„A pogányok Krisztus Jézusban társörökösök”.
2011.01.02. vasárnap
Azért beszélünk, mert megtaláltuk.
Nemcsak nehéz, de néha lehetetlen keresztényként élni a fiatalok számára. A keresztény név krisztusit, Krisztushoz tartozót jelent (christianus). A mostani papok Szent Pált követve ismétlik: „Legyetek a követőim, mint én is Krisztusé”. (1Kor 11,1) Hatvan éves ateista nevelés rengeteget rontott a régi keresztény és magyar öntudaton, kultúrán és nevelésen. Ötven éve elmúlt annak is, hogy középiskolai igazgató-helyettes jelentette ki szülői értekezleten: „Vegyék tudomásul a szülők, hogy a gyerekek neveléséhez semmi közük!” Azóta a helyzet az állami iskolákban javult talán? Ahol az államban hivatalos állásfoglalás a szavak értelmének kiforgatása, sőt a kimondott hazudozás, ott a gyerekek is könnyen rászoknak erre. Jézus pedig ezt mondja önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. (Jn 14,6) Az élet, amely mindig boldogságot jelent mind a természetes, mind a természetfeletti síkon. Mind a testi, mind a lelki életre értendő kijelentés. Nem mindig azonnal mérhető le, de az élet hosszú távú verseny. Az élet mindig erőfeszítést kíván. Cikázó pillangókra mutatott rá a szakértő: Milyen gyönyörű mozgás, úgy-e? Pedig ez nem játék, hanem állandó önvédelem. Jézus az igazság: minden szava igaz, tehát megfelel a valóságnak. Ő az igazság, egész élete, tanítása, léte és lényege igaz. Egyedül ő mondhatja el: Én vagyok az igazság maga. – Jézus az út: Mi ugyan nem rajta járunk, hanem a nyomában, de mivel ez a mód biztosan vezet az örök boldogságba, a vele megtett lépések összefolynak, úttá válnak. Minden fiatalnak vigyáznia kell, hogy Jézus legyen a mintaképe akkor is, amikor tanul, akkor is, amikor már dolgozik. Ha vele és benne él, hozzá igazodik, nem lesznek talán harsány orgiái, de lesznek nyugodt kötelességteljesítései, vidám kedélye, boldog élete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése