Vízkereszti idő szombat

Aki Istentől született, nem vétkezik.



2011.01.08. szombat



A szüzesség gyümölcsei.



A szüzesség igen nagy érték, ha az nem egyszerűen a természet születési állapota. Jézus magyarázta apostolainak: „Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; azután vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért”. (Mt 19,12) Ezzel Jézus nyíltan kimondja, hogy a mennyek országáért kell vállalni azt a szüzességet, amelyik Isten szemében különösen értéket jelent. A mai szingli életmód egyáltalán nem érdemszerző állapot, mert kimondottan önző céllal vállalják. Az önzés Isten előtt bűn, nem érték. Jézus példabeszédében, amelyet a tíz szűzről mondott, megállapítja, hogy a nem okos szüzek nem készülnek fel időben a mécsesükhöz szükséges pótolajjal. Így a vőlegény érkeztekor kell boltba sietniük vásárolni, viszont a vőlegény nem vár rájuk. Bevonul a menyegzős házba azokkal, akik felkészülten várták érkezését. (vö. Mt 25) Ez egyébként minden embernek nagy figyelmeztetés: egész életünk szorgoskodása kell ahhoz, hogy az örökkévalóságban bőséges jutalmat kapjunk. Ha az ősbűn miatt elburjánzott a bűn a földön, Isten elfogad vezeklő állapotot, de az eredeti alapeszmét nem változtatja meg. Az emberi élet boldogságának alapja a mások iránt vállalt és teljesített boldogító szeretet. Ezért fontos a szüzek életében is figyelni erre. Önként vállalt szüzességük mellé állandóan tenniük kell a minden ember számára kötelező állandó szeretetgyakorlatokat.

Elmélkedés a Család évében XII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XII.



Éva megszülte Káint.



Az Éden kertjéből kiebrudalt ősszülők lassan megbarátkoztak helyzetükkel. Hozzáedződtek a mostohább körülményekhez, és vállalták a munka keservesebb formáit. Élni, enni kellett. Az előző, Istennel barátságban töltött időszakból úgy tudták, hogy az Úr nem vette vissza minden ajándékát amellyel szolgálatukra rendelte az egész természetet. Madách Imre költői lelke rásejtett a szebb életbe vetett hit ébredezésébe, ezért adja Éva ajkára a vágyakozóbb sorokat: Ádám, szőlővesszőt szerzek, lugast telepítek, hogy kezdeti boldogságunk meghitt hangulatát hozza vissza nekünk ide a pusztaságba is. Talán eszükbe jutott az emberi nem boldog jövőjére adott újabb isteni áldás: „Isten megáldotta őket és azt mondta nekik az Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön”. (Ter 1,28) Volt idejük gondolkodni, mit is jelenthetnek ennek az áldásnak a szavai? A mennyei Atya ezt az áldást nem vonta vissza tőlük, élt bennük, tudatukban és ösztöneikben is. Gyakorlatban még semmi előzmény nem igazította el őket. Talán gondolatban keresték értelmét az áldás szavainak: Mit jelenthet: szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Aztán idővel a szokott hitvesi csókok jobban összefűzték testüket. Mígnem Éva különös mozdulásokat érzett a szíve alatti testtájon, ahol mintha hízni kezdett volna. A megváltozott karcsú leányalak aztán rávezette a nagy titokra: a szíve alatt egy új élet jelentkezik. Anya vagyok. Aztán fájdalmak jelentkeztek, és megértette Isten baljós szavait: „Megsokasítom gyötrelmeidet és terhességed kínjait! Fájdalommal szülöd a gyermekeket”. (Ter 3,16) „megszülte Káint, és így szólt: Embert kaptam Istentől”. (4,1) A Káin névszó szerint ezt jelenti. Éva ujjongott, mert anya lehetett.

Vízkereszt utáni péntek

Vízkereszt utáni péntek



2011.01.07. péntek



Krisztus jelenléte, az Egyház misztériuma.



Jézus sokat imádkozott az utolsó vacsorán azért, hogy a tanítványai egy legyenek, ahogyan Ő és az Atya is egy. Az isteni személyek egysége gondolkodásban és akarásban természetesnek mutatkozik a maguk szentháromságos benső életében, hiszen ugyanazzal az egyetlen végtelen értelemmel rendelkeznek és azzal az egyetlen végtelen akarattal akarnak, ami az istenséget, más szóval az isteni természetet jelenti. Egészen más a helyzet az értelmes teremtményekben. Az ő értelmük nagyon véges. A valóságnak csak részletét ismeri meg, csak azt érti. Ezért ha ketten vagy többen vannak együtt Jézus hívei, nem olyan egyszerű dolog egyetérteni, hiszen ki tudja, a másik értelme a megismerendő valóság melyik csücskénél tart, és azt a csücsköt is milyen pontosan ismeri. Ezért olyan óriási ajándék amit Jézus kifejezetten annak is ígért: „Ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Mt 18,19-20) Jézus tehát külön kegyelemmel lép ilyenkor közénk, és teremti meg az egységet gondolatban és akarásban. A mai naptól kezdve meg kell sokszoroznom a magyarok egységéért végzett imámat.

Elmélkedés a Család évében XI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XI.



„Virágzik a leányzó”.



Amikor az élet titkairól tanítottak minket beszélni a Katolikus Hittudományi Akadémián, idős professzorom említette, hogy a leányok nagylánnyá válásának első vércseppjeit a nemzet új tavaszaként így köszöntötték a szép beszédű drága őseink: „Virágzik a leányzó”. A számkivetés földjén tartózkodó első ifjú házasok még nem ismerhették Madách fogalmazásában a sátán kiábrándító történelmi idegenvezetését
Éva boldog,szemérmes bejelentését. Ádám életmentésnek tekintette, a teremtő Isten üzenete beteljesülésének: „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állaton, amely mozog a földön”. (Ter 1,27-28) Amíg felesége vállát átölelve az anyaság, apaság gyönyörű isteni távlatait ízlelgette Ádám, szemük bebarangolta az óriási rónát a két folyammal. Ezen a mi gyermekeink, unokáink, dédunokáink fognak zsibongani. Az Éden kertje kevésbé hiányzik, a fáradságot majd csak legyűrjük, hiszen Isten a legfontosabbat, a családot meghagyta nekünk.

Elmélkedés a Család évében X.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
X.



Kiűzetés az éden kertjéből.



„Az Úr Isten ezután bőrköntösöket készített az embernek és a feleségének. Beöltöztette őket, és azt mondta az Úr Isten: Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk, tud jót és rosszat. Most aztán, nehogy kinyújtsa a kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen és örökké éljen!” (Ter 3,21-22) Bámulhatott angyalok egy tekintélyes része. A bukott angyalok azonnal ördöggé változtak. Isten rögtön megteremtette a poklot, és oda száműzte őket. Az ég megkönnyebbült és megtisztult mindörökké: „Örvendezzetek tehát, egek – énekelték -, és akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!” (Jel 12,12) Igaz, a világ végéig csatangolhatnak a földön, kísérthetik az embereket, mint ahogy már el is csábították Isten mellől, de az Úr környezetéből végleg távozniuk kellett. Itt pedig ámulva látják, hogy Isten büntet ugyan, de a szeretetéből nem űzi ki az embert. Rögös, zimankós út vár rá. Nem tudnak erről, nem is védekezhetnek viszontagságai ellen. De Isten a gyermekeit féltő gonddal meleg ruhát varr nekik és rájuk adja. Csak ezután következik e a kiűzetés a paradicsomból: „Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat”. (Ter 3,23-24) Ha ugyanis az ember beteg lett vagy öregedett volna, és evett volna az élet fájának gyümölcséből vagy leveléből, attól visszanyerte volna friss egészségét. A finom ruha véd ugyan, de a betegségeket és az öregedést meg a halált nem tudja kivédeni.

Vízkereszt utáni csütörtök

„Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk”.



2011.01.06. csütörtök



Az imádság fénye.



Az egészséges ember szeme segítségével kapcsolódik bele a környezetét alkotó világba. Ha kint árad a fény és a szemem ép, egészséges, akkor bensőmet is jóleső érzés tölti el: azt a szépet és jót, ami engem körülölel, mind magamba áraszthatom. Szememen keresztül enyém a mennybolt, a közeli világ óriási panorámája, és nemcsak azt szívhatom magamba, aminek telekkönyvi tulajdonosa vagyok: Istenatyám szemem közvetítésével mindent nekem ajándékozott. Most fellibben egy utolsó fátyol: maga Isten is az enyém. Egyelőre ugyan tükör által homályban jelenik meg előttünk (1Kor 13,12) a látnivalók csodás Mindensége, de már ez is gyönyörű élmény: imádságnak hívjuk. Isten szóba áll velünk. Szívesen teszi, hiszen „Bonum est diffusivum sui”, szabad fordításban: a Jónak az a tulajdonsága, hogy kiárasztja magát. Először kötött formában árad Jézus ajakáról örökölve: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”. A gyereklélek csodálkozó szempára belefúródik a kék ég végtelenjébe. Igen, valahol ott lakik a legszentebb, legjobb Édesapa. Minden hívő Atyja. Megengedi, hogy megszólítsam. Mondom is, amit velem tanítottak. Előbb csak keveset értek az Úr imájából. Aztán mindig több lesz a tartalom a szavak mögött. Beszélgetek Istennel. Kezdek otthon lenni nála. Hallgat rám. Később szól is: válaszol, kérdez, megmutat, megmagyaráz sok érdekes dolgot. Megmutatja környező világomat, de már a maga szeme felől. Ráébreszt: földi szüleidet én adtam neked. Azért ajándékoztam őket, hogy téged világra hozzanak. Olyan csöppség voltál, hogy karjukban hordoztak, etettek, fürdettek. Szerettek téged. Aztán lassan nődögélsz, már te is tudsz szeretni. Most még alig-alig. De majd növekszel, erősödsz, te is azért leszel nagy, hogy szeretni tudj: szülőket, testvéreket, rokonokat, nemzetedet, végül minden embert. Minél jobban elmerülsz bennem, imádkozva élsz, annál értékesebb ember leszel. Keresd az Istenről sokat tudó, vele állandó kapcsolatban álló papokat.

Vízkereszt utáni szerda

„Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik”.



2011.01.05. szerda



Az Úr szava nem hiúsulhat meg.



Izajás próféta (55,9-11) jövendölése szerint Isten szava, tehát az egész Biblia és a Szenthagyomány minden igéje végtelenül több, nagyobb érték, mint bármilyen emberi megállapítás, emberi tudomány. Az újabb időkben ugyan megpróbálnak egyesek a kákán is csomót találni, de mindig beigazolódik a régi mondás: és a Bibliának igaza van.Az evangélisták több ízben írnak arról, hogy Jézus végtelen hatalmát vakon születettek meggyógyításával többször is igazolta. Volt eset, amikor a vak szemet megérintette, máskor csak szóval parancsolt, és a vak szem helyén egészségesen látó szem ragyogott. Szent János arról ír (9,6-11), hogy Jézus egy alkalommal egy vakon születettnél a porba köpött, nyálát a porral keverve sarat csinált, rákente a vak szemekre, aztán elküldte a Siloe tavához, hogy annak vízében mosakodjék meg. Ő elment, megmosdott és ép szemmel tért vissza. Jézus ezzel a csodával válaszolt azoknak, akik tagadták messiási küldetését:„Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: „Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg”(16) A gyógyulás tényét hiába vitatták ők és egyes szomszédok. Jézus itt kifejezetten igazolni akarta Atyja szavait: Szavam „nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem véghezviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem”. (Iz 55,11) A vakon születettet senki más nem tudta meggyógyítani. Ő nyálból és porból sarat csinált, a szemekre kente, vízzel lemosatta: ez a legtudományosabb orvosi megállapítással ellenkezik: egyik sem alkalmas gyógyításra. Tehát Jézusban, Isten küldöttében volt az isteni erő. Az evangélista ezért hangsúlyozza: „Siloe tavában kellett megmosdania. Korunkban azt kezdték erre mondogatni: Jeruzsálemben nem is volt ilyen tó. Isten kivárt kis ideig. Aztán egy építkezésnél beszakadt a talaj. Ott volt az egykori Siloe tó. Istennek minden szava ugyanígy megtermi azt a gyümölcsöt, amelynek kedvéért azt a szót egy próféta, legfőképpen pedig Fia, Jézus ajkán kimondatta. Jézus isteni neve Szó, Ige. Mert benne mondja ki a maga végtelen lényegét az Atya.

Elmélkedés a Család évében IX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
IX.



Büntetések a férfira.



„Ádámnak pedig azt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján! Teremjen az neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, mert por vagy és visszatérsz a porba!” (17-19) Erre is lehetne válaszolni a hitetlenek gőgjével: ez sem büntetés a férfiak számára, mert minden fáradozás kiizzasztja a dolgozó embert. Igen, a férfi nehéz munkája valóban izzadással jár, és járt volna az ősbűn nélkül is. Nem ez a tünet igazán a büntetés, hanem a fáradtság, a testet felőrlő kimerültség, ami elnyüvi az emberi testet, különösen, ha nincs rendes tápláléka, vagy ha még betegség is gyötri. Az egész család részesül tehát a bűn büntetéséből. A család azonban hősiesen kell, hogy viselje ezt az általános büntetést és egyéni bűnei büntetéseit is. Minden esetre ne azzal feleljen a gyógyító isteni orvosságra az ember, hogy hebehurgyán a családot tagadja meg. Vegye komolyan az Ádámtól adott jó példát ma is minden férfi: akinek Isten nem adott más fajtahivatást, alapállása mindig a család létrehozása és szolgálata maradjon: „és elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek”. (20) Elindult újra a család története, mert ez az életforma Isten alapgondolata: örök. Nehézségek és ostobaságok ellenére a család élni fog.

Elmélkedés a Család évében VIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VIII.



Büntetések a kígyóra, sátánra és az asszonyra.



Éva nem ismerte a kísértőt. A sátán nyilván úgy intézte, hogy amikor ő emberi hangon kezdi kísérteni a gyanútlan asszonyt, akkor a tiltott fa körül valahol jól láthatóan, vagy éppen magán a fán feltekerőzve ott legyen egy kígyó. Éva ettől nem félt, hiszen emlékei között semmi kellemetlenség nem volt található a kígyóval kapcsolatosan. A sátán jól következtetett: ő emberi hangot kelt, Éva keresi ennek eredetét, látni senkit nem fog, viszont a kígyó rendszeresen öltögeti a nyelvét, és megtéveszti vele az asszonyt, mert azt hiszi, hogy a hangok a kígyó szájából származnak. A kígyó így keveredik bele az emberiség nagy tragédiájába. Isten a Biblia szövegében nem magyarázkodik, csak büntet. A sátán tudja, hogy a büntetés neki szól. Tudomásul veszi, hogy az asszony szülöttei közül jön majd valamikor valaki, aki az ő hamis győzelmét tönkreteszi, ő viszont csak nagyon átmeneti bajt okozhat neki. A bűnsegéd büntetése: „Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között; a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján!”. (Ter 3,14) Istentelenek gúnyolva mondják: a kígyónak sosem volt lába, és sosem eszik port. Tehát mese az egész! Viszont az ősrégi szobrok között előkerült egy győztes királyt és legyőzött ellenfelét ábrázoló alkotás. A legyőzött király négykézláb áll, szája a földön, és a győztes király az ő hátáról lép a kengyelbe. Alája vésték az szöveget: „Tipara ipru!” (=Zabálj port!) Jelentése: Földig vagy alázva a lábam alatt. A kígyó és a sátán megaláztatása tehát valóság keleti jelekkel ábrázolva.Az asszony büntetései: „Megsokasítom gyötrelmeidet és terhességed kínjait! Fájdalommal szüld a gyermekeket! Vágyakozni fogsz a férfi után, és ő uralkodni fog rajtad!” (Ter 3,16) Az isteni méltóságra vágyó asszony örökös kínjai. Szűz Mária alázata ezt a hiúságot is legyőzi, amint a Jelenések könyvében olvassuk: „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, a lába alatt a hold, és fején tizenkét csillagból álló korona”. (Jel 12,1) a hold, a változékony égitest a hiúság, nagyravágyás jelképe.

Vízkereszt utáni kedd

„szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van”



2011.01.04. kedd



Őt hallgassátok!



Az Atya minden jónak forrása. Forrása a Szentháromság két személyének, és annak a szeretetnek is, hogy az öröktől fogva születő Fiának, az Ő tökéletes másának, kimerítő önismeretének, akit Ő is csak Logos-nak, Verbum-nak (Szó, Ige) nevez, Benne mondja ki végtelen tökéletes önmagát. És nemcsak kimondja önmagát, hanem nekiadja egész isteni természetét, a végtelen ismeretet és akaratot. Nem csoda, hogy amikor Fia megtestesülten, emberségében harminc évesen, készen áll az emberek tanítására, a jánosi keresztséget felvéve ott áll a Jordán partján, felette lebeg a harmadik isteni Személy, Ő így nyilatkozik: „Ez az én szeretett Fiam” (Mt 3,17) Amikor pedig megmutatja teljes istenemberi méltóságát az Ószövetség nagyjainak és három apostolának a szent hegyen, megismétli tanúságtételét Fiáról, aztán kiegészíti egy utasítással: „őt hallgassátok!” (Mt 17,5) Ebbe a parancsba bátran beleérthetjük, hogy az ószövetségi kinyilatkoztatás óriási kincs, de a közvetítőinek is oda kell figyelniük a Názáreti Jézusra. Ezt indokolja a Zsidókhoz írt levél bevezetője: „Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban”. (Zsid 1,1-3) Valóban Jézusra kellene figyelnie minden embernek, lett légyen tudós vagy egyszerű, mert ő tudja boldogságra vezetni a természetes és a természetfeletti síkon egyaránt az embereket. Nem lenne tévedés a tudományokban, országlásokban nem lenne átok az önzés és hazugság miatt, mert Jézus tanítása változatlan atyai örökség: az igazság és a szeretet.

Vizkereszt utáni hétfő

"és bármit kérünk, megkapjuk tőle"



2011.01.03. hétfő



Evangéliumi tanácsok: nemcsak szerzeteseknek.



A szerzetesek a három evangéliumi tanács: engedelmesség, szegénység és állapotbeli tisztaság ideiglenes, majd örök megtartására tesznek ünnepélyes, örök fogadalmat. Mi, ferencesek így kaptuk a Regulában: „A Kisebb Testvérek életszabálya ez: tartsák meg a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumát, élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban”. Mindhárom rend a neki előírt módon vállalja ezeket a fogadalmakat.Amikor 1208-ban Assisi Francesco kopott ruhás kis csapatával belépett a Lateráni bazilikába a fényesen öltözött pápa, III. Ince és előkelő udvartartása közé, elmondta, hogy Jézus szegénységét tisztán, pontosan akarja megtartani, azt tanácsolták a Szentatyának, ne engedélyezze, mert biztos megélhetés nélkül gyanús, kóborló közösség jön létre. A Szentatya mélyen elgondolkodott, és így válaszolt: „Ha nem engedélyezem nekik Krisztus szegénységét, akkor azt állítom, hogy az evangéliumot a XII. században nem lehet megtartani”. Engedélyezte az első rend számára. Majd hosszú kivárással 1253-ban utódja megengedte ugyanezt Szent Klárának és nővéreinek is.Némi változtatással III. Ince logikáját idézhetnénk a hívek életére is: miért nem tarthatnák fogadalmak nélkül is az egész evangéliumot?

Elmélkedés a Család évében VII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VII.



Az örök életre teremtett család.



A Teremtő nem villámszóró, ijesztő felség akart lenni, hanem családapa. Olyan, mint a sokat dolgozó földi édesapák, akik minden jót megtesznek a családjukért, mert a szülők erre vannak teremtve, és a szeretettel akarják szeretetre nevelni gyermekeiket. Saját magukkal szigorúak igazán, mert a kötelesség teljesítése az igazi nevelőerő. Ha ez a stílus nem válik be, akkor viszont jön a szigor. Isten évmilliókig ragyogtatta és rendezte a mérhetetlen csillagvilágot, hogy a teremtendő emberfaj tagjai rábámuljanak: ilyen nagy, sőt végtelen hatalom a mi Atyánk. És egy még szebbet is alkotott, ahová örökre hazavár. Azért is így teremtett mindent, hogy megtanulja a jövendő ember: „Dolgozni csak rendesen, szépen, amint csillag megy az égen, úgy érdemes”. (József Attila) Aztán kialakította a jelentéktelen méretű bolygót, a földet, hogy életet fakasszon: növények és állatok millióit tervezte és szervezte csodaszépen, hogy minden szemet-szívet gyönyörködtessen, és ízletes falatként friss ennivalót nyújtson a magasabb rendű társainak. Amikor mindez elkészült, akkor mondta ki szíve legkedvesebb gondolatát: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön”. (Ter 1,26) De nekem, a Teremtőjének egész lélekkel engedelmeskedjék és szeressen egész lényével. Ha így éli le élete földi szakaszát, megismeri és szolgálja az igazságot, megtanulja embertestvéreit szeretni, őket igyekszik boldoggá tenni, akkor felveszem a mennybe. Ott az örök boldogságból akkora örökrészt adok neki, amennyi boldogságot ő adott másoknak a földön. Az engedelmes, szerető család a végcélba érkezik.

A bűnbeesett család

A bukott, ördöggé vált angyal ezt az üdvözülést nem tudta elviselni. Elhitette Évával, hogy Isten rászedte őket. Nemcsak Isten fogadott gyermekei lehetnének, hanem istenné válhatnának, ha a jó és rossz tudás fájának gyümölcséből ennének. Abba rejtette ugyanis az Isten ennek titkát. Hiába volt Isten atyai szeretete, Éva elhitte a csábító szavakat: evett a tiltott fáról és rávette Ádámot is. Az ember földi és örök boldogságát pillanat alatt eljátszották. Elvesztették a megszentelő kegyelmet, vele az istengyermekséget maguk és utódaik kárára. Minden utódjuk lelkét eme kegyelem nélkül teremti majd az Úr. Ez lesz az áteredő bűn. Ez a kegyelem eddig fénybe öltöztette testüket: most már meztelennek érzik magukat. Próbálják elrejteni fügefalevelekkel. Megszűnt a családi béke: a szokásos alkonyati beszélgetés elől bokrok közé bújnak, ne lássa meg őket a bűnnel megsértett Isten. Ő azonban keresi családját: „Ádám, hol vagy?” (Ter 3,9) Ádám bevallja: Elbújtam előled, mert félek tőled. Elvesztettem a fényruhámat. – Elveszett a férj lovagias szeretete is: Az asszony adta nekem a tiltott gyümölcsöt. Éva is védekezik: a kígyó csapott be engem. Talán akkor értették meg, hogy minden odavan: Isten már nem Atyjuk, egymásnak bűntársai, utódaik is a sátán alattvalói lesznek. A földi élet végén pedig nem mehetnek az örök boldogságba. Aztán így bűnhődik majd minden ember miattuk.

Urunk megjelenése

„A pogányok Krisztus Jézusban társörökösök”.



2011.01.02. vasárnap



Azért beszélünk, mert megtaláltuk.



Nemcsak nehéz, de néha lehetetlen keresztényként élni a fiatalok számára. A keresztény név krisztusit, Krisztushoz tartozót jelent (christianus). A mostani papok Szent Pált követve ismétlik: „Legyetek a követőim, mint én is Krisztusé”. (1Kor 11,1) Hatvan éves ateista nevelés rengeteget rontott a régi keresztény és magyar öntudaton, kultúrán és nevelésen. Ötven éve elmúlt annak is, hogy középiskolai igazgató-helyettes jelentette ki szülői értekezleten: „Vegyék tudomásul a szülők, hogy a gyerekek neveléséhez semmi közük!” Azóta a helyzet az állami iskolákban javult talán? Ahol az államban hivatalos állásfoglalás a szavak értelmének kiforgatása, sőt a kimondott hazudozás, ott a gyerekek is könnyen rászoknak erre. Jézus pedig ezt mondja önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. (Jn 14,6) Az élet, amely mindig boldogságot jelent mind a természetes, mind a természetfeletti síkon. Mind a testi, mind a lelki életre értendő kijelentés. Nem mindig azonnal mérhető le, de az élet hosszú távú verseny. Az élet mindig erőfeszítést kíván. Cikázó pillangókra mutatott rá a szakértő: Milyen gyönyörű mozgás, úgy-e? Pedig ez nem játék, hanem állandó önvédelem. Jézus az igazság: minden szava igaz, tehát megfelel a valóságnak. Ő az igazság, egész élete, tanítása, léte és lényege igaz. Egyedül ő mondhatja el: Én vagyok az igazság maga. – Jézus az út: Mi ugyan nem rajta járunk, hanem a nyomában, de mivel ez a mód biztosan vezet az örök boldogságba, a vele megtett lépések összefolynak, úttá válnak. Minden fiatalnak vigyáznia kell, hogy Jézus legyen a mintaképe akkor is, amikor tanul, akkor is, amikor már dolgozik. Ha vele és benne él, hozzá igazodik, nem lesznek talán harsány orgiái, de lesznek nyugodt kötelességteljesítései, vidám kedélye, boldog élete.

Elmélkedés a Család évében VI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VI.



Az isten áldotta első emberpár.



Ádám tehát birtokba vette a számára munkahelynek, boldogító birtoknak készített, és ismeretlen későbbi lakók számára jó karban megőrzendő hatalmas sivatagi oázist. A birtokba vétel jeléül minden bizonnyal keresztül-kasul bejárta, megbámulta gyümölcsfáit, meg is kóstolgatta érett gyümölcsüket. Aztán leült valami buckára. Ez is amolyan legősibb trónfoglalás volt. Pihenni azonban nem jutott idő, mert parányi élőlények másztak eléje. Ezek nem voltak helyhez kötve, mint a füvek, fák, virágok, amelyeket az imént megszemlélt és ezzel birtokba vett. Kicsik, de érdekesen mozognak, haladnak előre. A legkisebbeknek kezd nevet adni: hangyák, aztán: méhek, tyúkok, kutyák, majmok,tehenek, lovak, elefántok, mamutok… Ádám elemében van, szemügyre vesz, nevet ad, és csodálkozik: mindegyik fajtából vannak majdnem egyforma nagyok, és hozzájuk teljesen hasonló apróságok. Minden azonos csoportnak egy jól álló közös név kellene! Legyen: család.- Ádám, íme, őstehetség. A szentíró, aki mindezt látomásban végig bámulhatta, így összegezi tapasztalatait: „Minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég minden madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához hasonló segítője. Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és elvezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta: Ez végre csont az én csontomból és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség (Ísa), mert a férfiból (Ís) vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”.(2,19-25) Új család.