KARÁCSONYI BEVEZETŐ III.

KARÁCSONYI BEVEZETŐ

Harmadik rész

Sokan úgy vélik, hogy december 25-e Jézus születésnapja. Nyugodtan kijelenthető, hogy Jézus nem születhetett télvíz idején, mert az esős évszakban a császár nem masíroztatta az emberek sokaságát származási helyükre összeiratkozni. A száraz időszak útjai ugyanis télen patak medrek voltak. Az állandó esőben agyonázott emberek ki lettek volna téve súlyos megbetegedésnek, ezt egyik uralkodó sem kockáztatja meg. Tavasztól őszig mindenki az ennivaló megtermelésével volt elfoglalva. Egyedül a tavaszi munkák indulása előtt volt érdemes összeírást elrendelni. Honnan akkor a december 25-i időpont? A szent helyek és idők nemzedékről nemzedékre megőrizték különleges, kiváltságos, szent jellegüket. December 25.- e a rómaiak szent napja volt, a le nem győzött Nap ünnepe. Ők a Napot istenként tisztelték. Örültek fényének, melegének, nyári diadalmas uralkodásának. Az őszi, téli napok rövidülése, az egyre alacsonyabb tetőpont úgy tűnt nekik, hogy a Napnak a sötétséggel vívott küzdelme vesztésre áll. A decemberi 21-e napéjegyenlőséget katasztrófaként élték meg. De huszonötödikén már lehetett látni némi emelkedést a Nap pályáján. Ez a nap óriási örömünnep lett hát: a le-nem- győzött Nap ünnepe. A kereszténységtől megtanulta Róma népe is, hogy egy Isten van, Ő teremtette az összes többi lényt, a Napot is. Egy időre tehát nem volt mit ünnepelni 25-én. De mivel a IV. század közepén régi adósságát akarta törleszteni a keresztény áhítat, és helyet keresett Jézus születése napjának, ezt a régi szent napot választották, mondván: a világ Világossága a mindent éltető igaz Nap Jézus Krisztus. Egy ősi hiedelem átadta helyét a valóságnak. Megvolt tehát az ünnep napja. Ki kellett alakítani a megfelelő szertartást. Természetesen először a születés történelmi színhelyén kezdtek ünnepelni. A helyszínek adva voltak: a születés barlangja, a pásztorok találkozása az angyalokkal. Az időpont éjfélre került. A Bölcsesség könyvéből vették a pontos keltezést: „Mert mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja közepén tartott, mindenható igéd az égből, királyi trónodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén”. (Bölcs 18,14-15) Nagy Konstantin császár a születés barlangja fölé 326-ban templomot építtetett, amelyet Justinianus császár bővíttetett 530-ban. Az éjféli misét tehát itt tartották. Virrasztás következett hajnalig, amikor a pásztorok megérkezhettek és „megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet.”(Lk 2,16) Mindkét misén adva voltak a szentírási szövegek. A pásztorok miséje után elindultak Jeruzsálembe. Ez öt kilométeres gyalogút. Ott, ahol az Úr az Oltáriszentséget szerzette és benne szeretetének örök emlékét hagyta ránk, ott mondták el az ünnep harmadik miséjét. Az ez alkalomból kialakított liturgiát vette át az Anyaszentegyház az egész világon, karácsony ünnepén. Gyerekkorom nagy bánata volt, hogy este elnyomott az álom, és édesanyáméknak nem volt szívük felébreszteni, lemaradtam az áhított nagy élményről, de az óta bőven pótoltam. Emlékszem, a több kilométer távolságra fekvő puszták lakói is jöttek a templomba éjféli misére akár esett, akár fújt a szél és hordta a havat. A pásztorok pedig járták az utcákat, és remekbefont ostorukkal durrogtatva hívták fel egykori elődeik fontos szerepére a figyelmet. Papként először az államhatalomtól száműzötten mondtam éjféli misét a tárnokligeti kápolnában.Így pótolta a figyelmes Kisded, amit irigy és gonoszkodó hatalmak megakadályoztak. Isten áldja az akkori tárnokligeti oltártestvéremet, aki átengedte nekem ezt a gyönyörű papi élményt, nem törődve a veszéllyel, hogy üldözött papot enged működni templomában. Minden kedves olvasómnak, híveimnek, tanítványaimnak lélekben a legjobb felkészülést kívánom. A Betlehemi Kisded bőséges áldása örvendeztessen meg minden jóakaratú embert, úgy, ahogy a betlehemi angyalok ígérték!

Mindszenty József bíboros emlékére VI.

„Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok”

Mindszenty József bíboros emlékére

Mindszenty József tevékenységét mind megyéspüspöke, mind a világi szellemi kiválóságok időben felismerték. Egymás után tett bizonyságot arról, hogy a magyar népben rengeteg tehetség rejlik, de a tehetséget is gondozni kell: föl kell fedezni, ápolni, segíteni. Bizonyos szintig el kell segíteni, hogy az őserő megjárja a maga útját, megteremje méltó gyümölcseit.Keresztelő János beszél a zsidókhoz: 
„Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek tehát a bűnbánat méltó gyümölcsét”(Mt 3,7-8)„Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes Isten fiakat támasztani Ábrahámnak”(9) Ezért is próbálja biztosítani a tanulási lehetőségeket a mostoha körülmények között élő fiataloknak. A lappangó tehetségeket fel kell fedezni és tanuláshoz segíteni: „Ha halat kér, talán kígyót ad neki?” (7,10) Jézus következtet így a jó apákról a Mennyei Atyára. Pehm József, mint pornói apát (1924), majd 1927-től, mint a szombathelyi egyházmegyei zsinat határozatából a szombathelyi egyházmegye zalai elmaradott részének püspöki biztosként tizenkilenc új templomot,hét plébániaépületet, kilenc miséző helyet, tizenkét iskolát építtetett, s szervezte meg körülöttük a katolikus közösségek életlét. Fontosnak tartotta az országos és helyi sajtót, igyekezett a katolikus szellemiséget érvényesíteni a zalaegerszegi és vármegyei újságokban. 1937 pápai prelátus. Aktív résztvevője az aktuális hazai társadalmi kérdésekkel foglalkozó regionális és országos papi összejöveteleknek azzal a céllal, hogy erőteljesebben érvényesüljenek a hazai közéletben a keresztény erkölcsi elvek és a szociális enciklikák tanítása. Tudatosította a kommunizmus és a nemzeti szocializmus veszélyét a magyar katolikus egyházra, szintén az erről szóló, akkor kiadott pápai körlevelek alapján”(Közi Horváth József: Mindszenty József bíboros) Mindszenty József sokfelé jár Zala megyében. Keresi és meg is találja a papi hivatásra alkalmas fiatalokat: Eléjük tárja a papnak, mint Krisztus másának nehéz életét, de munkásságuk eredményeit is. „Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval, Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be”(Jn 4,36-38) Általa is valósult, amit Jézus mondott: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást”(Jn 15,12-17) íme, sokirányú felkészülésének egy vonulata a nagy és még nagyobb küldetésekre.

Advent 3. hetének szombatja

Advent 3. hetének szombatja

„József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát"

Íme, karácsony tövében, a nagy örömünnep küszöbén, katolikus Egyházunk felhívja figyelmünket, hogy a küldetést elnyerteknek akadtak bőven nehézségei is, amelyeket a választottaknak vállalniuk kellett a cél érdekében. Minket is rá akar ébreszteni, hogy feladatok várnak ránk is, amelyekre bátran kell vállalkoznunk. Jézus történetében kétség kívül Mária kapja a legfontosabb feladatot. Amikor belép hozzá az angyal és köszönti őt, Mária megijed. Mit jelenthet ez a sosem hallott megszólítás: Kegyelemmel teljes. Isten természetfeletti ajándékait, a kegyelmeket célokhoz, tennivalókhoz adja. Hányféle célt rejt a kegyelemmel teljesség hangsúlyozása, melyeket esetleg neki teljesítenie kell? Meg tudom-e tenni? Az angyal nyugodt hangon válaszol ki sem mondott zavarára: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni". (Lk 1,30-32) Mária érti a teoforikus nevet, tudja, hogy ez azt jelenti: Jahveh a megváltó. Ismeri Izajás próféta könyvét is, ahol szó van egy szűzről, aki fiút szül, és annak a neve Emmánuel, vagyis: Velünk az Isten. A mikéntet tisztázó kérdésére ezt feleli az angyal: „a Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, ezért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni." (Lk 1,35) Mária ugyan akkor még nem ismeri a Szentlelket, de a kegyelem megsejteti vele a lényeget, hogy Istennél semmi sem lehetetlen", (Lk 1,37) tehát ő szűzen fogan és utána is szűz marad. Ekkor megnyugodva feleli: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint". (Lk 1,38) Amikor hazatér Erzsébetéktől, kissé már meglátszik alakján, hogy áldott állapotban van. József is észreveszi, nyugtalanná válik, nem érti, mi történhetett menyasszonyával. Mária is érzi, látja József aggodalmát. Istenre bízza a kétely tisztázását. Most is angyal segít: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől". (Mt 1,20-21) József tökéletesen megnyugszik, hogy Mária gyermeke a megváltó. József ez után már csak attól félhet, hogy hogy tudja vállalni új küldetését: hogy állja meg a helyét Isten Fia és édesanyja mellett? Nem kap percnyi örömöket, amelyekben a többi férj és édesapa részesül,de a kegyelem bőségesen pótolja természetfeletti örömökkel. Jézust szolgálja, gondoskodik róla, majd mesterségre tanítja a felnövő Istenembert. A mi feladatunkat is Isten jelölte ki. Mi is Urunk Jézust szolgáljuk. Szent Pál apostol írja: „Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindannyian eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége, hogy ne legyünk már ingatag gyermekek.Ellenkezőleg, járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej. Általa az egész test az összekötő ízek segítségével egybefogva és összetartva, mindenegyes rész sajátos tevékenységével gondoskodik saját növekedéséről, hogy felépüljön a szeretetben".(Ef 4,11-16) Ezért ünnepeljük újra meg újra a Kisded születését minden évben, hogy merjünk melléje állni és kezdeni nőni vele együtt az örök feladathoz: kialakítani magunkban, segíteni, alakulni másokban is az Isten országát, az igazság és szeretet szellemiségét. Félünk, hogy most ez nem sikerülhet, mert a sátán országa, a hazugság és a gyűlölet szellemisége túl erős? Jézus biztat: „a világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot"(Jn 16,33)

KARÁCSONYI BEVEZETŐ 2.

KARÁCSONYI BEVEZETŐ

Második rész

Jézus Krisztus születési évét ma sem tudjuk kiszámítani

Szinte minden népnek saját időszámítása volt. Az Újszövetség kezdetén nem volt másnak igazi jelentősége a liturgikus ünneplésben, mint Jézus feltámadásának. Minden vasárnap ezt ünnepelték az őskeresztények. Csak a negyedik században gondoltak arra, hogy Urunk születését is illenék megünnepelni. Ekkor kezdték kutatni a lehetséges dátumot, az évet, hónapot és napot. Lukács evangéliumában olvassuk:„Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augustus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kirínusz kormányozta”(Lk 2,1-2) Ez támpont ugyan, de tudni kell, hogy Kirínusz kétszer is volt Szíria kormányzója, és egy-egy ciklus négy évig tartott. Máté evangéliuma ír a napkeleti bölcsek látogatásáról: „Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki” (Mt 2,1-2) Vajon milyen csillagról beszélnek? Egy akkor keletkezett égitestről? Ami hová lett? A csillagászati megfigyelések keleten nagyon pontosak és fontosak voltak. A csillagos ég szinte fontosabb volt az akkor élő tudósok számára, mint a fényes nappalok. Ha nem új csillagról szólnak, akkor régi csillagok együttállásáról lehet szó naprendszerünkön belül. Melyek, mikor és hol volt látható, hogy ilyen bizonyossággal érintette meg e bölcseket, hogy hosszú vándorútra vállalkozzanak? Gyerekkoromban én is természetesnek találtam, hogy ez a csillag feltűnt Jézus születésekor, észrevették, készülődtek és indultak a csillag után. Ezerkétszáz évvel korábban kell kezdeni az oknyomozást. A zsidó nép utolsó pihenőjét tartotta a honfoglalás előtt, Moáb mezején táboroztak. E kis ország királya, Bálák, nagyon félt attól, hogy országát el akarják foglalni. Saját haderejét kevésnek találta az esetleges védekezésre, ezért elhívatta a Tigris és Eufrátesz folyók tájékán élő Bálám prófétát: jöjjön, átkával bénítsa meg az ismeretlen népet, hogy végezni tudjon velük. A próféta kiállt a hegyre, de amint szólásra nyitotta ajkát, Isten felfedte előtte a valóságot: ez az én népem! Ekkor áldásra fordította szavát: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél föl Izraelből” (Szám 24,15-17) Ettől kezdve nemzedékről nemzedékre szállt Bálám jövendölése. Amikor vidékükről meglátták a Jupiter és a Saturnus bolygók együttállását, hitük a jövendölés beteljesedését jelezte. Közmeggyőződés volt akkor, hogy a Jupiter a királyok csillaga, a Saturnus pedig a zsidó népé. Felkészültek tehát, és elindultak a zsidók országába, annak fővárosába, hogy a megszületett új király előtt hódoljanak. Ott éri őket a nagy csalódás: Jeruzsálemben nem tudtak a Messiás-király születéséről. Heródes a papoktól tudakolózik, ennek alapján küldi vendégeit Betlehembe. Amikor kilépnek Jeruzsálemből, teljes fénnyel világítja meg útjukat a két bolygó újabb és sokkal közelebbi együttállásának világossága, majd vezeti őket Betlehemig. Ott megáll a fény „a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki” (Mt 2,9.11) a csillagászok több ilyen együttállásról tesznek tanúságot abból az időből. Mindent összevetve, beleértve Heródes halálának tisztázott időpontját is, meg lehet állapítani, hogy Donysius Exiguus számításai nem sikerültek egészen az említett nehézségek miatt, hanem 4-7 évet kell hozzá tennünk a keresztény naptárhoz. 

Mindszenty József bíboros emlékére V.

„Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok”

Mindszenty József bíboros emlékére

Abban az időben, amikor adminisztrátorként, majd 1921-től beiktatott plébánosként kezébe vette vallási és karitatív síkon Zalaegerszeg sorsát, a városnak mindössze tizenhárom-ezer lakosa volt.

A plébánia és temploma Padányi Bíró Márton veszprémi püspök templomépítő buzgóságának köszönhetően a törökök kiűzése után épült fel a város északkeleti szélén. A plébánia területe részint sík vidék, de a hozzá tartozó filiák elég magas dombokon épültek. A helybeliek büszkén hegynek nevezik őket (Jánkahegy, Egerszeghegy, Gógánhegy, Szenterzsébethegy). Amikor a vasutat építették, a Szombathely-Nagykanizsa fővonalat Zalaszentivánnál a szomszéd völgybe tereltették, így a város fejlődését évtizedekkel visszavetették. Kapott ugyan később egy vicinális vonalat, de aki arról át akart szállni a fővonalra, annak gyalog kellett átmennie Zalaszentivánba több száz méter hosszan. Az új plébános szívvel-lélekkel látott munkához. Korszerű lelkipásztorkodást szervezett. 1924-ben Mikes János szombathelyi püspök bízta meg azzal, hogy hívjon Zalaegerszegre férfi szerzeteseket, és építsen számukra kolostort és templomot. Zalaegerszeg és Ola község határán így épült meg az olai Jézus Szíve templom Kocsits Iván műegyetemi tanár tervei alapján (1925-1927). A fiatal plébános a ferenceseket telepítette az 1926-ban elkészült kolostorba. Fogadó beszédében többek között ezt mondta: „a jó zalai hívek úgy várták a ferences atyákat, mint a zsidók a Messiást”. Maga a fogadás is erről tanúskodott. A Zalaegerszegre helyezett ferences család Nagykanizsán a ferences kolostorban töltötte az éjszakát, és vonattal érkezett Zalaegerszeg vasútállomásra. Nagy tömeg várta őket lelkes fogadással, pedig igen nagy esőzés előzte meg a kijelölt napot. Lovas kocsival vitték őket a plébánia-templomba. Ott hálaadó istentiszteletet tartottak, majd azonnal indultak a Rákóczi utcán át Ola felé. A Rákóczi utcából az akkor még működő huszárlaktanyával szemben nyíló Gasparich Márk Páter Kilit utcába fordult az ünneplő tömeg. Páter Kilit horvát származású ferences volt. Az 1848-1849-es szabadságharc egyik hőse, katonapátere volt a névadója ennek az új utcának. Nem esett el a háborúban, sokáig ismerősei, barátai bujtatták, míg valaki el nem árulta. Bécsben halálra ítélték, és mivel magyar földben akart pihenni, a Pozsony melletti hatalmas réten akasztották fel, és a sírját azonnal elgereblyézték. Ma sem tudjuk örök nyugvóhelyét. Dr. Vándor László múzeumigazgató lelkes kezdeményezése és szervezése nyomán a templommal szemben egy évtizede emlékmű hirdeti hős rendtársunk Isten és haza szeretetét. A kolostor átadása ünnepélyes szenteléssel, lelkes beszédekkel történt. Az ünnepség végén, még mielőtt érvénybe lépett volna a női nem belépését tiltó „Clausura”, mindenki beléphetett, megnézhette jövendő lelkipásztorai lakóhelyét, amelyet nagy szeretettel készítettek a zalaegerszegiek. A templom ekkor ugyan állt már, de még egy esztendős munka kellett ahhoz, hogy az istenszolgálat elkezdődjék benne. A ferences atyák a plébániatemplomba jártak misézni és gyóntatni, segíteni. Ez a hálás segítség megmaradt templomunk elkészülte után is. 1942-ben szükségessé vált a ferences plébánia megszervezése. Területét úgy jelölték ki, hogy a Vizsla-réttől nyugatra eső városrészek tartoznak hozzá, és a ferencesek gondozására bízták a filiák közül Ebergényt Egerszegheggyel, Kisbükkel, Magasbükkel, Szenterzsébetheggyel, Vorhotával és Neszelével együtt. A két plébánia azonban még egy egyházközség maradt 1953 végéig. A vasútállomással szemben a domboldalon pedig megkezdődött egy másik nagyon fontos hitéleti központ felépítése. Mindszenty a francia Notre Dame de Sion női tanító rendet hívta meg oda.

Advent december 20. Péntek

Advent december 20. Péntek 

Iz 7,10-14; Lk 1,26-38

„Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”

Dániel próféta Jeruzsálem pusztulása után fiatalemberként gyalogolt rabszíjra fűzve gyalogolt Babilonba. Ott három társával együtt képezték ki Nabukodonozor király trónállójának. A királynak hamarosan feltűnt Dániel, mint Isten titkainak ismerője. Hetven év múlva is próféta volt még. Az Úr több ízben is elküldte hozzá Gábriel főangyalt. Buzgó imában kérte népe szabadulását. A főangyal közvetítette Isten válaszát, és arról is beszélt, mikor jön el a zsidók népéhez az Izajás próféta által megjövendölt, szűz anya által születendő Emmanuel. „Hogy megmagyarázza, így szólt hozzám: Dániel, máris eljöttem, hogy elmagyarázzam neked a dolog értelmét. Amikor imádkozni kezdtél, elhangzott egy szózat, s én eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert te kedvelt férfi vagy: figyelj tehát a szózatra és értsd meg a látomást. Tudd meg tehát és értsd meg: Annak a parancsnak kiadásától, hogy ismét felépüljön Jeruzsálem, a felkent fejedelemig hét hét és hatvankét hét telik el, és viszontagságos időkben ismét felépülnek az utcák és falak. Hatvankét hét múlva megölik a felkentet, és népe nem lesz, hogy őt megtagadja”. (Dán 9,22-23.25-26a) Ugyanez a Gábriel főangyal ötszáz év múlva megjelent a jeruzsálemi templomban az agg Zakariás papnak, és értesítette, hogy az ő és felesége, Erzsébet sok-sok imáját meghallgatta Isten, és hamarosan fiuk születik öregségükben. Ezt a nagy örömöt tetézi az ígéret, hogy ez a fiú, amikor megnő, a Messiás előfutára lesz. (vö. Lk 1,5-25) Ismét eltelt hat hónap. „Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél! Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége. Mária erre megkérdezte az angyaltól. Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek. Az angyal ezt felelte neki: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékol téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Mária erre így szólt: Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. Erre eltávozott tőle az angyal”(Lk 1,26-35)

Mindszenty József bíboros emlékére 4.

„Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok”

Mindszenty József bíboros emlékére

Pehm József csehimindszenti, vasmegyei fiú hatalmas szellemi energiával született. 

Az életében természetes volt, hogy tanul. Nem kényszerűségből, hanem hivatástudatból tanult. Akinek Isten nagy tehetséget adott, annak meg szokta adni a kegyelmet is arra, hogy a lehetőségeket megragadva megalapozza azt a tudást, amelyet felnőtt életében fel tud használni. Falusi környezetben az apró ember nem a szobai asztal alatt szokott játékokat tologatni, hanem az udvaron, jó levegőn labdát kerget, társaival együtt játszik rengeteget mozogva, naponta erősödve. Amikor már olvasni tud, a házban fellelhető könyveket fogja kézbe, és olvas. Az olvasás fejleszti tudásszomját, tágítja látókörét. A kisebb létszámú falusi iskolákban több évfolyam élt együtt a tanteremben. Elevenen emlékszem, hogy mennyit harcoltak hozzá nem értő, vagy titkos távlati célokat szolgálók hogy az ilyen iskolában nem lehet komolyan művelődni. Az én gyerekkoromban a segesdi gyerekek a nagyra tervezett osztálytermekben éppen hogy elfértek. Később Zala megyében évekig tanítottam egy teremben az alsó tagozatos négy osztályt. Remekül megfértek egymás mellett, és a valódi pedagógusok kiváló eredményeket értek el.Befejezve az elemi ismeretek iskoláját Szombathelyre került, hogy középfokon fejlessze tovább talentumait. Az ősi premontrei kanonok rend iskolája biztosította azokat a feltételeket, amelyek a jövő távlatait nyitogatták előtte. (1903-1911) Utána következett választott élethivatása felsőfokú „alma matere”, a Szombathelyi Egyházmegye papnevelő intézete. (1911-1915). Ott készülhetett fel közvetlenül a Tridenti szent zsinaton (1545-1563) lerakott alapokon a katolikus hit pontos ismeretére és tanítására. A szellemileg és papi lelkületben jól felkészült kispapot az egyházmegye akkori püspöke, gróf Mikes János szentelte pappá 1915. június 12-én. Nagyon fontos a papságra szellemiekben a lehető legjobban felkészülni, de a papi hivatásra való kegyelmi előkészület mindennél fontosabb. Benne kétségtelenül megvalósult minden. Akkor már egy éve dúlt az első világháború. A magyar csapatok mindig idegen országokban küzdöttek. Csak a prófétai lelkületű székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár látta meg lélekben a szörnyű veszedelmet: „Az a hadsereg, amelyik ilyen csúnyán káromkodik, nem lehet győztes. ”Pehm József szülőmegyéjébe került káplánnak felső Pátyra, Sárvár mellé. A Gondviselés azonban már 1917. január 26-án átültette a fiatal káplánt az egyházmegye sokkal elhanyagoltabb, de kiváló munkaterületet kínáló zalai megyeszékhelyre, Zalaegerszegre. Hittanárként folytatta papi küldetését az állami fiúgimnáziumban. Az ő papi karakteréhez ez a hittanári küldetés állt közelebb, mint az elemi iskolásokkal való foglalkozás. Bár minden bizonnyal a kicsikhez is volt küldetése annak, aki az édesanyás szeretetről úgy tudott írni, mint ő. A körülmények azonban rávilágítanak Isten terveire: Ennek az elhanyagolt körülmények között élő zalai világnak nem csak a plébániai életét kellett irányítania, hanem a teljes életét. 1919 februárjában már részt kell vállalnia az országgyűlési választások előkészítésében. Nyilván e miatt február 9-május 15-ig Szombathelyen rabosítják. Rövid, de hatékony előkészítés a későbbi borzalmas börtönéletre. Száműzik Zalaegerszegről a szülőfalujába (internálás). A kommün bukása után augusztusban visszatérhet Zalaegerszegre. Hamarosan kinevezik a zalaegerszegi plébánia adminisztrátorává, 1921-ben pedig plébánosává. Megfigyeltem a püspöki majd bíborosi körlevelekben, hogy Mindszenty József nagyon szerette és ismerte hazája, népe kultúráját.

KARÁCSONYI BEVEZETŐ

KARÁCSONYI BEVEZETÓ

Amit erről a csodálatos ünnepről tudni illik

Karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe.Nem születésének napja, mert azt nem ismerjük. Jézus Krisztus Istennek egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett. Neki tehát kétféle születése van: isteni és emberi. Mint Fiúisten öröktől fogva születik az Atyától szellemi születéssel az isteni értelem működése során: az Atya értelmével kimerítően ismeri önmagát, ez a tökéletes önismeret Istenben önálló személy. Ebben a végtelen önismeretben nemcsak ismeri, de ki is mondja önmagát, ezért hívjuk a második Személyt így: Logos, Verbum, Ige. Az „új” Személynek szüksége van természetre, amelyben létezni tud. Az isteni Személynek isteni természettel kell rendelkeznie. Ember-foganásnál új emberi természetet ad a szülőpár és Isten: a szülők a testet önmagukból, Isten a lelket teremti hozzá a semmiből. Ennek birtokosául teremti Isten az emberi személyt. Az Ige is az Atyjától kapja természetét, de mivel az isteni természet nem osztható, nincs magja sem, az Atya az egész végtelen-nagy isteni természetet,=értelemet és akaratot adja Fiának maradéktalanul. A Fiú végtelenül boldog ettől az ajándéktól, de azonnal vissza is ajándékozza az Atyának, mert Ő sem lehet az isteni természet híján. Ez az ajándékozás állandó és örök. Mindketten együtt ajándékozzák az isteni akarat síkján származó harmadik Személynek, a Szentléleknek. Így gondolható el hitünk első és örök titka: egy az Isten (természet) és három a Személy, akik birtokolják. Ez a Szentháromság. Szent János evangéliumát ezért kezdi így: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél.” (Jn 1,1-2) Ugyancsak nála olvassuk: „Az Ige testté lett és köztünk lakott”. (Jn 1,14) tehát megtestesült. Isten emberszeretete Fiát tette emberi természete szerint a teremtendő világ minta-okává. (vö. Kol 1,12-17) a Fiú tehát mindenképpen megtestesült volna, hogy megkoronázza emberré-létével a teremtett világot. Az első ember vétke miatt ehhez a küldetéséhez hozzá kellett kapcsolnia a megváltást is. Ezért mondja Isten a sátán által becsapott, bűnbe vitt asszony, de az egész emberiség vigasztalására ős-örömhírként a büntetés kihirdetésénél: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” (Ter 3,15) Ezzel az ígérettel indul a megváltás története. A nagy kérdés: mikor és hogyan valósul meg a történelemben a megváltás? Melyik embercsoportba, népbe születik bele? Ki lesz a boldog édesanya? A mikor születik kérdésre megközelítő eligazítást Jézus előtt kb. ezerhétszáz évvel Jákob (=Izrael) nyújt, amikor negyedik fiának, Júdának adja át a messiási áldást: „El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, amíg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek”. (Ter 49,10) Ebből következik, hogy Ábrahám- Izsák-Jákob népéből és Júda törzséből fog megszületni akkor, amikor Júda törzse elveszti vezető szerepét a zsidóságban. E nép önálló államiságát Jeruzsálem pusztulásával vesztette el, de ennek véglegessé válása a rómaiak uralmával pecsételődött meg. Így is gondolták maguk az akkor élő zsidók. Egymás után jelentkeztek önjelölt messiások, majd maga az igazi, Jézus Krisztus. Ezt a jákobi jövendölést erősítette meg Dániel próféta a Kr.e. VI.században az un. hetek jövendölésében: „Annak a parancsnak a kiadásától, hogy ismét felépüljön Jeruzsálem, a fölkent fejedelemig hét hét és hatvankét hét telik el”(Dán 9,25) a pontos évet ma sem tudjuk megmondani, mert a vonatkozó adatok kevésnek bizonyulnak. 

Advent 3. hete csütörtök

Ősi advent 

Bír 13,2-7. 24-25; Lk 1,5-25

Minden korban, a leglehetetlenebb helyzetben is a végtelenül jó és szeretetre méltó Isten kezében volt azoknak a sorsa, akik hittek benne. Több ilyen isteni segítséget bemutat az Úr a Krisztus-várás idején, hogy figyelmeztessen zsidót és keresztényt egyaránt: a bajbajutottak igazi felmentője, az üdvösség nagy és szent elhozója csak maga Jézus Krisztus. Ezért nem adott az Úr Józsue, Mózes egykori hű szolgája, a honfoglalás igen bátor és nagylelkű vezénylője és a törzsek között igazságos elosztója halála után újabb állandó vezért népe számára. Átmeneti megmentőt hosszabb-rövidebb vezeklés után mindig küldött, sőt ezeket állandó bíróként meg is tartotta életük végéig. De ha azt kérték tőle,hogy a fiad hadd vegye át halálod után küldetésedet, rendszerint ez volt a válasz: Uralkodjék fölöttetek az Úr.„Izrael fiai azonban azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt, s azért ő a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre. Volt azonban egy córai, Dán nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt, de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: te meddő vagy, és nincs gyermeked, de foganni fogsz és fiút szülsz. Óvakodj tehát attól, hogy bort és szeszes italt igyál, vagy valami tisztátalant egyél. Ha fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből”. (Bír 13,1-5)„Erre az asszony elment férjéhez, és azt mondta neki: Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amint megkérdeztem, kicsoda, honnan jön, és mi a neve, nem akarta megmondani nekem, hanem ezt felelte: Íme, foganni fogsz, és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál s valami tisztátalan egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig”(6-7)Ezer évvel korábban történt ez az angyali látogatás, mint Zakariás felkeresése.De mindkettő közös vonása, hogy angyal jön az égből, biztosítani a földi partnert a terv isteni eredetéről, megszenteli a hivatásuk gyakorlását, a születendő gyermek nagy ajándék, sok ima és keserű lemondás gyümölcse indítja útnak, és a nazír állapot vezeklése az Istennek szentelt áldozat anyja méhétől haláláig mindkét fiú közös feladata lesz, sőt: Mánue feleségének, a viszonylag fiatal anyajelöltnek is előírja az Úr. Mánue is örül, hogy végre apa lehet, szeretne az angyallal találkozni, meggyőződni jövőjük kitüntető öröméről. Meg is kapja kérése teljesülését néhány nappal később. A zsolozsma egyik antifónája megismételteti az imádkozó újszövetségi néppel. Mi már a csodás nagy tényt szeretnénk közismertté tenni: „Hadd ismerjük meg, Uram, utadat a földön, és segítségedet az összes nemzetek között” 

Mindszenty József bíboros emlékére 3.

„Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok”

Mindszenty József bíboros emlékére

Az édesanyás szeretet

Mindszenty bíboros nagyon szerette édesanyját. Vajon mennyire szerette a rábízottakat, a paptestvéreit és a jobban rászoruló híveket? A szeretet az akarat kincse, nem feltétlenül érzelem dús tulajdonság, hanem a másik ember javának feltétlen akarása, szolgálata. Egyetlen közvetlen találkozásom az esztergomi ferences templomban volt vele, élesen villanó pillantása erről nem beszélt. Nem tartoztam a rábízottak körébe, a közösségben töltött rövid időről csak évtizedekkel később beszéltek volt tanáraim. Egyetlen mondat ragadt meg bennem rövid beszédéből: A ferenceseknek itt tartózkodni és dolgozni csak annyiban van jelentősége, amennyiben az Egyháznak jó híveket nevelnek. II. József Habsburg kalapos-király által elvett tizenöt középiskola után, a trianoni szerződés miatt Észak nyugati Felvidéken a mariánus ferenceses rendtartomány elvesztett tizenhét kolostort, köztük a rendtartomány minden intézményét: tartományi központot (Pozsony), újoncházat (Malacka), rendi hittudományi főiskolát (Érsekújvár) Ezért a Dunántúlon lévő kolostorainkban kellett mindennek új helyet találni. Jól tudtam, hogy az elődje, Serédy Jusztinián bíboros-prímás nem örült a harmincas években bejelentett ferences elhatározásnak. Esztergomra esett a választásuk, hogy ott alapítanak gimnáziumot. A városnak már volt két fiú gimnázium az egyik bencés intézmény volt. A bencés szerzetes bíboros, Serédy Jusztinián megértette rendtársai aggodalmát, hogy a környék fiataljait elveszi előlük az új ferences középiskola. Végül azzal a feltétellel engedélyezte az iskolát, hogy Esztergomból és környékéről nem vehet fel egyetlen tanulót sem, csak kollégistákat az ország különböző területéről. A nem éppen lelkesítő látogatás a lelkesedésünket nem rontotta le, hűséggel viseltettünk Mindszenty bíboroshoz és követtük hűségesen kemény vezetését. Később pedig Dr. Fábián Árpád szombathelyi püspök rajtam keresztül köszönte meg a ferenceseknek, hogy olyan nagy gonddal neveljük az országnak a jövendő kispapokat az esztergomi gimnáziumunkban. Mostani igazgatónk, P.Tokár János, Dr.Seregély István egri érseknek 1998. évi látogatásakor boldogan jegyezte meg beszámolójában, hogy intézetünk hazánknak 356 katolikus papot nevelt. Mindszenty Józsefnek zalaegerszegi plébános korában voltak káplánjai, akik a lelkipásztori gondok vállalásával a sok filiás nagy plébániát segítettek ellátni. Szigorú rendet kívánt maga körül. A házirendet keményen megkívánta. Az ebéd pontosan déli Úrangyalakor kezdődött. A nagyharang kondulásakor mindenkinek ott kellett állnia az asztalnál. Egy alkalommal az egyik káplánja elfeledte bejelenteni, hogy nem tud odaérni az ebédkezdésre. Egy kerek órán át ott állt ő is, a többi káplán is. Természetesen ugyanilyen pontosságot követelt a templomi beosztásnál is. Aki nem kezdett pontosan misézni, vagy akár egy-két perccel később fejezte be, azonnal elhelyeztette onnan. A hitoktatást önálló hitoktatók végezték. Ők a városban laktak. Sajnálta őket, hogy nem élhetnek papi közösségben. Korszerűsítette a plébániát. Az emeletre második szobasort építtetett, a templomi oldalra került a főbejárat, ott is megépíttette a második emeletet. Ott laktunk mi, olai papok 1950-től, mert a szerzetesek szétszórása után a ferences kolostor teljesen a katonaság kezébe került. A Kossuth utcai oldalon lévő lakásokat kapták az újjáépítés után a hitoktatók. Kispapkorukból féltve őrzött humorukkal azonnal el is neveztük Peminárium-nak.

Krisztus a mindenség Királya 17.

Krisztus a mindenség Királya

elmélkedés tizenhetedik rész

„Alászállt a poklokra” 

Az Ószövetség bölcsességi irodalma így beszél a halálról: „a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. Mert az igazságosság halhatatlan” (Bölcs 1,13-15) Amikor Urunk, Jézus Krisztus halálával megtörte a halál uralmát, megváltotta az emberiséget, Atyja kebeléről emberlelke az isteni természettel összefűzve elindult a pokol birodalma felé. Itt kellett befejeznie a halálával szerzett szabadítást először a pokol tornácán egybegyűlt ószövetségi igazak meglátogatásával. A pokol tornáca elnevezés azt sugallja, hogy ez a hely a pokol területén fekszik, de nem a büntetőterületen van, hanem attól szigorúan elkülönítve, ahogyan maga Jézus számolt be élete egyik nagyon fontos példabeszédében. Az Úr Ábrahám ajkára adja a felvilágosító szöveget, amelyet egy dúsgazdag zsidó emberhez intézett a tornácról a lángokban szenvedőnek: „Fiam, felelte Ábrahám, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki”. (Lk 16,25-26) Azt a tényt, hogy aki az ószövetségi kinyilatkoztatást nem veszi komolyan, hanem halott idézésből akarja megtudni, mi a sorsa azoknak, akik az isteni törvényt, az igazság és a szeretet földi szolgálatát elmulasztják, Isten keményen bünteti. Jézus Ábrahám szájába adja újult meggyőződéssel: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak’. Ő azonban így felelt: ’Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek’. (29-31) – Mi, akik kétezer éves kereszténység tapasztalatát ismerjük, Jézusnak tökéletesen igazat kell adnunk. Ne babonáknak higgyünk, hanem a kinyilatkoztatásnak!Ezért írta meg Szent Pál apostol a Filippieknek címzett levelében: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr”. (Fil 2,5-11) Ezért kellett az angyaloknak a kezdet kezdetén ezt a próbát kiállniuk:ha majd a Fiúisten emberi alakot (természetet) is vesz fel magára isteni természete mellé, imádjátok-e Őt ilyen alakjában is? Szent Mihály és rengeteg angyal, átlátva a dolog lényegét, hogy Jézus személy szerint akkor is Isten marad, tehát felvett új természetében is megilleti az istenimádás. A másik an angyalcsapat, akiknek vezére Lucifer főangyal volt, mindezt visszautasította, mondván: miért imádnánk egy nálunk kisebb méltóság formájában a Fiút? Aztán villogott a szellemi háború, mindkét sereg megerősödött az álláspontjában. Szent Mihályt és társait megajándékozta a Mindenható a megszentelő kegyelemmel és bebocsátotta a mennyországba, az örök boldogság helyére, megmutatta nekik önmagát úgy, ahogy van végtelen gyönyörűségében, a lázadókat pedig lesújtotta a menny közeléből az alvilágba, az örök kárhozatba. „A sárkány haragra lobbant az asszony (Szűz Mária) ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett”(Jel 12,17) Az első személyes ütközet is megtörtént nagypénteken.

Advent 3. hete szerda

Advent 3. hete szerda 

Ter 49, 2. 8-10 Mt 1, 1-17

Az ősi advent december 17-24-ig tartott. A közvetlen felkészülést ma is ez jelenti Jézus születésének idei ünneplésére. Ennek egyik megnyilatkozása, hogy a szertartásban a mai napra kijelölt olvasmányok Jézus családfáját közlik, illetőleg Izraelnek áldásából negyedik fiára, Júdára vonatkozó részét. A többi napon is a karácsonyt, megelőző eseményeket idéz fel az Egyház. Isten abszolút szabadon dönt minden ember sorsáról. Fiának emberi születésével is ezt hangsúlyozza. Jézus ősei tartották magukat az általános meggyőződésekhez: áldott ember, akinek sok gyermeke van. Ezek között is a legértékesebb az elsőszülött fiú. Ábrahám kiválasztása alkalmával hatvan esztendős volt. Csodálatos ígéreteket kapott az élő Istentől, ha engedelmeskedik akaratának. Addig nem volt egyetlen gyermeke sem, ám majd fia születik gyönyörű, de addig magtalan feleségétől, Sáraitól. Az ő utódai megsokasodnak, mint égen a csillag, mint tengerparton a föveny. Közülük származik majd idővel a Megváltó. Mintegy harminc éves szorongó várakozás után jött el a boldog pillanat. Fia, Izsák isteni útmutatásra veszi feleségül Rebekkát. Ikerfiaik születnek. A serényebb kidugja kis kezét. Gyorsan szalagot kötnek rá, el ne tévesszék, ki az elsőszülött. A kis kezecske tulajdonosa mégis másodszülött lett. Anyja valahogy sejti a jövőt, őt szereti jobban, apja viszont ragaszkodik az elsőszülött Ézsauhoz. Felnövekedvén Ézsau eladja elsőszülöttségét öccsének. Isten őt juttatja a nagy áldáshoz. Jákob testvére haragja elől menekülve Istentől új nevet kap: Izrael=Istennel küzdő. Nagybátyjánál vállal munkát. Beleszeret ifjabb lányába, Ráchelbe. A furfangos após idősebb lányát rejti fátyol mögé és teszi unokaöccse feleségévé. A mézeshetek után megkapja szerelmét is. Lia szül hat fiút, Ráchel csak hosszú idő múlva kettőt. Még sokáig Ráchel és két fia: József és Benjámin maradnak a kedvencek. Közben kap két mellékfeleséget, tőlük is származik két-két fia. Halála előtt döntenie kell, kinek adja apjától örökölt elsőszülöttségi áldását, benne a Messiás ősapja címet is. Halála előtt sorban megáldja fiait. Csalódik az első három. Júda, a negyedik a kitüntetett: „Júda, téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz majd a kezed, és atyád fiai meghajolnak majd előtted. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán. Ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek". (Ter 49, 8-10) „Ember tervez, Isten végez", tartja bölcs közmondásunk. A Bibliát olvasgatva mindig figyeljünk Isten atyánk gondoskodó szeretetére.

Mindszenty József bíboros emlékére

„Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok”

Mindszenty József bíboros emlékére

Serédi Jusztinián bíboros, prímás, esztergomi érsek 1945-ben a szovjet csapatok Dunántúlt elfoglaló hadműveletei idején halt meg

A magyar katolikus Egyház a szükség idején elvesztette legfőbb lelkipásztorát és egyben a király után következő első főurát. A magyar katolikus hierarchia Szent István király által elrendelt legfőbb tekintélye, az esztergomi érsek után a kalocsa-bácsi érseket jelölte ki második főpapnak. Ezt a méltóságot abban az évben Grősz József érsek viselte. A második világháború utolsó hónapjainak borzalmai közepette a Római Szentszék sürgősen rendezni akarta a Magyar Katolikus Egyház érsekének kinevezését. Egyszerű fogadalmas ferences papnövendékként szülőfalum, Felsősegesd ferences kolostorába áthelyezve vártam a háború végét, hogy folytathassam a gimnázium VI. osztályát Esztergomban. Híreket csak nagyon ritkán kaptunk. Az esztergomi érseki szék betöltésének ügyében annyit hallottunk, hogy a Szentszék a kalocsa-bácsi érsek urat szeretné kinevezni Esztergom érsekének, új hercegprímásnak. A felkérésre azt válaszolta, hogy erre a nehéz feladatra egyetlen magyar püspököt tart alkalmasnak: Mindszenty József akkori veszprémi megyéspüspököt. Grősz József korábban győri kanonok volt. Innen helyezte a Szentszék Szombathelyre, hogy a szombathelyi püspökség anyagi helyzetét rendbe hozza. Ebben az időben a zalaegerszegi ősi Mária Magdolna plébánia prelátus-plébánosa is az ő papjaként működött. Nagyon jól ismerte karakterét, hajthatatlanságát, ügybuzgalmát, szociális érzékét, a szegények rendszeres segélyezését, az önerőből otthont létesíteni nem tudó szegény nagycsaládosok számára felépített két ONCSA utcát Páterdombon és Olában. Tudta, hogy az egyházmegye zalai részében fekvő nagy plébániákból milyen bölcsen alakított ki könnyebben ellátható lelkészségeket. Az előző megyéspüspök, gróf Mikes János megbízta, hogy a tizenhárom-ezres létszámú, de nagy területű, sok filiás Zalaegerszegen építsen Ola városrészben új templomot és építsen férfi szerzetesek számára kolostort, mert az egyházmegye zalai területén semmilyen férfi szerzet nem működött. Ezt a parancsot is végrehajtotta 1924-1927 között. Bölcs ember volt Grősz József szombathelyi püspökként és kalocsai érsekként egyaránt. Mindszenty Józsefet találta legalkalmasabbnak az ország újjáépítésére, a várható egyházellenes ország vezetéssel szemben vívandó harcok megvívására. XII. Pius pápa Mindszenty Józsefet, veszprémi megyéspüspököt nevezte ki Magyarország hercegprímásának, esztergomi érseknek. Amikor az ősi Magyarországra háruló lelki és anyagi nyomás egyre élesedett, Mindszenty, kiadott egy körlevelet, amelynek óriási hitét megragyogtató mottója ez volt: „Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul” (Zsolt 57,2) Az utolsó három szó felbőszítette a nagyralátó rezsimet. A sorsa megpecsételtetett.

Krisztus a mindenség Királya 16.

Krisztus a mindenség Királya

elmélkedés tizenhatodik rész

Nagypénteken három órakor véget ért a három órás haláltusa a keresztfán

Előtte Jézus feloldozta az első megtérő bűnöst, aki rablógyilkosként Jézus jobb oldalán volt felfeszítve. Lassan hatotta át lelkét a kegyelem, amelyet Jézus iszonyú kemény szenvedéssel érdemelt ki Atyjától az emberiség javára. Társa, aki Jézus balján sínylődött a maga keresztjén, meglepődött a jobboldali társán végbement változáson, és gúnyolni kezdte sorstársa érthetetlen változását. Mi értjük: A kegyelem műve volt ez. A kegyelemé, amely Isten természetfeletti ajándéka. A zsidók templomába nem léphetett be senki, csak az, akinek Isten eleve megengedte: minden nap az esti áldozat idején a tömjénfüsttel Istennek szolgáló soros pap és évente egyszer az engesztelés nagy napján kezén az udvari oltáron elégetett állatáldozat vérével a felszentelt főpap. Miért? A templom függönnyel elzárt területén ott rejtőzött az Úr mennyei fényességének mása: a kebód Jahve. Egyszerű szittim-fából (a mi akácfánk fajtája) készült ládikó: két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas láda arannyal bevonva. A fedele aranylemez, a ládához méretezett két kerub (angyal) egymás felé forduló szobrával mintegy átöleli a láda feletti diadalívet, amelyből ragyogó fény áradt felszentelésének percétől fogva. Ezt a fényt nem láthatta a függöny miatt senki.(Kiv 25,10-22) Jézus halála pillanatában ez a függöny repedt el teljes magasságában, jelezve, hogy a mennyország kapuját, vagyis az üdvösséget nyitotta ki az emberek számára Jézus megváltó halála.(Lk 23,45) Eltűnt a kebód Jahve, később a frigyláda is. A katolikus Mária-tiszteletben a Szűzanya kapta ezt a megtisztelő címet: „Frigynek szent szekrénye” A Golgotán Atyja kebléről nézheti Jézus halála diadalának néhány eseményét: irgalmatlan földrengés rázta meg a Golgotát. A megrémült tömeg menekült. Már nem kiabált a nagyképű tábor: „Ha Isten Fia vagy” Hangosan talán nem mert megszólalni senki, de lelkében mindenki tudta, hogy a pogány százados százszorta különb náluk: „Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: Ez az ember valóban igaz volt”(47) Ekkor már kijózanodott a sátántábor is. Hiába állt melléjük a Krisztus-üldözésben és győzelmet súgó két frontos perében az emberek tömege, rá kellett döbbenniük, hogy óriási ostobaságot követtek el. A názáreti Jézus teste számukra immár örökös győztesként él. Nem hiába kódorogtak a sátán-fattyak a zsidó templom, a falusi és kisvárosi zsinagógák (imaházak) környékén. Ezer év alatt rengetegszer hallhatták a zsoltáréneklők ajkáról: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul! Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: Uralkodj ellenségeid közepette! Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg:Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint. Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, az pogányok között ítéletet tart”. (Zsolt 110,1-8a) Az ördög ugyan a kurta eszű emberek között kidagadt mellel szeret feszíteni, de tudja, hogy Isten gyorsan és keményen bünteti a gonoszságot, mint a hajdani hűségpróba idején, amikor az angyalok egy része megtagadta a szolgálatot a megtestesülő Fiúistentől. Ma újra becsapott a hiúságom: Vesztemre hajszoltam a győzelmet a Názáreti Jézus ellen. Most végleg eldőlt a sorsom. Az elhagyott kereszten ott van Pilátus táblája három nyelven kiírva: „A Názáreti Jézus a zsidók Királya”. (Jn 19,19) Mi már tudjuk, hogy nemcsak azoké, de mindenkié! Pilátus ebből nem engedett: „Amit írtam, azt megírtam”(22) 

Advent 3. hete Kedd

Advent 3. hete Kedd

Ter 49,2.8-10; Mt 1,1-17

A gondviselő Isten Judát választotta

A messiási áldás volt az Ábrahámnak adott ígéretek között a legfontosabb. A többi az utódok sokaságát és jövendő hazájukat érintette, ez pedig az egész emberiség öröme lett. Isten adta Izsák kezébe, egyetlen fiú volt. Az két iker fia közül a kisebbnek Jákobnak adta tovább) Jákob a negyedik fiának, Judának adja tovább hosszú élete végén. Isten nyilván neki szánta. De az első három fiú el is játszotta alkalmasságát erre az áldásra, és ezt Jákob fejükre is olvasta. Régi-régi bűnök, de egyszer eljött értük a büntetés. Judát Jákob oroszlánnak nevezi. Az oroszlán erős, gyors és bátor ragadozó. A pampák királyának szokták nevezni. Így lesz majd Juda fejlődő családja a legnagyobb törzs, és adja majd a királyokat és a Messiást. A Jelenések könyve is ezt említi, amikor a hétpecsétes könyvet nem volt méltó senki más kinyitni, csak Jézus:„Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Juda törzséből, Dávid sarja.”(5,5) Ez az oroszlán bárányként jelenik meg, mintegy megölve. Bátor, merte vállalni az embersorsot, ellenségei dühét,a szegénységet és megaláztatást, az engedelmességet, hogy így legyen Úr és Méltóság örökre. Fontos pontosítása a Megváltó személyére vonatkoztatva jó előre, hogy Juda törzséből való. Sok-sok botcsinálta, önjelölt messiás: szégyen, hogy hittek és hisznek nekik.

Mindszenty József bíboros

Mindszenty József bíboros 

Serédi Jusztinián bíboros, prímás, esztergomi érsek 1945-ben a szovjet csapatok Dunántúlt elfoglaló hadműveletei idején halt meg

A magyar katolikus Egyház a szükség idején elvesztette legfőbb lelkipásztorát és egyben a király után következő első főurát. A magyar katolikus hierarchia Szent István király által elrendelt legfőbb tekintélye, az esztergomi érsek után a kalocsa-bácsi érseket jelölte ki második főpapnak. Ezt a méltóságot abban az évben Grősz József érsek viselte. A második világháború utolsó hónapjainak borzalmai közepette a Római Szentszék sürgősen rendezni akarta a Magyar Katolikus Egyház érsekének kinevezését. Egyszerű fogadalmas ferences papnövendékként szülőfalum, Felsősegesd ferences kolostorába áthelyezve vártam a háború végét, hogy folytathassam a gimnázium VI. osztályát Esztergomban. Híreket csak nagyon ritkán kaptunk. Az esztergomi érseki szék betöltésének ügyében annyit hallottunk, hogy a Szentszék a kalocsa-bácsi érsek urat szeretné kinevezni Esztergom érsekének, új hercegprímásnak. A felkérésre azt válaszolta, hogy erre a nehéz feladatra egyetlen magyar püspököt tart alkalmasnak: Mindszenty József akkori veszprémi megyéspüspököt. Grősz József korábban győri kanonok volt. Innen helyezte a Szentszék Szombathelyre, hogy a szombathelyi püspökség anyagi helyzetét rendbe hozza. Ebben az időben a zalaegerszegi ősi Mária Magdolna plébánia prelátus-plébánosa is az ő papjaként működött. Nagyon jól ismerte karakterét, hajthatatlanságát, ügybuzgalmát, szociális érzékét, a szegények rendszeres segélyezését, az önerőből otthont létesíteni nem tudó szegény nagycsaládosok számára felépített két ONCSA utcát Páterdombon és Olában. Tudta, hogy az egyházmegye zalai részében fekvő nagy plébániákból milyen bölcsen alakított ki könnyebben ellátható lelkészségeket. Az előző megyéspüspök, gróf Mikes János megbízta, hogy a tizenhárom-ezres létszámú, de nagy területű, sok filiás Zalaegerszegen építsen Ola városrészben új templomot és építsen férfi szerzetesek számára kolostort, mert az egyházmegye zalai területén semmilyen férfi szerzet nem működött. Ezt a parancsot is végrehajtotta 1924-1927 között. Bölcs ember volt Grősz József szombathelyi püspökként és kalocsai érsekként egyaránt. Mindszenty Józsefet találta legalkalmasabbnak az ország újjáépítésére, a várható egyházellenes ország vezetéssel szemben vívandó harcok megvívására. XII. Pius pápa Mindszenty Józsefet, veszprémi megyéspüspököt nevezte ki Magyarország hercegprímásának, esztergomi érseknek. Amikor az ősi Magyarországra háruló lelki és anyagi nyomás egyre élesedett, Mindszenty, kiadott egy körlevelet, amelynek óriási hitét megragyogtató mottója ez volt: „Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul” (Zsolt 57,2) Az utolsó három szó felbőszítette a nagyralátó rezsimet. A sorsa megpecsételtetett.

Krisztus a mindenség Királya 15.

Krisztus a mindenség Királya

elmélkedés tizenötödik rész

Az Atya láthatatlanul magához ölelte Egyszülöttét, amint a küldetés, az egész emberi nem megváltása beteljesült. 

A keresztre feszítés borzalmas kínjait részben eltakarta az el nem múló fényárban lakó Isten.Az istenség fényéből halvány mintát adott a teremtés kezdetén, „amikor a föld még puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság, és lett világosság. Isten látta, hogy a világosság jó” (Ter 1,2-4) János apostol figyelt. A történtek láttán hite is veszélybe került, de kezdett megérni valami benne a titokból, ami igazságtalannak tűnt, pedig Isten mélységes titka volt beteljesülőben a Golgotán. „A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. E szavakkal kilehelte lelkét. Mikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta:Ez az ember valóban igaz volt. És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt“ (Lk 23,44-49) A katonák kordonja közé szorított tömeg, Jézus ellenségei, nem akartak vagy nem tudtak okozati összefüggéseket találni ezek a történelmi és természeti jelenségek között. Ők csak diadalmat éreztek, és azt vélték, hogy Jézus alulmaradt a jogi vitában, ezért azt hajtogatták bárgyún: „A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk”.(Mk 15,32) Jézus lelke látja, hogy Édesanyja az iszonyú szenvedések ellenére is tökéletes hittel hiszi Fia istenségét. Ölében tartja a drága holttestet és imádja. Helyesen teszi, hiszen a halálban Jézus emberi lelke és teste csak egymástól vált el, az istenség egyesülve maradt emberi lelkével és testével. Érthető a Szűzanya állásfoglalása. Az is magától értődött, hogy az angyali őrség a lepedőbe burkolt holttest mellett harmadnapig őrségben álltak. Jézus édesanyját Szent Jánosra bízta. Helyesen gondolta egy magyar testvérünk, hogy Édesanyánkkal együtt kell sírnunk: 

„Valék siralom-tudatlan, Siralomtól süppedek, Bútól aszok, epedek. Választ világomtól, zsidó, fiacskámtól, Édes örömemtől. Ó én édes uracskám, Egyetlen egy fiacskám! Síró anyát tekintsed, Bújából kihúzzad! Szemem könnytől árad, és keblem bútól fárad. Te véred hullása. Én keblem alélása. Világ világa, virágnak virága! Keservesen kínzatol, vasszegekkel veretel. Ó nekem, én fiam, édesb méznél, Szegényül szépséged, véred patakzik vízként. Siralmam, fohászkodásom mutatkozik kívül. Én keblemnek belső búja, mi soha nem enyhül. Végy halál engemet. Egyetlenem éljen, maradjon uracskám, kit világ féljen! Ó igaz Simeonnak biztos szava beteljesedett. Én érzem e bútőrt, mit hajdan ígére. Elválnám tőled, de ne volna, hogy így kínzatol Fiam halálra. Zsidó, mit téssz, törvénytelen, mert fiam hal bűntelen. Fogva, húzogatva, öklelve, kötve, ölöd. Kegyelmezzetek fiamnak, ne legyen kegyelem magamnak. Avagy halál kínjával, Anyát édes fiával egyetemben öljétek!” 

(Ómagyar Mária-siralom, Hét évszázad magyar versei 1, 155-156)

Milyen jó érzés a mai hit-közömbös világban olvasni arról, hogy egyszer magyar huszár hallgatta Jézus kereszthalálának történetét.A végszóra kardjára csapott és így szólt: „Csak lettem volna ott a huszárjaimmal, mennyire másként alakult volna Jézus sorsa.” Jézusnak meg kellett halnia, hogy minket üdvözíthessen.

Advent 3. hete hétfő

Advent 3. hete hétfő 

Szám 24,2-7. 1547a Mt 21,23-27

„Milyen hatalommal teszed mindezt?" 

Amikor Jézus ostorral kiűzte a zsidó templomból a kereskedőket, bement a templombelső terébe és ott tanította a népet. Odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei, hogy számon kérjék tőle, milyen hatalommal rendezkedik a templom területén? Úgy látták ugyanis, hogy erre nincs hatalma tőlük, akik a vallásos dolgokban, pl. a templom ügyeiben egyedül intézkedhettek. Ők nem adtak hatalmat Jézusnak semmire. Kaphatott hatalmat Jézus Istentől, mint a régi próféták. Ezt akarták tisztázni. Jézus nem utasítja el a számonkérést, nem vitatja, hogy ez a főtanácsvallási ügyekben illetékes intézkedni. Ezért mondja Jézus tanítványainak más alkalommal: „Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik" (Mt 23,1-2) Jézus tehát csupán azt akarja értésükre adni, hogy következetesnek kellene lenniük a rájuk bízott ügyek kezelésében. Felteszi a kérdést: „Kérdeznék tőletek én is egy dolgot: Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége honnan volt? A mennyből, vagy az emberektől?" (Mt 21,24-25) a főtanács elvonult. Meg kellett tanakodniuk, mit válaszoljanak. Az igazságot ők is jól ismerték, hogy Jánost nem a nép küldte a Jordán partjára, hogy bűnbánatot hirdessen, és ennek jeléül megkeresztelkedjenek. Nem is feltűnési viszketegség ösztönözte, mint a homályból felemelkedni vágyó politikusokat, írókat, sztár-jelölteket. Egyéni erkölcsi szentsége, önzetlensége, tiszta jelleme ezt kizárja. Következtetni kellene: ha nem a néptől kapta küldetését, akkor Istentől? Igen ám, de mi nem hittünk neki, és ezt meg kellene magyaráznunk, miért nem fogadtuk el küldetését? Végül abban állapodtak meg, hogy azt válaszolják Jézus kérdésére: „Nem tudjuk". (27) Jézus válasza ez volt: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt"(27)Szerintetek, Testvéreim, mit kellett volna Jézusnak mondania? Úgy-e,az igazságot.És mi volt a teljes igazság? Az, hogy Ő az Isten Fia, aki megváltani jött a világot, a Messiás. Ezt elfogadták volna? Nyilván nem. Néhány lépéssel odébb ugyanis perbe fogták Jézust,erre a tényre a főtanács feje, Kaifás főpap rákérdezett. Jézus egyenesen válaszolt, mert a főpapnak ezt a kérdést fel kellett tennie: „Te mondtad", azaz: „Igen" (Mt 26,64)Jézust káromkodással vádolta a főpap:„íme, most hallottátok 
a káromkodást.Mit gondoltok? Azok ezt felelték: Méltó a halálra!" 
(65-66) Ha Jézus azt felelte volna, hogy ő is csak próféta, vagyis egyszerű ember, akit Isten megbízott, hogy mondja el az embereknek küldött üzeneteit, azt elfogadták volna. Ilyen próféta már régen is volt. Ez viszont nem lett volna igaz válasz, csak kibúvó. Hazugság. Az Egyház az újabb kori advent első felében arra tanít bennünket, hogy Jézus Krisztus, akit karácsonykor, mint Isten nagy ajándékát várunk és ünneplünk, az Isten igaz követe. 

Az eucharisztikus Jézus 6.

Az eucharisztikus Jézus, mint a leghatékonyabb orvosság

„Ettől fogva a tanítványok közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: Talán ti is el akartok menni? Simon Péter azt felelte: Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje. Jézus azt felelte nekik: Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög. Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettő közül”. (Jn 6,66-71) Jézus szomorúan néz az elkullogók után. De nem kisebb szívének fájdalma, amint a tizenkettőre pillant. Látja a szemükben vibráló bizonytalanságot, hiszen a dezertálók példája rendszerint nagy hatással van a hűségesekre is. Péter megnyugtató nyilatkozata után is megmarad azonban az a nagy keserve, hogy a tizenkettő közül az egyik áruló lesz. Hasztalan a kiválasztottság kegyelme, Jézus folyamatos jóindulata, hiába bízza meg a Mester a közösség pénztárosi feladataival: Júdás megmarad mindörökre Jézus lélekmentő küldetése és tevékeny szeretete nagy fiaskójának János ezután is erre a gondolatra figyel. Mint Jézus vacsora-szomszédja a beszélgetés zümmögő morajában Péterrel együtt jól hallja Jézus fájdalmas sóhaját: „De az Írásnak be kell teljesednie: Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem. Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.. Péter intett Jánosnak, hogy kérdezze meg, ki az, akiről beszél. Az odahajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: Uram, ki az? Jézus azt felelte: Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom. Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: Amit teszel, tedd meg gyorsan! Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki. Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.” (Jn 13,18.21.24-28..30) Júdás tehát nem vagy rosszul készült Jézus nagy ígéretének beteljesülésére. Megmaradt haspók honfitársai szintjén. Végül is kapott egy darab kenyeret, ami nem Jézus teste volt. Sőt! Belement a sátán. Megdöbben az ember, hogy kétezer keresztény esztendő múltán akadnak még katolikusok is, akik a sátán bandájának ötletét, ami szerint Júdás volt a legderekabb legszeretőbb tanítvány, és ezért önmagát áldozta föl árulásával, elfogadják, olvassák. Okos ember legalább azt olvasná el, hogy igazította el Júdás az alkalmi fogdmegeket a Getszemáni kertben:„Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg! Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: Üdvözlégy, Mester! És megcsókolta. Jézus így szólt hozzá: Barátom, miért jöttél?” (Mt 26,48-50) „Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?” (Lk 22,48) Ezt a hallatlan pimaszságot és Jézus végtelen türelmét kell legalább mérlegelni, és akkor eligazodik a józan ész. Jézus véleménye tömören így hangzik: „Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: Csak nem én vagyok, Rabbi? Ő azt felelte neki: Te mondtad.” (Mt 26,24-25) Szent Péter sommás ítélete: „Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szájával Júdásról, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. Telket szerzett azonban a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát, kettérepedt és minden bele kiomlott. Erről tudomást szerzett Jeruzsálem minden lakója”. (ApCsel 1,16-19) Fiaskó volt Jézus számára, hogy az apostolai között is akadt valaki, aki nem tudott benne igazán hinni, ezért nem is értette meg Jézus mindenkit üdvözíteni akaró küldetését, nem tudta Őt, mint a leghatékonyabb orvosságot elnyerni az utolsóvacsorán. Nem, nem fiaskó, hanem intő példa a történelem minden emberének, hogy a hit rendkívül nagy kegyelem, aki nem veszi komolyan és nem él szerinte, azon Jézus sem tud segíteni.

 

Krisztus a mindenség Királya XIV.

Krisztus a mindenség Királya

elmélkedés tizenötödik rész

A kereszthalál

Jézus emberi lelke kiszállt, kiszakadt az emberi testből. Beteljesült az áldozat, amely az emberiség bűneit eltörölte, kiengesztelte Istent. Beteljesült az Ábrahámnak ígért áldás: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) „Aki hisz (Jézusban) és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,16) Sem az Atyán, sem a Megtestesült Fiún nem múlik már semmi sem. Jézus, még élve, így rendelkezik: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. E szavakkal kilehelte lelkét” (Lk 23,46) Az emberlelkét adta Atyja kezébe. Emberi teste még a kereszten függött. Azt majd a feltámadása után a negyvenedik napon emeli a mennyországba, hogy ott dicsőüljön meg az Emberfia, az Istenember, a pokol tornácáról szabadult ószövetségi üdvözültekkel egyetemben amint Atyja trónján kap helyet. Jézus emberi teste egyenlőre a kereszten függ, lelke pedig Atyja kebelén van. Körülöttük az angyalok hatalmas csapata. Jöttek hódolni az Isten Fiának, aki ténylegesen fölvette az emberi természetet, hogy bemutathassa az új és örökszövetség áldozatát Atyjának. Hogy is mondhatta az első szentmise végén Atyja keblén pihenve immár, a kereszten függő áldozatra mutatva az ajánló éneket: Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy minden időben magasztaljunk, Urunk, téged, de különösen most, midőn áldozattá lett értünk Krisztus, a Húsvéti Bárány. Mert odaadta érettünk életét, a régi áldozatok helyett kereszthalála lett a tökéletes áldozat, és üdvösségünkért felajánlva néked önmagát, ő lett a Főpap, az oltár,és az áldozati Bárány. A húsvéti öröm ezért kiárad az egész földre, a nagyvilág örvendezve ujjong, a mennyei erők és a hatalmas angyalok a te dicsőséged himnuszát zengik és vég nélkül éneklik: Szent vagy, szent vagy szent vagy, mindenség Ura, Istene. Dicsőséged betölti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban. Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.” Mit felelhetett erre az Atya, keblén halott Fia emberlelkével, a kereszt tövében pedig épp leültetik a Fájdalmas Anyát, hogy Nikodémus és Arimateai József a keresztről levéve Jézus véres, merev holttestét a az Édesanya ölébe fektessék? Fiam, jól tudod, hogy öröktől fogva célom volt a világ teremtése. Szeretetem minden jelét megteremtettem számukra, hogy ugyanígy viszontszeressenek. Ők mégis a sátánhoz pártoltak és egyre jobban ellenem fordultak. Én ennek ellenére sok-sok ajándékkal láttam el őket. Azért adtam a szent sátort a zsidóknak, hogy érezzék, állandóan velük vagyok „De mit tegyek, hogy az emberek közt találjam magam. Nem volt más lehetőség, mint hogy magam menjek, istenségem második személyében. Megismernek-e az emberek? Rám hallgatnak-e? Számomra a jövőből semmi sem volt elrejtve: e két kérdésre azt válaszoltam: Nem vesznek majd tudomást jelenlétemről, még ha közel is vannak hozzám. Fiamban bántalmazni fognak, minden jó ellenére, amit nekik cselekedni fog. Fiamban megrágalmaznak, keresztre feszítenek, hogy megöljenek. Vajon megállok-e ezért? Nem, gyermekeim, az emberek iránti szeretetem sokkal nagyobb. Nem álltam meg itt: felismerhetitek jól, hogy szerettelek benneteket, hogy úgy mondjam, mint szeretett Fiamat, vagy jobban, mint saját magamat. Amit nektek mondok, az annyira igaz, hogy ha elegendő lett volna teremtményeim egyike, hogy levezekelje a többi ember bűneit Fiaméhoz hasonló élet és halál által, haboztam volna. Miért? Mert elárultam volna szeretetemet, szenvedést okozva egy másik teremtményemnek, amelyet szeretek, ahelyett, hogy én magam szenvedtem volna Fiamban. Sohasem akartam szenvedést okozni gyermekeimnek”. (Az Atya szól 25-26 oldal)

Advent 3. vasárnap

Advent 3. vasárnap

Iz 35 11-6a.10 Jak 5,7-10 Mt 11,2-11

„Testvéreim! Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig!"

Ma Advent hármas gondolatvilágából - történelmi adventre emlékezés, az idei karácsonyra felkészülés, készülődés Jézus világvégi eljövetelére, erre a harmadik vonatkozásra irányítjuk figyelmünket. Már az őskeresztények, sőt Jézus életében maguk az apostolok is, lelkesen várták Jézus dicsőségének megnyilvánulását. Úgy gondolták, a sok szenvedés és megaláztatás után hamarosan el kell nyernie az Úrnak a teljes megdicsőülést, vele közösséget vállaló híveinek pedig a megígért jutalmat. Ezért adták el sokan a földjüket és osztották szét az árát gyors¬segélyként, hiszen hitük szerint fel lehet élni mindent, mert hamarosan jön az örök boldogság ideje. Szent Pál apostolnak már fel kellett emelnie szavát eme túlzás ellen: „Ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna. Semmiképp se ámítson el titeket senki!" (1 Tessz 2,2-3) a történelemben sok mindennek le kell játszódnia, az üdvösségre törekvőknek meg kell születniük éppúgy, mint a kárhozat fiainak. Olyan ez a Gondviselés rendjében, mint a mezőgazdák tevékenysége: elkészítik a talajt ősszel és tavasszal, a földbe vetik a különféle magvakat, aztán várják, hogy kikel az új növény, szárba szökken, meghozza termését. Közben lesi a kései és korai esőt, gondozza a növényt, az aratás, betakarítás csak a végén következik. „Legyetek türelemmel ti is, és legyetek állhatatosak!" (8) Erre szólította fel Jézus is a nagy parousia időpontjának kinyilatkoztatását sürgető tanítványait: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg" (ApCsel 1,7) De közöttünk is akadhatnak szép számmal, akik szívesen vennék az Úr eljövetelét. Látni Jézust, akit folyamatosan szemlélnek és élveznek az angyalok. Ragyog az arcán az isteni fenség, a gyönyörű emberi tisztaság, becsület jóság és szeretet. Látni rajongóit, akikre biztatón rámosolyog és mennyországba vezényel. Megfigyelni ellenségeit, amint megszégyenülten vonják vissza Vele kapcsolatos téveszméiket, és hétrét görnyednek előtte. Aztán figyelni az ítéletet: egyenként bemutatja az igazságos Bíró az összes embert, jókat és rosszakat tetteikkel együtt. Fellebbenti az összes titok fátylát, kitisztulnak a homályos hátterek, gyanús perek, aljas rágalmak. Kendőzetlenül állnak elénk az igazi népbutítók és az öklüket rázó becsapottak. Mindenki megkapja ott jutalmát vagy büntetését. „Testvéreim, ne zúgolódjatok egymás ellen, nehogy ítéletet vonjatok magatokra. Mert íme, a Bíró ott áll már az ajtó előtt".(9) Nem leselkedik, de tud mindent, és semmit nem felejt. Magyar hazánk történelme is tele van rejtélyekkel. Honnan indultak el és milyen úton jöttek a Kárpátok medencéjébe őseink? Megkapták-e illő jutalmukat a honvédő háborúk hősei? Önfeláldozó édesanyák éjt nappallá tévő munkája, imája, gyermekvállalása, aggodalma, könnyei hogyan estek latba sorsunk alakításában? Kik voltak a nemzet árulói régen és a közelmúltban? Milyen háttérerők rágták szét nemzeti egységünket? Trianon, Jalta tárgyalóasztala mellett kik és miért döntöttek rólunk ilyen borzalmasan, és mit kaptak érte Istentől? A múlt század második felében és a legutóbbi néhány esztendőben mi minden hemzseg szőnyeg alá seperve? Kik és mit dolgoztak, imádkoztak, szenvedtek nemes lelkű testvéreink, hogy egy nyugodt, szellemében, kultúrájában és gazdaságában ízig-vérig magyar társadalom szülessék meg végre! ?„A szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétákról!" (10) Sok munka, elutasítás, szenvedés, de ők az üdvtörténet ragyogó csillagai ma is, és maradnak is mindörökké.