„Verd meg
a pásztort, és elszélednek a juhok”
Mindszenty József bíboros emlékére
Abban az időben, amikor adminisztrátorként, majd 1921-től beiktatott plébánosként kezébe vette vallási és karitatív síkon Zalaegerszeg sorsát, a városnak mindössze tizenhárom-ezer lakosa volt.
A plébánia és temploma Padányi Bíró Márton veszprémi püspök templomépítő buzgóságának köszönhetően a törökök kiűzése után épült fel a város északkeleti szélén. A plébánia területe részint sík vidék, de a hozzá tartozó filiák elég magas dombokon épültek. A helybeliek büszkén hegynek nevezik őket (Jánkahegy, Egerszeghegy, Gógánhegy, Szenterzsébethegy). Amikor a vasutat építették, a Szombathely-Nagykanizsa fővonalat Zalaszentivánnál a szomszéd völgybe tereltették, így a város fejlődését évtizedekkel visszavetették. Kapott ugyan később egy vicinális vonalat, de aki arról át akart szállni a fővonalra, annak gyalog kellett átmennie Zalaszentivánba több száz méter hosszan. Az új plébános szívvel-lélekkel látott munkához. Korszerű lelkipásztorkodást szervezett. 1924-ben Mikes János szombathelyi püspök bízta meg azzal, hogy hívjon Zalaegerszegre férfi szerzeteseket, és építsen számukra kolostort és templomot. Zalaegerszeg és Ola község határán így épült meg az olai Jézus Szíve templom Kocsits Iván műegyetemi tanár tervei alapján (1925-1927). A fiatal plébános a ferenceseket telepítette az 1926-ban elkészült kolostorba. Fogadó beszédében többek között ezt mondta: „a jó zalai hívek úgy várták a ferences atyákat, mint a zsidók a Messiást”. Maga a fogadás is erről tanúskodott. A Zalaegerszegre helyezett ferences család Nagykanizsán a ferences kolostorban töltötte az éjszakát, és vonattal érkezett Zalaegerszeg vasútállomásra. Nagy tömeg várta őket lelkes fogadással, pedig igen nagy esőzés előzte meg a kijelölt napot. Lovas kocsival vitték őket a plébánia-templomba. Ott hálaadó istentiszteletet tartottak, majd azonnal indultak a Rákóczi utcán át Ola felé. A Rákóczi utcából az akkor még működő huszárlaktanyával szemben nyíló Gasparich Márk Páter Kilit utcába fordult az ünneplő tömeg. Páter Kilit horvát származású ferences volt. Az 1848-1849-es szabadságharc egyik hőse, katonapátere volt a névadója ennek az új utcának. Nem esett el a háborúban, sokáig ismerősei, barátai bujtatták, míg valaki el nem árulta. Bécsben halálra ítélték, és mivel magyar földben akart pihenni, a Pozsony melletti hatalmas réten akasztották fel, és a sírját azonnal elgereblyézték. Ma sem tudjuk örök nyugvóhelyét. Dr. Vándor László múzeumigazgató lelkes kezdeményezése és szervezése nyomán a templommal szemben egy évtizede emlékmű hirdeti hős rendtársunk Isten és haza szeretetét. A kolostor átadása ünnepélyes szenteléssel, lelkes beszédekkel történt. Az ünnepség végén, még mielőtt érvénybe lépett volna a női nem belépését tiltó „Clausura”, mindenki beléphetett, megnézhette jövendő lelkipásztorai lakóhelyét, amelyet nagy szeretettel készítettek a zalaegerszegiek. A templom ekkor ugyan állt már, de még egy esztendős munka kellett ahhoz, hogy az istenszolgálat elkezdődjék benne. A ferences atyák a plébániatemplomba jártak misézni és gyóntatni, segíteni. Ez a hálás segítség megmaradt templomunk elkészülte után is. 1942-ben szükségessé vált a ferences plébánia megszervezése. Területét úgy jelölték ki, hogy a Vizsla-réttől nyugatra eső városrészek tartoznak hozzá, és a ferencesek gondozására bízták a filiák közül Ebergényt Egerszegheggyel, Kisbükkel, Magasbükkel, Szenterzsébetheggyel, Vorhotával és Neszelével együtt. A két plébánia azonban még egy egyházközség maradt 1953 végéig. A vasútállomással szemben a domboldalon pedig megkezdődött egy másik nagyon fontos hitéleti központ felépítése. Mindszenty a francia Notre Dame de Sion női tanító rendet hívta meg oda.
Mindszenty József bíboros emlékére
Abban az időben, amikor adminisztrátorként, majd 1921-től beiktatott plébánosként kezébe vette vallási és karitatív síkon Zalaegerszeg sorsát, a városnak mindössze tizenhárom-ezer lakosa volt.
A plébánia és temploma Padányi Bíró Márton veszprémi püspök templomépítő buzgóságának köszönhetően a törökök kiűzése után épült fel a város északkeleti szélén. A plébánia területe részint sík vidék, de a hozzá tartozó filiák elég magas dombokon épültek. A helybeliek büszkén hegynek nevezik őket (Jánkahegy, Egerszeghegy, Gógánhegy, Szenterzsébethegy). Amikor a vasutat építették, a Szombathely-Nagykanizsa fővonalat Zalaszentivánnál a szomszéd völgybe tereltették, így a város fejlődését évtizedekkel visszavetették. Kapott ugyan később egy vicinális vonalat, de aki arról át akart szállni a fővonalra, annak gyalog kellett átmennie Zalaszentivánba több száz méter hosszan. Az új plébános szívvel-lélekkel látott munkához. Korszerű lelkipásztorkodást szervezett. 1924-ben Mikes János szombathelyi püspök bízta meg azzal, hogy hívjon Zalaegerszegre férfi szerzeteseket, és építsen számukra kolostort és templomot. Zalaegerszeg és Ola község határán így épült meg az olai Jézus Szíve templom Kocsits Iván műegyetemi tanár tervei alapján (1925-1927). A fiatal plébános a ferenceseket telepítette az 1926-ban elkészült kolostorba. Fogadó beszédében többek között ezt mondta: „a jó zalai hívek úgy várták a ferences atyákat, mint a zsidók a Messiást”. Maga a fogadás is erről tanúskodott. A Zalaegerszegre helyezett ferences család Nagykanizsán a ferences kolostorban töltötte az éjszakát, és vonattal érkezett Zalaegerszeg vasútállomásra. Nagy tömeg várta őket lelkes fogadással, pedig igen nagy esőzés előzte meg a kijelölt napot. Lovas kocsival vitték őket a plébánia-templomba. Ott hálaadó istentiszteletet tartottak, majd azonnal indultak a Rákóczi utcán át Ola felé. A Rákóczi utcából az akkor még működő huszárlaktanyával szemben nyíló Gasparich Márk Páter Kilit utcába fordult az ünneplő tömeg. Páter Kilit horvát származású ferences volt. Az 1848-1849-es szabadságharc egyik hőse, katonapátere volt a névadója ennek az új utcának. Nem esett el a háborúban, sokáig ismerősei, barátai bujtatták, míg valaki el nem árulta. Bécsben halálra ítélték, és mivel magyar földben akart pihenni, a Pozsony melletti hatalmas réten akasztották fel, és a sírját azonnal elgereblyézték. Ma sem tudjuk örök nyugvóhelyét. Dr. Vándor László múzeumigazgató lelkes kezdeményezése és szervezése nyomán a templommal szemben egy évtizede emlékmű hirdeti hős rendtársunk Isten és haza szeretetét. A kolostor átadása ünnepélyes szenteléssel, lelkes beszédekkel történt. Az ünnepség végén, még mielőtt érvénybe lépett volna a női nem belépését tiltó „Clausura”, mindenki beléphetett, megnézhette jövendő lelkipásztorai lakóhelyét, amelyet nagy szeretettel készítettek a zalaegerszegiek. A templom ekkor ugyan állt már, de még egy esztendős munka kellett ahhoz, hogy az istenszolgálat elkezdődjék benne. A ferences atyák a plébániatemplomba jártak misézni és gyóntatni, segíteni. Ez a hálás segítség megmaradt templomunk elkészülte után is. 1942-ben szükségessé vált a ferences plébánia megszervezése. Területét úgy jelölték ki, hogy a Vizsla-réttől nyugatra eső városrészek tartoznak hozzá, és a ferencesek gondozására bízták a filiák közül Ebergényt Egerszegheggyel, Kisbükkel, Magasbükkel, Szenterzsébetheggyel, Vorhotával és Neszelével együtt. A két plébánia azonban még egy egyházközség maradt 1953 végéig. A vasútállomással szemben a domboldalon pedig megkezdődött egy másik nagyon fontos hitéleti központ felépítése. Mindszenty a francia Notre Dame de Sion női tanító rendet hívta meg oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése