Elmélkedés a Család évében CIIIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIIIC.



Dávid házasságai, Abigail 3.



Amikor Abigail találkozott Dáviddal, magára vette durva férje bűneit, és kérlelte Dávidot: „Ne törődjön, kérlek, uram, királyom szíve azzal a gonosz emberrel, Nábállal, hiszen ő nevének megfelelően bolond, s bolondság van benne. Én pedig, szolgálód, nem láttam, uram ,legényeidet, akiket küldtél. Nos teát, uram, az Úr életére s a te életedre mondom: Ő tartott téged vissza attól, hogy vérbűnbe ne essél, s Ő mentette meg kezedet! Váljanak hát most olyanná, mint Nábál, azok, akik ellenségeid s akik rosszat akarnak uramnak. Fogadd el tehát ezt az áldomást, amelyet szolgálód neked, uramnak hozott. s add a legényeknek, akik követnek téged, uramat. Bocsásd meg szolgálód vétkét, hiszen neked, uramnak, maradandó házat épít majd az Úr, hiszen te, uram, az Úr harcait harcolod, ne akadjon tehát benned gonoszság soha életedben. Hiszen ha fel is kel valaha valaki ellened, hogy üldözzön és életedre törjön: uram élete megmarad az élők tarsolyában az Úrnál, a te Istenednél, ellenségeid élete azonban úgy elhajítódik, mintha sebesen forgó parittya hajítaná el. Amikor tehát majd az Úr megadja neked, uramnak mindazt a jót, amelyet rólad mondott, s Izrael fejedelmévé rendel téged, ne okozzon az zokogást és szívbéli szemrehányást uramnak, hogy ártatlan vért ontottál, vagy hogy magad álltál bosszút magadért. Ha majd jót tesz az Úr veled, az én urammal, meg fogsz emlékezni szolgálódról. Azt mondta erre Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma elém küldött téged, s áldott legyen ékesszólásod, s áldott te magad, aki ma megakadályoztál abban, hogy vérbűnbe keveredjem és a magam kezével álljak bosszút magamért. - Különben az Úrnak, Izrael Istenének életére mond lom, aki ma visszatartott attól, hogy gonoszul bánjak veled -, ha nem siettél volna elém, virradatra nem maradt volna egy férfia sem Nábálnak. Aztán Ddávid átvette az asszony kezéből mindazt, amit hozott neki, és azt mondta neki: Eredj békével. házadba, íme, meghallgattam szavadat, s tekintetbe vettem személyedet”. (1Sám 25,25-35)