Szent Semaja

Szent Semaja 

próféta

Salamon királynak és fiának Roboámnak idején élt. Amikor Salamon király halála után Izrael népe két részre szakadt, Roboám harccal akarta visszaszerezni a 10 törzs feletti uralmat. Isten embere Semaja megtiltotta, hogy háborúskodjanak. Ez a királyok első könyve 12. fejezetében olvasható.

Jézus egy megtérő?

Megkeresztelkedésekor Jézus beállt a megtérést kereső bűnösök sorába, hogy így is megmutassa: közösséget vállal mindennel, ami emberi. A Pécsi Egyházmegye Vadfüge rovatából Csigi Péter írását közöljük.

Ahogyan az evangéliumok általában, úgy a Jézus megkeresztelkedéséről, pontosabban rituális alámerítkezéséről szóló beszámolók is át vannak itatva azzal a hittel, amely az ő feltámadása után született meg az egyházban. Jézus megkeresztelésének történetében egyszerre található meg a megtörtént esemény elbeszélése és annak teológiai értelmezése. Amikor a Szentírás magyarázói megpróbálják rekonstruálni az eseményt, többségében két irányból közelítenek.

Az egyik megközelítés abból indul ki, hogy Jézus, hasonlóan a többiekhez, mint megtérésre vágyó ember ment le a Jordán partjára, hogy az alámerítést kérje Jánostól. Ez az értelmezés azt emeli ki, hogy Jézus valóságos ember volt, teljes egészében korának gyermeke, egy azok közül, akik János szavára felismerték azt, hogy az életükben változásra van szükség, méghozzá azáltal, hogy az életüket Isten felé fordítják.

Egy másik, elterjedtebb megközelítés szerint Jézus megkeresztelkedése nem más, mint nyilvános működésének nyitánya, amikor a Lélekkel felkenve rálép az Istentől neki szánt útra. A jordánbéli keresztségkor tapasztalt teofánia, azaz a különleges isteni megnyilatkozás, megerősíti Jézust egyedi önazonosságában, amely őt Istenhez, mint Atyjához fűzi, aki a Lelkét árasztja rá.

E két megközelítés egyben két értelmezési irányt is képvisel, amelyek jó, ha kölcsönösen kiegészítik egymást, ha egy-egy szentírási szakasz értelmét kutatjuk. Hiszen ahogyan a történelmi magyarázat nem rázhatja le magáról a teológiai értelmezések különféle rétegeit, úgy a megtörtént esemény sem áldozható fel a teológiai eszmefuttatások oltárán. Ezért Jézus keresztségét a Jordánban e két szempont együttes alkalmazásával érdemes vizsgálni. Úgy, mintha két különálló sínszálról volna szó, amelyek azonban sínpárt alkotva egy irányba tartanak.

Kétségtelen, azzal, hogy Jézus beállt a János keresztségét kérők sorába, azonosult azokkal az emberekkel, akik a vízzel való lemosás után bűnbánattal és megtéréssel akartak kilépni a folyóból. Egy olyan, valódi ember Jézus áll a szemünk előtt, aki nem ódzkodott Jánosnál keresni Istent és saját élete megújulását. A keresztelkedéssel Jézus részévé vált ennek a János-féle megújulási mozgalomnak, ugyanakkor a későbbiekben elindította a sajátját.

Jézus tehát egy megtérő? Miért is ne? Jézus az emberi élet teljességét élte meg, a létezés és az érzelmek egész skáláját. Hajlamosak vagyunk olykor olyan félistennek elképzelni őt, akit, mint egy marionett bábut, felülről mozgattak és irányítottak. Ha azonban Istent nem sértette, hogy Fia szenvedjen és kereszthalált haljon, miért gondolnánk, hogy bármiben kárára lett volna, hogy közösséget vállal a megtérést keresőkkel? Nemde tekinthető-e inkább ez a gesztus a hús-vér emberré való megtestesülés (incarnatio) és a teljes önkiüresítés (kenószisz) állomásának? Ebből a szempontból a megkeresztelkedés egyenes folytatása lesz a pusztai megkísértés története.

Az Irgalmasság Éve 40.

„Azokban a napokban újra kiárad ránk a Lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz, a kert meg olyan, mint az erdő. Jog lakik majd a pusztaságban, és igazságosság tanyázik a gyümölcsöskertben. Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre. Népem békességben lakik majd otthonában, biztonségos hajlékokban, gondtalan nyugalomban. De földre sújtják majd az erdőt, és a várost megalázzák. Ti azonban boldogan vettek majd a vízek partján, és szabadjára engeditek az ökröt és a szamarat. Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jj neked, te kifolsztatlanul maradt fosztogató! Ha majd végzel a pusztítással, elpusztítanak, és ha beteltél a fosztogatással, téged is kifosztanak” (Iz 32,15-33,1) Izajás próféta valószínűleg a teremtés utáni boldog állapotokról elmélkedik.(32,1-5) Akkor még egy nagyszerű uralkodó irányította a földet, ahogyan a Teremtő bemutatja Ádámnak a paradicsomkertet. Az első ember boldogan veszi tudomásul az Úr remekművét, növények és állatok nagyszerű össz-munkáját. Különösen édesen cseng fülében az isteni hang: mindez a tied. Éppen olyan ura leszel a földnek, és a belőle kibújt növényeknek, állatoknak, mint Istened az egész csillagvilágnak. (Ter 1,26-30) A kísértő sátán azonban elcsábítja Évát, elromlik minden. (3,1-19) Az Úr azonban rögtön megígéri a Megváltót, aki irgalmasan mindenért megfizet azzal, hogy magára ölti az emberi természetet, és visszaadja fogadott testvéreinek az irgalom csodálatos ajándékát: „Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jaj lesz neked, mi pedig ingyen kapjuk az irgalmasságot.
A II.Vatikáni zsinat „Dei Verbum” kezdetű, az isteni kinyilatkoztatásról szóló dogmatikai konstitúciójából (N 3-4) „Isten, aki az Ige által teremt és tart fenn mindent, a teremtett dolgokban örök tanúbizonyságot tesz az emberek előtt önmagáról. Ezenfelül már a kezdet kezdetén megmutatta magát ősszüleinknek, mert meg akarta nyitni a felsőbbrendű üdvösség útját. Bűnbeesésük után pedig a megváltás ígéretével az üdvösség reményét öntötte beléjük, és szüntelenül gondját viselte az emberiségnek, hogy mindazoknak örök életet adjon, akik állhatatosan kitartanak a jóban, és keresik az üdvösséget.Mikor pedig eélérkezett az idő, meghívta Ábrahámot, hogy nagy nemzetté tegye. Ezt a nemzetet a pátriárkák után Mózesen és a prófétákon keresztül arra tanította, hogy egyedül őt ismerjék el élő és igaz Istennek, gondviselő Atyának és igazságos bírónak, és hogy várják a megígért Megváltót. Így készítette elő a századok folyamán az evangélium útját. Miután többféleképpen és különböző módon szólt Isten a próféták útján, e végső korszakban a Fián keresztül beszélt hozzánk (Zsid 1,1-2) Elküldte ugyanis Fiát, az örök Igét, aki megvilágosít minden embert, hogy az emberek között éljen és kinyilvánítsa Isten titkait. Jézus Krisztus a megtestesült Ige tehát emberekhez emberként küldve, az Isten igéit közvetíti (Jn 3,34). és az Atyától rábízott üdvösségszerző művet viszi végbe. Aki őt látja, látja az Atyát is. Ő fejezi be és teszi tökéletessé tehát a kinyilatkoztatást már puszta jelenlétével, önmaga kinyilvánításával, szavaival és tetteivel, a csodajelekkel, főleg azonban halálával, és halálából való dicsőséges feltámadásával, v égül pedig az igazság Lelkének elküldésével. Isteni tanúságtétellel erősíti meg, hogy velünk van az Isten, és ezáltal megszabadít minket a bűn meg a halál sötétségéből , és új életre támaszt fel. A krisztusi üdvrend tehát sohasem múlik el, mert új és végleges szöv etség, A mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig pedig már nem kell várfnunk semmiféle új nyilvános kionyilatkoztatást”. Csodálatos irgalmasság ez a mi örömünkre!

Vízkereszt utáni idő, Szombat

Vízkereszt utáni idő, Szombat
1Jn 4,11-18; Mk 6,45-52
„Szeret az Isten”

A boldog ember szívesen rangsorolja az őt körülvevők szeretetét: a barátom szeret, a testvérem még jobban szeret, az édesanyám pedig maga a szeretet, mindent adott és ad nekem folyamatosan. Istenre még inkább mondhatjuk, Isten maga a végtelen nagy szeretet, vagy Jánossal: „szeret az Isten” Az ember minta oka is Isten. „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter 1,26) Célunk is Ő: Jézus mondja: „Visszamegyek az Atyához” aztán visszajövök értetek, és odaviszlek titeket is. „Atyám házában sok lakóhely van” (Jn 14,2) Mindenkinek jut hely bőven. Itt a földön is már bennünk lakik a szeretet által. Ezt „abból ismerjük meg, hogy mi is benne lakunk, és Ő mibennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk.(13)” A Szentlélek tökéletesen ismeri az Atya lényegét, ismeri, hogy az Atya milyen csodaszép embernek szánt bennünket: minden embert. Azért él bennünk a Lélek, hogy egész életünkön át alakítson minket az Atya tervéhez egyre hasonlóbbá, amíg az Isten szeretete, talán így is mondhatjuk: a szerető Isten arcvonásai teljessé válnak bennünk, gyermekeiben. „Mert amilyen Ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon”(27) A Szentlélek segít napról-napra, hogy felismerjük a szeretet tetteire az alkalmakat, és vigyük is végbe a tetteket. Így leszünk mindig hasonlóbbak Istenhez, aki mindig szeret, mindig teszi a jót. Csodálatos világ a szeretet félelem mentes világa. A legcsodálatosabb az, hogy meg is tudna szabadítani bennünket a mostani örökös rettegéstől.

 

 

Cezareai Szent Karteriosz

Szent Karteriosz 

felszentelt vértanú

Dioklécián császár uralkodása alatt a kappadókiai Cezarea áldózópapja volt. . pogányokat térítő munkáját nagy buzgósággal végezte. Ezért Urbán helytartó előtt bevádolták. Szentünk elmenekült, de éjjeli látomásban az Úr visszaküldte a városba. Először börtönbe vetették, majd kényszerítették, hogy áldozzon Szerapisz istennek. Mivel nem tette meg, fára függesztették, körmeit leszedték, testét vashorgokkal szaggatták. Isten angyala segítségével mindenben sértetlen maradt. Újabb kínzások után egy zsidó ember lándzsával átszúrta oldalát 304-ben.

Karácsonyt ünnepel az ortodox világ

Amikor a nyugati kereszténység karácsonyi ünnepköre lezárul, az ortodoxok akkor ünneplik Jézus születését. A görögkeleti közösségek egy része a Juliánus-naptárt követi, mi szerint karácsony január 7-ére esik. Összeállításunkban bemutatunk néhány ortodox ünnepi szokást.

Karácsony a szentendrei Blagovesztenszka szerb görögkeleti templomban

A szerb karácsony január 6-án ünnepi liturgiával kezdődött a szentendrei Blagovesztenszka (Gyümölcsoltó Boldogasszony) görögkeleti templomban. Ezt követően a püspöki palotában tartották a hagyományos betlehemes játékot, az úgynevezett vertepet, amit idén pomázi gyermekek adtak elő szerb nyelven.

Ezután a szentendrei esperes, Vojislav Galić megszentelte a badnjakot (magyarul: ’rönk, tuskó’; valójában a fiatal tölgyfa törzséből való darabok vagy a fa ágai), majd Lukijan Pantelić, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye püspöke üdvözölte a jelenlévőket.

Aprósüteménnyel és italokkal látták vendégül a híveket, majd a templom előtt a megszentelt tölgyfaágakból tüzet raktak.

Az ortodox hagyomány szerint a tölgyfácskát kelet–nyugati irányba állva, egy csapásra kell kivágni. A badnjak az életfa szimbóluma, azé, amit a pásztorok adtak Józsefnek, hogy tüzet gyújthasson a didergő kis Jézusnak, de szimbóluma magának a keresztfának is. Elégetése pedig az áldozat, a megtisztulás jelképe.

A badnjakégetés, ahogy a főesperes és az esperes is említette, tulajdonképpen egy pogány rituáléból ered. Ötven-hatvan évvel ezelőtt nem volt általános, de az utóbbi két évtizedben már szinte minden ortodox karácsonyi ünnep elmaradhatatlan hagyománya.

A résztvevők néha hasítanak e fácskából néhány darabot, hazaviszik, tűzre teszik, vagy megtartják, és az ünnep, esetleg az egész év megszentelt díszévé válik.

Régen a badnjak, „a virrasztás fája” parazsát a család egy tagja másnap reggelig őrizte, hogy ki ne aludjék, majd az első látogató sok szerencsét kívánva a háziaknak újra felizzította, hogy csak úgy repüljenek a szikrák. Az ősi szokás a család következő évi gyarapodását, egészségét volt hivatott biztosítani.

Keresztény és népi hagyományok az ukrán szentestén

Manapság már nemcsak a mélyen vallásos pravoszlávok tartják a karácsonyi szokásokat Ukrajnában, hanem általánosan elterjedtek a lakosság körében is. A január 6-i vacsora azoknál is hagyománnyá vált, akik nem böjtölnek az ünnep előtt.

Szenteste a tizenkét apostol tiszteletére tizenkét böjti, azaz húsmentes étel kerül az asztalra. Ezek között feltétlenül kell lennie kompótnak és az elmaradhatatlan ukrán eledelnek, amit „kutyának” neveznek. Többféle „kutyarecept” ismert. Az étel alapvetően valamilyen gabonából – általában rizsből vagy búzából –, mákból, illetve dióból és mézből készített kása. Létezik egy változata, amely a holodomor, az 1932–33-as nagy éhínség ideje alatt a gabonahiány miatt terjedt el, ez gyümölcskompótból, mézből és mákból áll.

Amint láthatóvá válik az első csillag az égen, megkezdődik az énekesek, vagyis a kántálók járása. Ez a szokás azzal áll kapcsolatban, hogy a Biblia szerint a napkeleti bölcseket, más néven a háromkirályokat egy fényes csillag vezette Betlehembe, jelezve Jézus megszületését.

