BOLDOG ROGÉRIUSZ
(kb. 1196-1237)
Az umbriai Todiban született. Az a szerencse érte, hogy maga Szent Ferenc vette fel a rendbe 1216-ban. Nem csoda tehát, hogy igyekezett követni szeráfi atyjának nyomdokait. De előszeretettel nézett fel azokra a szentéletű testvéreire is, akikben szülőföldje oly gazdag, és szerintük iparkodott élni. Így jutott nemsokára nagy tökéletességre. Szent Ferenc az igehirdetésben kifejtett buzgósága miatt nagyra becsülte. Gyakran magával vitte prédikálni s rábízta a Todi klarisszák lelki vezetését. De külön rábízta a szentéletű Filippa Mareri klarissza nővér lelki vezetését is, aki a Rieti völgyben élt nővértársaival. Ennek a megbízásnak Rogeriusz híven megfelelt s a rábízott nővért a tökéletesség magas fokára vezette. Halálos ágyánál mellette volt, szentáldozásban részesítette és a szent olajjal megkente. O mondta felette a temetési beszédet, majd visszatért szülővárosába, Todiba, ahol a következő évben, 1237. jan. 5-én az igazak halálával halt meg. Halála után sírját sokan keresték fel s tapasztalták csodás segítését. IX. Gergely pápa, aki személyesen ismerte, szentnek nevezte s megengedte, hogy Todiban nyilvánosan tiszteljék. Tiszteletét XIV. Benedek terjesztette ki az egész Ferenc-rendre.
„Virrasszatok kitartással, buzgón fenntartva magatokban az áhítat szellemét, hogy midőn a kiáltás hallatszik: „Jön a Vőlegény!”, hűségesen elébe mehessetek lelketeknek a szeretet és öröm olajával teli lámpásaival, miközben a balga szüzek kizáratnak, ti pedig bevonultok az örök örvendezés lakodalmas asztalához, ahol Krisztus az o jegyeseit az angyalok és választottak közé ülteti és körüljárva felszolgál nekik.”
Szent Bonaventúrának az assisi klarisszákhoz írt leveléből.
Imádság:
Istenünk, te Boldog Rogériuszt, Szent Ferenc társát és
követőjét a szentek példája követése által a tökéletességre vezetted, add, hogy
mi is szentjeink nyomdokain haladva, részesei legyünk dicsőségüknek is. A mi
Urunk Jézus Krisztus által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése