Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIIC.
Dávid házasságai: Abigail 4.
„Amikor aztán Abigail visszatért Nábálhoz, íme, fejedelmi lakoma volt házában, s Nábál szíve vigadozott, mert nagyon részeg volt. Erre ő nem mondott el neki egyáltalában semmit, egészen reggelig. Reggel aztán, amikor Nábál a bort már megemésztette, felesége elmondta neki ezeket a dolgokat. Erre megszűnt a szíve dobogni, s ő olyan lett, mint a kő. Tíz nap múlva aztán az Úr halállal sújtotta Nábált. Amikor Dávid meghallotta, hogy meghalt Nábál, azt mondta: Áldott legyen az Úr, aki megtorolta gyalázatomat Nábálon, s visszatartotta szolgáját a gonosztól. Így fordította vissza az Úr Nábál gonoszságát az ő fejére. Dávid aztán elküldött és megüzente Abigailnak, hogy elvenné feleségül. El is mentek Dávid legényei Abigailhoz Kármelbe, s szóltak neki: Dávid küldött minket hozzád, hogy feleségül vegyen téged. Erre az felkelt, arccal a földre borult és azt mondta: Íme, szolgálód-rabszolganőd lesz, hogy moshassa uram szolgáinak lábát. Aztán Abigail sietve felkelt, szamárra ült, - kíséretül öt leányzója is vele ment,- s követte Dávid küldötteit, s felesége lett" (1Sám 25,35-42)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése