Szent Barnabás apostol

Barnabás derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel.



2011.06.11. szombat



Jézus lelkében feláldozta magát Atyjának, és ezt misztikusan meg is mutatta a két szín külön átváltoztatásával. A kenyeret elsődlegesen Szent Testévé, másodlagosan Szent Vérévé tette, a bort pedig elsődlegesen Szent Vérévé, másodlagosan Szent Testévé. Ez a szentáldozásnál különösen fontos tudnivaló. Jézus csak megmutatta a két színnel, hogy másnap így fog meghalni. A kereszten pedig ténylegesen is megtörtént Teste és Vére különválasztása, bekövetkezett halála. Feltehető a kérdés: Mikor szentelte fel papokká tanítványait? Az evangéliumok nem szólnak erről kifejezetten. Lehet, hogy csak ennyi volt a felszentelés: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Ebben a parancsban benne van a hatalom átadása is, hiszen hatalom nélkül mondani a kenyérnek és a bornak,hogy legyenek Krisztus Testévé és Vérévé, súlyos istenbántás. Elképzelhető, hogy a vacsora előtt vagy annak elején külön történt a papi hatalom átadása. Jézus adhatja a hivatást most is. Jézus mondta tanítványainak: ”Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,16-17) A papi hivatást tehát Jézus adja. Ki lehet tehát pap? Katolikus férfi, akit Jézus hív. A hívás jele: kedv, tehetség, püspöki vagy szerzetes főelöljárói felvétel. Tridenti zsinat (1545-1563) óta kötelező a szemináriumi nevelés, teológiai főiskola vagy egyetem. Közben a felolvasó és az akólitus kisebb rendek felvétele. A szerpapi rendre felszentelés (diakonátus) hatalmat ad szentmisében segédkezni, áldoztatni, keresztelni, esketni.

Elmélkedés a Család évében CLII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLII.



Anna és Fenenna.



Volt egy Ramátaim-Szófimból, Efraim hegységéből való ember, akit Elkánának hívtak.Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Fenennának hívták.Fenennának voltak gyermekei, Annának viszont nem voltak gyermekei.Ez az ember minden évben felment városából Silóba, hpogy imádkozzon, és áldozatot mutasson be a Seregek Urának…Egyszer aztán, mikor feljött a nap, Elkána leölte áldozatát, és adott belőle egy-egy részt Fenennának, a feleségének, és Fenenna valamennyi fiának és lányának. Annának viszont szomorúan adta oda az egy részt, mert Annát szerette, de az ő méhét az Úr bezárta. Ezért a vetélytársnője bosszantotta is sokat, és bántotta, sőt azt is a szemére vetette, hogy az Úr bezárta a méhét. Ezt tette vele és így ingerelte őt esztendőről-esztendőre, valahányszor eljött az idő, és fölmentek az Úr templomába. Így ő csak sírt, és nem nyúlt az ételhez. Elkána, a férje megkérdezte tőle: Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek-e én neked tíz fiúnál többet? Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt, és amíg Héli pap az Úr templomának ajtófélfájánál a székében üldögélt, Anna keseredett szívvel imádkozott az Úrhoz és nagyon sírt. Fogadalmat is tett és azt mondta: Seregeknek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét.Történt pedig, hogy amíg ő imádkozott az Úr előtt sokáig, Héli egyre figyelte a száját. Mivel Anna csak a szívében beszélt, és csak az ajka mozgott, a szava pedig egyáltalán nem hallatszott, Héli azt gondolta róla, hogy részeg. Meg is kérdezte tőle: Meddig leszel részeg? Menj, emészd meg egy kissé a bort, amitől elkábultál! Anna azt felelte:Nem, uram, nagyon szerencsétlen asszony vagyok én, se bort sem más részegítő italt nem ittam, csak a lelkemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd szolgálódat Béliál lányai közül valónak, mert bánatom és szomorúságom sokasága miatt szóltam mindeddig.Héli erre azt mondta neki: Menj békével, és Izrael Istene teljesítse kéréseidet, melyeket hozzá intéztél. Anna: Bárcsak kegyelmet találna szolgálód a szemedben! Azzal elment az asszony a maga útjára”(1Sám 1,1-18a)

Skóciai Szent Margit hitvalló özvegy

„Legeltesd juhaimat!”



2011.06.10. péntek



A keresztség szentsége az első és legszükségesebb szentség, amely az eredeti bűntől és a keresztség előtt elkövetett minden más bűntől megtisztítja és megszenteli az embert, az Atya gyermekévé, a Fiú testvérévé és a Szentlélek templomává teszi az embert. Ez tehát a keresztség szentségéről szóló alapvető tanítás. Régen, Jézus előtt volt más fajta keresztség is, pl. Keresztelő Jánosé, amely csupán annak a jelzése volt, hogy elhiszem a Messiás jelenlétét a földön, és a kedvéért bűnbánatot tartok. Ezt ő maga is elmagyarázta: „Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek”. (Jn 1,26) Másutt ezt olvassuk: „János így szólt mindnyájukhoz: Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket”. (Lk 3,16) Jézus a keresztség szentségét mennybemenetele előtt rendelte el: „Azután ezt mondta a tizenegynek: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik”. (Mk 16,15-16) Szent Máté bővebben mondja: „Nekem adatott miden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”(Mt 28,18-20)

Elmélkedés a Család évében CLI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLI.



„Boóz nemzette Obedet Rúttól”



Józsue halála után nem volt Isten által kijelölt vezetője Izrael népének. Isten maga akart népe királya lenni. A nép azonban többször is elhagyta Urát, Isten pedig éhínséggel sújtotta népét, vagy idegen nép kezébe adta őket. Egy ilyen éhínség idején a szegény emberek nagyon rossz helyzetbe kerültek. Közülük egy apa, Elimelek (Istenem a király) feleségével, Noémival és két felnőtt fiával: Mahálonnal és Kelionnal Moáb földjére költözött az éhhalál elől. Ott azonban hamarosan meghalt. A két legény megnősült. Az egyik moabita lányt Orfának, a másikat Rútnak hívták. Hamarosan meghaltak a férjek gyermek nélkül. Noémi hazaindult. A határig elkísérték menyei is. Onnét vissza akarta őket küldeni, mert tudta, hogy gyermek nélkül özvegyen élni és majd így meghalni nagyon rossz dolog. Orfa vissza is fordult, de Rút kitartott anyósa mellett. Az ősi házban nagy volt a nyomor. Rúték is éheztek. Rút aratás idején kiment a búzaföldre és elhullott kalászokat szedegetett. Ez a szegények jussa volt. Boóz, a gazda megtudta, hogy az a fiatal nő az ő egyik rokonának gyermektelen özvegye. Ezért szólt az aratóknak, hogy szórjanak le a tarlóra készakarva is kalászokat. Otthon Noémi elmagyarázta menyének, hogy az özvegyet a legközelebbi rokon férfinak feleségül kell vennie Isten törvénye szerint, hogy utódot támasszon rokonának. Boóz szólt Rútnak, hogy van közelebbi rokonuk is, őt felszólítják, hogy vegye el Rútot. Mivel az illető nemet mondott, Boóz elvette Rútot. Amikor gyermeket fogant, az asszonyok azt mondták Noéminek: „Áldott az Úr, aki nem engedte, hogy ne legyen utóda családodnak. Emlékezzenek meg nevéről Izraelben. Így most már lesz, aki megvigasztalja lelkedet, gyámolítja öregségedet, hiszen a menyed szülte, aki szeret téged, és sokkal többet ér neked, mintha hét fiad lenne. Erre Noémi felvette a gyermeket, az ölébe helyezte, dajkája és hordozója lett”(Rút 4,14-16)

Sziriai Szent Efrém hitvalló diakónus

Tanúságot kell tenned Rómában is az Úrról.



2011.06.09. csütörtök



A szeretet erénye a harmadik isteni erény, amivel a lehető legtökéletesebben Istennek ajándékozhatjuk önmagunkat cselekedeteink által. Maga Isten is tiszta szeretet. Végtelenül tökéletes lény, tehát minden tökéletesség végtelen fokban van meg benne. Szent János apostol ezt így fogalmazza meg: „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad,Istenben marad, és Isten őbenne”. (1Jn 4,16) Maga Jézus mondja Nikodémusnak: „Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott”. (Jn 3,35) Ennek legszebb megnyilatkozása, hogy amikor a Fiú öröktől fogva születik az Atyától, mint az Atya teljesen tökéletes önismerete, mint a Második Isteni Személy, az Atya a saját végtelen isteni természetét odaajándékozza neki, mert személy csak természetben, lényegben székelhet. Mivel az isteni természet szellemi létű, oszthatatlan, így az egészet oda kell adnia. A Fiú ettől a végtelen nagy ajándéktól végtelenül boldog. Ámde tudja, hogy Atyjának is szüksége van természetre, vissza ajándé-kozza teljesen, amit kapott. Ez az ajándékozás állandó és örök. Az isteni természet kettejük közös tulajdona. Mint közös tulajdont ketten egyszerre ajándékozzák oda a harmadik isteni Személynek, a Szentléleknek. Ő ugyanígy ajándékozza vissza az Atyának és a Fiúnak. (vö. Jn 3,34)„Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”. (Ter 1,26) Az isteni lét teremtetlen lét, nyilvánvaló, hogy itt csak hasonlatosságról lehet szó. Itt már három hasonló, de teljesen különálló emberi természetben székelő személyekről van szó, akik nem önmagukat, hanem tetteiket adják egymásnak:„Meg is teremtette Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket”. (Ter 1,37) Itt tehát a „saját képünkre” kifejezés annyit jelent, hogy a férfi és a nő egész boldogító cselekvését adja a másik személynek. Aztán ezt sajátságos módon kiterjesztik szeretetükből fogant közös gyermekükre, a hármasság harmadik tagjára: „Isten megáldotta őket és azt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (28) – Így ez a szeretet Istenben is és az ember családjában is felbonthatatlan egységet, boldogságra való teljes odaadást jelent.A Fiúisten megtestesülése előtt ezer évvel felel Atyjának erre a kérdésre igennel, és akarja, hogy ezt tudja meg jövendő ősapja, Dávid király: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”. (Zsolt 40,7-9) A családra pedig így vonatkozik a szeretet áldozatos voltáról szóló jézusi tanítás: „Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De kezdetben ez nem így volt. Mondom hát nektek: Aki elbocsátja feleségét hacsak nem paráznaság miatt és mást vesz el, házasságot tör. Tanítványai erre azt mondták neki: Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni”(Mt 19,8-10) Igen, a szeretet nem kis áldozattal jár, de éppen ezért a legnagyobb érték.

Elmélkedés a Család évében CL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CL.



Az Úr Izrael kezébe adta Jerikó városát. „Azután felgyújtották a várost, s mindazt, ami benne volt. kivéve az aranyat és ezüstöt, a réztárgyakat és a vasat, ezt az Úr kincstárának szentelték. Csak Ráhábot, a parázna nőt s apja házát, s mindazt, amije volt, hagyta életben Józsue –ott is laknak Izrael körében mind mai napig --, amiért az elrejtette azokat a követeket, akiket Jerikó kikémlelésére küldött”.(Józs 6,24-25) „Mivel a nép hitt, azért omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták azt. Mivel hitt, azért nem veszett el az hitetlenekkel a parázna Ráháb, aki békével befogadta a kémeket”(Zsid 11,30-31) nemcsak hogy nem veszett el Ráháb az ostrom alatt és után, de amint korábban olvastuk az izraeli kémek történetében, ő tájékoztatta a két férfit, hogy népüktől remegve félnek a jerikóiak: érzik, hogy az ő Istenük hatalmas, és az egész Kánaánt kezükbe fogja adni. Ezért hittel cselekedett, így bujtatta a száradó kenderkévék alá a kémeket és mentette meg őket a biztos haláltól. Az is a javára szolgált Isten szemében, hogy mielőtt háza ablakából kosárban leengedte volna őket, viszonzásul megkérte őket, hogy nemcsak őt, hanem apját és annak egész családját mentesítsék majd bevonuláskor a mindenki másra vonatkozó kiirtástól. – Bizonyára nem véletlenül történt, hogy a Megváltó családfájába is bekerült Ráháb, mint akit Ábrahám kilencedik unokája feleségül vett: „Nahson nemzette Szálmont, Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól”.(Mt 1,4-5) Egyébként maga Jézus veszi védelmébe az „utcanőket”, amikor az egyik apának két fiáról szóló történetét példaként mondja el ellenfeleinek: „Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben! Az így válaszolt: Nem akarok,- de később meggondolta magát és kiment. Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: Igenis, uram! De nem ment ki. A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát? Azt felelték: az első. Erre Jézus azt mondta nekik: Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti. Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján, és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti meg ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki”(Mt 21,28-32)

Elmélkedés a Család évében CIL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIL.



A várfalak leomlanak.



„A hetedik napon azonban már hajnalhasadáskor felkeltek és hétszer járták körül a várost a rendelet szerint. Amikor aztán a papok a hetedik fordulónál megfújták a harsonákat, azt mondta Józsue a népnek: Lármázzatok, mert az Úr nektek adta a várost. De ezt a várost és mindazt, ami benne van, az Úrnak kell szentelni, egyedül Ráháb, a parázna nő maradjon életben mindazokkal együtt, akik vele a házban tartózkodnak, amiért elrejtette a követeket, akiket küldtünk. Vigyázzatok tehát, hogy semmihez se nyúljatok, ami tilos, és hűtlenségbe ne essetek, s így Izrael egész tábora bűnössé ne legyen és bajba ne jusson. Minden aranyat, ezüstöt, réztárgyat és vasat az Úrnak kell szentelni: az ő kincsei közé kell helyezni. Amikor tehát megfújták a harsonákat és ez a hang és zengés a sokaság fülébe hatolt, az egész nép lármába tört ki, legott leomlottak a falak, és mindenki felment azon a helyen, amely előtte volt. Aztán bevették a várost és megöltek mindent, ami benne volt, férfit, asszonyt, csecsemőt és aggastyánt egyaránt, s a marhát, a juhot, a szamarat is kardélre hányták. Azt mondta ekkor Józsue annak a két férfinak, akiket kémlelni küldött: Menjetek be a parázna nő házába, hozzátok ki őt és mindenét, amint ezt esküvel megfogadtátok neki. Erre az ifjak bementek és kihozták Ráhábot, szüleit, fivéreit és minden holmiját és rokonságát és elhelyezték a táboron kívül”. (Józs 6,15-23)

Noyoni Szent Medárd hitvalló püspök

Az Úrnak ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket.



2011.06.08. szerda



Sarlós Boldogasszony egy nyári Mária-ünnep magyar neve. Az ünnepet az Egyház így jelöli: Mária látogatása Erzsébetnél. Az ünnep tárgya tehát az a segítő készség, amit a Szűzanyában megcsodál a hívő ember. Amikor ugyanis Máriát köszönti Gábor főangyal, ő még nem érti, hogyan lehet édesanya édesapa nélkül. Az angyal megmagyarázza röviden, hogy amire Isten lehetőséget adott a férfiaknak, hogy ők adják tovább az életfakasztó sejteket, ezt a törvényt most felfüggeszti, és isteni hatalmával külön teremti meg a Megváltó emberi testének ezt az anyagát. Hogy könnyebb legyen ezt a szokatlan tényt elfogadni, arra hivatkozik az angyal, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Mondhatna egy akkor kétezer éves történetet is bizonyságul, amiikor Isten harminc-negyven éven át ígéri az akkor hatvan éves Ábrahámnak, és feleségének, Sárának, hogy legyenek nyugodtak, Sára fiút fog szülni. Megtörtént az ígéret szerint, pedig akkor már nagyon nehéz volt elhinni, hogy az ígéret teljesül. (vö. Ter 18,1-15) De az angyal egy egészen friss történettel nyugtatja meg Máriát: „Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen”. (Lk 1,36-37) Máriát ez tökéletesen megnyugtatja, de azt is megérti, hogy ez a példa őt arra serkenti, hogy az idős asszonynak segítségére siessen a szülés nehéz napjaiban. Viszi szíve alatt pár napos magzatát, aki a látogatás első percében, Édesanyja Erzsébetet köszöntő szavára azonnal megszabadítja a hat hónapos magzatot, Keresztelő Jánost az eredeti bűntől.. Édesanyja arra figyel fel, hogy méhében örömtáncot lejt a kisfia. Így jelezte édesanyjának, hogy a látogatók különleges kegyet gyakoroltak vele: megkapta a megszentelő kegyelmet.Nálunk, magyaroknál ősi szokás volt Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe (június 29) utáni napon elkezdeni az aratást. Az aratásban az asszonyok sarlóval a kezükben, szívük alatt néha több hetes, esetleg több hónapos magzattal, követték a kaszás férjet, és a sarlóval az álló gabonasorra rákaszált gabonát szépen, elegánsan marokba szedték, és egy-egy kévére valót egybe rakva adták át a kötöző kezébe. Az óriási nappali hőségben állandóan hajladozni, az egyre nehezülő „markokat” ölbe szedni, meghajoltan cipelni naponta hajnali 4 órától este 8-9 óráig: ez bizony igen kemény munka. Jó lehetett rágondolni a vetések között sietve gyalogoló Szűzanyára, a segíteni siető Istenanyára, hogy Ő nagyon jól tudta, milyen nehéz az aratás, és az Üdvözlégy-ben elhangzó fohászokra: imádkozzál érettünk „most”, bizalommal teljes, de nagyon esengő kérés. Elnevezték nyári, segítő ünnepét Sarlós Boldogasszonynak.

Garcias Szent Anna apáca

Feladatom: az Isten kegyelméről szóló evangélium hirdetése.



2011.06.07. kedd



Akik Krisztust választják, azoknak azt üzeni: Én örök tervek alapján gondolkodom. Atyám akarta, én örömmel elfogadtam, hogy a teremtett világba lépek és emberként is élni fogok a történelem bizonyos szakaszában a földön. Lesz emberi testem és emberi lelkem, úgy, mint nektek, csak emberi személyem nem lesz, mert Isteni Személy maradok. Az emberi bűnök jóvátételét is elvállaltam, mert hiába próbálkoztam azzal, hogy megjavítalak benneteket, nem sikerült. Ezért szenvedtem olyan sokat és haltam meg keresztre feszítve értetek. Mondhatnám, megfizettem értetek. A Megváltótok vagyok. A mennyei boldogságba is be akarlak vinni benneteket, bezárt kapuját kinyitottam nektek, ezért mondják, hogy Üdvözítőtök is vagyok. Én vagyok a jó Pásztor. Amikor a földön éltem, azon a vidéken óriási rétek voltak, és azokon bárányok legelésztek. Az őket irányító, támadásoktól, megvédő embereket nevezték pásztoroknak. Amikor hozzám jött sok-sok ember, úgy láttam, nekem is efféle dolgom van velük, mint a gyámoltalan bárányokkal a pásztornak, mert nekem a gonosz lelkekkel szemben kell megvédenem a bennem bízókat. Rendeltem melléjük most élő férfiakat, hogy látható őrzőik is legyenek. Ezeket pápának, püspököknek, papoknak hívják. Ők a helyetteseim, lelkipásztorok.

Elmélkedés a Család évében CIIL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIIL.



A várfalak leomlanak.



„A hetedik napon azonban már hajnalhasadáskor felkeltek és hétszer járták körül a várost a rendelet szerint. Amikor aztán a papok a hetedik fordulónál megfújták a harsonákat, azt mondta Józsue a népnek: Lármázzatok, mert az Úr nektek adta a várost. De ezt a várost és mindazt, ami benne van, az Úrnak kell szentelni, egyedül Ráháb, a parázna nő maradjon életben mindazokkal együtt, akik vele a házban tartózkodnak, amiért elrejtette a követeket, akiket küldtünk. Vigyázzatok tehát, hogy semmihez se nyúljatok, ami tilos, és hűtlenségbe ne essetek, s így Izrael egész tábora bűnössé ne legyen és bajba ne jusson. Minden aranyat, ezüstöt, réztárgyat és vasat az Úrnak kell szentelni: az ő kincsei közé kell helyezni. Amikor tehát megfújták a harsonákat és ez a hang és zengés a sokaság fülébe hatolt, az egész nép lármába tört ki, legott leomlottak a falak, és mindenki felment azon a helyen, amely előtte volt. Aztán bevették a várost és megöltek mindent, ami benne volt, férfit, asszonyt, csecsemőt és aggastyánt egyaránt, s a marhát, a juhot, a szamarat is kardélre hányták. Azt mondta ekkor Józsue annak a két férfinak, akiket kémlelni küldött: Menjetek be a parázna nő házába, hozzátok ki őt és mindenét, amint ezt esküvel megfogadtátok neki. Erre az ifjak bementek és kihozták Ráhábot, szüleit, fivéreit és minden holmiját és rokonságát és elhelyezték a táboron kívül”. (Józs 6,15-23)

Magdeburgi Szent Norbert rendalapító püspök

Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?



2011.06.06. hétfő



Az Ószövetség szent irataiból legelső a Teremtés könyve. A látható világ teremtését így fejezi be az Úr: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,26-28) Ez tökéletesen elegendő eligazítás,hogy minden ember tisztán lásson Alkotója szándékait illetően: Isten szentháromságos benső élete az ember mintája. Ez a benső isteni élet a tökéletes szeretet élete. Az Atya születő Fiának adja végtelen nagy és tökéletes isteni természetét, a mindentudást és mindenhatóságot, amelyet önmagától birtokol öröktől fogva. Nem egy részt ad belőle, mert az isteni lényeg szellemi való, nincsenek részei, nem is darabolható. A Fiú végtelenül örül ennek az ajándéknak, tökéletesen boldog tőle. Ám azt is tudja, hogy az Atya személye sem élhet a természete nélkül, tehát késedelem nélkül visszaadja érintetlenül Atyjának. Ez az ajándékozás öröktől fogva állandósult szeretetet jelent. Azután mint már közös kincset ketten de egy akarattal ajándékozzák a Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek, Ő meg vissza a Két első Személynek.Ez tehát az ember abszolút tökéletes mintaképe. A teremtett lény soha nem lehet végtelen tökéletes utánzat. Ezért teremti az Isten az embert „a mi képünkre és hasonlatosságunkra”, vagyis valósuljon meg az utánozhatóság: egy férfi és egy nő odaajándékozza önmagát a párjának mindörökre, amint a következő fejezetben ki is jelenti Isten: „Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté (szervezetté, családdá) lesznek”. (Ter 2,24) Kettejük szeretetéből születnek a gyerekeik, amint az idézett isteni parancs kötelezi őket. A monogám házasság tehát Isten akarata, szent és felbonthatatlan. Jézus nyilatkozata: „Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Erre azt mondták neki: Miért parancsolta hát Mózes, hogy váló levelet kell adni, és úgy kell elbocsátani? Azt válaszolta nekik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt. Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznaság miatt -, és mást vesz el, házasságot tör” (Mt 19,6-9)Nem csoda, hogy a házasság felbonthatatlansága problémát jelent gyenge hitű világunkban. Jézus szavait követően Szent Péter is elcsodálkozott: „Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni”. (10) Jézus azonban nem az áldozatvállalások miatt aggódik. Sokan félhetnek ezektől is. Jézus ezeket az áldozatokat egészen természetesnek találja, hiszen a szeretet próbája éppen a nehézségek elviselése. Ami nem nehéz, annak rendszerint nagy értéke sincs. A megváltott világban pontosan azért lett szentség a házasság, mert az Úr így tud segíteni.

Elmélkedés a Család évében CIIIL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIIIL.



Jerikó ostroma: az első hat nap.



„Hívatta tehát Józsue, Nun fia a papokat, és azt mondta nekik: Vegyétek fel a szövetség ládáját, hét másik pap pedig fogja az örvendetes esztendő hét harsonáját, s menjen velük az Úr ládája előtt. A népnek pedig azt mondta: Menjetek és járjátok körül a várost! A fegyveresek az Úr ládája előtt menjenek. Amikor Józsue befejezte szavait, elindultak. A hét pap egyre fújta a hét harsonát az Úr szövetségének ládája előtt, elöl ment az egész fegyveres sereg, a láda után haladt a tömeg többi része, és minden zúgott a harsonáktól. A népnek azonban megparancsolta Józsue: Ne lármázzatok, hangotokat se lehessen hallani, egy szó se jöjjön ki szátokból, míg el nem jön az a nap, amelyen majd azt mondom nektek: Kiáltozzatok! Körüljárta tehát az Úr ládája azon a napon egyszer a várost, aztán visszatért a táborba, és ott is maradt. Kora reggel aztán Józsue felkelt, s a papok fogták az Úr ládáját, és heten közülük azt a hét harsonát, közben egyre fújták a harsonákat. Előttük ment a fegyveres nép, s a láda után haladt a tömeg többi amelyet az örvendetes esztendőben szoktak használni, s mentek velük az Úr ládája előtt, s menet része, és egyre zengett a harsonaszó. Körüljárták tehát a második napon is egyszer a várost, aztán visszatérek a városba”.(Józs 6,6-14) Isten parancsa nyilván azt jelentette izraelitáknak és jerikóiaknak egyaránt, hogy itt az Úr harcol népe érdekében, a várost Ő adja népe birtokába, és ezzel beteljesíti azt a büntetést, amelyet már Ábrahám idejében kilátásba helyezett megjavulni nem akaró pogány népeknek. Mindez pedig üzenet az egész történelemnek, hogy a föld teljesen az övé, annak adja, akinek jónak látja. De már hetekkel korábban közölte azt is választott népével, hogy ez a föld nem érdem dolga, hanem ajándék, amely addig szól, amíg szigorúan vallják az egyistenhitet, és nem lesznek bálványok imádói: „Nézd, ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul szíved és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz és más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor –íme előre megmondom neked -. elpusztulsz és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon”. (MTörv 30,15-18)

Wessexi Szent Bonifác vértanú püspök

Jézus úgy jön el ismét, ahogyan szemetek láttára mennybe száll.



2011.06.05. vasárnap



Mit kell tennünk nekünk, hogy a nehézségek között is megőrizzük a reményt?



„Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok, és öltsük fel a hit és a szeretet páncélját, sisak gyanánt pedig az üdvösség reményét”- (1Tessz 5,8) „Mindaz, aki ezzel a reménységgel van iránta, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent”. (1Jn 3,3) „Én azonban bízom a te irgalmadban. Szívem ujjong, mert megszabadítasz, énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem“. (Zsolt 13,6) „Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre. Ragyogó lesz estéd, mint ha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag, és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre”. (Jób 11,16-18) „S ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltónak találta őket”.(Bölcs 3,4-5) A legszebb példa pedig a boldog reményre Urunk. Jézus Krisztus feltámadása. A borzalmas szenvedések és a szörnyű kereszthalál után dicsőséges a feltámadása, úgy, ahogyan ezer évvel korábban Dávid látta és énekelte meg: „Magam előtt látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak. Ezért örvend a szívem, és ujjong a nyelvem, sőt testem is reményben nyugszik el, mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson. Megmutatod nekem az élet útját és színed előtt örömmel töltesz el engem”.(Zsolt 15,8-11)(ApCsel 2,25-28)Milyen jó tudni, hogy ez a jézusi győzelem a mi reményünk gyönyörű példája is.

Elmélkedés a Család évében CVL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CVL.



Körülmetélés: Isten népe vagyunk, Istenünktől félnek az itteni népek.



„Amikor aztán meghallotta az amoriták összes királya, akik a Jordánon túl, a nyugati oldalon laktak, valamint a kánaániak összes királya, akik a Nagy tenger közelében lévő helyeken laktak, hogy az Úr kiszárította a Jordán habjait Izrael fiai előtt, míg át nem mentek, elcsüggedt a szívük, nem maradt bátorság bennük, és féltek Izrael fiainak bejövetelétől. Abban az időben azt mondta az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kőkéseket, s metéld ismét körül Izrael fiait. Ő megtette, amit az Úr parancsolt, és az Előbőrök halmán körülmetélte Izrael fiait”. (Józs 5,1-3) Érdekes rendelkezés ez az új körülmetélés. Annak idején Isten Ábrahámnak adta parancsba, hogy ő és háza népe férfitagjai metélkedjenek körül. Ezzel a maradandó testi jellel bizonyítják, hogy ők is szövetséget kötnek az Úrral. Később az Egyiptomból való menekülés idején, a pászka elfogyasztása csak annak volt megengedett, aki szolgaként részesült urai körülmetéltségében. A pusztai vándorlás negyven éve alatt a fellázadt húsz évesnél öregebbek büntetésül kihaltak a pusztában, akik pedig a további negyven év során születtek, a vándorlás alatt nem részesültek eme szent szertartásban. Ábrahám jele méltóságot és egyben biztonságot jelentett.A Jordánon való csodálatos átkelés az első hónap tízedik napján történt. Utána jött a körülmetélés pótlása, majd a bárányvacsora a rabszolgaságból való szabadulás emlékére. „Miközben Izrael fiai Gilgálban tartózkodtak, a hónap tizennegyedik napján, estefelé Jerikó mezőségén elkészítették a pászkát és másnap az ország terméséből ettek kovásztalan kenyeret és ugyanazon a napon árpadarát. Miután pedig ettek a föld terméséből, megszűnt a manna, és Izrael fiai nem éltek többé ezzel az eledellel, hanem Kánaán földjének azévi terméséből ettek”. (10-12)