Az ukrán népi szokások közül a kántálás rítusa a kereszténység előtti időkből származik, amikor őseik a Napot ünnepelték, és énekekkel köszöntötték az égitestet. A hagyomány szerint a kántálók közül elsőként egy fiút kell beengedni az ajtón, mert ő békét és jólétet hoz a házba.

A szentestéhez időjósló babona is kötődik. A hiedelem szerint ha a „gazdag kutyát” fagy vagy hó éri, esős lesz a nyár. Most Ukrajnában fagy van, a fővárosban, Kijevben mínusz 10 fok körüli a hőmérséklet, a várost néhány centis hó fedi.

Ünneplés Szabadkán

Január 6-án kora reggel minden hívő családfő vág magának és családjának badnjakot, „a virrasztás fájaként” szolgáló tölgyet, amelyet a pap megszentel. A hívők hazaviszik a megszentelt fát és a vágásakor keletkezett forgácsot, amelyet szenteste elégetnek.

Az Irgalmasság Éve 39.

"Fiaid mindnyájan az Úr tanítványai lesznek. Békés jólétet adok gyermekeidnek"
„Testvéreim! Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből. Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: Testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben (isteni) szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy ember lesz.( Ter 2,24) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát Ezeket azért mondom nektek, mindegyiktek a feleségét, az asszonyok meg tiszteljék férjüket" (Ef 5,21-33) Jézus az utolsó vacsorán így szólt tanítványaihoz: „Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartom Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért" (Jn 15,9b-13) „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Ez az első, ígérettel egybekötött parancs: 'Tiszteld apádat és anyádat, hogy boldog, hosszú életű légy a földön. Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint" (6,1-4)

Vizkereszt utáni péntek

Vizkereszt utáni péntek

Bizonyos értelemben könnyebb az ellenségszeretet parancsát teljesíteni, mint egymást szeretni. Az ugyanis csak rajtunk múlik, sikerül-e ellenségünket szeretnünk, neki ezért semmit sem kell tennie, sőt minél rosszindulatúbb, gonoszabb, annál alkalmasabb alanya az ellenségszeretetnek. Ahhoz, hogy szeressük őt, egyedül csak a mi kegyelmi indításra meghozott döntésünk és a kegyelemben való megmaradásunk szükséges. A Szent János-i parancs teljesítéséhez azonban legalább két személy kell. A kölcsönös szeretetben mindig van valami kiszolgáltatottság, s ettől nehéz. A szeretet teljessége mégis csak ez a viszonzott szeretet lehet. Jézus Krisztus meghalt értünk, amikor még ellenségei voltunk, de mit sem használ nekünk az ő szeretetből vállalt megváltó halála, ha a benne megnyilvánult szeretetre nem válaszolunk.

A szeretet teljessége a kölcsönös szeretet: szüntelen áramlásként, éltető légkörként árad a Szentháromság személyei között, s tőlük kiindulva elér bennünket is. Az isteni szeretet mint falat kenyér jut el hozzánk, s az Egyháznak, azaz nekünk az a hivatásunk, hogy ezt a szeretetet továbbadjuk, kiosszuk az éhezők között. Mert a kenyérszaporítás sem természetes szükségleteinket kielégítő csoda, hanem a szeretet titkának nagyon is fogható, érzékelhető jele. Azok részesültek belőle, akik Isten országát és annak igazságát keresték, akik válaszolni akartak a hozzájuk szóló Isten szavára. Hiszen a szeretet civilizációjának építése nem egy a sok feladat közül, hanem valamennyi feladatunkat magába ölelő egyetlen óriási vállalkozás.

Urunk, segíts, hogy mind jobban isteni meghívásunk, természetünk és méltóságunk szerint, kölcsönös szeretetben éljünk. Taníts meg bennünket a Szentlélekkel szeretni és viszontszeretni, s add, hogy a kölcsönös szeretet mennyországának előízét megtapasztalva tudjuk megelőlegezett, feltétel nélküli szeretettel szeretni ellenségeinket is. Adj erőt és bátorságot, hogy szép elméletek és nagy tervek helyett naponta merjük belevetni magunkat a szeretet civilizációjának építésébe, újra és újra megtérve Hozzád, készen a bocsánatkérésre és megbocsátásra, a bűnbánattartásra és az újrakezdésre.

 

REMÉZIAI SZENT NIKÉTÁS

Szent Nikétás

püspök.

A mai Magyarország délkeleti részén térített. Szerbiában Remézia püspöke volt. Valószínűleg az ő szerzeménye a Te Deum (Téged Isten dicsérünk). †

414.

Mágusok, avagy napkeleti bölcsek?

Heidl György írását adjuk közre, mely a Pécsi Egyházmegye honlapjának Vadfüge rovatában jelent meg.

A vatikáni csillagászok hagyományosan a jezsuita rend tagjai közül kerülnek ki. Jó néhány éve Castel Gandolfóban megkérdeztem az ottani obszervatóriumot bemutató csillagászt, miként vélekedik kollégája és rendtársa, Teres Ágoston (Gustav Teres) The Bible and Astronomy: The Magi and the Star in the Gospel című művéről. Nagyon visszafogottan csak annyit mondott: „Gustav a magánvéleményét írta le, nem egy hivatalos álláspontot. A könyv nem kapta meg a »nihil obstat«-ot, és nem a jezsuita rend kiadásában jelent meg.”

Ezzel nem lettem okosabb, hiszen a magyar fordításban is napvilágot látott könyvből mindez már kiderült számomra. Szerzője világossá teszi, hogy csillagászat - és tudománytörténeti, valamint biblikus kutatásai alapján fogalmaz meg hipotéziseket a napkeleti bölcsek látogatásáról Betlehemben, amelyről Máté evangéliuma beszél. Inkább arra lettem volna kíváncsi, mi az egyik jezsuita csillagász véleménye a másik jezsuita csillagász véleményéről. Azt azonban nem árulta el.

Pedig Teres Ágoston igazán fontos feltevésekkel állt elő. Rámutatott, hogy a Máté evangéliumában megőrzött, mesésnek tűnő elbeszélés a mágusok Jézus előtti hódolatáról egyáltalán nem a romantikus mesemondás szándékával került az evangéliumba. Történeti, sőt tudománytörténeti alapja lehet. Egyrészt a görög „magoi apo anatolón” szófordulat nem keletről jött mágusokat, varázslókat jelent, különösen nem három királyt – a számukról nincs is szó az evangéliumban – hanem olyan „napkeleti bölcseket”, mint amilyeneknek a mezopotámiai asztronómusokat, Marduk papjait tekintették. Másrészt nem véletlen, hogy a szöveg, rövidsége ellenére is, csillagászati szakkifejezést ad a mágusok szájába: „Hol van, aki született, a zsidók királya? Láttuk csillagát en té anatolé, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” A görög „en té anatolé” kifejezést általában úgy fordítják: láttuk „csillagát napkeleten”, de a kor asztronómiai szaknyelvében nem égtájat, földrajzi irányt jelez, hanem egy égitest sötétedés utáni megjelenését, láthatóvá válását az égbolton. Az evangélium valószínűleg egy sajátos, a keleti csillagászok által előre jelzett és várt konstellációról beszél, amelyhez a zsidók királyának megszületését kapcsolja az asztronómiát az asztrológiával elegyítő ókori tudományos gondolkozás. A zsidó messiás-király megszületését egy korai, a Számok könyvébe bekerült történet szerint is csillag feltűnése jelzi. A nem zsidó, ezért a pogányságot jelképező próféta, Bálám jövendölése szerint: „Csillag tűnik fel Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből” (Szám 24,17). Máté egyértelműen e jövendölés beteljesedését látja a mágusok által megfigyelt csillag megjelenésében.

Teres Ágoston és tőle függetlenül, vele egy időben, egy másik magyar csillagász és tudománytörténész, Ponori Thewrewk Aurél ezt a ritka, de természetes csillagászati együttállást Kr. e. 7-re datálta. Az utóbbi szerző egyik tanulmányát idézem:

„A Jupiter kereken 12, a Szaturnusz pedig csaknem 30 év alatt kerüli meg a Napot. A keringési időkből következik, hogy e két bolygó körülbelül 19,8 évenként közel látszik egymáshoz az égen. Ezek a találkozások mindig más és más állatövi csillagképekben látszanak, de az úgynevezett legnagyobb konjunkciójuk, amikor egy év alatt többször is egymás közelébe kerülnek, csak 860 évenként ismétlődik ugyanabban a csillagképben, például a Halakban. Minthogy a Halak a mezopotámiai, tehát a babiloni vagy szippari csillagász-papok számára fontos csillagkép volt (Marduk főistennek és bolygójának, a Jupiternek állatövi csillagzata, úgynevezett háza), ezért már évtizedek, sőt évszázadok óta várták a legnagyobb együttállását a szintén isteni tiszteletben részesített Szaturnusszal. Különös szerencsénkre több olyan mezopotámiai ékiratos csillagászati tábla maradt ránk, amely foglalkozik az i. e. 7-ben bekövetkezett nagy Jupiter-Szaturnusz, sőt e bolygókhoz pár hónap után csatlakozó Mars együttállásával.”

A fenti hipotézis szerint tehát Marduk papjai különösen főistenük bolygójának, a Jupiternek az égi pályáját figyelték, és várták a kiszámított együttállást a Szaturnusszal, amely az asztrológia szerint a zsidók csillaga. A legnagyobb konjunkció három bolygó rendkívül közeli és ezért feltűnően fényes együttállása volt a Halak csillagképben, és amikor ez időszámításunk előtt 7-ben (vagy 6-ban) bekövetkezett, a mezopotámiai tudósok elindultak, hogy ellenőrizzék számításaik pontosságát és várakozásaik helyességét. Tudakozódtak Jeruzsálemben, hogy valóban megszületett-e a zsidók királya. A zsidó írástudók elmagyarázták nekik a prófétai jövendöléseket, amelyek szerint a júdeai Betlehemben születik meg a fejedelem, a nép pásztora (Mt 2,6, vö. Mik 5,1–3, 2Sám 5,2), ezért Betlehembe mentek, ahol rátaláltak Jézusra.

Noha az elbeszélést botorság lenne puszta mítosznak tekinteni, természetesen tele van jelképekkel, amelyek nem csupán a korai keresztény irodalmi szövegekben, hanem a legkorábbi képi ábrázolásokon is megjelennek. A Jézusnak hódoló bölcsek a megtért pogányokat jelképezik, mert Jézus önmagában kibékítette és egyesítette a zsidókat és pogányokat, „és a köztük lévő válaszfalat ledöntötte” (Ef 2,14). Az ajándékok jelképes értelmezését is megtaláljuk a szentírás-magyarázatokban: az arany Jézus királyságát, a tömjén az istenségét, a mirha pedig halandó emberi természetét jelképezi. A bölcsek vándorlása az egyház földi vándorlása a mennyei Jeruzsálem felé, hiszen a jelen életben minden egyes ember hitben vándorol, az Úrtól távol, a színről-színre látás felé (2Kor 5,6–8). Ezért példamutatóak számunkra a napkeleti bölcsek: ők a természeti jelenségek megfigyelése által, a természetes észhasználat segítségével felismerték a világ rendezettségét és e rend forrását, a Teremtőt, de a zsidók szent könyveihez, és a próféták írásaihoz kell fordulniuk tanácsért, hogy felismerjék és tiszteljék Jézusban a messiást, Isten megtestesült Fiát.

Az Irgalmasság Éve 38.

VI. Pál pápa: A názáreti ház iskola 

„A názáreti ház iskola, tudniillik az evangélium iskolája, amelybe elkezdjük megismerni Krisztus életét. Mert ezen a helyen tanuljuk meg először is azt, hogyan szemléljük, hallgassuk, elmélkedjük át, és ismerjük meg behatóan, hogy milyen mély és rejtett erő van Isten Fiának ebben a legegyszerűbb és legalázatosabb s legszebb kinyilatkoztatásában. De remélhetőleg megtanuljuk lassanként utánozni is. Itt válik ugyanis számunkra világossá, hogy hogyan juthatunk el könnyen annak felismerésére: kicsoda is Krisztus? Itt kiválkép megértjük, milyen jól kell szemügyre vennünk mindent, ami az ő köztünk való lakozásával kapcsolatos, és annak mintegy a keretét adja, tudniillik a helyszínt, a kor-viszonyokat, szokásokat, beszédmódot, a szent szertartásokat, egyszóval mindengt, amit Jézus fel-használt, hogy magát a világnak kinyilvánítsa. Itt minden beszél, mindennek jelentése van. Itt ebben az iskolában tisztán látjuk, miért kell megtartania a lelki fegyelmet, ha valaki az evangélium tanítását akarja követni, és Krisztus tanítványa kíván leni. Ó, milyen szívesen óhajtanánk visszatérni saját gyermekkorunkhoz, és magunkat ismét rábízni erre az alázatos ésegyszersmind fenséges názáreti iskolára! Milyen tüzes vággyal igyekeznénk magunkban újra felébreszteni a törekvést, hogy Mária mellett az igazi élettudományt megszerezzük, és az isteni igazságokat belássuk. De itt csak zarándoklaton tartózkodunk, és le kell mondanunk arról a vágyunkról, hogy ebben a házban folytassuk az evangélium megismerésére soha eléggé nem tökéletesíthető tanulást. De mégsem távozunk anélkül, hogy sietve, szinte futtában el ne mondjunk néhány rövid intelmet a názáretim otthobról. (VI.Pál pápa, 1964.1.5, Názáret)

Vízkereszt után csütörtök

Vízkereszt után csütörtök     
1Jn 3,22-4,6; Mt 4,12-17.23-25
„Higgyünk Fiában, Jézus Krisztusban és szeressük egymást.” 

A megváltó Jézus Krisztusba vetett hit alapvető kelléke az üdvösségnek, de ez nem elég, követnie kell a szeretet gyakorlásának. Ezt a Szentírás másutt is hangsúlyozza. Miért fontos a megtestesülést elfogadni? Azért, mert a rossz angyalok bukása ennek a titoknak közlésekor kezdődött. Az angyalok egy része nem volt hajlandó elfogadni a második Isteni Személyt Istennek a megtestesülés után. „Nem szolgálok neki”, nem imádom Őt, mondták. A büntetés a végső elhatározás, a beteljesült bűnt követően azonnal megtörtént. Isten megteremtette a poklot, és oda sújtotta a vétkes angyalokat, azaz az ördögöket. Azóta is e körül forog a harc, és ez lesz a tét a világ végéig, amikor már az ördög nem tud becsapni senkit, mert mindenki maga látja Jézust isteni fényében megjelenni. Addig azonban folyik a harc, az ördög és csatlósai mindent elkövetnek, hogy minél több embert félrevezessenek Ezek a Krisztus-ellenes emberek, Antikrisztusok. A „Lélek”re, a Szentlélekre hivatkozva próbálják hamis hitvallásra ösztökélni az embereket, eltántorítani a Krisztushívőket. János apostol kimondja azt az elvet, amelynek alapján eldönthető, hogy Istentől való-e, a katolikus hittől eltérő-e a tanítás, vagy nem. „Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben eljött, Istentől van. És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztus az”(4,2-3) „Szeressük egymást!”(23) Segítsünk anyagiakban is, de főleg lelkiekben, a hitben. Mert aki elveszti hitét az egyetlen Megváltóban, az örök üdvösségét veszíti el. Ezt meg kell mindenkinek mondani. Hogy utána ő mit dönt, az már személyes szabadságának területe. „Az őr kiabáljon, ha jön az ellenség.” A többi már a másik dolga.Nekünk még marad az imádság ereje.

Egyiptomi Szent Nilammon

Szent Nilammon

remete. 

Egyiptomban volt remete. Ellenkezése dacára püspökké akarták szentelni. Nem érezte magát erre méltónak, ezért kérte Isten segítségét; miközben utaztak, imádság közben elhunyt. †~404.

Ferenc pápa: Az egyház nem saját fényétől ragyog, hanem Krisztus fényét tükrözi!

Január 6-án, vízkereszt ünnepén az egyház titkáról elmélkedett a Szentatya: az egyház Krisztusnak fényét tükrözi vissza, mint a hold a napét, és az a feladata, hogy minden emberhez eljuttassa Krisztus életadó világosságát. A homíliát teljes terjedelmében közöljük.

Izajás próféta szavai, melyeket Jeruzsálem szent városához intézett, arra szólítanak bennünket, hogy keljünk fel, lépjünk ki bezártságunkból, lépjünk ki önmagunkból és ismerjük fel a létünket megvilágító fény ragyogását: „Kelj föl, és tündökölj, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!” (Iz 60,1). A „világosságod” az Úr dicsősége. Az egyház nem áltathatja magát azzal, hogy saját fényétől ragyog, hiszen nem képes rá. Erre emlékeztet Szent Ambrus egyik szép megfogalmazása, amikor a hold metaforáját alkalmazza az egyházra: „Az egyház valóban olyan, mint a hold: […] nem saját, hanem Krisztus fényétől ragyog. Az igazságosság Napjától veszi saját ragyogását, ezért állíthatja: »Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem«” (Hexaemeron, IV, 8, 32). Krisztus az igazi fény, amely megvilágít; és amilyen mértékben az egyház szorosan hozzá kapcsolódik, amennyire hagyja magát őáltala megvilágítani, annyira tudja megvilágítani az emberek és a népek életét. Ezért az egyházatyák az egyházban a „mysterium lunae”-t (a hold titkát) ismerték fel.

Szükségünk van erre a fentről jövő fényre, hogy következetesen válaszoljunk Istentől kapott hivatásunkra. Krisztus evangéliumának hirdetése nem pusztán egy a választható feladatok közül, nem is csak egy foglalkozás. Az egyház számára a missziós tevékenység nem térítést jelent; az egyház számára misszionáriusnak lenni azt jelenti, hogy kifejezi saját természetét: Isten fénye ragyogja be, és ezt a fényt kell visszatükröznie. Ez az egyház szolgálata. Nincs más útja! A misszió a hivatása: visszatükrözni Krisztus fényét – ez a szolgálata. Hányan várják tőlünk ezt a missziós törekvést, mert szükségük van Krisztusra, szükségük van arra, hogy megismerjék az Atya arcát!

A bölcsek, akikről Máté evangéliuma beszél, élő tanúi annak a ténynek, hogy az igazság magvai mindenütt jelen vannak, mivel a Teremtő ajándékai, aki mindenkit arra hív, hogy jó és hűséges Atyaként ismerje őt fel. A bölcsek a föld minden részének embereit képviselik, akik befogadásra találnak Isten házában. Jézussal szemközt nem létezik többé semmiféle faji, nyelvi vagy kulturális megosztottság: ebben a gyermekben az egész emberiség megtalálja egységét. Az egyháznak pedig az a feladata, hogy felismerje és egyre jobban felszínre hozza az Isten iránti vágyat, amelyet valamennyien magunkban hordozunk. Ez az egyház szolgálata, a fény által, amelyet visszatükröz: felszínre hozni az Isten iránti vágyat, amelyet valamennyien magunkban hordozunk. A bölcsekhez hasonlóan napjainkban is sokan élnek „nyugtalan szívvel”, mely folyamatosan kérdéseket tesz fel anélkül, hogy biztos válaszokat találna – ez a Szentlélek nyugtalansága, aki az emberi szívben működik. Ezek az emberek is a csillagot keresik, amely megmutatja a Betlehem felé vezető utat.

Mennyi csillag van az égen! A bölcsek mégis egy másfajta, új csillagot követtek, amely nagyobb fénnyel ragyogott előttük. Sokáig fürkészték az ég nagy könyvét, hogy választ találjanak kérdéseikre – nyugtalan volt a szívük –, és a fény végül megjelent. Az a csillag megváltoztatta őket. Elfeledtette velük mindennapi teendőiket, és azonnal útnak indultak. Hallgattak arra a hangra, amely bensőjükben arra késztette őket, hogy kövessék a fényt (ez a Szentlélek hangja, aki mindenkiben ott működik); és a csillag vezette őket, amíg meg nem találták a zsidók királyát egy szegényes betlehemi házban.

Mindez tanítás számunkra. Ma nekünk is érdemes megismételnünk a bölcsek kérdését: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt” (Mt 2,2). Arra kapunk buzdítást, főleg a mai korban, hogy keressük az Isten által adott jeleket, és legyünk tudatában, hogy főleg a mi feladatunk azok megfejtése és Isten akaratának megértése. Arra kapunk ösztönzést, hogy elmenjünk Betlehembe, hogy megtaláljuk a gyermeket és anyját. Kövessük a fényt, amelyet Isten felkínál nekünk, még ha kicsiny fényről legyen is szó… A zsolozsma költői himnusza azt mondja, hogy a bölcsek „lumen requirunt lumine” („a Fényt fény által keresik”), azzal a kicsinyke fénnyel… a Fényt, amely Krisztus arcából sugárzik, aki telve van irgalmassággal és hűséggel. És amikor elérkezünk hozzá, imádjuk őt egész szívünkkel, és adjuk át neki ajándékainkat: szabadságunkat, értelmünket, szeretetünket. A valódi bölcsesség ennek a gyermeknek az arcán rejtőzik. Itt, Betlehem egyszerűségében találjuk meg az egyház életének összefoglalását. Itt van annak a fénynek a forrása, amely magához vonz minden embert a világon és irányítja a népek haladását a béke útján.

 

Az Irgalmasság Éve 37.

Nagy Szent Leó pápa az V. század közepén élt, rokonunk, Attila király kortársa volt. A keresztényeket már nem üldözte a Római Birodalom. A pápáknak, Jézus földi helytartóinak a bűnökben  rögzöttek felé is teljes bizalommal kellett hirdetniük: az Atyaisten nem kisebb ajándékot kínál minden embernek, hiszen erről a csodálatos ajándékról gondolkodott a történelem előtti világ végtelen boldogsága közepette: ha részeltetem a hajnalcsillag megteremtése előtt a végtelen örömömben születendő Fiamat szeretetem teljességében, s ketten adjuk ezt a Szentlélek isteni származtatásában közös ajándékként neki is, ősi tervemet is valóra akarom váltani. A Szentháromság tagjai velem együtt birtokba vehetik a végtelen tökéletes isteni temészetet (lényeget) Egy nem végtelen, de mérhetetlenül nagy világot hozok létre, hogy abban kisebb szellemi lények (angyalok) sőt szellemi lélekkel, de anyagból alkotott természetű testtel tervezett emberi lények is tökéletesen részesülhessenek. Mivel nekik az életük fenntartásához lakóhelyre, ennivalóra és még sok másra is szükségük lesz, létüket fenn kell tartani, erről is bőkezűen gondoskodnom kell. Ezen felül biztosítani akarom számukra a földi felkészülésen kívül a mennyországot. Az emberek állandóan ki vannak téve a bűn rengeteg fajta támadásának. Istennek ez rendkívül fájdalmas, de megértő szeretettel visszavárja a megtévedteket is. Isten Atya a mi Mennyei Atyánk. Itt is gondja van  ránk, de  mennyei boldogsággal vár és boldogít minden gyermekét. Erre kell a földi életben jól felkészülnünk. Jézus közbenjár értünk.

VÍZKERESZT

VÍZKERESZT 

Iz 60,1-6; Ef 3,2-3a. 5-6; Mt 2,1-12
„Láttuk csillagát napkeleten”

„Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” (1-2) Ez a csodálatos, boldog üzenete az ünnepnek. Az ősi előrejelzés ezerkétszáz éves volt ekkor. Bálám próféta jövendölt erről Moáb földjén a zsidók honfoglalása előtt. A próféta nem volt zsidó, hanem babiloni. Nem is a jövendő Messiást jött hirdetni, hanem sok pénzért a zsidókat ment megfélemlíteni. Isten azonban megnyitotta a szemét, megmutatta, hogy Bálák királynak felesleges félnie a vándoroktól, mert ők Isten népe, belőle születik majd az ősszülőknek megígért Messiás. E jövendőben várható eseményt csillag jelzi majd. Ezerkettőszáz év múlva jelent meg a Messiás születését jelző csillag. Hívő tudósok fedezték fel a Jupiter és a Saturnus együttállásában. Illő kivárás után elindultak a zsidók fővárosába a királyt köszönteni. Boldogan érkeztek, meglepetést okoztak, mert az újszülöttről senki sem tudott. A trónját féltő Heródes király megkérdezte a papokat és írástudókat, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Ők pontosan idézték Mikeás prófétát: „A judeai Betlehemben” (5) Ennek megfelelően vándoroltak tovább a bölcsek a közeli városkába, és ott az ismét felragyogott keleti csillag mutatta házban „ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával” (11) Nagyon boldogok voltak. Elérték életük célját. Újabb ezer év múlva a Keletről jött magyar nép megtelepedett a Kárpát-medencében. Lehet, hogy őshazájukban őseink is hallották Bálám jövendölését, itt értesültek arról, hogy a Megváltó megszületett. Nem csillagot láttak, hanem a megváltás biztos nyomait a keresztények életében, hitében. Nagy örömmel hallották a jó hírt, örömmel teltek el, hogy ők is részesülhetnek minden kegyelmében. Még nagyobb boldogság volt számukra, hogy Jézus Édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária elfogadott minket saját népének. Ezer évig élt népünk Jézus és Édesanyja oltalma alatt biztonságban jó és balsorsban egyaránt. Majd jöttek gonosz és még gonoszabb emberek, népek, akik elvették magyar öntudatunkat, Jézus-hitünket, Boldogasszony eszménket. Ám a hűségesek annál szívósabban és egyre öntudatosabban ragaszkodunk örökségünkhöz. Nem félünk a Heródesektől, jó pénzért átkot szóró hamis prófétáktól, nem menekülünk előlük rejtett utakon. Nagyasszonyunk és Szent Fia velünk van.

TODII BOLDOG ROGÉRIUSZ

BOLDOG ROGÉRIUSZ

 (kb. 1196-1237)

Az umbriai Todiban született. Az a szerencse érte, hogy maga Szent Ferenc vette fel a rendbe 1216-ban. Nem csoda tehát, hogy igyekezett követni szeráfi atyjának nyomdokait. De előszeretettel nézett fel azokra a szentéletű testvéreire is, akikben szülőföldje oly gazdag, és szerintük iparkodott élni. Így jutott nemsokára nagy tökéletességre. Szent Ferenc az igehirdetésben kifejtett buzgósága miatt nagyra becsülte. Gyakran magával vitte prédikálni s rábízta a Todi klarisszák lelki vezetését. De külön rábízta a szentéletű Filippa Mareri klarissza nővér lelki vezetését is, aki a Rieti völgyben élt nővértársaival. Ennek a megbízásnak Rogeriusz híven megfelelt s a rábízott nővért a tökéletesség magas fokára vezette. Halálos ágyánál mellette volt, szentáldozásban részesítette és a szent olajjal megkente. O mondta felette a temetési beszédet, majd visszatért szülővárosába, Todiba, ahol a következő évben, 1237. jan. 5-én az igazak halálával halt meg. Halála után sírját sokan keresték fel s tapasztalták csodás segítését. IX. Gergely pápa, aki személyesen ismerte, szentnek nevezte s megengedte, hogy Todiban nyilvánosan tiszteljék. Tiszteletét XIV. Benedek terjesztette ki az egész Ferenc-rendre.
„Virrasszatok kitartással, buzgón fenntartva magatokban az áhítat szellemét, hogy midőn a kiáltás hallatszik: „Jön a Vőlegény!”, hűségesen elébe mehessetek lelketeknek a szeretet és öröm olajával teli lámpásaival, miközben a balga szüzek kizáratnak, ti pedig bevonultok az örök örvendezés lakodalmas asztalához, ahol Krisztus az o jegyeseit az angyalok és választottak közé ülteti és körüljárva felszolgál nekik.”
Szent Bonaventúrának az assisi klarisszákhoz írt leveléből.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Rogériuszt, Szent Ferenc társát és követőjét a szentek példája követése által a tökéletességre vezetted, add, hogy mi is szentjeink nyomdokain haladva, részesei legyünk dicsőségüknek is. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

 

A pápa magánlátogatást tett a „betlehemes” Greccióban

Január 4-én, hétfőn déltájban Ferenc pápa Ford Focus autójával a Lazio tartományban, Rieti városa közelében található Greccióba, a ferences szentélybe látogatott – tájékoztatott délután P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő.

A Szentatya váratlan útjának célja az volt, hogy megtekintse a helyet, ahol Szent Ferenc először állított betlehemet, megalapítva ezzel az azóta is élő hagyományt. A Szentatya megtekintette a grecciói ferences kegyhelyen a betlehemi jászlat és imádkozott a betlehemi kápolnában.

Ferenc pápa a greccói ferences betlehem vendégkönyvében ezt az üzenetet hagyta:

„Hálát adok az Úrnak ezért a kegyelemért, és kérem Őt, hogy áldja meg az Egyházat, Rieti püspökét, a ferences testvéreket, a híveket… és segítsen mindnyájunknak fölfedezni a csillagot és keresni a gyermeket.

