Boldog Kalkuttai Teréz szűz

Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye.



2011.09.05. hétfő



Kétszeres közösség.



A katolikus vallás tanítja, hogy „a mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és a Fiúval, Jézus Krisztussal”.Minket, akik nem lehettünk Jézus földi életében tanítványai, nem élhettünk vele állandó közösségben, a mai asszonyok közül senki sem tud anyagi többletéből Jézus és tanítványai szükségleteiről gondoskodni, nem vagyunk kizárva ebből az isteni közösségből? Nem. A tanítás egysége, a hit fegyelmének közössége, a szentségek kegyelmeinek közössége biztosít bennünket, hogy mi is az ő teljességéből merítünk. A legfontosabbat az Atya és a Fiú közösen kigondolt csodálatos ajándéka, az Eukarisztia biztosítja. Általa ugyanis szívünkbe száll az Isten Fia szent Testével, amelyben egész embersége jelen van, de jelen van az egész istensége is elválaszthatatlanul. Ilyen közösséget sem kigondolni, sem megvalósítani nem tud senki más. Az istenség viszont közös az Atya, Fiú és Szentlélek között, tehát ez a közösség tökéletes és egymással is összefűzi a hívő és áldozó katolikusokat.Nagy baj, hogy a hívők között is kevés az öntudatos testvér. Ehhez ugyanis kell a közösségi tudat ápolása. Segítsünk ezen a hibán!

Szent Rozália

Emberfia! Téged őrállóvá tettelek Izrael házában.



2011.09.04. vasárnap



Az igaz taps.



Amikor az apostolok visszatértek igehirdető és gyógyító körútjukról, nagy örömmel számoltak be Jézusnak elért eredményeikről. Legjobban az lelkesítette őket, hogy „még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben”. (Lk 10,17) Ennek nyilván Jézus is nagyon örült, hiszen a világ fejedelme ellen indultak hadjáratra. Mégsem ezt emeli ki dicséretként: „Láttam a sátánt. mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben” (18-20) Szerencsére Magyarországon nem divat a templomi taps. A munkánk eredménye ilyen gyorsan nem szokott jelentkezni. Az igazi sikert az jelent számunkra, ha valakit sikerül meggyőzni arról, hogy a saját életének a célja ne valamilyen érzékelhető fizetség legyen, mert tudjuk, hogy a meg nem fizetett tudás-öröm- és boldogságszolgálatok bízhatnak abban, hogy majd ezek a jótettek viszonzásul megkapják az örök élet boldogságát. Aranyszájú Szent Jánosnak igaza van abban, hogy a szeretet gyarapodása, a boldog családi élet, a családok szaporodása az jelzi, hogy eredményes az Isten igéjének hirdetése. Ha híveinknek négyszemközt van visszajelzése arról, hogy a szentbeszéd milyen hatással volt az ő lelkiéletükre, nagyon jónak találom Különösen az megnyugtató, ha a hittani tudást gyarapíthattuk, ha a fogalmakat tisztán értik a híveink, mert az Isten országa az igazság és szeretet világa, és az igazság csak tiszta fogalmakkal ismerhető meg.

Elmélkedés a Család évében CCXXXV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CCXXXV.



Sára imája.



Tóbittal azonos időben ért Sára is az elkeseredés tetőfokára. Fölment apja felső szobájába, hogy véget vessen életének, mert a cselédlányuk valamiért megorrolt rá, és vádolta kegyetlenül: „Te ölted meg férjeidet! Íme, már hetet adtak hozzád, és egyikkel sem volt szerencséd. Miért büntetsz minket férjeid miatt, mivel meghaltak? Menj utánuk te is, ne lássunk tőled soha se fiút, se leányt!” (Tób 3,8-9) Igen, ezt kikerüli,- gondolta. De amikor felért, elgondolkodott: „Ne gyalázzák esetleg érte apámat, és mondják: Egyetlen kedves lányod volt, és felakasztotta magát, és idős atyámat szomorúsággal viszem az alvilágba. Helyesebb lesz, ha nem akasztom fel. magamat, hanem kérem az Urat, hogy haljak meg és ne halljam már a gyalázkodást életemben. És ez után az ablaknál kitárt karral fohászkodott, és ezt mondta: Légy áldott, Uram, irgalmas Isten, legyen áldott a szent és tiszteletreméltó neved mindörökké. Áldjon téged minden műved örökké. És most Uram, feléd irányítom arcomat és tekintetemet. Add meg, hogy elhagyjam a földet, és ne halljam a gyalázkodásokat. Te tudod Uram, hogy tiszta maradtam a férfi minden tisztátalanságától, és nem szennyeztem be nevemet, se atyám nevét fogságom földjén. Egyedüli lánya vagyok atyámnak, nincs más gyermeke, aki örökölhetne utána. Nincs testvére sem közeli rokona, aki miatt meg kellene maradnom, hogy felesége legyek. Hét férjet már elvesztettem, mi értelme van még az életemnek? De ha nem akarod elvenni az életemet, Uram, tekints rám és könyörülj rajtam, ne kelljen több gyalázatot elviselnem”. (10-15)

Nagy Szent Gergely egyháztanító

Krisztus kiengesztelt bennünket, hogy szentté és szeplőtelenné tegyen.



2011. szeptember 3. szombat



A tetteiben boldog ember.



A teremtés célja a boldogság. Végső cél az ember számára a tökéletes boldogság. Ennek az utóbbinak értelme: Minden jót egyszerre birtokolni, és biztos lenni abban, hogy ezt az állapotot el sem veszthetem.. Isten a teremtményeket pazar bőségben és szépségben teremtette. Gondoljunk a virágos rétre. Megszámlálhatatlan fajta virág a tavaszi réten: színek, illatok Pazar bőségben. Élvezettel, mondhatnánk boldogan szemléli az ember, aki általában néhány fajta és mennyiség birtokosa. Eme bőségtől boldog? Tehát sem a szép mérhetetlensége nem tesz boldoggá senkit, sem a földi szépség nem birtokolható örökké. Más a helyzet az örökkévalósággal. Ott minden együtt van, ami boldogítani képes az üdvözült embert. Semmi nem hervad, nem megy tönkre, meg nem unhatóan változatos. Annyit birtokol belőlük mindenki, amennyire rászolgált a földi önzetlen szeretetszolgálattal. S mindez örökké tart. Maga a szépség teljessége, az Isten, Ő is a mienk: szemmel, füllel, értelmünkkel, akaratunkkal birtokoljuk, amennyire rászolgáltunk erre a földön.Ez a földi rászolgálás jelenik meg Szent Jakab apostol levelében a tükörbenézés hasonlattal. Két eshetőséget említ: az egyik: belenézés felületesen, érdektelenül, aztán tovább megy és el is felejti rögtön, mit látott. A másik beletekint szabadon, komolyan megnézi, amit a tükör mutat, elmélyül benne és teljesíti a tudomásul vett feladatot. Mire céloz az apostol? Amit már régebben fejtegettem én is: Isten elkészítette öröktől fogva minden ember élettervét. Ez a tükör, amibe naponta, esetleg többször is bele kell néznünk: Az állapotbeli kötelességeinken kívül mit kíván tőlem Uram, hogy megtegyem itt és most? Aki unottan, érdektelenül rápillant, aztán önmagával eltelve megy tovább, az nem látott semmit. Annak nem mondott semmit a kép. Nem látja meg és nem is teszi meg, amit Isten elvárna tőle a saját örök boldogsága érdekében. Aki viszont érdeklődve, tudatosan tanulmányozza, vállalja a napi külön feladatot, aztán ezért semmi viszonzást nem követel itt az életben, tehát csak más boldogítása érdekében teljesíti a meglátott jót, az boldog lesz tetteiben, mert Isten eme jótetteknek megfelelően utalja ki egy egész örökkévalóságra az értük járó jutalmat.

Elmélkedés a Család évben CCXXXIV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CCXXXIV.



Sára imája.



Tóbittal azonos időben ért Sára is az elkeseredés tetőfokára. Fölment apja felső szobájába, hogy véget vessen életének, mert a cselédlányuk valamiért megorrolt rá, és vádolta kegyetlenül: „Te ölted meg férjeidet! Íme, már hetet adtak hozzád, és egyikkel sem volt szerencséd. Miért büntetsz minket férjeid miatt, mivel meghaltak? Menj utánuk te is, ne lássunk tőled soha se fiút, se leányt!” (Tób 3,8-9) Igen, ezt kikerüli,- gondolta. De amikor felért, elgondolkodott: „Ne gyalázzák esetleg érte apámat, és mondják: Egyetlen kedves lányod volt, és felakasztotta magát, és idős atyámat szomorúsággal viszem az alvilágba. Helyesebb lesz, ha nem akasztom fel. magamat, hanem kérem az Urat, hogy haljak meg és ne halljam már a gyalázkodást életemben. És ez után az ablaknál kitárt karral fohászkodott, és ezt mondta: Légy áldott, Uram, irgalmas Isten, legyen áldott a szent és tiszteletreméltó neved mindörökké. Áldjon téged minden műved örökké. És most Uram, feléd irányítom arcomat és tekintetemet. Add meg, hogy elhagyjam a földet, és ne halljam a gyalázkodásokat. Te tudod Uram, hogy tiszta maradtam a férfi minden tisztátalanságától, és nem szennyeztem be nevemet, se atyám nevét fogságom földjén. Egyedüli lánya vagyok atyámnak, nincs más gyermeke, aki örökölhetne utána. Nincs testvére sem közeli rokona, aki miatt meg kellene maradnom, hogy felesége legyek. Hét férjet már elvesztettem, mi értelme van még az életemnek? De ha nem akarod elvenni az életemet, Uram, tekints rám és könyörülj rajtam, ne kelljen több gyalázatot elviselnem”. (10-15)

Szeptemberi vértanúk

Krisztus előbb van mindennél, s minden benne áll fönn.



2011.09.02. péntek



Az Egyházat nem emberek találták ki, mint a klubokat, társulásokat, sportegyleteket. Isten társas lénynek gondolta ki az emberiséget, amelynek alapja a család. A természetes család: férj, feleség, gyerekek. Célja: megvalósítani teremtett síkon a teremtetlen Isten Szentháromságának szeretetközösségét. Jól belenőni itt a földi életben az igazság ismeretébe és a szeretet gyakorlásába. Odafönn a mennyországban kell aztán beilleszkedni az angyalok társaságába, akiknek nincs testi valóságuk, színtiszta lelkek. Sem férfiak, sem nők. Nem ismerjük napi tevékenységüket, de egyformán – földi fogalommal: éjjel-nappal – együtt kell lennünk velük. A földi viszonyok, családi, faji, nemzeti összetartozás milyen lesz, nem tudjuk. Aztán közbejött a bűn, itt lenn a fáradságos munka, szenvedés, halál. A két végállomás tudata: mennyország és pokol. Felemás élet a testünk nélkül a mennyországban is átmenetileg, aztán a feltámadás öröme. Egyetlen változatlan pont maradt: Isten és a hozzá való viszonyunk üdvözülten vagy elkárhozottan. Ezt a földön kell eldöntenünk. Nehezíti a bukott angyalok gonoszkodása, kísértése: igazság helyett hazugság, szeretet helyett gyűlölet. Ez változtatható Isten kegyelmével, amit a Megváltó érdemelt ki, és feltámadása után azonnal rá is bízta a bűnbocsánat eszközlését az apostolokra és azok utódaira, a felszentelt papokra. A családi élet sem tiszta öröm, kell benne a vezeklés. A társadalom egy része kimondottan vezeklő állapot: ez a szerzetesség. Az emberi élet célja ugyanaz marad: az igazságban és szeretetben felnőni a mennyei boldogságra, angyali közeggel együtt élni Istenben. Aki a sátánt választja: itt is hazugság és gyűlölet, a pokolban ugyanaz: szakadatlan szenvedés a gonosz lelkekkel. Dönteni kell!

Elmélkedés a Család évében CCXXXIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CCXXXIII.



Sára tragédiája.



Amikor Anna elkeseredésében kigúnyolta Tóbitot, a férjét, mivel pontosan eleget akart tenni Isten törvényének az Asszír birodalom területén 722-ben szétszórt izraeli rabokat segítve, és e miatt sok kellemetlenség érte, ugyan akkor a médiai Ekbatanában egy rokonuk házában is nagy volt a szomorúság. Ráguel és családja jó módban élt. Ezt a viszonylagos jólétet valami nagy csapás kerülgette. A ház szemefényét, Sárát, nem tudták boldoggá tenni. Láttuk már az izraeliták régebbi történetében is, hogy ők az ősi isteni parancsot, a szeretet és az élet szolgálatát igen komolyan vették. A lányok szüzességükre nagyon vigyáztak, de azn életük célja mégis az volt, hogy jó házasságot kössenek, és Isten akarata szerint tegyék boldoggá férjüket szépségükkel, szorgalmukkal és mindenek előtt azzal, hogy sok gyermeket, főleg fiúkat szülnek a családnak. Mert a család volt a fontos. Itt, Rágueléknál sem gondolkodtak másként. Sára fölserdült, és várta, hogy édesapja, Ráguel férjhez adja. Kívánatos az lett volna, ha jómódú, csinos zsidó legény jelentkezik vőlegénynek. Azon a vidéken viszont csak médek éltek, így hát bele kellett törődni abba, hogy Sára előbb-utóbb egy méd legény boldog felesége lesz. Jelentkezett is egy alkalmas férfi. Sára megszerette, apja jónak találta: megtartották tehát a házasságkötést és a lakodalmat. A remek hangulatú est, mint minden házasság-kötés, a fiatalok számára a tiszta ifjúság után boldog nászéjszakát, tényleges beteljesülést ígért. A diszkréten visszavonult apa és vendégei azonban szörnyű sikolyra figyeltek föl. A nászházba rohanva .az ajtó mellett holta feküdt az erős, egészséges ifjú férj, az új asszony pedig összetört lélekkel zokogott. Telt-múlt az idő. Sára sebzett szívét új vőlegény vigasztalta. Rendben is volt minden, egészen a nászház küszöbéig. És –sajnos--, összesen hét megkötött házasság végződött ilyen tragikusan. Hét halott férj, s mind akkor, amikor a boldogsága beteljesülni látszott. Végtére így fogalmazták meg a sorozatos halál okát: „Azmódeus, a gonosz szellem megölte őket, mielőtt megtörtént volna vele, ami az asszonyokkal történni szokott”

Szent Egyed

Isten kiragadott minket a sötétség hatalmából.



2011.09.01. csütörtök



Krisztus jelenléte, az Egyház misztériuma.



Jézus sokat imádkozott az utolsó vacsorán azért, hogy a tanítványai egy legyenek, ahogyan Ő és az Atya is egy. Az isteni személyek egysége gondolkodásban és akarásban természetesnek mutatkozik a maguk szentháromságos benső életében, hiszen ugyanazzal az egyetlen végtelen értelemmel rendelkeznek és azzal az egyetlen végtelen akarattal akarnak, ami az istenséget, más szóval az isteni természetet jelenti. Egészen más a helyzet az értelmes teremtményekben. Az ő értelmük nagyon is véges. A valóságnak csak részletét ismeri meg, csak azt érti. Ezért ha ketten vagy többen vannak együtt Jézus hívei, nem olyan egyszerű dolog egyetérteni, hiszen ki tudja, a másik értelme a megismerendő valóság melyik csücskénél tart, és azt milyen pontosan ismeri. Ezért olyan óriási ajándék, amit Jézus kifejezetten ígért: „Ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Mt 18,19-20) Jézus tehát külön kegyelemmel lép ilyenkor közénk, és teremti meg az egységet gondolatban és akarásban. Most döbbenek rá, miért nem tud nem tízmillió, de két vagy három magyar sem egyetérteni. Mai naptól kezdve meg kell sokszoroznom a magyarok egységéért végzett imámat.

Elmélkedés a Család évében CCXXXII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CCXXXII.



A vak Tóbitot kigúnyolja felesége is.



Tóbiás nem tudott dolgozni, külső segítség már nem volt, b izony nagyon elszegényedtek. Akkor a felesége vállalt munkát: gyapjút font munkabérért. Mivel szép volt a munkája, megkapta bérét, sőt még egy kecskegidát is kapott ráadásul. Az árva kis jószág az idegen helyen mekegni kezdett. Tóbit megijedt, netán lopott jószág került udvarába. Szóvá is tette a gyanúját. Felesége megsértődött és mérgesen így válaszolt: „Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez”. (14b) A magatehetetlen férfi elkeseredetten imával fordult Isten felé: „Igazságos vagy, Uram, s minden tetted igazságos, és minden utad irgalom és igazság s te ítéled meg a világot. Ezért tehát, Uram, emlékezzél meg rólam és tekints reám. Ne állj bosszút bűneim és hanyagságaim, sem pedig atyáim bűnei miatt, amelyeket elkövettek előtted. Mert nem engedelmeskedtünk parancsaidnak, ezért átadtál minket fosztogatásra, fogságra, halálra, szóbeszéd, gúny és intő példa lettünk a nemzeteknek, akik közé szétszórtál minket. És most számosak igaz ítéleteid, amelyeket végrehajtasz rajtam bűneim és atyáim bűnei miatt, mert nem éltünk parancsaid szerint, és nem jártunk hűségesen előtted. Nos tehát tégy velem úgy, ahogy neked tetszik, parancsold meg, hogy visszatérjen lelkem, hadd költözzék el a föld színéről, s visszatérjek a földbe. Jobb nekem meghalni, mint életben maradni, mert hamis gyalázkodást hallottam, és igen nagy a szomorúság bennem.Parancsold meg, Uram, hogy megszabaduljak e szorongatásból,és bocsáss el az örök helyre

Lindisfarnei Szent Aidan püspök

Az evangélium az egész világon gyümölcsöt terem.



2011.08.31. szerda



Isten nem a haragra szánt, hanem az üdvösség elnyerésére.



Ami többet ér.

Mindennél többet ér, ha Jézus köztünk van. Akkor mindenünk megvan. Ha pedig nincsen köztünk, akkor nem egy nemzet, de még egy szűk családra való –négy-öt—ember sem ér semmit, mert nem tudnak összetartani. A 2. világháború után nyakunkra ültették Európa és a velük tartó nagyhatalmak ellenségeinket. Fájó szívvel kellett látnunk, hogy többet ártanak nekünk saját polgártársaink, min az ellenségeink. Keserű szájízzel kellett emlegetnem Tompa Mihály. A gólyához c. verséből: „a kidőlt fában őrlő szú lakik, Honfi honfira vádaskodik. – Testvér testvért, apát fiú elad. Mégis ne szóljon erről ajakad! Nehogy ki távol sír e nemzeten, Megutálni is kénytelen legyen ” Nem mertem eddig rá gondolni sem: Jézus ennyire nincsen közöttünk Mária országában? Pedig valóban csak ezzel magyarázható, hogy egy nagy múltú nép ölbe tett kezekkel nézze, hogy kótyavetyélték el országa minden javát. Nem hiába imádkozom tehát naponta: Istenem, Atyám, add vissza hitetlenné vált magyar testvéreim hitét! Add vissza népemnek a Magyarok Nagyasszonyába vetett bizalmát és tiszteletét! Add meg a kegyelmet, amit sosem kaptunk meg eddig: hogy magyart a magyarral se belső, se külső ellenség ne tudjon többet összeugrasztani.

Elmélkedés a Család évében CCXXXI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CCXXXI.



Tóbit megvakul.



Tóbit bár az Ószövetségben élt, és akkor a törvény szigorú megtartása volt a lényeges szempont a vallásosság területén, nagyon helyesen látta és élete céljává is tette, hogy mások boldogítására törekszik: ahol csak tud segít, igyekszik a melléje rendelt vagy csak melléje került embereket szeretetében részesíteni. Volt ilyen törvénye is a zsidóknak, hogy a tehetősebbek az asztalukra mindig, de főként jelentősebb ünnepeiken tegyenek pótterítéket váratlan vendég, esetleg egy-egy szegény vendégül látására. Pünkösd, vagyis a hetek ünnepe volt. Felesége finom ebédet főzött. Amikor a család asztalhoz ült, Tóbitnak eszébe jutott a vendéglátás törvénye. Így szólt fiához, Tóbiáshoz: „Menj, s ha egy szegényre akadsz testvéreink közül, akiket ide hurcoltak Ninivébe, s egész szívével az Urat szolgálja, hívd ide s egyék valamit. Megvárlak , fiam, amíg visszatérsz”. (Tób 2,2) Tóbiás elment körülnézni, aztán nem vendégel, hanem nagyon rossz hírrel tért haza: „Valakit meggyilkoltak a mieink közül, oda vetették a piactérre, s ott fekszik még; megfojtották”. Tóbiás éhesen felugrott, kirohant a piactérre, elvitte a holttestet egy házba azzal a céllal, hogy ha bealkonyodik, a sötétség leple alatt eltemeti. Ezután hazatért, megfürdött, és szomorúan fogyasztotta el ebédjét. Közben Ámosz próféta egyik jövendölése járt az eszében: „Ünnepeitek gyásszá változnak, és minden éneketek kesergéssé”. (6) Amikor besötétedett, eltemette a holttestet. A szomszédok persze hogy észrevették, hogy este szerszámmal megy az udvarából kifelé. Ki is gúnyolták: „Ez az ember már megint nem fél. Ilyen dolog miatt már halálra keresték, és megmenekült, s íme már újra halottakat temet”. (8) Éjjel még megfürdött, aztán a meleg miatt csak a falnak dőlve az udvaron aludt. Nem vette észre, hogy az eresz alá verebek költöztek, s a lehulló verébtrágya a szemébe hullott. Orvoshoz fordult, de kenőcse nem segített. Megvakult. Ahikár, az unokaöccse gondoskodott róluk két évig. Akkor aztán Elimászba helyezték el. Megszűnt a támaszuk.

Szent Pammachiusz hitvalló

Isten nem a haragra szánt, hanem az üdvösség elnyerésére.



2011.08.30. kedd



Az evangéliumi szépség elragad.



Romlott világban élünk. Azok, akik szenvednek e miatt, szíves örömmel változtatnának ezen a helyzeten, hiszen tudják, hogy a romlottság boldoggá nem tett, és nem is tesz senkit. A papok eleve olyan környezetben nőnek fel, hogy nemcsak a fegyelem erejével legyenek védve a romlott, istentelen és erkölcstelen környezettől, hanem a biztos és örökké érvényes igazságok meg a kegyelem természetfeletti ereje olyan mértékben szolgálja a lelki immunrendszerüket, hogy átvészeljék a lelkileg veszélyes időszakot, és érett emberekként kerüljenek a hívek közé. Ott ugyanis nekik kell segíteniük a sérült, előbb-utóbb közömbös vagy egyenesen boldogtalan testvéreiket. Nagy lehetőség nyílik elrettentő módszerekkel kísérletezni. Mennyivel célravezetőbb, ha megmagyarázzuk az evangéliumból vett gondolattal az igazságot, vagy a költő szavaival: „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs, hír, gyönyör? Legyen bár mint özön, a telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Ki virágot akar, nem hord rózsaberket, A látni vágyó napba nem tekint. Kéjt veszt, ki sok kéjt, szórakozva, kerget, csak a szerénynek nem hoz vágya kínt” (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)

Elmélkedés a Család évében CCXXX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CCXXX.



Tóbit gyakorolja az irgalmasság testi cselekedeteit.



„Kenyeremet az éhezőknek, ruhámat a mezíteleneknek adtam, s ha láttam, hogy meghalt valaki népemből, és kivetették Ninive falai mögé, eltemettem. Eltemettem azokat is, akiket Szanherib király ölt meg, amikor Júdából menekült a büntetés idején, amelyet az Ég Királya művelt vele a káromlásokért, amelyekkel káromolta Izraél fiai közül sokakat megölt haragjában --, én elvittem és eltemettem őket. Szanherib kereste és nem találta őket. Ekkor a niniveiek közül valaki megmondta a királynak, hogy én temettem el őket. Amikor megtudtam, hogy a király ezt tudja rólam, és keres, hogy megöljön, elrejtőztem és elmenekültem. Erre minden vagyonomat elkobozták tőlem a kincstár számára, és nem maradt számomra más, mint feleségem, Anna és fiam, Tóbiás. De nem múlt el negyven nap, és két fia megölte, majd az Ararát hegységébe menekültek. Fia, Asszarhaddon uralkodott utána, s Ahikárt, testvéremnek, Anaelnek fiát tette főkincstárnokának és kormányzójának. Ahikár szólt az érdekemben és visszatérhettem Ninivébe. Ahikár volt ugyanis a főpohárnok, a pecsétőr, az adminisztráció és a pénzügyek vezetője Szanherib assziria király alatt. Rokonságomhoz tartozott, nemzetségemből való volt.”(Tób 1,17-22) Tóbit tehát nagyon ügyes és értelmes férfiú volt, s ezeket a tulajdonságokat nem a maga előnyére akarta felhasználni, hanem, amint láttuk, mindenkinek javára fordította képességeit. Az üldözötteket mindig az ilyen típusú egyének tudták és merték menteni a legnagyobb veszélyek idején. Aztán veszélyek múltán igen sokszor meg sem köszönték jótevőiknek a saját életüket. Isten azonban nem felejt el semmit.

Keresztelő Szent János vértanú halála

Megerősített várossá, vasoszloppá és ércfallá teszlek téged.



2011.08.29. hétfő



Mit jelent „tanácsot adni" az Egyházban?



Sok szentírási hely van, amelyekben Szent Pál apostol eligazítást ad bizonyos kérdésekben. Ezek az eligazítások jóindulatú ötletek bizonyos helyzetekben tanácsot kínálnak a lehető legjobb megoldásra. Ilyen jó tanács sorozat található lKor 14,26-4-ben. Ezek a tanácsok a közösség összejövetelén szólni vágyók beosztása, magyarázata. Kellenek ezek az okos tanácsok, mert akadnak bőbeszédű testvérek netán nővérek, akik hosszan igénybe vennék a közösség figyelmét, és nem jelentenének akkora lelki hasznot, amekkorát el lehet érni rendező elv alapján. Szent Pál sokszor ad parancsokat, utasításokat, amelyek kötelező jellegűek. De amikor tanácsot ad: férjhez adja-e a lányát az édesapa, vagy tartsa meg szűznek, akkor hangsúlyozza, hogy ez az ő tanácsa (lKor 7,25), amely bizonyos körülmények között jól jön a családnak, vagy a közösségnek, de nem akar a teremtő Istennel szembeszállni, aki az embert férfinak és nőnek teremtette, hogy házasodjanak össze, családot alapítva tegyék egymást boldoggá kölcsönös szeretettel (Ter 2,24), és adják tovább az emberéletet, hogy teljesítsék Isten parancsát: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!" (Ter 1,28) Az Egyházra nézve is áll, hogy vannak felelős vezetők, akik tudnak és kötelességük dönteni. Ezért felelősséggel tartoznak. Nem kötelesek tanácsot kérni minden döntésük előtt. De vannak olyan döntések, amelyek csak akkor érvényesek, ha a hivatalos tanácsadó testületüket megkérdezték.(püspök a káptalanját, szerzetes főelöljáró defmitóriumát). Ne tévesszen meg senkit, ha hallja, hogy valakit kineveztek püspöki tanácsosnak. Ez cím, kitüntetés. Lehet, hogy soha nem fognak tőle tanácsot kérni. Viszont vannak jó szakemberek különböző szakokban, akiket érdemes megkérdezni bizonyos kérdések eldöntésénél.

Elmélkedés a Család évében CCXXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CCXXIX.



Tóbit családja Ninivébe kerül.



Salamon király halála után Izrael fiainak tíz törzse elszakadt Dávid házától, mert nem voltak hajlandók magas adót fizetni Roboámnak, Salamon utódjának. Isten egyébként maga akarta, hogy Salamon király ilyen büntetést kapjon halála után, mert ezer feleségéből sokan voltak pogány származásúak, és kedvükért Salamon bálványuknak a Jeruzsálemet környező hegyeken templomokat építtetett, ott részt vett maga is az áldozatokban. Az északi tíz törzs Izrael néven vált új országgá. Ennek a polgára lett Tóbit családja is. Királya, Jeroboám, két templomot emeltetett, egyiptomi bikaborjúk formájában bálványszobrokat állított bennük és hirdette, hogy ezek az istenek hozták ki Izrael fiait Egyiptomból. Ezekkel a templomokkal akarta a király megakadályozni, hogy alattvalói a jeruzsálemi templomba járjanak évente három alkalommal imádkozni és ott templomadót meg tizedet fizetni. Tóbit az izraeli királyok ellenére minden évben felment Jeruzsálembe az igaz Isten templomába. Nem lett bálványimádó. Mivel hite és jó módja is megvolt, szívesen segítette népe szegényeit. Amint nagykorú lett, és Asszíria elfoglalta Izrael országot, Tóbit Ninivébe költözött. Ott a testvérei és nemzetségének tagjai megették a pogányok ételeit, Tóbit viszont ragaszkodott a zsidóknak előírt ételekhez. „Mivel emlékeztem Istenemre egész lelkemmel, a Magasságbeli kedvessé tett Szalmanasszár előtt, és én vásároltam be neki mindent, amire szüksége volt. Médiába mentem, és haláláig vásároltam neki, és a médiai Rágesben Gábaelnél, Gábri testvérénél letétbe helyeztem tíz talentum ezüstöt. Miután meghalt Szalmansszár, fia , Szanherib uralkodott helyette. A Médiába vezető utak nem voltak biztonságosak, és már többé nem utazhattam Médiába, Szalmanasszár idejében bőséges alamizsnát adtam testvéreimnek, akik népemhez tartoztak”( Tób 1,12-16)

Nápolyi Szent Patrícia remete szűz

Gyarapítson és gazdagítson titeket az Úr a szeretetben.



2011.08.25. csütörtök



A fiatalok és az öröm Istene.



Isten nemcsak örömre, tehát egyes jóleső élményre teremtette az embert, hanem boldogságra, vagyis állandó örömre. Sőt nem elégedett meg azzal, hogy ebbe a gyönyörű világmindenségbe helyezte az embert, és mint egy kedves apuka, Ő is ezzel bíztatta az embert: Nézd, a növények, köztük a csodaszép virágok, igen rövid életűek. Igaz, vannak fák, amelyek több száz évig is elélnek, de az sem örök. Az állatok egy része rövid életet kapott, mint a tiszavirág, de a nagy többségük évekig, esetleg sok évig él. Téged, ember arra teremtettelek, hogy évtizedekig, sőt évszázadokig élj a földön. Ezt az időt töltsd kívánságod szerint teljes örömben, állandó boldogságban tölthenéd, aztán amikor már sem táncolni, sem nótázni nem lesz kedved, nem is tudsz már, akkor kivisznek a megsemmisítő temetőbe. Isten azonban nem így nézte az embert. Nemcsak testet adott neki, amely anyagból áll, részekből van összetéve, és mint minden összetett, örök a törvénye: egyszer szét is kell esnie. Teremtettem neked lelket is. Ez szellemi létű, az örökkévalóság várományosa. Nincsenek részei, meg nem semmisül, én pedig nem semmisítem meg. A te életedet, ember, két szakaszra szántam: a rövid földi életet követi az időtlen örökélet. A földi -igaz-, nem örömök kavalkádja, mert a bűneitek miatt vannak szenvedések, is, de ezt az életszakaszt is tele lehet ültetni örömvirágokkal, amelyek nem egynapos életűek. Ennek feltétele: Ne magadat akard örömfolyammal boldogítani, hanem életed minden percét használd föl arra, hogy másoknak, a melléd rendelt embereknek szerzel tudatosan boldogságot. Az igazi örömfolyam, a boldogság, ezeknek a másoknak szerzett örömöknek az őrökké tartó jutalma.

Betániai Szent Márta hitvalló

Ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk.



2011.07.29. péntek



Arra, hogy szeresselek Téged, nincs egyebem, csak a mai nap.



A rómaiak pogányok voltak egészen Nagy Konstantin császár trónra lépéséig, illetve a 313-ban kiadott Milánói türelmi rendeletig, amivel polgárjogot adott az új császár a kereszténységnek. Egyik költőjük arra biztatta a még pogány rómaiakat, hogy mint a virágot szokás leszakítani tövéről és magadévá tenni, „Carpe diem!”, „szakítsd le a napot”. Ők a fátumban, a vak sorsban hittek. Mi, keresztények az élő, mindenható Istenben hiszünk, aki végtelen Szeretet, aki szeretetből teremtette a világot, nekünk adta, hogy élvezzük, teljesedjünk ki testben, lélekben a szeretet önzetlen gyakorlásával. Az erre adott időt öröktől fogva kijelölte nekünk. Minden nap ajándék, amit Istentől kapunk, természetfeletti ajándék, vagyis tettre adott kegyelem. Ezek a tettre adott kegyelmek nem állandó, hanem átmeneti adományok. Csak arra az egy tettre, egy alkalomra valók, amire Isten szánta. Ha ezt a kegyelmet felhasználom, segítségével megteszem a jót, gyakorlom az igazságot és a szeretetet, kincsem lesz a mennyben. Ha nem használom fel a kapott kegyelmet, az elmúlik, elhagy engem, de Isten majd felelősségre von az ítéleten: valakivel jót kellett volna tenned. Megadtam hozzá az alkalmat, az erőt, szüksége is lett volna segítségedre az illetőnek, te azonban megtagadtad tőle. Ezért nem jutalom, hanem büntetés jár. Jézus a Mi Atyánk szövegében így fogalmaz: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Nem biztat, hogy nyolcvan évre kérjük, mert „Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást bevégezzük. Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!(Zsolt 90,9.12.17)

Elmélkedés a Család évében CIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIC.



Dávid felesége: Mikol.



Amikor Dávidot egyre magasabbra emelte Isten a filiszteusokon aratott győzelmek révén, Saul féltékenyen figyelte a fejleményeket. Azzal próbálta Dávid népszerűségét saját javára kihasználni, hogy őt küldte vezérként a filiszteusok elleni kisebb csatákba: (1Sám 18,13). Később úgy gondolta, hogy neki adja feleségül idősebb lányát, Meróbot. Ennek ellenére ezt a lányát a meholita Hadrielnek adta feleségül. Később kisebbik leányát próbálta csaléteknek felkínálni. Bizalmas embereinek szólt, hogy hívják fel Dávid figyelmét erre a lehetőségre. Dávid ezt válaszolta: „Csekélységnek látszik-e előttetek a király vejévé lenni? Hiszen én szegény és vagyontalan ember vagyok!” (23) A közvetítők elmondták Saulnak. Erre a király azt válaszolta: „így szóljatok Dávidhoz: Nem kell a királynak semmi más jegyajándék, csak száz filiszteus előbőre, hogy meglakoljanak a király ellenségei. Azt gondolta ugyanis Saul, hogy így a filiszteusok kezébe juttatja Dávidot. Amikor ezt elmondták Dávidnak, tetszett neki a dolog, hogy a király vejévé lehessen”.(27) a rábízott emberekkel harcba szállt a filiszteusokkal, kétszáz ellenséget legyűrt a csatában, és előbőrüket leszámolta Saulnak. Ő most állta a szavát, és így feleségül adta Dávidnak Mikolt. Mikol meg is mentette Dávidot ezután, amikor apja az ágyában akarta megöletni. Mikol egy állatszobrot bugyolált be ruhákkal. Apja megszidta, mert Dávid elmenekült.(19,13-18) Később viszont, amikor Dávid megkímélte a király életét, elvitte tőle Mikolt, és a Gallimbeli Faltinak adta feleségül (25,44). Amikor viszont Saul meghalt, és fővezére, Ábner harcolt Dávid ellen, Dávid legyőzte őt, és azt követelte tőle, hogy hozza vissza törvényes feleségét, Mikolt. Ábner ezt meg is tette. (2Sám 3,12-16) Dávid az új fővárosba, Jeruzsálembe vitte át az Úr szövetségének ládáját. Dávid előtte haladt, és a hangos zeneszóra ő is szent tánccal akarta emelni az ünnep fényét. Mikol ezt látta a palotából, és kigúnyolta a királyt. Később ezt megvető szavakkal értésére is adta. A szentíró ezzel fejezi be Mikol királyné kudarcait: „Ezért Mikolnak, Saul lányának nem született gyermeke halála napjáig”. (6,23)

I. Szent Ince pápa

Beborította a felhő a bizonyság sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte.



2011.07.28. csütörtök



A „teljes” családért.



Amikor a gyermek megszületik, kikerül az édesanya szíve alól az ismeretlen külvilágba, felsír. Ez a sírás a babát váró édesanyának, családnak, megkönnyebbülés: megszületett a család legifjabb virága, él! Gyarapodott a család, bővül a szeretet. A kisbaba itt kint is otthon van. Szeretik. Ő is mindenkit szerethet. Létrejött a Teremtő akarata szerinti hármasság: édesapa, édesanya és gyerekek közössége. Ha megnő a baba, Istenatyánk terve szerint meg kell keresnie párját, akit neki kell boldogítania, és az újabb hármasságot létrehoznia. Hacsak a gondviselés meg nem szólal a nagyfiú szívében. Téged, fiam, én más cél szolgálatára rendeltelek. A családok családja, az Egyház. Téged annak a szolgálatára hívlak. Ott kell majd a boldogító szeretetet szolgálnod. Fogadd el ezt a szolgálatot! Más forma szolgálat, mint a természetes családokban, de a lényege ugyanaz. Nálunk, ferenceseknél, a déli Úrangyala ima után mondunk egy gyönyörű megemlékezést: Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért az Atya is megdicsőítette őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név felett van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban és minden nyelv vallja meg Őt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az Úr az Atyaisten dicsőségére. Saját Fiát nem kímélte az Isten! Hanem mindnyájunkért odaadta Őt. Tekints, Urunk, családodra, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát érettünk a gonoszok kezére adni és a kereszt gyötrelmét vállalni”. Pap és leendő pap Testvéreim! Isten saját családjában lesztek az isteni élet szeretet-szolgái! Higgyétek el, ez mindent megér!

Elmélkedés a Család évében CIIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIIC.



Dávid házasságai: Abigail 4.



„Amikor aztán Abigail visszatért Nábálhoz, íme, fejedelmi lakoma volt házában, s Nábál szíve vigadozott, mert nagyon részeg volt. Erre ő nem mondott el neki egyáltalában semmit, egészen reggelig. Reggel aztán, amikor Nábál a bort már megemésztette, felesége elmondta neki ezeket a dolgokat. Erre megszűnt a szíve dobogni, s ő olyan lett, mint a kő. Tíz nap múlva aztán az Úr halállal sújtotta Nábált. Amikor Dávid meghallotta, hogy meghalt Nábál, azt mondta: Áldott legyen az Úr, aki megtorolta gyalázatomat Nábálon, s visszatartotta szolgáját a gonosztól. Így fordította vissza az Úr Nábál gonoszságát az ő fejére. Dávid aztán elküldött és megüzente Abigailnak, hogy elvenné feleségül. El is mentek Dávid legényei Abigailhoz Kármelbe, s szóltak neki: Dávid küldött minket hozzád, hogy feleségül vegyen téged. Erre az felkelt, arccal a földre borult és azt mondta: Íme, szolgálód-rabszolganőd lesz, hogy moshassa uram szolgáinak lábát. Aztán Abigail sietve felkelt, szamárra ült, - kíséretül öt leányzója is vele ment,- s követte Dávid küldötteit, s felesége lett" (1Sám 25,35-42)

Szent Panteleon vértanú

Mózes arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt.



2011.07.27. szerda



Kivezetni a sivatagból.



A teremtés első fázisában az anyag rettenetes hőfokon izzott. Mózes látomása szerint Isten kegyelme őt a föld felszínére állította. A sötétség teljes volt. A föld mostani vízkészlete utolsó cseppig gőzként lebegett, betakarva a felszínt. Amikor sokkal később lehűlt a földfelszín, kialakultak a felszíni viszonyok: hegyek, völgyek, folyók, tengerek, majd a föld anyaga lassan porlani kezdett. Isten ilyen elporladt helyen ültette a paradicsomkertet. Négy folyó öntözte, közülük kettőt ma is ismerünk: Tigris és Eufrátesz. Az első emberpárt a virágos, bokros, gyümölcsös kertbe helyezte. A bűn egyik büntetése volt, hogy a kertet körülvevő terméketlen sivatagba kellett vissza menniük. Napjainkban az emberi gondatlanság következtében egyre szaporodnak a sivatagok, zsugorodik a termőfelület. Sajnálatos, hogy vannak lelki-sivatagok is. Terméketlen, boldogtalan, jövőtlen lelkivilág. Szentséges atyánk szerint: „a szegénység, az éhség és a szomjúság sivatagja, az elhagyottság, az egyedüllét, a tönkretett szeretet sivatagja. Van Isten sötétségének és az emberi lélek kiüresedésének is sivatagja”. A fizikai élethiányt is nehéz visszafordítani, a lelkit sem könnyebb.

Szent Anna

Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.



2011.07.26. kedd



Összeköttetésben lévő tagok.



A római Katolikus Anyaszentegyház nem demokratikus intézmény. Nem egyenrangúak, hanem a szent kiválasztottság alapján állók (hiera arché) közössége. Vannak vezetők és vannak vezetettek benne. Ezen nem kell csodálkozni, és nagy kár hadakozni ellene. Isten családja az Egyház. A család önmagában sem demokratikus intézmény. Ez természetes benne. A szülők teljesen birtokolják a tekintélyt gyermekeik felett. A Tízparancsolat negyedik parancsa: „Apádat és anyádat tiszteld, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked" (Kiv 20,12) Engedelmeskedj nekik! - Szent Pál is ezt írja: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van az rendjén. Tiszteld apádat és anyádat, ez az első, ígérettel egybekötött parancs." (Ef 6,1-2) Ez a szent „hierarchia" a család, a gyermekek nevelésében nélkülözhetetlen, hiszen a kisbaba magatehetetlen, később is sokáig fejletlen, döntésképtelen, felelőtlen. A szülők tanítják, taníttatják, nevelik, felkészítik az önállóságra. Hasonló a helyzet Isten nagy családjában, a hívek közössége az Ő titokzatos teste."Ő a testnek, az Egyháznak a feje" (Kol 1,18) Isten építette Fiára, Jézus Krisztusra az Egyházat: „íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban; aki hisz benne, meg nem szégyenül. Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig „ez az a kő, melyet az építők elvetettek, és mégis szegletkővé lett" (Zsolt 118,22) Ezen kívül a botlás köve és a botrány sziklája, mindazoknak, akik megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor „nem nép" voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek". (lPét 2,6-10) a megtérőnek bele kell simulnia Jézus közösségébe, tőle és egymástól erőt merítve üdvözül és segít másokat is üdvözíteni.

Elmélkedés a Család évében CIIIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIIIC.



Dávid házasságai, Abigail 3.



Amikor Abigail találkozott Dáviddal, magára vette durva férje bűneit, és kérlelte Dávidot: „Ne törődjön, kérlek, uram, királyom szíve azzal a gonosz emberrel, Nábállal, hiszen ő nevének megfelelően bolond, s bolondság van benne. Én pedig, szolgálód, nem láttam, uram ,legényeidet, akiket küldtél. Nos teát, uram, az Úr életére s a te életedre mondom: Ő tartott téged vissza attól, hogy vérbűnbe ne essél, s Ő mentette meg kezedet! Váljanak hát most olyanná, mint Nábál, azok, akik ellenségeid s akik rosszat akarnak uramnak. Fogadd el tehát ezt az áldomást, amelyet szolgálód neked, uramnak hozott. s add a legényeknek, akik követnek téged, uramat. Bocsásd meg szolgálód vétkét, hiszen neked, uramnak, maradandó házat épít majd az Úr, hiszen te, uram, az Úr harcait harcolod, ne akadjon tehát benned gonoszság soha életedben. Hiszen ha fel is kel valaha valaki ellened, hogy üldözzön és életedre törjön: uram élete megmarad az élők tarsolyában az Úrnál, a te Istenednél, ellenségeid élete azonban úgy elhajítódik, mintha sebesen forgó parittya hajítaná el. Amikor tehát majd az Úr megadja neked, uramnak mindazt a jót, amelyet rólad mondott, s Izrael fejedelmévé rendel téged, ne okozzon az zokogást és szívbéli szemrehányást uramnak, hogy ártatlan vért ontottál, vagy hogy magad álltál bosszút magadért. Ha majd jót tesz az Úr veled, az én urammal, meg fogsz emlékezni szolgálódról. Azt mondta erre Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma elém küldött téged, s áldott legyen ékesszólásod, s áldott te magad, aki ma megakadályoztál abban, hogy vérbűnbe keveredjem és a magam kezével álljak bosszút magamért. - Különben az Úrnak, Izrael Istenének életére mond lom, aki ma visszatartott attól, hogy gonoszul bánjak veled -, ha nem siettél volna elém, virradatra nem maradt volna egy férfia sem Nábálnak. Aztán Ddávid átvette az asszony kezéből mindazt, amit hozott neki, és azt mondta neki: Eredj békével. házadba, íme, meghallgattam szavadat, s tekintetbe vettem személyedet”. (1Sám 25,25-35)

Elmélkedés a Család évében CIVC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIVC.



Dávid házasságai: Abigail 2.



Ám Abigailnak, Nábál feleségének hírül vitte egyik legénye: Íme, Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék urunkat, de ő elutasította őket. Pedig azok az emberek igen jók voltak hozzánk, nem bántottak minket, s semmink sem veszett el sohasem azon egész idő alatt, amíg velük voltunk a pusztában: védőfalul szolgáltak nekünk éjjel is, nappal is, amíg náluk legeltettük a nyájakat. Éppen azért vedd fontolóra és gondold meg, mit teszel: mert kész a baj férjed és egész házad ellen, ő azonban Béliál fia, úgyhogy senki nem beszélhet vele. Erre Abigail sietve kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt megfőzött kost, öt véka árpadarát, száz köteg aszú szőlőt és kétszáz csomó fügét vett, s azt szamárra rakta, s azt mondta legényeinek: Menjetek előttem, íme, én mögöttetek megyek. Férjének, Nábálnak azonban nem mondta meg a dolgot. Amikor aztán felszállott a szamárra, s lefelé tartott a hegy tövéhez, Dávid és emberei is éppen jöttek lefelé vele szemben, úgyhogy találkozott velük. Dávid éppen azt mondta: Bizony hiába őriztem mindazt, ami az övé volt a pusztában, úgyhogy semmi sem veszett el mindabból, ami az övé volt: rosszal fizetett nekem a jóért. Segítse Isten Dávid ellenségeit most és mindenkor, ha akár csak egy férfit is meghagyok reggelig mindabból, ami az övé. Amikor Abigail Dávidot meglátta, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, földig hajtotta magát, lába elé borult és azt mondta: Rajtam legyen, uram, az a vétek, de kérlek, hadd szólhasson szolgálód füled előtt, s hallgasd meg szolgálód szavait”(1Sám 25,14-24)

Elmlkedés a Család évében CVC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VICC.



Dávid házasságai: Abigail.



Saul életének megkímélése után „Dávid felkerekedett s lement Párán pusztájába. Volt pedig egy ember Máon pusztájában, akinek a jószága Kármelben volt. Ez az ember igen gazdag volt, háromezer juha és ezer kecskéje volt; ekkor éppen a nyáját nyírták Kármelben. Ennek az embernek a neve Nábál, feleségének a neve pedig Abigail volt; az asszony igen okos és szép volt, férje azonban durva és igen rossz és gonosz indulatú; Káleb nemzetségéből származott. Amikor Dávid a pusztában meghallotta, hogy Nábál a nyáját nyírja, elküldött tíz legényt, s azt mondta nekik: Menjetek fel Kármelbe, menjetek el Nábálhoz, és köszöntsétek őt nevemben békességesen. Azt mondjátok: Békesség testvéreimnek és békesség neked, békesség házadnak, és békesség mindennek, amid van. Hallottam, hogy nyírnak pásztoraid. Azok velünk voltak a pusztában, sohasem bántottuk őket, sohasem hiányzott semmijük sem a nyájból azon egész idő alatt, amíg velünk voltak Kármelben. Kérdezd csak meg legényeidet, majd megmondják neked. Nos hát, találjanak ezek az ifjak kegyelmet szemedben: jó napon jöttünk, adj tehát szolgáidnak s fiadnak, Dávidnak, amit kezed tud. Amikor Dávid legényei odaértek, el is mondták Dávid nevében mindezeket a szavakat Nábálnak, s aztán várakoztak. Nábál azonban feleletül így szólt Dávid legényeinek: Ki az a Dávid, s ki az az Izáj fia? Manapság sok olyan rabszolga van, aki megszökik urától. Vegyem—e kenyereimet, vizemet s juhaim húsát, amelyeket nyíróim számára vágtam, s odaadjam-e olyan embereknek, akikről azt sem tudom, hogy honnan valók? Erre Dávid legényei visszafordultak útjukra. Visszatértek, elmentek és jelentették neki mindazokat a szavakat, amelyeket mondott. Ekkor Dávid azt mondta legényeinek: Kösse fel mindenki a kardját. Erre mindenki felkötötte kardját, s Dávid is felkötötte kardját, s mintegy négyszáz ember elindult Dávid után, míg kétszáz ott maradt a holminál”(1Sám 25,1-13)

Idősebb Szent Jakab apostol

Életünk folyamán váltig halálra szánnak minket Jézusért.



2011.07.25. hétfő



A papság az egység ereje.



Az Egyház egységét is szolgálnunk kell. Ezt az egységet azért tudja szolgálni a krisztusi papság, mert ehhez Jézus az utolsó vacsorán buzgó imájával nyert erőt: „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért könyörgök, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia”…Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél”. (Jn 17,9-12. 23.)Azért is tudja szolgálni ezt az egységet a papság, mert ugyanazt az imádságot végzik ugyanúgy. a szentmisét, a zsolozsmát. Ők a szentségek kiszolgáltatói: ezt is egyforma hatalommal azonos rituálé szerint teszik. Egységes vezetés irányítja őket. Azonos a hitük, a tudományuk azonos alapokra épül.

Árpádházi Boldog Kinga szerzetesnő

Bölcs és értelmes szívet adok neked.



2011.07.24. vasárnap



Jézus látható alakban nem maradhatott vég nélkül a földön. Beteljesítette a mennyei Atya akaratát megtanította az embereket minden igazságra, ami szükséges, hogy Istennek jó gyermekei lehessenek. Ezután szenvedett és meghalt értünk, hogy minden kegyelmet megszerezhessen, ami az üdvösségre szükséges. Mindent bevégezve fölment Atyjához a dicsőségbe, elfoglalta trónját emberi természetében is. Helyet készít mindenkinek, aki életével méltónak mutatkozik a mennyei boldogságra. Minden le van ugyan írva ezekről a tényekről, de az emberekhez nehezebben jut el az írás, nem is tudott sokáig most sem tud mindenki írni-olvasni. De ha tud is, akkor is szívesebben veszik az emberek az élő szót a tanításra, mert az nem holt betű, hanem a szó hordja a beszélő meggyőződését. Ez tehát tanúságtétel. Jézus mennybemenetele előtt ezért adta parancsba apostolainak: „Ezek az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy e kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadnia halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek”(Lk 24,44-48)

Svédországi Szent Brigitta szerzetesnő

Senki sem mondott rá semmi rosszat, mert nagyon istenfélő volt.



2011.07.23. szombat



A „teljes” családért.



Amikor a gyermek megszületik, kikerül az édesanya szíve alól az ismeretlen külvilágba, felsír. Ez a sírás a babát váró édesanyának, családnak, megkönnyebbülés: megszületett a család legifjabb virága, él! Gyarapodott a család, bővül a szeretet. A kisbaba itt kint is otthon van. Szeretik. Ő is mindenkit szerethet. Létrejött a Teremtő akarata szerinti hármasság: édesapa, édesanya és gyerekek közössége. Ha megnő a baba, Istenatyánk terve szerint meg kell keresnie párját, akit neki kell boldogítania, és az újabb hármasságot létrehoznia. Hacsak a gondviselés meg nem szólal a nagyfiú szívében. Téged, fiam, én más cél szolgálatára rendeltelek. A családok családja, az Egyház. Téged annak a szolgálatára hívlak. Ott kell majd a boldogító szeretetet szolgálnod. Fogadd el ezt a szolgálatot! Más forma szolgálat, mint a természetes családokban, de a lényege ugyanaz. Nálunk, ferenceseknél, a déli Úrangyala ima után mondunk egy gyönyörű megemlékezést: Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért az Atya is megdicsőítette őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név felett van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban és minden nyelv vallja meg Őt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az Úr az Atyaisten dicsőségére. Saját Fiát nem kímélte az Isten! Hanem mindnyájunkért odaadta Őt. Tekints, Urunk, családodra, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát érettünk a gonoszok kezére adni és a kereszt gyötrelmét vállalni”. Pap és leendő pap Testvéreim! Isten saját családjában lesztek az isteni élet szeretet-szolgái! Higgyétek el, ez mindent megér!

Elmélkedés a Család évében VICC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VICC.



Sámuel keményen nyilatkozik.



„Azt mondta ekkor Sámuel Saulnak: Miért háborgattál engem azzal, hogy felidéztettél? Azt mondta erre Saul: Nagy bajban vagyok, mert a filiszteusok hadakoznak ellenem, s Isten eltávozott tőlem, s nem akart meghallgatni, sem próféták, sem álmok által. Téged hívattalak tehát, hogy mutasd meg, mit cselekedjem. Azt mondta erre Sámuel: Mit kérdezel engem,.ha az Úr eltávozott tőled, s vetélytársad pártjára állott? Úgy cselekszik ugyanis az Úr veled, amint általam szólt: kiszakítja királyságodat kezedből, s társadnak, Dávidnak adja, mert nem engedelmeskedtél, s nem hajtottad végre haragjának bosszúját az amalekitákon. Ezért cselekedte ma veled az Úr azt, amit szenvedsz. Sőt, veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezébe adja az Úr, s holnap te és fiaid velem lesztek. Igen, Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr! – Saul erre hirtelen egész hosszában a földre esett, mert megrémült Sámuel szavaitól, és ereje sem volt, mert egész nap semmiit sem evett. Erre odament az asszony Saulhoz, és mivel látta, hogy nagyon megrémült, azt mondta neki: íme, szolgálód engedelmeskedett szavadnak, életemet is kockára vetettem, s hallgattam beszédedre, amelyet hozzám intéztél, most azért te is hallgass szolgálód szavára: hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, s egyél, hogy erőre tégy szert, s megtehetsd az utat. Ő azonban vonakodott s azt mondta: Nem eszem! Ám szolgái és az asszony addig unszolták, míg végre is hallgatott szavukra, felkelt a földről s leült az ágyra. Az asszonynak éppen volt egy hízlalt borjúja a háznál, azt sietve levágta, majd lisztet vett elő, meggyúrta és kovásztalan kenyeret sütött, és Saul és szolgái elé tette. Miután ettek, felkerekedtek és még az éjjel elmentek”.(1Sám 28, 15-25)

Elmélkedés a Család évében VIICC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VIICC.



Saul halálfélelme.



„Összegyűltek tehát a filiszteusok, elindultak, és Sunámban ütöttek tábort. Erre Saul is összegyűjtötte egész Izraelt, és elment a Gilboára. Amikor Saul meglátta a filiszteusok táborát, félelem fogta el, és szíve igen megrémült. Tanácsot kért tehát az Úrtól, de az nem felelt neki. sem álmok, sem papok, sem próféták által. EZÉRT Saul így szólt szolgáihoz: Keressetek nekem egy halott-idézéshez értő asszonyt, s elmegyek hozzá, és kérdezősködöm nála. Azt mondták erre neki szolgái: Endorban van egy halottidézéshez értő asszony. Erre ő megváltoztatta külsejét, más ruhákat öltött és két emberével elindult. Éjjel el is jutottak az asszonyhoz. Azt mondta tehát neki: Jósolj nekem halottidézés által, s idézd fel nekem azt, akit mondok neked. Ám az asszony azt mondta neki: Íme, tudod, mit művelt Saul, hogyan irtotta ki a halottidézőket és jósokat az országból. Miért vetsz tehát csapdát életemnek, hogy megöljenek? Erre Saul megesküdött neki az Úrra ezekkel a szavakkal: Az Úr életére mondom, hogy semmi baj sem ér téged e dolog miatt. Az asszony erre megkérdezte: Kit idézzek fel neked? Ő azt felelte: Sámuelt idézd fel nekem. Amint az asszony meglátta Sámuelt, nagy hangon felkiáltott, s azt mondta Saulnak: Miért szedtél rá engem? Hiszen te magad vagy Saul!. A király azonban azt mondta neki: Ne félj! Mit látsz? Azt mondta erre az asszony Saulnak: Isteni alakot látok feljönni a földből. Erre ő azt mondta neki: Milyen az alakja? Az azt mondta: Öreg ember jön fel, s palást van rajta. Erre Saul megértette, hogy Sámuel az. Arcát a földre hajtotta és leborult”. (1Sám 28,4-14)

Szent Mária Magdolna bűnbánó tanítvány

Megkeresem, akit lelkemből szeretek.



2011.07.21. péntek



Mindent egyesíteni a Szentháromságban.



