Elmélkedés a Család évében CLII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLII.



Anna és Fenenna.



Volt egy Ramátaim-Szófimból, Efraim hegységéből való ember, akit Elkánának hívtak.Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Fenennának hívták.Fenennának voltak gyermekei, Annának viszont nem voltak gyermekei.Ez az ember minden évben felment városából Silóba, hpogy imádkozzon, és áldozatot mutasson be a Seregek Urának…Egyszer aztán, mikor feljött a nap, Elkána leölte áldozatát, és adott belőle egy-egy részt Fenennának, a feleségének, és Fenenna valamennyi fiának és lányának. Annának viszont szomorúan adta oda az egy részt, mert Annát szerette, de az ő méhét az Úr bezárta. Ezért a vetélytársnője bosszantotta is sokat, és bántotta, sőt azt is a szemére vetette, hogy az Úr bezárta a méhét. Ezt tette vele és így ingerelte őt esztendőről-esztendőre, valahányszor eljött az idő, és fölmentek az Úr templomába. Így ő csak sírt, és nem nyúlt az ételhez. Elkána, a férje megkérdezte tőle: Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek-e én neked tíz fiúnál többet? Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt, és amíg Héli pap az Úr templomának ajtófélfájánál a székében üldögélt, Anna keseredett szívvel imádkozott az Úrhoz és nagyon sírt. Fogadalmat is tett és azt mondta: Seregeknek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét.Történt pedig, hogy amíg ő imádkozott az Úr előtt sokáig, Héli egyre figyelte a száját. Mivel Anna csak a szívében beszélt, és csak az ajka mozgott, a szava pedig egyáltalán nem hallatszott, Héli azt gondolta róla, hogy részeg. Meg is kérdezte tőle: Meddig leszel részeg? Menj, emészd meg egy kissé a bort, amitől elkábultál! Anna azt felelte:Nem, uram, nagyon szerencsétlen asszony vagyok én, se bort sem más részegítő italt nem ittam, csak a lelkemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd szolgálódat Béliál lányai közül valónak, mert bánatom és szomorúságom sokasága miatt szóltam mindeddig.Héli erre azt mondta neki: Menj békével, és Izrael Istene teljesítse kéréseidet, melyeket hozzá intéztél. Anna: Bárcsak kegyelmet találna szolgálód a szemedben! Azzal elment az asszony a maga útjára”(1Sám 1,1-18a)