A pápa Rietiben meglátogatta Domenico Pompili püspököt, aki ebédre invitálta a Szentatyát, aki délután Pompili püspök kíséretében találkozott hetven fiatallal is, akik éppen egy közösségi programra gyűltek össze. Éppen Ferenc pápa Laudati si’ kezdetű enciklikájáról gondolkodtak, beszélgettek, amikor váratlanul betoppant hozzájuk maga a szerző.

A pápa rövid beszédében a karácsonyi időszak két jelét emelte ki:

„Szép napot! A püspökötök [Domenico Pompili, Rieti püspöke] tudtomra adta, hogy a karácsonyi napok alatt jó dolog lenne eljönni Greccióba imádkozni. Ezért eljöttem ide imádkozni. … Azt azonban nem mondta el, hogy titeket milyen hazugsággal gyűjtött egybe itt…

A jelek. Életünkben, az életben megannyi jellel, jelzéssel találkozunk. Az Evangéliumban is, amikor Jézus születését beszéli el, ott van két jel, melyek elgondolkodtatnak engem. Szeretném, ha ti is elgondolkodnátok ezen. Az első jel, amely időrendben valójában a második: a bölcsek csillaga. »Láttuk csillagát napkeleten…« Az ég tele van csillagokkal, nemde? Ők azonban egy különlegeset láttak meg, egy olyan csillagot, amely arra indította el, hogy hagyják hátra dolgaikat és induljanak el azon az úton, amelyről nem tudják, hová vezet. Ez egy jel. Amikor mi az életünkben nem találunk ilyen különleges csillagot találunk, amely arra hívna bennünket, hogy valami többet tegyünk, valami jót, hogy útnak induljunk, hogy meghozzunk egy döntést, akkor valami nem működik. Kérnünk kell annak a kegyelmét, hogy fölfedezhessük »a csillagot«, melyet Isten akar ma megmutatni nekem, mert ez a csillag Jézushoz fog elvezetni engem. Ez az első jel, az első jelzés.

A második jel az volt, amit az angyalok mondtak a pásztoroknak: »Ez lesz a jel: egy kisded, aki egy jászolban született.« Isten kicsinysége. Isten alászállott, kiüresített önmagát, hogy hasonló legyen hozzánk, hogy előttünk járjon. Isten kicsinységével, vagyis alázatával a gőgösséggel, a nagyképűséggel és a kevélységgel áll szemben. A gyermek szelídsége egy másik jel: az életem szelíd, alázatos élet, nem hordom-e fönn az orromat, nem vagyok-e gőgös? Ha igen, akkor ez a két jel hiányozhat az életemből: fölfedezni a csillagot, amelyet Isten akar mutatni nekem, …

A bölcsek eszesek voltak: engedték, hogy a csillag vezesse őket. Amikor »beleszagoltak« Nagy Heródes ragyogó palotájába, ott nem találták: »Ez nem az.«

Kívánom, hogy a ti életeteket is kísérje mindig ez a két jel, melyek Isten ajándékai: ne hiányozzon előletek a csillag és ne hiányozzon belőletek az alázat, mellyel fölfedezhetitek Jézust a kicsinyekben, a szegény és alázatos emberekben, azokban, akiket a társadalom kiselejtezett – de saját életetekben is.

Ezeket szerettem volna elmondani nektek. Más nem jutott eszembe. A két jel.”

A pápa rögtönzött beszéde után a fiatalokkal közösen elimádkozta az Üdvözlégy Máriát, majd megáldotta az összegyűlteket. Elbúcsúzva azonban természetesen még kérte a jelenlévőktől: „Imádkozzatok értem!” „Mindig!” – jött az azonnali válasz.

A szerte Olaszországból érkezett, 17 és 35 év közötti fiatalok a rieti egyházmegye szervezésében január 2-tól 4-ig tartó találkozón vettek részt a ferences kegyhelyhez közeli Gyermek Jézus Oázisban.

Egészen konkrét dolgokról is szó esik az ezen a helyszínen tartott találkozókon – magyarázta Pompili püspök –, mint például a fiatalkorúak munkanélkülisége, mely ebben a térségben is súlyos probléma.

Az Irgalmasság Éve 36.

„Én pedig nevedet mindenkor hirdetem a nemzedékek végtelen során” (Zsolt 45,18) „Kedvesség ömlik el ajkadon, mert Istened örökre megáldott téged” (19,15) „Az Ige testté lett, és közöttünk élt. Alleluja. (Jn 1,14)Urunk születésének ünnepén a Szeretett tanítvány tolláról került ez a csodálatos felismerés a papi zsolozsma olvasmányainak élére: „Az Ige testté lett, alleluja, és közöttünk élt, alleluja”.  Izajás próféta tanítása pedig csupa vigasztalás a bűnök tépte emberi nemnek: „Ezt mondja az Úr: Vessző kél majd Izáj törzsökéből, és hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr Lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke; a tudás és a jámborság lelke; s eltölti őt az Úr félelmének lelke. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem a szerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek.  Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csipőjén a kötő. Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert. Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt  sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a  pogány nemzetek, és dicsőséges lesz a nyugvóhelye. A szív tisztaságát karácsonyi ajándéknak kérők mindezt biztatásként üzeni közel háromezer éve prófétája által csodálatos Megváltónk. Csak kérni kell tőle hittel és bizalommal.

Karácsonyi idő Kedd

Karácsonyi idő Kedd
1Jn 3,11-21; Jn 1,43-51
„Szeressük egymást!”

Szent János levelében mélyrehatóan fejtegeti Isten irántunk való szeretetét, és hangsúlyozza, hogy nekünk is ugyanígy kell szeretnünk Istent. Isten mindhárom személyére vonatkozik ez a szeretet. Különösen a Fiúra hívja fel a figyelmünket, hiszen Jézus istenségét nagyon hangsúlyozni kellett abban az időben, amikor a zsidók is nehezen fogadták el a Szentháromságról szóló kinyilatkoztatást, és a vezetőknek külön gondot jelentett, hogy ez a második isteni Személy, a Fiú, az általuk halálra ítélt Názáreti Jézus. A levél mai részletében pedig a szeretet nagy parancsának a második pontját részletezi az apostol: „Szeressük egymást!” (11) A katolikus testvéri szeretetnek a mintája Jézus Krisztus, aki életét adta értünk, minden emberért. Így kell nekünk is nemcsak kisebb erőfeszítésekkel, de akár az életünk feláldozása árán is szeretnünk egymást. Sok ember csak szóval szeret, vagyis mondja, de nem cselekszi a szeretetet. Ez nem elég, bár fontos, amint a költő Sík Sándor is írja: „Tudtam én, hogy szóból ért a szeretet.”(Te Deum) „Fiacskáim! Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.”(18) A testvéri szeretet megcsúfolása a gyűlölet, a gonoszság. Káint hozza példának: gonosz volt, gyűlölte öccsét, az igazszívű embert. Következtet is: „Aki gyűlöli testvérét, gyilkos” (15) De „egy gyilkosnak sincs örök élete”(15) Gondolkodjunk el a mai magyar társadalomról. Óriási gyűlölet, sátáni magatartás van kialakulóban. Katolikus hívő ebben nem vehet részt.