Isten minden embert a maga képére és hasonlatosságára teremtett (Ter 1, 26) Ennek alapvető oka az, hogy az emberszeretetre van teremtve, életének értelme önzetlenül szeretni a mellérendelteket. Az emberek önzésükkel megrontották, tönkretették Isten gyönyörű tervét, a szeretetből fakadó boldog életet. Amikor az Atya elküldte a földre egyszülött Fiát, a küldetése a szeretet helyreállítása volt Isten és ember, ember és ember között. Jézus ezt szenvedésével és kereszthalálával valósította meg: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”.(Jn 15, 13) Ezek után semmi csodálkozni valója nem lehet a gondolkodó katolikus embernek, hogy a papnak komoly feladata ezt a célt szolgálni mindent és mindenkit a szentháromságos életbe, Isten belső életébe kell belekapcsolnia. A pap folytatója Jézus művének, a megváltásnak. A megváltás első mozzanata a bűntől való megszabadítás, visszafizetése Isten ellen elkövetett bűneink adósságának. Ezt a pap a kereszthalál jelenvalóvá tételével gyakorolja, egyszerű szóhasználattal: bemutatja a szentmiseáldozatot. Aztán következik az üdvözítés mozzanata: a pap feladata, hogy Krisztus Urunk érdemeiért kegyelmeket, természetfeletti erőket, ajándékokat oszthat szét az emberek között. Ezekkel ad erőt az embereknek, hogy tetteik természetfeletti, örök üdvösséget érdemlő értékké váljanak. Így a katolikus pap megjeleníti az Atyát, aki papja által ma is mindenkit erre hív és segíti bejutni az atyai házba. Képviseli a Fiút, akinek alteregója lett a papszenteléskor és a Szentlélek is általa küldi a kegyelmeket, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus szerzett meg nekünk drága vére árán.

Elmélkedés a Család évében VIIICC

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VIIICC.



Dávid kijózanítja Sault.



„Amikor aztán Dávid átért a túlsó oldalra, megállt a hegy tetején, - jó messze úgyhogy naygy távolság volt közöttük -, és átkiáltott Dávid a néphez és Ábnerhez, Nér fiához: Nem felelsz, Ábner? Ábner megkérdezte: Ki vagy te, aki kiabálsz és zavarod a királyt? Azt mondta erre Dávid Ábnernek: Nemde, te férfi vagy, és nincs más hozzád hasonló Izraelben? Miért nem vigyáztál tehát uradra, a királyra? Behatolt ugyanis valaki a néptömegből, hogy megölje a királyt, uradat! Nem jó dolog, amit cselekedtél: az Úr életére mondom, hogy halálra vagytok méltók, mert nem vigyáztatok uratokra, az Úr fölkentjére. Nos,nézz csak utána, hol a király dárdája, s hol a vizeskorsó, amely a fejénél volt!? Ekkor Saul megismerte Dávid hangját, és azt mondta: Nem a te hangod-e ez, fiam, Dávid? Azt mondta erre Dávid: Az én hang lom ez, uram király. Majd azt mondta: Miért üldözi uram a szolgáját? Mit követtem el, vagy mi gonoszság van a kezemben? Nos hát kérlek, uram király, hallgasd meg szolgád szavát: Ha az Úr ingerel téged ellenem, akkor engeszteld meg Őt áldozati illattal, ha azonban emberek fiai ingerelnek, akkor átkozottak legyenek az Úr színe előtt, mdert elűznek engem, hgy ne lakjam tovább az Úr örökségén, s azt mondják: Eredj, szolgálj más isteneknek! Ne is hulljon tehát most vérem az Úr előtt levő földre, mert Izrael királya kivonult, hogy úgy üldözzön egy bolhát, mint ahogy a fogolymadarat szokták hajszolni a hegyekben. Saul ekkor így szólt: Vétkeztem, térj vissza, fiam, Dávid, nem bántalak többé, miveél életem ma becses volt szemedben. Nyilvánvaló, hogy esztelenül cselekedtem, s igen sok mindent nem tudtam! Ám Dávid így felelt: Íme, a király dárdája, jöjjön át valaki a király legényei közül, s vegye át! Az Úr pedig majd megfizetg kinek-kinek az ő igazsága és hűsége szerint: azért is, hogy az Úr kezembe adott ma téged, s én nem akartam kezemet kinyújtani az Úr fölkentje ellen. Amilyen nagyrabecsült volt életed ma az én szemem előtt, olyan nagyrabecsült lesz az én életem is az Úr szeme előtt, s ő meg fog szabadítani engem minden szorongatásból. Azt mondta erre Saul Dávidnak: Áldott leszel, fiam, Dávid, mert cselekedni fogsz és győzni! Erre Dávid elment a maga útjára. Saul pedig visszatért a maga helyére”(1Sám 26,13-25)

Brindisi Szent Lörinc egyháztanító áldozópap

Az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sinai hegyre.



2011.07.21. csütörtök



Mindenhol otthon.



Jézust nem azért követjük, mert lakást kínál nekünk, de ha követjük, akkor Isten gyermekeiként és testvéreiként vele lehetünk bárhol a kerek világon. Bevallom, ilyen szemszögből még sohasem gondoltam erre a meglátásra. Amikor szerzetesújonc lettem, nem azért léptem a kolostorba, mert attól kezdve a világ rengeteg ferences kolostora biztos szállást jelentett számomra. Ez a szempont eszembe sem jutott. Amikor azonban az egyházüldözők miatt el kellett hagynom a kolostort, majd tíz év múlva a befogadó egyházmegyét, állást és lakást keresve átéltem, bizonytalan körülmények között milyen az élet. Sokszor tapasztaltam a gondviselés csodáját. Nem esett nehezemre elhagyni azt a plébániaházat, amelyet saját kezemmel építettem. A hitem mindig átsegített a nehézségeken. Most iszonyú érzés olvasni arról, hogy emberek, sokszor sok gyermekes családok háza, lakása kerül kalapács alá. Ilyenkor el kell gondolkodnom, vajon azoknak a nem elégé elővigyázatos családoknak, esetleg gonosztevőknek a kezébe került közösségeknek mennyi hite van abban, aki mindenkinek jóságos Atyja, aki minden rászorulót meghallgat, mennyit szoktak imádkozva könyörögni a mindennapi kenyérért, a családi ház biztos öleléséért? Hányszor figyeltek fel az Isten megtestesült Fiára, a Názáreti Jézusra, aki annak idején elmondta önmagról: „ A rókáknak odújuk van, az égi madaraknak fészkük, az Emberfiának azonban nincsen hová lehajtania a fejét”. (Mt 8,20) A mustármag-hitűek a hegyeknek is tudnak parancsolni, mi miért vagyunk réveteg kicsinyhitűek?

Elmélkedés a Család évében CIXC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIXC.



Az ellenségszeretet főpróbája.



„Ám a zifbeliek elmentek Saulhoz Gibeába és azt mondták: Íme, Dávid a sivataggal szemben levő Hahila dombon rejtőzik. Felkerekedett erre Saul és lement Zif pusztájába, s vele háromezer ember Izrael válogatottjai közül, hogy felkutassa Dávidot Zif pusztájában. Saul az út mentén, a pusztával szemben levő Hahila Gibeán ütött tábort, Dávid pedig a pusztában tartózkodott. Amikor észrevette, hogy Saul utána jött a pusztába, kémeket küldött ki s megtudta, hogy valóban odajött. Erre Dávid titokban felkerekedett, s elment arra a helyre, ahol Saul volt. Amikor aztán megnézte azt a helyet, ahol Saul és Abner, Nér fia aludt, és látta, hogy Saul a sátrában, a többi ember pedig körülötte alszik, Dávid szólt a hetita Abimelekhez meg Abisájhoz, Száruja fiához, Joáb fivéréhez, s megkérdezte: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? Azt mondta erre Abisáj: Én lemegyek veled. Éjjel Dávid és Abisáj el is jutottak a néphez, és Sault sátrában fekve és alva találták, dárdája a földbe szúrva a feje mellett volt. Ábner és a nép pedi aludt körülötte. Azt mondta ekkor Abisáj Dávidnak: Kezedbe adta ma Isten ellenségedet; nos hát hadd szegezzem a dárdával a földhöz csak egyszer, mert másodszor nem lesz szükséges. Ám Dávid azt mondta Abisájnak: Meg ne öld, mert ki nyújthatná ki kezét az Úr fölkentje ellen büntetlenül? Majd azt mondta Dávid: Az Úr életére mondom: Akár az Úr fogja agyonsújtani, akár el kell jönnie halála napjának, akár harcba kell mennie s ott kell elvesznie, én irántam legyen az Úr kegyelmes, hogy ki ne nyújtsam kezemet az Úr fölkentje ellen! Nos hát vedd a dárdát, amely a feje mellett van, meg a vizeskorsót és menjünk. Dávid aztán magához vette a dárdát és a vizeskorsót, amely Saul feje mellett volt, és elmentek; nem volt senki, aki látta vagy észrevette volna, vagy aki felébredt volna, mert mindannyian aludtak, mivel az Úr mély álmot bocsátott rájuk”(1Sám 26,1-12)

Antiochiai Szent Margit vértanú szűz

Én hullatok nektek kenyeret a mennyből.



2011.07.20. szerda



A Lélek visszavisz az igazi értékhez.



Nekem olybá tűnik, hogy az emberiség nagy része azt hiszi, hogy nincsen szüksége Istenre. Az esze működik, rájön arra, hogy rengeteg lehetőség adódik mindabból, ami rendelkezésünkre áll. Játszani kezd tehát ezekkel a felfedezésekkel. Elgondolkodik: tudna sokkal igényesebb munkát is végezni, mondjuk világot teremteni. Erre nekiáll, felforgatja amit készen kapott, tönkreteszi, és csodálkozik. Lehetetett volna mást is teremteni, mint amit a kinyilatkoztatás szerint Isten ténylegesen megteremtett. Ugyanebből a forrásból azt is megtudjuk, hogy Isten millióféle egészen más fajta, más rendszerű, más célú világot teremtett volna, Sőt! Isten ezt öröktől fogva percenként újra meg tudná tenni. De minek? Ezt az egyet sem tudta az emberiség tökéletesen kiismerni hosszú megléte alatt. Minden születő élet elégtelen ahhoz, hogy ezt a világot igazán kiismerje és kiélvezze. Azután pedig az életünk megszakítás nélkül folytatódik a mennyországban, ahol Isten végtelen szépségéből örökre megunhatatlanul mindig újat láthatunk. Isten megmondta ennek a világnak a teremtése során utoljára teremtett lénynek, az embernek: férfinak és nőnek teremtettelek. Ismerj meg és élvezz minden igazságot, szépséget jóságot! Aztán mindezt az élményt oszd meg másokkal. Minden férfi válasszon ki egy nőt, akivel önmagát is meg tudja osztani. Ketten közös kincseiket osszák meg életük titokzatos továbbadásával kezdve új emberi lénnyel, akit ők hoznak létre Istennel karöltve. Világra szülve közöljék vele, amit csak lehet. Tanítsák meg bámulva figyelni a világ kész örömeit. Tanítsd meg arra, hogy boldog csak akkor lehet, ha életében mindent mások boldogításáért tesz.Minden más esztelen időpazarlás lesz saját ítéleted szerint.

Elmélkedés a Család évében CXC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXC.



Az igazi barátság tart az apai harag ellenére is.



„Eljött az újhold napja és a király lakomához ült. Amikor eljött az újhold másnapja, Dávid helye megint üresen maradt. Azt mondta erre Saul Jonatánnak, a fiának: Miért nem jött el Izáj fia sem tegnap, se ma a lakomára? Jonatán erre azt felelte Saulnak: Igen kért engem, hadd mehessen Betlehembe. Azt mondta: Engedj el, mert most ünnepi áldozat van városomban. Megharagudott erre Saul Jonatánra, és azt mondta neki: Te férfit önként magadhoz ragadó asszony fia! Talán bizony nem tudom, hogy szereted Izáj fiát a magad szégyenére és gyalázatos anyád szégyenére? Pedig mindaddig, amíg Izáj fia a földön él, sem személyed, sem királyságod nem áll szilárdan! Most azért tüstént küldj el, és hozasd ide hozzám, mert halál fia! Jonatán erre azt felelte Saulnak, az apjának: Miért haljon meg? Mit követett el? Erre Saul megragadta a dárdát, hogy keresztül döfje. Megértette erre Jonatán, hogy apja elhatározta, hogy megöli Dávidot. Éppen azért Jonatán dühödt haraggal fölkelt az asztaltól, és semmit sem evett az újhold másodnapján, mert bánkódott Dávid miatt, hogy apja gyalázattal illette. Amikor aztán megvirradt a reggel, Jonatán a Dáviddal való megállapodás szerit kiment egy kis fiúval a mezőre. Ő felszedte Jonatán nyilait, s visszavitte urához. Ekkor Jonatán odaadta fegyvereit a fiúnak, s azt mondta: Eredj, vidd be a városba. Amikor aztán a fiú elment, Dávid felkelt délfelé néző helyéről, arcával a földre borult és háromszor meghajtotta magát, majd megcsókolták egymást és sírtak mindketten, de kivált Dávid. Azt mondta aztán Jonatán Dávidnak: Eredj békességgel! Amire megesküdtünk mindketten az Úr nevében ezekkel a szavakkal: Az Úr legyen köztem és közötted s az én ivadékom s a te ivadékod között az álljon mindörökké” (1Sám 20,24b-42)

Ifjabb Szent Makrina vértanú

Izrael fiai szárazon mentek át a tenger közepén.



2011. 07.19. kedd



Szíven találó szavak.



Valóban célszerű a rövid beszéd, ha az emberek vagy nem tudják, vagy nem akarják befogadni a krisztusi tanítást. Jézusnak is voltak rövidebb tanításai. Általában azonban azt amit meg akart magyarázni, annak megadta a módját. Kovács Sándor egykori szombathelyi megyéspüspök mesélte el a következő esetet. Előző állomáshelye a kecskeméti nagytemplom volt. Mint plébános jól ismerte a környező tanyavilágot is. Tudta, hogy az embereknek ritkán van idejük a sok munka miatt hosszú kilométereket gyalogolni a városba. De nagyböjtben minden héten egyszer bementek a kecskeméti öreg templomba misére és szentbeszédet hallgatni. Oda is adott több kéziratot olvasni. Megadta a módját: észhez és szívhez. szólóan beszélt. Szerették nagyon. Egy alkalommal a fiatal káplán végezte helyette a szentmisét. Mindössze negyed órát beszélt. A hallgatóság felzúdult: Tisztelendő úr! Mi órák hosszat gyalogolunk ide és ugyanannyit vissza, hogy hallgassuk a Krisztus szenvedését. Ne szúrja ki a szemünket ekkora beszéddel! Nem hiszem, hogy a vasárnapi misén feltétlenül öt-tízperces prédikációkkal kellene dicsekednünk. A mai világban, amikor semmi vagy minimális hitoktatással indultak neki a gyerekek a közép és felsőoktatásnak, úgy tapasztalom, hogy egy-egy szentírási szakaszt kellően kifejtve csak örömöt szerezhetünk annak, aki a vallási ismereteit is fejleszteni kívánja.

Elmélkedés a Család évében CLXXXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXIX.



„A biztos barát a bizonytalanságban ismerszik meg”.
(Római közmondás)



Sorsa bizonytalan, Dávid nagyon aggódik. „Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: Gyere, menjünk ki a mezőre! Miután pedig mindketten kimentek a mezőre, azt mondta Jonatán Dávidnak: Uram, Izrael Istene! Ha megtudom holnap vagy holnapután apám szándékát, s valami jót tudok meg Dávidról, s nem küldök azonnal hozzád, nem adom tudtodra, akkor sújtsa az Úr Jonatánt most és mindenkor! Ha pedig fennáll apám gonoszsága ellened, akkor azt juttatom füledbe, és elbocsátalak, hogy menj békében, az Úr legyen veled, miként apámmal volt. De akkor, ha még élek, az Úr irgalmasságát gyakorold ám velem, ha pedig már meghaltam, ne vond meg irgalmasságodat házamtól sohasem, akkor sem, ha az Úr kiirtja Dávid minden ellenségét a földről. Vegye el az Úr Jonatánt házából, s álljon bosszút Dávid ellenségein. Majd ismételten megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szerette őt, mint saját lelkét, úgy szerette. Aztán azt mondta neki Jonatán: Holnap újhold napja van, s keresni fognak téged. Holnapután pedig menj el messzire, oda, ahol a tett napján elrejtőztél, s ülj le az Ezel nevű kő mellé. Én aztán majd három nyilat lövök oda, mintha a céllövésben gyakorolnám magamat, és értük küldöm a fiút, s azt mondom neki: Eredj, s hozd vissza nekem a nyilakat. Ha azt mondom majd a fiúnak: Íme, a nyilak rajtad innen vannak, szedd fel őket! – akkor te csak jöjj hozzám, mert békességed van, s nincs baj, az Úr életére mondom. Ha azonban azt mondom majd a fiúnak: Íme, a nyilak túl vannak rajtad, akkor te menj el békével, mert az Úr elküldött téged. Erre a dologra pedig, amelyet megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanúnk mindörökké! Dávid erre elrejtőzött a mezőn”(1Sám 20,11-24a)

Anjou Szent Hedvig királynő

Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg az Úr benneteket.



2011.07.18. hétfő



Lámpás mindenkinek.



„Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek, és ha Megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet? Nagy feladás vár rád: fiatal szívednek erényit Tenni napul megtört életem árnya fölé. (Vörösmarty Mihály) a nagy költő belefáradt népünk, nemzetünk felemelkedésének szolgálatába. Úgy érezte ekkor, hogy párt kell keresnie, akinek a lénye napfényként ragyoghatja be a költő lelkét, amely elveszteni látszott lobogó lángját. Minden családnak kell ez a ragyogó fény. A feleség, az édesanya a család fénye. De az egész emberi nemnek, ennek az óriási családnak is rendelt a jó Isten ilyen fényeket. Ők a női rendek alapítói, mondja mai papi elmélkedésünk vezérgondolata. Ismeretlen szerző tolla őrizte meg az utókornak ezt a ritka-szép gondolatot. A pénzhajhászó XIII. század első nagy boldogságkeresője Assisi Szent Ferenc volt. Beleszületett egy gazdag posztókereskedő családba. Idei-óráig boldog volt ott. Felcsapott lovagnak is. Onnan is elmenekült. Megtalálta a szegény Jézust az evangéliumban. Ettől kezdve vidám volt, boldog. Gazdag assisi lány volt Scifi Klára is. Francescóhoz menekült, őt kezdte követni. Ferencnek és társainak megengedte a pápa, hogy teljes nincstelenségben éljenek, csak a mennyei Atya gondjaira bízzák magukat. Járták a városokat, megdolgoztak az élelemért. De apácák ezt nem tehették. Róma úgy látta, hogy kell valami birtok, amelyből megélhetnek. Klára kitartott elvei mellett, és halála előtt egy-két évvel megkapta regulája merősítését: Élhettek teljes szegénységben. A rengeteg női szerzet között így akart boldogító fény lenni a női nem tagjainak: Nem az anyagi jólét teszi boldoggá a családot, és annak lelke, az édesanya sem a pénzbőségből merít boldogító szeretetet. Jézus nyomában járni, boldoggá lenni. Szent Klára csaknem nyolcszáz éves holtteste is ezt üzeni.