Elmélkedés a Család évében CIVC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIVC.



Dávid házasságai: Abigail 2.



Ám Abigailnak, Nábál feleségének hírül vitte egyik legénye: Íme, Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék urunkat, de ő elutasította őket. Pedig azok az emberek igen jók voltak hozzánk, nem bántottak minket, s semmink sem veszett el sohasem azon egész idő alatt, amíg velük voltunk a pusztában: védőfalul szolgáltak nekünk éjjel is, nappal is, amíg náluk legeltettük a nyájakat. Éppen azért vedd fontolóra és gondold meg, mit teszel: mert kész a baj férjed és egész házad ellen, ő azonban Béliál fia, úgyhogy senki nem beszélhet vele. Erre Abigail sietve kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt megfőzött kost, öt véka árpadarát, száz köteg aszú szőlőt és kétszáz csomó fügét vett, s azt szamárra rakta, s azt mondta legényeinek: Menjetek előttem, íme, én mögöttetek megyek. Férjének, Nábálnak azonban nem mondta meg a dolgot. Amikor aztán felszállott a szamárra, s lefelé tartott a hegy tövéhez, Dávid és emberei is éppen jöttek lefelé vele szemben, úgyhogy találkozott velük. Dávid éppen azt mondta: Bizony hiába őriztem mindazt, ami az övé volt a pusztában, úgyhogy semmi sem veszett el mindabból, ami az övé volt: rosszal fizetett nekem a jóért. Segítse Isten Dávid ellenségeit most és mindenkor, ha akár csak egy férfit is meghagyok reggelig mindabból, ami az övé. Amikor Abigail Dávidot meglátta, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, földig hajtotta magát, lába elé borult és azt mondta: Rajtam legyen, uram, az a vétek, de kérlek, hadd szólhasson szolgálód füled előtt, s hallgasd meg szolgálód szavait”(1Sám 25,14-24)