A 70 szent apostol ünnepe

A 70 szent apostol ünnepe

Jézus Krisztus először 12 apostolt választott ki, nevüket pontosan olvashatjuk az Evangéliumokban. Utána úgy látta jónak, hogy kiválasszon még 70 (vagy 72) apostolt. Ezeket páronként elküldte a városokba és falvakba, hogy hirdessék Isten országának eljövetelét. (Lk. 10,1-) A Szentlélek eljövetele után mindnyájan hirdették az evangéliumot különböző helyeken. Egyesek önálló hithirdetők voltak, mások pedig valamelyik apostolhoz szegődtek a 12 közül. Ezeknek az apostoloknak egy részét Egyházunk külön-külön napon is ünnepli. A mai napot az apostolok „gyülekezetének” nevezve egy napon ünnepli meg mindnyájukat, hogy a keresztényeket megóvja az apostolokkal kapcsolatos véleménykülönbségektől. A Szentírás csak néhánynak nevét említi közülük, a mai napra írt egyházi énekeink pedig nagy részüket említi név szerint.

Állapotbeli kötelességeink vállalása! – Böjte Csaba levele

„Az év első napjaiban csendesedjünk el, és vegyük számba a feladatainkat, fogalmazzuk meg álmainkat, készítsünk terveket, dolgozzuk ki azokat részletesen, és álljunk neki kitartó akaraterővel azt jó végre vinni!” Csaba testvér 2016. január 2-án közzétett levelét olvashatják.

A betlehemi istállótól nem messze van egy barlang, ahová a hagyomány szerint a Heródes elől menekülő Szent Család útját megszakítva félrevonult, hogy Mária megszoptassa Szent Fiát. Világtörténelmi események, a megváltásunk nagy pillanatai zajlanak, menekül az éppen csak közénk jött Istenember, de Mária egy pici időt kér, mert a kis Jézusnak ennie kell, talán tisztába is kellett tennie. Mária tudja és teszi is a maga dolgát szépen, csendesen Betlehemben is, de 33 évvel később Jeruzsálemben is. Ott áll a kereszt alatt! Leveszik Szent Fiát, és ő végzi a dolgát, vérző szívvel gyermeke temetését szervezi, figyel a törvényekre, betartja a szokásokat, de vasárnap kora hajnalban megy a sírhoz, ahogy tud és akivel tud, egy megtért utcanővel! Mennek, hogy elvégezzék a temetési szertartáshoz szükséges dolgokat, mindazt, minek meg kell történnie, úgy, ahogy a kegyelet azt diktálja!!

Soha nem felejtem el, nagybeteg édesanyám meglátta, hogy a kabátom hónalja ki van bomolva. Tűt, cérnát kért, felült az ágyban és szépen kibontotta a bélést, majd belülről össze varrta a kibomlott kabátszövetet, majd úgy, ahogyan kell, bevarrta a bélést is. Kabátom szebb lett mint újkorában! December 14-én, hétfő hajnalban édesanyám veséje, mája leállt! Nagyon szenvedett, ő is látta, hogy a katéteren már semmi nem távozik a testéből! Nagyon sokat imádkoztunk, szinte folyamatosan mondtuk a rózsafüzért. Este, vacsoraidőben megszólalt, hogy itt az idő, hogy együnk! Megkérdeztem, mit enne az én kedves édesanyám? Töltelékes káposztát - jött a válasz, (nemsokkal azelőtt egy kedves hölgy hozott négy finom tölteléket). Édesanyám elhaló hangon szólt a húgomnak, Katikának, hogy menjen és melegítse meg mind a négy tölteléket! Majd felült az ágyban, és úgy, ahogyan nyolc héten keresztül mindennap tettük, az ölébe megterítettük a lacikonyhát, és húgommal a két oldalán ülve elkezdtünk vacsorázni! Szegény 4-5 alkalommal is megpróbálta a szájához vinni a villán a falatot, de mindig lehanyatlott a keze! Igazából tudtuk, hogy már vizet sem tud magához venni, de mivel ott volt a vacsora ideje, csak azért, hogy mi ne maradjunk étlen, megtette mindazt, mi egy édesanyának kötelessége gyermekeivel szemben! Talán életemben nem ettem soha olyan keserű káposztát, de azért a húgommal együtt viccelődve, dicsérve a vacsorát, utolsó falatig megettünk mindent! Olyan döbbenetes volt látni édesanyámat, hogy hihetetlen akaraterővel abbahagyja a haldoklást csak azért, mert itt van a vacsora ideje, és a gyermekeinek enniük kell!

Csodálom Máriát, aki nemcsak tudta, de tette is a dolgát, úgy, ahogyan a mennyei Atya elvárja az édesanyától! Olyan jó lenne, ha a nagy világ zaja, gondja, baja nem terelné el a figyelmünket a mindennapi feladatainkról! Isten mindannyiunkat teendőkkel küldött erre a világra! Van, akinek a szorzótáblát kell megtanulnia, van, akinek az érettségire kell készülnie, van, aki gyermeket nevel vagy földet művel, vagy autót vezet! Mindegy, hogy mi a te dolgod, csak az nagyon fontos, hogy állapotbeli kötelességeidet ott, ahol lenned kell, s azt amit éppen neked tenned kell, pontosan, szépen elvégezd! Bármi is történik, neked, nekünk tudnunk kell azt, hogy mit kér tőlünk a szeretet, hogy itt és most mi a dolgunk, és azt a tőlünk telhető legnagyobb összeszedettséggel, kitartással, szorgalommal el kell végeznünk! Ez az üdvösség útja! Nem jó, ha a más dolgát nagyszerűen végezzük! A fontos, hogy a mi saját dolgunkat végezzük el legalább úgy, ahogy tudjuk! Ne nézzük, hogy körülöttünk más mit csinál, hogy munkánkat megköszönik-e vagy sem, vagy e nagy világban mi történik! Egyetlen dolgot kér számon tőlünk az Isten, és az nem más, mint a személyesen ránk bízott munka!! Nekem is, de neked is van egy szent, Istentől kapott drága feladatunk, melyet bármi is történhet bennünk, körülöttünk, azt akkor is teljesítenünk kell!

Az év első napjaiban csendesedjünk el, és vegyük számba a feladatainkat, fogalmazzuk meg álmainkat, készítsünk terveket, dolgozzuk ki azokat részletesen, és álljunk neki kitartó akaraterővel azt jó végre vinni! Ne azt nézzük, hogy éppen mihez van kedvünk és mihez nincs, hanem vegyük számba a talentumainkat, és gondolkodjunk el, hogy vajon Isten hol és mit akar általunk e világra hozni, melyek azok a gyümölcsök, miket mi kell megteremjünk?! Álljunk neki a ránk bízott munkának, nem az a fontos, hogy milyen és mekkora feladatot bízott ránk az Isten, hanem csak az, hogy mi azt kitartó, becsületes munkával véghez tudjuk-e vinni, vagy lustaságból, számítgatásból feladatunk végzését abba hagytuk-e!? Igen, testvérem, neked is megvan a magad feladatod, melyet becsületes munkával, kitartó erőfeszítéssel szépen el kell érjél ezen a földön! Mondhat bárki bármit, az örök üdvösség csak akkor lesz a tied, ha munkádat pontosan, szépen bevégzed! A mindennapi állapotbeli kötelességeink tudatos felvállalása az üdvösségre vezető egyetlen út!

Szeretettel, Csaba t.