Az Úrnak ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket.
2011.06.08. szerda
Sarlós Boldogasszony egy nyári Mária-ünnep magyar neve. Az ünnepet az Egyház így jelöli: Mária látogatása Erzsébetnél. Az ünnep tárgya tehát az a segítő készség, amit a Szűzanyában megcsodál a hívő ember. Amikor ugyanis Máriát köszönti Gábor főangyal, ő még nem érti, hogyan lehet édesanya édesapa nélkül. Az angyal megmagyarázza röviden, hogy amire Isten lehetőséget adott a férfiaknak, hogy ők adják tovább az életfakasztó sejteket, ezt a törvényt most felfüggeszti, és isteni hatalmával külön teremti meg a Megváltó emberi testének ezt az anyagát. Hogy könnyebb legyen ezt a szokatlan tényt elfogadni, arra hivatkozik az angyal, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Mondhatna egy akkor kétezer éves történetet is bizonyságul, amiikor Isten harminc-negyven éven át ígéri az akkor hatvan éves Ábrahámnak, és feleségének, Sárának, hogy legyenek nyugodtak, Sára fiút fog szülni. Megtörtént az ígéret szerint, pedig akkor már nagyon nehéz volt elhinni, hogy az ígéret teljesül. (vö. Ter 18,1-15) De az angyal egy egészen friss történettel nyugtatja meg Máriát: „Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen”. (Lk 1,36-37) Máriát ez tökéletesen megnyugtatja, de azt is megérti, hogy ez a példa őt arra serkenti, hogy az idős asszonynak segítségére siessen a szülés nehéz napjaiban. Viszi szíve alatt pár napos magzatát, aki a látogatás első percében, Édesanyja Erzsébetet köszöntő szavára azonnal megszabadítja a hat hónapos magzatot, Keresztelő Jánost az eredeti bűntől.. Édesanyja arra figyel fel, hogy méhében örömtáncot lejt a kisfia. Így jelezte édesanyjának, hogy a látogatók különleges kegyet gyakoroltak vele: megkapta a megszentelő kegyelmet.Nálunk, magyaroknál ősi szokás volt Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe (június 29) utáni napon elkezdeni az aratást. Az aratásban az asszonyok sarlóval a kezükben, szívük alatt néha több hetes, esetleg több hónapos magzattal, követték a kaszás férjet, és a sarlóval az álló gabonasorra rákaszált gabonát szépen, elegánsan marokba szedték, és egy-egy kévére valót egybe rakva adták át a kötöző kezébe. Az óriási nappali hőségben állandóan hajladozni, az egyre nehezülő „markokat” ölbe szedni, meghajoltan cipelni naponta hajnali 4 órától este 8-9 óráig: ez bizony igen kemény munka. Jó lehetett rágondolni a vetések között sietve gyalogoló Szűzanyára, a segíteni siető Istenanyára, hogy Ő nagyon jól tudta, milyen nehéz az aratás, és az Üdvözlégy-ben elhangzó fohászokra: imádkozzál érettünk „most”, bizalommal teljes, de nagyon esengő kérés. Elnevezték nyári, segítő ünnepét Sarlós Boldogasszonynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése