SZENT CASSIANUS (JÁNOS)

SZENT CASSIANUS (JÁNOS)

 apát

*360 körül +Marseille, 430-435 között

A 3., de még inkább a 4. században a világ egy figyelemre méltó jelenség tanúja volt. Először Egyiptomban, utána Palesztinában, Szíriában és Kisázsiában az emberek Krisztusért elhagyták családjukat, otthonukat, városukat. Céljuk a puszta volt; itt akarták utánozni az üldözések idejének hőseit, a vértanúkat, mégpedig vértelen mártíriummal: virrasztás, böjtölés és a bűnbánat egyéb cselekedetei által. Itt vívták meg harcukat a démonok ellen, ,,nem annyira a vér és test ellen..., hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világnak kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12).

Ezt a mozgalmat nemcsak kezdete kapcsolja a római birodalom keleti részéhez; itt jutott el tetőpontjára is, itt alakították ki a későbbi kolostori élet modelljét. Alexandriai Szent Atanáz (lásd: A szentek élete,192. o.) már 357 körül megszerkesztette a szerzetesség ,,programiratát'': Szent Antal életét. Felső-Egyiptomban az idősebb Szent Pakhomiosz (lásd: 271. o.), miután megismerte a remeteélet nagy veszedelmeit, megalapította az első nagyobb kolostorokat, amelyekben a szerzetesek együttesen küzdhettek a keresztény tökéletesség eszményéért. Az Alexandriától délre fekvő sivatagban élt a szerzetesség teoretikusa, Euagriosz Pontikosz (346--399), aki lelki írásaiban a sivatagi atyák hagyományos tanítását kapcsolta össze merész filozófiai és teológiai spekulációkkal.

,,A kereszténység új hőseiről'', a szerzetesekről szóló hír hamarosan elterjedt a birodalom nyugati részén is. A szerzetesi életforma Nyugaton történő elterjesztésében a legnagyobb érdemet Cassianus szerezte.

Sajnos alig tudunk többet róla, mint amit ő maga említ önmagáról írásaiban. Szülőföldje feltehetően Scythia Minor római provincia volt. 360 körül születhetett. Korán belépett egy betlehemi kolostorba. Írásainak jó latinsága arról tanúskodik, hogy előzően alapos tanulmányokat folytatott. 385 után hamarosan egy társával, Germánusszal Egyiptomba, a szerzetesség hazájába ment. Mintegy tizennégy évig tartózkodott itt, hogy megismerje a remeték aszketikus életmódját és lelki életét. Ezután mindketten Konstantinápolyba utaztak, s ott Cassianust diákonussá szentelte Aranyszájú Szent János (lásd: A szentek élete, 516. o.). Cassianus nagyon szerethette püspökét, mert amikor száműzték, Rómába indult, hogy megvédelmezze I. Ince pápánál (401-- 417). Ez a bátor tette bizonnyal megalapozta a jó hírét Rómában, mert sok évvel később, amikor Nesztoriosz tévtana kezdett elterjedni, tőle akartak felvilágosítást kérni a keleti viszonyokról. Időközben azonban Cassianus már Gallia déli részén, Marseille-ben alapított két kolostort: az egyiket férfiak, a másikat nők számára. A Szent Viktorról nevezett férfikolostort saját maga vezette.

Feltehetően már előzően, Rómában pappá szentelték. További életéről alig tudunk valamit. 430 és 435 között halt meg kolostorában.

Cassianus különösen két írásával gyakorolt igen nagy hatást a következő évszázadokra. Az első: De institutis coenobiorum. Benne Nyugat szerzetessége elé tárja példaként Kelet szerzeteseinek iletmódját és lelki tanítását. Valójában ezzel alakította ki a nyugati kolostorokat Szent Benedek (lásd: A szentek élete, 339. o.) nagy törvényhozásáig. Ebben az írásában szó van a szerzetesek ruházatáról, a nappali és éjszakai liturgikus imáról, az újoncok felvételéről és tanításáról, végül azokról a főbűnökről, amelyek ellen a szerzetesnek harcolnia kell; ezek: mértéktelenség, paráznaság, fösvénység, harag, szomorúság, restség, dicsőségvágy, gőg.

A másik, fontosabb művét Cassianus Collationes patrumnak, Az atyákkal való beszélgetéseknek nevezte el. Az egyiptomi remetéknél szerzett élményeit írja le benne. Az anakorétákkal folytatott huszonnégy, vélhetően képzelt beszélgetésben sűríti ,,a puszta bölcsességé''-t. Alig ért el más lelki könyv olyan sikert, mint ez. Az egész középkoron át az újkorig egyre másolták. Nem akadt olyan kolostor, amelyben hiányzott volna. Szent Benedek ajánlja a regulájában, Aquinói Szent Tamás (lásd: A szentek élete, 67. o.) pedig gyakran idézi tekintélyként.

Mi hát ennek a műnek a tartalma, amely által Cassianus sok évszázad számára a lelki élet tanítómestere lett? A ,,gyakorlati'', ,,tevékeny'' életet hangoztatja, amely a bűn elleni harcban és az erényekre való törekvésben valósul meg, tehát körülbelül a mai ,,aszkézis'' fogalommal egyezik meg. Megkülönbözteti tőle az ,,elméleti'', ,,szemlélődő'' életet, amely ,,a mennyei dolgok szemlélését, a legszentebb valóságok megismerését'' foglalja magában. ,,Aki el akar jutni a szemlélődésre, annak először feltétlenül teljes buzgósággal és minden ereje mozgósításával a tevékenységet kell elsajátítania. Hiába törekszik tehát Isten szemlélésére az, aki nem kerüli a bűn szennyét.'' Önmegtagadás, magányosság, szegénység, böjt, virrasztás, imádság által kell hát eltávolítani a szentség útján tornyosuló akadályokat. ,,A másodrangút, a böjtöket, az éjszakai virrasztásokat, a visszavonultságot, a Szentírás tanulmányozását a fő cél érdekében kell tehát gyakorolnunk, nevezetesen a szív tisztaságáért, amely a szeretetben nyilatkozik meg, s nem szabad amazok miatt elhagynunk ezt a fő célt.'' Ha elértük a tökéletes szeretetet, a szív tisztaságát, akkor már adottak a szemlélődés feltételei. Az eszmény ugyanis az, hogy a lélek szüntelenül Istennel foglalkozzék. Ez a célunk a mennyben, ennek megvalósítására kell már a földön is törekednünk, amennyire ezt az emberi természet lehetővé teszi.

A szemlélődés Cassianus szerint tartós foglalkozás Istennel. Amik pedig akadályozzák lelkünket, hogy állandóan isteni gondolatokkal foglalkozzék, azok az idegen gondolatok, amelyek keletkezése nem rajtunk múlik ugyan, de amelyeket mégis elfogadhatunk vagy visszautasíthatunk. Szükséges ezért, hogy különbséget tegyünk gondolataink között. Az egyik gondolatot Isten támasztja bennünk a Szentlélek megvilágosítása által, a másikat pedig a sátán, aki vagy azáltal csalogat minket, hogy kedvünket leljük a rosszban, vagy pedig titkos és csalárd mesterkedésével, hiszen a világosság angyalává is tud változni. Az első pillantásra mindkét gondolat teljesen hasonlónak tűnik egymáshoz, mint ahogy a hamis érme gyakran nagyon hasonló a valódihoz. A kettő megkülönböztetésének képességét Cassianus ,,discretio spirituum''nak, ,,a szellemek megkülönböztetésé''-nek nevezi. Ez a discretio minden erény anyja, oltalmazója és irányítója. Így hát már Cassianusnál is találkozunk a megkülönböztetés hasonló szabályaival, mint amilyeneket Loyolai Szent Ignác (lásd: A szentek élete, 387. o.) állított fel később klasszikus formában a lelkigyakorlataiban.

