Karácsony 2. vasárnap
„És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi
pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve
kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: Ő
az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint
én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A
törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki
az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki” (Jn 1,14-18)
A karácsony gazdag örömét fejtegeti a katolikus Egyház a karácsonyt követő ünnepnapokon és az ünnepeket követő hétköznapokon is. Erre a csodálatos örömre négy éves koromban bukkantam. Édesapámnak volt egy legénykori barátja, aki fiatalon ferences pap lett. Amikor hazajött az atya, szabadságra felkeresték egymást. Édesapám egy ilyen beszélgetés után ragyogó arccal kezdte mesélni nekem az előzőnapi élményét.„Tudod-e, kisfiam, mit mond latinul a miséző pap az oltár baloldalán?” Majd igen nagy örömmel elmondta a mai szentmise evangéliumát. Ez az apai élmény izzik fel bennem, valahányszor ezt a János-evangéliumot olvasom fel most már magam is idősen, ki tudja, hányadik alkalommal. Egyre mélyebben, egyre boldogabban egyre többet tudok róla. Nézzünk kicsit a titkok mélyébe!„Kezdetben volt az Ige” Isten az, aki kezdet nélkül, öröktől fogva, saját hatalmából birtokolja az isteni végtelen lényeget, a végtelen okos, mindentudó és mindenható isteni természetet. Akkor milyen kezdetről van szó? Az IGE kezdetéről? De „az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”. Akkor milyen kezdetről beszél az evangélista? Az Ószövetség is ezzel a szóval kezdődik:„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet"(Ter 1,1) így is fordítható a héber kifejezés: Akkor kezdődött a világ, amikor Isten az eget és a földet teremtette. Tehát nem az Ige kezdetét emlegeti a János-evangélium. Kezdete és vége csak a teremtményeknek van. Oda kell tenni a mondatba, hogy amikor Isten a világot teremteni kezdte, már öröktől fogva volt, élt és Isten volt az Ige. Keresztelő János is utal erre a végtelen nagy különbségre, amely közte, az előfutár és a Messiás között van: „Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én”. (Jn 1,30) Nem annak a valakinek az emberi természetére utal tehát, mert a „valaki” csak személyt jelenthet, Jézusnak pedig csak egy személye van: Isten, a Második Isteni Személy, aki magára veszi, azaz isteni természete mellé veszi fel az emberi természetet az egyetlen Isteni Személy irányítása, birtoklása alá. Ennél nagyobb örömünk nem lehetne, mint tudni: „Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek” (9-13) Hogy senki meg ne tudja szólni az emberi szülők méltóságát, Jézus a földről távozóban az első emberpárnak adott parancsot is szentnek mondja:„Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28) de az üdvösségre feltétlenül szükséges tudni: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.(Mk 16,16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva”(Jn 1,16)
A karácsony gazdag örömét fejtegeti a katolikus Egyház a karácsonyt követő ünnepnapokon és az ünnepeket követő hétköznapokon is. Erre a csodálatos örömre négy éves koromban bukkantam. Édesapámnak volt egy legénykori barátja, aki fiatalon ferences pap lett. Amikor hazajött az atya, szabadságra felkeresték egymást. Édesapám egy ilyen beszélgetés után ragyogó arccal kezdte mesélni nekem az előzőnapi élményét.„Tudod-e, kisfiam, mit mond latinul a miséző pap az oltár baloldalán?” Majd igen nagy örömmel elmondta a mai szentmise evangéliumát. Ez az apai élmény izzik fel bennem, valahányszor ezt a János-evangéliumot olvasom fel most már magam is idősen, ki tudja, hányadik alkalommal. Egyre mélyebben, egyre boldogabban egyre többet tudok róla. Nézzünk kicsit a titkok mélyébe!„Kezdetben volt az Ige” Isten az, aki kezdet nélkül, öröktől fogva, saját hatalmából birtokolja az isteni végtelen lényeget, a végtelen okos, mindentudó és mindenható isteni természetet. Akkor milyen kezdetről van szó? Az IGE kezdetéről? De „az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”. Akkor milyen kezdetről beszél az evangélista? Az Ószövetség is ezzel a szóval kezdődik:„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet"(Ter 1,1) így is fordítható a héber kifejezés: Akkor kezdődött a világ, amikor Isten az eget és a földet teremtette. Tehát nem az Ige kezdetét emlegeti a János-evangélium. Kezdete és vége csak a teremtményeknek van. Oda kell tenni a mondatba, hogy amikor Isten a világot teremteni kezdte, már öröktől fogva volt, élt és Isten volt az Ige. Keresztelő János is utal erre a végtelen nagy különbségre, amely közte, az előfutár és a Messiás között van: „Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én”. (Jn 1,30) Nem annak a valakinek az emberi természetére utal tehát, mert a „valaki” csak személyt jelenthet, Jézusnak pedig csak egy személye van: Isten, a Második Isteni Személy, aki magára veszi, azaz isteni természete mellé veszi fel az emberi természetet az egyetlen Isteni Személy irányítása, birtoklása alá. Ennél nagyobb örömünk nem lehetne, mint tudni: „Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek” (9-13) Hogy senki meg ne tudja szólni az emberi szülők méltóságát, Jézus a földről távozóban az első emberpárnak adott parancsot is szentnek mondja:„Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28) de az üdvösségre feltétlenül szükséges tudni: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.(Mk 16,16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva”(Jn 1,16)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése