Krisztus a mindenség Királya
elmélkedés tizenhatodik rész
Nagypénteken három órakor véget ért a három órás haláltusa a keresztfán
Előtte Jézus feloldozta az első megtérő bűnöst, aki rablógyilkosként Jézus jobb oldalán volt felfeszítve. Lassan hatotta át lelkét a kegyelem, amelyet Jézus iszonyú kemény szenvedéssel érdemelt ki Atyjától az emberiség javára. Társa, aki Jézus balján sínylődött a maga keresztjén, meglepődött a jobboldali társán végbement változáson, és gúnyolni kezdte sorstársa érthetetlen változását. Mi értjük: A kegyelem műve volt ez. A kegyelemé, amely Isten természetfeletti ajándéka. A zsidók templomába nem léphetett be senki, csak az, akinek Isten eleve megengedte: minden nap az esti áldozat idején a tömjénfüsttel Istennek szolgáló soros pap és évente egyszer az engesztelés nagy napján kezén az udvari oltáron elégetett állatáldozat vérével a felszentelt főpap. Miért? A templom függönnyel elzárt területén ott rejtőzött az Úr mennyei fényességének mása: a kebód Jahve. Egyszerű szittim-fából (a mi akácfánk fajtája) készült ládikó: két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas láda arannyal bevonva. A fedele aranylemez, a ládához méretezett két kerub (angyal) egymás felé forduló szobrával mintegy átöleli a láda feletti diadalívet, amelyből ragyogó fény áradt felszentelésének percétől fogva. Ezt a fényt nem láthatta a függöny miatt senki.(Kiv 25,10-22) Jézus halála pillanatában ez a függöny repedt el teljes magasságában, jelezve, hogy a mennyország kapuját, vagyis az üdvösséget nyitotta ki az emberek számára Jézus megváltó halála.(Lk 23,45) Eltűnt a kebód Jahve, később a frigyláda is. A katolikus Mária-tiszteletben a Szűzanya kapta ezt a megtisztelő címet: „Frigynek szent szekrénye” A Golgotán Atyja kebléről nézheti Jézus halála diadalának néhány eseményét: irgalmatlan földrengés rázta meg a Golgotát. A megrémült tömeg menekült. Már nem kiabált a nagyképű tábor: „Ha Isten Fia vagy” Hangosan talán nem mert megszólalni senki, de lelkében mindenki tudta, hogy a pogány százados százszorta különb náluk: „Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: Ez az ember valóban igaz volt”(47) Ekkor már kijózanodott a sátántábor is. Hiába állt melléjük a Krisztus-üldözésben és győzelmet súgó két frontos perében az emberek tömege, rá kellett döbbenniük, hogy óriási ostobaságot követtek el. A názáreti Jézus teste számukra immár örökös győztesként él. Nem hiába kódorogtak a sátán-fattyak a zsidó templom, a falusi és kisvárosi zsinagógák (imaházak) környékén. Ezer év alatt rengetegszer hallhatták a zsoltáréneklők ajkáról: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul! Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: Uralkodj ellenségeid közepette! Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg:Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint. Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, az pogányok között ítéletet tart”. (Zsolt 110,1-8a) Az ördög ugyan a kurta eszű emberek között kidagadt mellel szeret feszíteni, de tudja, hogy Isten gyorsan és keményen bünteti a gonoszságot, mint a hajdani hűségpróba idején, amikor az angyalok egy része megtagadta a szolgálatot a megtestesülő Fiúistentől. Ma újra becsapott a hiúságom: Vesztemre hajszoltam a győzelmet a Názáreti Jézus ellen. Most végleg eldőlt a sorsom. Az elhagyott kereszten ott van Pilátus táblája három nyelven kiírva: „A Názáreti Jézus a zsidók Királya”. (Jn 19,19) Mi már tudjuk, hogy nemcsak azoké, de mindenkié! Pilátus ebből nem engedett: „Amit írtam, azt megírtam”(22)
elmélkedés tizenhatodik rész
Nagypénteken három órakor véget ért a három órás haláltusa a keresztfán
Előtte Jézus feloldozta az első megtérő bűnöst, aki rablógyilkosként Jézus jobb oldalán volt felfeszítve. Lassan hatotta át lelkét a kegyelem, amelyet Jézus iszonyú kemény szenvedéssel érdemelt ki Atyjától az emberiség javára. Társa, aki Jézus balján sínylődött a maga keresztjén, meglepődött a jobboldali társán végbement változáson, és gúnyolni kezdte sorstársa érthetetlen változását. Mi értjük: A kegyelem műve volt ez. A kegyelemé, amely Isten természetfeletti ajándéka. A zsidók templomába nem léphetett be senki, csak az, akinek Isten eleve megengedte: minden nap az esti áldozat idején a tömjénfüsttel Istennek szolgáló soros pap és évente egyszer az engesztelés nagy napján kezén az udvari oltáron elégetett állatáldozat vérével a felszentelt főpap. Miért? A templom függönnyel elzárt területén ott rejtőzött az Úr mennyei fényességének mása: a kebód Jahve. Egyszerű szittim-fából (a mi akácfánk fajtája) készült ládikó: két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas láda arannyal bevonva. A fedele aranylemez, a ládához méretezett két kerub (angyal) egymás felé forduló szobrával mintegy átöleli a láda feletti diadalívet, amelyből ragyogó fény áradt felszentelésének percétől fogva. Ezt a fényt nem láthatta a függöny miatt senki.(Kiv 25,10-22) Jézus halála pillanatában ez a függöny repedt el teljes magasságában, jelezve, hogy a mennyország kapuját, vagyis az üdvösséget nyitotta ki az emberek számára Jézus megváltó halála.(Lk 23,45) Eltűnt a kebód Jahve, később a frigyláda is. A katolikus Mária-tiszteletben a Szűzanya kapta ezt a megtisztelő címet: „Frigynek szent szekrénye” A Golgotán Atyja kebléről nézheti Jézus halála diadalának néhány eseményét: irgalmatlan földrengés rázta meg a Golgotát. A megrémült tömeg menekült. Már nem kiabált a nagyképű tábor: „Ha Isten Fia vagy” Hangosan talán nem mert megszólalni senki, de lelkében mindenki tudta, hogy a pogány százados százszorta különb náluk: „Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: Ez az ember valóban igaz volt”(47) Ekkor már kijózanodott a sátántábor is. Hiába állt melléjük a Krisztus-üldözésben és győzelmet súgó két frontos perében az emberek tömege, rá kellett döbbenniük, hogy óriási ostobaságot követtek el. A názáreti Jézus teste számukra immár örökös győztesként él. Nem hiába kódorogtak a sátán-fattyak a zsidó templom, a falusi és kisvárosi zsinagógák (imaházak) környékén. Ezer év alatt rengetegszer hallhatták a zsoltáréneklők ajkáról: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul! Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: Uralkodj ellenségeid közepette! Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg:Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint. Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, az pogányok között ítéletet tart”. (Zsolt 110,1-8a) Az ördög ugyan a kurta eszű emberek között kidagadt mellel szeret feszíteni, de tudja, hogy Isten gyorsan és keményen bünteti a gonoszságot, mint a hajdani hűségpróba idején, amikor az angyalok egy része megtagadta a szolgálatot a megtestesülő Fiúistentől. Ma újra becsapott a hiúságom: Vesztemre hajszoltam a győzelmet a Názáreti Jézus ellen. Most végleg eldőlt a sorsom. Az elhagyott kereszten ott van Pilátus táblája három nyelven kiírva: „A Názáreti Jézus a zsidók Királya”. (Jn 19,19) Mi már tudjuk, hogy nemcsak azoké, de mindenkié! Pilátus ebből nem engedett: „Amit írtam, azt megírtam”(22)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése