Elmélkedés a Család évében CIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIC.



Dávid felesége: Mikol.



Amikor Dávidot egyre magasabbra emelte Isten a filiszteusokon aratott győzelmek révén, Saul féltékenyen figyelte a fejleményeket. Azzal próbálta Dávid népszerűségét saját javára kihasználni, hogy őt küldte vezérként a filiszteusok elleni kisebb csatákba: (1Sám 18,13). Később úgy gondolta, hogy neki adja feleségül idősebb lányát, Meróbot. Ennek ellenére ezt a lányát a meholita Hadrielnek adta feleségül. Később kisebbik leányát próbálta csaléteknek felkínálni. Bizalmas embereinek szólt, hogy hívják fel Dávid figyelmét erre a lehetőségre. Dávid ezt válaszolta: „Csekélységnek látszik-e előttetek a király vejévé lenni? Hiszen én szegény és vagyontalan ember vagyok!” (23) A közvetítők elmondták Saulnak. Erre a király azt válaszolta: „így szóljatok Dávidhoz: Nem kell a királynak semmi más jegyajándék, csak száz filiszteus előbőre, hogy meglakoljanak a király ellenségei. Azt gondolta ugyanis Saul, hogy így a filiszteusok kezébe juttatja Dávidot. Amikor ezt elmondták Dávidnak, tetszett neki a dolog, hogy a király vejévé lehessen”.(27) a rábízott emberekkel harcba szállt a filiszteusokkal, kétszáz ellenséget legyűrt a csatában, és előbőrüket leszámolta Saulnak. Ő most állta a szavát, és így feleségül adta Dávidnak Mikolt. Mikol meg is mentette Dávidot ezután, amikor apja az ágyában akarta megöletni. Mikol egy állatszobrot bugyolált be ruhákkal. Apja megszidta, mert Dávid elmenekült.(19,13-18) Később viszont, amikor Dávid megkímélte a király életét, elvitte tőle Mikolt, és a Gallimbeli Faltinak adta feleségül (25,44). Amikor viszont Saul meghalt, és fővezére, Ábner harcolt Dávid ellen, Dávid legyőzte őt, és azt követelte tőle, hogy hozza vissza törvényes feleségét, Mikolt. Ábner ezt meg is tette. (2Sám 3,12-16) Dávid az új fővárosba, Jeruzsálembe vitte át az Úr szövetségének ládáját. Dávid előtte haladt, és a hangos zeneszóra ő is szent tánccal akarta emelni az ünnep fényét. Mikol ezt látta a palotából, és kigúnyolta a királyt. Később ezt megvető szavakkal értésére is adta. A szentíró ezzel fejezi be Mikol királyné kudarcait: „Ezért Mikolnak, Saul lányának nem született gyermeke halála napjáig”. (6,23)