Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VI.
Az isten áldotta első emberpár.
Ádám tehát birtokba vette a számára munkahelynek, boldogító birtoknak készített, és ismeretlen későbbi lakók számára jó karban megőrzendő hatalmas sivatagi oázist. A birtokba vétel jeléül minden bizonnyal keresztül-kasul bejárta, megbámulta gyümölcsfáit, meg is kóstolgatta érett gyümölcsüket. Aztán leült valami buckára. Ez is amolyan legősibb trónfoglalás volt. Pihenni azonban nem jutott idő, mert parányi élőlények másztak eléje. Ezek nem voltak helyhez kötve, mint a füvek, fák, virágok, amelyeket az imént megszemlélt és ezzel birtokba vett. Kicsik, de érdekesen mozognak, haladnak előre. A legkisebbeknek kezd nevet adni: hangyák, aztán: méhek, tyúkok, kutyák, majmok,tehenek, lovak, elefántok, mamutok… Ádám elemében van, szemügyre vesz, nevet ad, és csodálkozik: mindegyik fajtából vannak majdnem egyforma nagyok, és hozzájuk teljesen hasonló apróságok. Minden azonos csoportnak egy jól álló közös név kellene! Legyen: család.- Ádám, íme, őstehetség. A szentíró, aki mindezt látomásban végig bámulhatta, így összegezi tapasztalatait: „Minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég minden madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához hasonló segítője. Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és elvezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta: Ez végre csont az én csontomból és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség (Ísa), mert a férfiból (Ís) vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”.(2,19-25) Új család.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése