Elmélkedés a Család évében X.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
X.



Kiűzetés az éden kertjéből.



„Az Úr Isten ezután bőrköntösöket készített az embernek és a feleségének. Beöltöztette őket, és azt mondta az Úr Isten: Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk, tud jót és rosszat. Most aztán, nehogy kinyújtsa a kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen és örökké éljen!” (Ter 3,21-22) Bámulhatott angyalok egy tekintélyes része. A bukott angyalok azonnal ördöggé változtak. Isten rögtön megteremtette a poklot, és oda száműzte őket. Az ég megkönnyebbült és megtisztult mindörökké: „Örvendezzetek tehát, egek – énekelték -, és akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!” (Jel 12,12) Igaz, a világ végéig csatangolhatnak a földön, kísérthetik az embereket, mint ahogy már el is csábították Isten mellől, de az Úr környezetéből végleg távozniuk kellett. Itt pedig ámulva látják, hogy Isten büntet ugyan, de a szeretetéből nem űzi ki az embert. Rögös, zimankós út vár rá. Nem tudnak erről, nem is védekezhetnek viszontagságai ellen. De Isten a gyermekeit féltő gonddal meleg ruhát varr nekik és rájuk adja. Csak ezután következik e a kiűzetés a paradicsomból: „Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat”. (Ter 3,23-24) Ha ugyanis az ember beteg lett vagy öregedett volna, és evett volna az élet fájának gyümölcséből vagy leveléből, attól visszanyerte volna friss egészségét. A finom ruha véd ugyan, de a betegségeket és az öregedést meg a halált nem tudja kivédeni.