Antiochiai Szent Marcell

Szent Marcell 

vértanú és társai

Jézus Krisztus földi élete idején Marcell Antiochia városában élt. Elment ezért Jeruzsálembe, hogy lássa Jézust, és ott megismerkedett Szent Péter apostollal. Jézus feltámadása után Péter Marcellt Szicília püspökévé tette. Vértanúhalált halt, miután sok pogányt megtérített. Szent Filagriosz Ciprus szigetén volt püspök. Buzgósággal hirdette az evangéliumot, amiért sok kínt szenvedve hunyt el. Szent Pongrác Tauroménia püspöke volt. Mindnyájan Szent Péter tanítványai voltak, és a keresztény hit terjesztéséért szenvedték el a vértanúi halált.

Ferenc pápa fogadta az emberkereskedelem ellen küzdő Szent Márta-csoport tagjait

Ferenc pápa a Szent Márta-csoport tagjaival a Kelemen-teremben

Február 8-án és 9-én tartotta a Pápai Tudományos Akadémia székházában ötödik nemzetközi ülését a Szent Márta-csoport. A tanácskozás végén Ferenc pápa a Kelemen-teremben fogadta a mintegy 100 résztvevőt, akik a világ 30 országából érkeztek a Vatikánba. Az emberkereskedelem és a rabszolgaság modern formáinak leküzdése világszintű feladat, hiszen ez továbbra is leírhatatlan szenvedést okoz az áldozatoknak – mondta hozzájuk intézett beszédében a pápa.

Megelőzés és integráció az emberkereskedelem leküzdésére

A Szent Márta-csoport a világ minden részéről bevont rendőrségi vezetők és püspökök szövetsége. Céljuk, hogy a civil társadalommal együttműködésben felszámolják az emberkereskedelmet és biztosítsák a lelkipásztori ellátást az áldozatok számára. Emellett megelőzési és integrációs stratégiák fejlesztésével foglalkoznak. A csoport elnevezését Ferenc pápa lakhelyéről kapta, ahol első alkalommal 2014 áprilisában összeültek.

A társadalom cinkossága. Technológia és kommunikáció

A tapasztalat azt mutatja, hogy a rabszolgaság modern formái sokkal elterjedtebbek, mint gondolnánk, szégyenszemre még a legvirágzóbb társadalmakban is – állapította meg beszédében a pápa. Isten kiáltása Káinhoz: Hol van a testvéred? – hozzánk is szól, hogy komolyan vizsgáljuk meg a társadalom bűnrészességét a szexuális kizsákmányolás tolerálásában és bátorításában, mely férfiak, nők és védtelen gyermekek ellen irányul. Az emberkereskedelem megszüntetésére irányuló kezdeményezések, melyek közvetlen célja, hogy felszámolják a bűnhálózatokat, egyre inkább figyelembe kell, hogy vegyék az ezzel összefüggő szélesebb területeket. Ide tartozik például a technológia és a kommunikációs eszközök felelős használata, vagy a személy- helyett profitorientált gazdasági növekedési modellek etikai hatásainak tanulmányozása.

Az egyház hálás az irgalmasság balzsamáért, melyet a szenvedőknek nyújtanak

A Szentatya bizakodik abban, hogy a kétnapos tanácskozás jobban rávilágít arra, hogy segíteni kell e bűncselekmények áldozatait, elkísérni őket a társadalmi visszailleszkedés folyamatában és emberi méltóságuk újra megszilárdításában. Az egyház hálás minden erőfeszítésükért, amellyel az isteni irgalmasság balzsamát nyújtják a szenvedőknek, mivel az az egész társadalom gyógyulásához és megújulásához visz közelebb. Az Úr adjon nekik bölcsességet, erőt és békét ehhez a kulcsfontosságú munkához – búcsúzott a Szent Márta-csoport tagjaitól Ferenc pápa.

 

 

Évközi 5. hét péntek

Évközi 5. hét péntek

Nem volt nehéz a prófétának megjövendölnie, hogy Salamon királysága ketté fog szakadni, mert ez a szakadás már előbb végbement Salamon szívében, amikor kétféle istennek kezdett szolgálni: az Úrnak is, meg a bálványoknak is. A választott nép Isten királysága, a király csak megbízott őrzője az Úr népének, nem pedig birtoklója. Mint vallási vezetőnek egyetlen lényeges feladata, hogy mindvégig megőrizze, amit Salamon Istentől kért uralkodása kezdetén: az Istenre hallgató, osztatlan szívet.

Az újszövetségi szent népnek Jézus a királya, felkent uralkodója, ezért az Egyház a világ végezetéig fennmarad, s a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. Megdöbbentő tanulságot tár elénk azonban az Egyház kétezer éves történelme is. Újra és újra fájdalmas szakadások támadnak az Egyház testén, mert vezetői és tagjai között sokan vannak a megosztott szívűek. Az Egyház nagy megújulása, egységének helyreállítása, amiről mindannyian álmodozunk, és keressük lehetőségét, nem valósulhat meg másként, mint az osztatlan szívű pásztorok és az osztatlan szívű hívek közösségéből.

Urunk Jézus, az eredeti bűn következtében nemcsak az Egyház, de az egyes ember is olyan lett, mint egy darabokra szakadt ország: képességei, tehetségei széthullva, sokszor működésképtelenül kiáltanak a megváltás után, ahogy a siketnémáé a mai Evangéliumban. Nincs másnak hatalma arra, hogy a bűn miatt megromlott emberi természetünket helyreállítsa, hogy testi-lelki nyomorúságainkat orvosolja, csak Neked, és Általad az Atyának, a Szentlélekben. Add, kérünk, kegyelmesen, hogy vágyakozzunk a Te gyógyításod után, és befogadjuk Isten országát, a Te szereteted uralmát életünkbe, mely kívül-belül, személyes és közösségi szinten egyaránt képes egységesülést hozni s valódi egészséget adni.

 

Az élet igéje – 2018. február

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzáfűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.

„A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából” (Jel 21,6)

János apostol a Jelenések könyvét azért írta, hogy vigasztalja és bátorítsa a korabeli keresztényeket, mert akkor már egyre nagyobb méreteket öltött a keresztényüldözés. Ez a szimbolikus képekkel teli könyv ugyanis felfedi, hogyan látja Isten a történelmet és a végső beteljesedést: úgy, mint végső győzelmét a rossz minden hatalma felett. Ez a könyv a célt tárja elénk, azt a teljes és dicsőséges sorsot, amelyet Isten az emberiségnek szánt.

Megígéri, hogy megszabadulunk minden szenvedéstől: Isten „letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság”. (Jel 21,4)

„A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából”

Ez a jövő csírájában már megmutatkozik a jelenben is mindannyiunk számára, akik őszintén keressük Istent és igéjét, amely feltárja előttünk tervét; előttünk, akik szomjúhozzuk az igazságot, az igazságosságot és a testvériséget. Szomjazni, vágyakozva keresni Isten szemében jó tulajdonság, jó kezdet, sőt ezáltal – ahogy megígérte – az élet vizének forrásából ad innunk.

Isten ingyen kínálja nekünk ezt a vizet. Mindenkinek felajánlja, nemcsak annak, aki Isten tetszésére akar lenni erőfeszítéseivel, hanem bárkinek, aki érzi a maga törékenységének terhét, és ráhagyatkozik az ő szeretetére, bízva abban, hogy ott gyógyulást, teljes életet és boldogságot talál.

Tegyük hát fel a kérdést: Mire szomjazunk? És milyen forráshoz megyünk a szomjunkat oltani?

„A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából”

Talán arra szomjazunk, hogy elfogadjanak, hogy meglegyen a helyünk a társadalomban, hogy megvalósíthassuk a terveinket… Jogos törekvések ezek, amelyek azonban önzéssel fertőzött forráshoz, önös érdekeinkbe zárkózáshoz, sőt a gyengékkel szembeni visszaélésekhez vezethetnek. Azon vidékek népei, ahol nincsenek tiszta vizű kutak, jól tudják, milyen tragikus következményekkel jár, ha híján vannak ennek a létfontosságú természeti kincsnek.

Mégis, ha még mélyebbre ásunk a szívünkben, egy másfajta szomjúsággal is találkozunk, melyet Isten ültetett el benne: tekintsük az életünket ajándéknak, amelyet kaptunk, hogy továbbajándékozzuk. Merítsünk tehát a tiszta forrásból, az evangéliumból, és szabaduljunk meg a szeméttől, amely elzárja ezt a forrást. Hagyjuk, hogy magunk is a nagylelkű, befogadó és ingyenes szeretet forrásaivá válhassunk a többiek számára, és ne álljunk meg utunkon az elkerülhetetlen nehézségek miatt.

„A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából”

Amikor keresztények egymás közt megvalósítjuk a kölcsönös szeretet parancsát, lehetővé tesszük Isten számára, hogy egészen különleges módon közbeavatkozzon, ahogy Chiara Lubich írja: „Minden pillanat, amikor megpróbáljuk élni az evangéliumot, olyan, mintha egy csepp élő vizet innánk. Minden egyes szeretet-tett felebarátaink számára olyan, mint egy korty víz. Igen, mert ez az értékes és élő víz minden alkalommal feltör a szívünkből, amikor valódi szeretetre törekszünk mindenki iránt. Ez a forrás, Isten, annyi vizet küld, amennyire szükségünk van ahhoz, hogy kisebb-nagyobb szeretet-tettekkel mások szomjúságát oltsuk. S ha folytonosan adunk, a béke és az élet forrása egyre bőségesebben árad, és soha nem apad ki. És van egy másik titok is, amelyet Jézus feltárt, egy feneketlen kút, amelyből meríthetünk. Ha ketten vagy hárman összejönnek az ő nevében, és így szeretik egymást, akkor Ő közöttük van. S akkor valóban szabadok leszünk, eltölt a fény, és élő víz forrásai fakadnak a szívünkből. Jézus beteljesíti ígéretét, mert Ő maga lesz közöttünk, és tőle fakad a víz, mely örökké éltet.”

STRONCONE*-i BOLDOG ANTAL

STRONCONE*-i BOLDOG ANTAL 

(1381-1461) 

 
Az umbriai Stroncone-ban született nemesi családból. Szülei ferences III. rendiek voltak, gyermeküknek jó nevelést adtak. Már 12 éves korában jelentkezett ferencesnek, később fel is vették. A vallásosságban és a tudományokban is kiváló előmenetelt tett, ezért a klerikusok közé akarták felvenni, de ő egyszerű laikus testvérként akart élni, Istenben elrejtett életet. A fogadalom letétele után Boldog Firenzei Tamásnak, az obszerváns mozgalom kiváló harcosának irányítása alá került. 1407-ben orá bízták a klerikusok képzését. Amikor mestere, Tamás, felhatalmazást kapott a fraticelli* eretnekség elleni tevékenységre, együtt harcoltak az Egyháztól elszakadt túlzók ellen 1420-1427-ig, közben rengeteg támadást, sértést kellett elviselniük. Végül is alázatosságuk, türelmük, világmegvető szegénységük meghozta gyümölcsét: jó eredményt értek el. Ekkor a korzikaiak kérték Tamást, küldjön nekik alkalmas igehirdetőket a fraticellik meggyőzésére. Antal vállalkozott erre a feladatra két társával: szerénységével, szelídségével, jóságával megnyerte a korzikaiak szeretetét. Itt obszerváns kolostorokat is alapított. Itáliába visszatérve az Assisi melletti Carceri-be* ment, ahol kb. 30 éven át mint alamizsnagyűjtő tevékenykedett, de a szemlélődő imában és az önmegtagadás gyakorlásában is buzgólkodott. Igen nagy szeretettel volt rendtársai és mások iránt. Nagy buzgósággal ministrált a szentmisénél. 1461-ben, 80 évesen hunyt el San Damianoban. XI. Ince 1680 táján avatta boldoggá. Holttestét 1809-ben Stronconeba vitték.
Szent Ferenc Regulája az egyház iránti engedelmességről:
„A miniszterek… kérjenek a pápa úrtól a római Szentegyház bíborosai közül egyet, hogy kormányzója, pártfogója és javítója legyen a testvéri közösségnek, s így mindenkor alárendeltjei és alattvalói maradjunk a Szentegyháznak s állhatatosak a katolikus hitben.” (Regula 12. f.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Antalban Szent Ferenc rendjének megerősítőjét s egyházad

támaszát sokféle erénnyel ékesítetted. Add, hogy közbenjárására e világ
forgatagában egész szívvel ragaszkodjunk mennyei országod javaihoz. A mi
Urunk Jézus Krisztus által.