a
fejemet, hogy Istennek hálát adjak, s akkor magam fölött láttam egy ferences
testvért, akinek a lábai át voltak fúrva. Amikor felemeltem a karomat, hogy
megragadjam, hirtelen eltűnt. Mikor lehajtottam a fejemet, kopasznak találtam,
miként most is látod. Akkor rájöttem, hogy az eltűnt testvér nem volt más, mint
a mi atyánk, Szent Ferenc. Megértettem Isten akaratát, hogy hagyjam el a
világot, és Neki szolgáljak.''
Alighogy jelentkezett a monteripidói kolostorban felvételre, kegyetlen próbára
tették. A guardián azt kívánta tőle, hogy Perugiában, ahol oly sok sikerben
volt része, alázza meg magát. Ismét csak ő maga mondja el: ,,Perugiába
visszatérve püspöksüveget tettem a fejemre, amelyre felírtam életem összes
bűnét és háttal ültem fel egy szamár hátára, hogy ezt a nyomorult, csalárd
világot szégyenbe hozzam. Ily módon lovagoltam végig Perugia utcáin
keresztül-kasul. A gyermekek versenyt dobáltak sárral és kővel, és valamennyien
bolondnak tartottak.''
A guardián nem is járt messze az igazságtól, mert később a szent így vallott
magáról: ,,Én büszkébb vagyok a sátánnál, de mióta ferencrendi testvér lettem,
iparkodtam megfékezni magamat. Büszkeségem legyőzésére, amióta Perugiában
időzöm, négy hónap alatt hétszázszor korbácsoltam meg magamat. Visszaemlékszem
ugyanis, hogy büszke nyakamat csak akkor tudtam megalázni, amikor napjában
hétszer korbácsoltam meg magamat.''
Mint vándorprédikátor nem annyira a szónak mesterfogásaival, mint életszentsége
erejével vonzotta maga köré az embereket. Följegyezték, hogy Bresciában a
városi hatóság ,,a polgárság nagy kísérete mellett lehozta őt a Szent
Apollinarisról nevezett kolostorból a térre, ahol ötven közszolga állt őrségül
mellette az előkelőségek tagjaival -- volt közöttük négy aranysarkantyús lovag
is! --, hogy a nép agyon ne nyomja. Útközben ugyanis mindenki érinteni akarta, és
próbálták habitusának legalább egy csücskét levágni, mintha csak Szent Péter
lett volna''.
Az obszervánsoknak szóló szabályzat utolsó fejezetében így ír: ,,Fel tehát,
harcosaim és testvéreim! Akár a hitetlenek földjén buzgólkodtok, akár a
katolikusok országaiban szolgáltok az Úrnak, megvetvén a világ gyönyöreit,
szent vággyal vágyódjatok az örök dicsőség babérjai után. Krisztus keresztjét
átkarolva feszítsétek meg magatokat a világnak és a világot magatoknak.
Vessetek le minden terhet és körülöttünk álló bűnt, az apostollal rohanjunk át
az elénk állított harcon, szemünket csak hitünk szerzőjére és beteljesítőjére,
Jézusra szegezvén!''
Egy nürnbergi polgár feljegyezte a szent napirendjét: ,,Hajnal előtt kel.
Elmondja a matutinumot, a laudest, a primát és a terciát, ezután misézik. Ennek
végeztével latinul beszédet intéz a néphez. Utána a tolmács, amennyire képes
volt, lefordította a népnek, amit mondott. A beszéd végeztével visszatért
rendjének kolostorába. A szexta és a nóna elvégzése után betegeket látogatott.
Sokáig tartózkodott náluk, mindegyik fejére rátette a kezét, és hozzájuk
érintette Szent Bernardin birétumát és vérét, s könyörögve imádkozott
valamennyiért. Ezután ebédel. Végül fogadja azok látogatását, akik hozzá
jönnek. Ezután elmondja a vesperást, és visszatér a betegekhez, ezeknél marad
késő estig. Végül a kompletórium és más kedves imádságai elvégzése után
nyugalomra tér. Nyugalma rendkívül rövid, mivel az álomra csak kevés időt szán.
A Szentírás könyveinek tanulmányozására még szakít egy kis időt.''
Életrajzírói elmondják, hogy gyalog és mezítláb tette meg hosszú útjait. Ha
aludt, ágya a puszta föld, vánkosa egy kő vagy egy darab fa volt. Három-négy
órát aludt mindössze. Napjában csak egyszer étkezett, s akkor is oly keveset,
mint egy gyermek. Húst harminchat éven át nem vett magához. Állandóan
vezeklőövet viselt, s még pápai nuncius korában is térden állva szolgálta ki
testvéreit.
A zimonyi táborba gyűlt keresztesekhez a következő beszédet intézte: ,,Ne
nyújtsátok ki kezeteket rablott jószág után, hanem szálljatok szembe Krisztus
keresztjének ellenségeivel. Űzzétek el őket, ne engedjétek, hogy a
kereszténységet legyűrjék. Könnyen legyőznek minket, ha csak zsákmány után
járunk; levernek minket a törökök, ha zsákmányért üldözzük őket. Harcoljatok
vitézül Krisztusért, és meglátjátok, hogy Isten áldása lesz rajtatok! Ha őket
legyőzzük, mindaz, amit ellenünk idehordtak, a birtokunkba kerül. Legyetek
bátrak a harcban, küzdjetek meg az ősi kígyóval, és megnyeritek az örök
boldogságot! Gyónjátok meg bűneiteket, és a római pápa teljes bűnbocsánatot ad
nektek! Ó, fiaim, ó, legkedvesebb magyarjaim, ó ti szegények! Fel a csatára a
török ellen!!!''
A győzelem után, az újlaki kolostorban betegen, tudván, hogy nagy barátja és
társa, Hunyadi már eltávozott az élők közül az Úrhoz, így kesergett: ,,Jaj
nekem, mert hosszúra nyúlik zarándokságom ideje és megfosztattam minden
reménytől... Miért tagadta meg tőlem Isten azt, hogy érte meghalhassak?
Annyiszor voltam háborúban, a hitetlenek között kitéve a halálnak, és
megmenekültem, s most tétlenül az ágyban, az ellenség kardcsapása nélkül halok
meg!''
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, ki Szent János hitvallód által
híveidnek győzelmet adtál a kereszt ellenségeivel szemben, kérünk, engedd, hogy
közbenjárására a lelki ellenség minden cselvetésén győzelmet arassunk, és az
igazság koronáját Tőled elnyerhessük!
Imádság:
Istenünk, te Szent Jánost küldted
szorongattatásban élő híveid megerősítésére; add meg kérünk, hogy oltalmad
alatt biztonságban éljünk, s őrizd meg Egyházadat szűntelen békében. A mi Urunk
Jézus Krisztus által.
Példája:
Tanulj keményen, és
rendíthetetlenül harcolj a hitedért!