A tökéletesség csúcsát azonban a ,,tiszta imádság'', a ,,tűz imája'' képezi, amelyet csak nagyon kevesen ismernek saját tapasztalatukból. Az ember nem is juthat el hozzá saját erejéből, hanem csak kegyelemként áradhat beléje.

El kell ismernünk, hogy Cassianus nem volt eredeti szellem. Nagymértékben rendelkezett azonban azzal a képességgel, hogy mindazt, amit hallott és olvasott, ügyesen elrendezze, és világos formában adja tovább. Gondolataiban messzemenően függ Euagriosz Pontikosztól, akit bizonyára megismert egyiptomi tartózkodása alkalmával, de sohasem hivatkozik rá, mert Euagrioszt akkoriban erősen támadták Origenészhez (184--254) való vonzódása miatt. Az is helytálló, hogy Cassianus a lelki életet nagyon intellektuálissá, sőt intézményessé tette. Kijelentéseit nem mindig alapozza karizmatikus élményeire, mint az egyiptomi atyák. Találkozunk továbbá Cassianusnál bizonyos aszketikus ferdeségekkel is, amelyek nem voltak veszélytelenek a későbbi szerzetességre nézve. Így például a tökéletesség (az igazi keresztény a szerzetes) szerinte csak a világtól való menekülés által valósulhat meg. A keresztényeknek két osztályba sorolása: azok, akik meg akarnak menekülni és azok, akik el akarnak jutni a tökéletességre, bizonyára nem felel meg teljesen az Evangélium szellemének. Cassianusnak egy bizonyos voluntarista vonását sem szabad félreismerni, s ennek lecsapódása mindenekelőtt a tizenharmadik collatióban található, ahol állást foglal Szent Ágoston (lásd: A szentek élete, 503. o.) kegyelemtanával szemben, és ezzel az úgynevezett ,,szemipelagianizmus'' atyja lett. Ez a tény volt bizonyára annak az oka, hogy a római Egyház miért nem ismerte el soha Cassianust általánosan szentnek. Csak Marseille egyháza tiszteli még ma is szentként a Szent Viktor apátját.

A Mebbyei Atya Isten Litánia 5.

Atyánk, Te az örök bölcsesség, irgalmazz nekünk!

 
Bölcsességnek nevezzük azt az erényt, amely erőt ad arra, hogy cselekedeteinket az örök célra  irányítsuk. Most fohászunkkal az Atyát örök bölcsességnek nevezzük. Ezzel azt hangoztatjuk, hogy Ő mindent a végső célra tud rendelni és így tervez meg mindent, hogy célját elérje. Amikor önmagát megismeri, ezt a végtelen tökéletes önismeretet nemcsak látja, de ki is mondja, megjelenik a Szó, az Ige, a Második Isteni Személy, a Fiú. Benne látja többek közt az egész teremtést minden részletében, amit majd létre hoz. Az örök terv szerint Fia emberi természetet vesz majd föl az idő meghatározott pontjában,de a majd megvalósuló emberi természete eleve formául szolgál az összes teremtménynek: emberi lelke a szellemi létezőknek, teste pedig az összes anyagnak. Már az is szeretete legnagyobb foka, hogy öröktől születő Fiának változatlanul odaajándékozza teljes istenségét, és örök terve további szeretetet sugároz azzal, hogy Fia részt vállal a teremtésben mint teremtő, emberségével mint minta-ok, és megtestesülése révén felemeli a teremtett világot az istenségbe, amikor a teremtett valóságot emberi természetében örökre és szétválaszthatatlanul összekapcsolja személyi fősége alatt isteni természetével. Így alkot örökös értéket, így lesz a változó világ, a sokak által eleve rossznak minősített anyag is örökkévaló. A világ mostani formája elmúlik ugyan, de Jézus testében és a mienkben is örök.A teremtésben Isten örök terve valósul meg. Pillanat alatt létre hozza a világmindenség teljes anyagát. Ezt máig ismeretlen módon szétszórja terve alapján ízekre bontva, rendszerbe állítja, kialakítva milliárdnyi tejútrendszert, ezekben egyenként milliárdnyi bolygóval. A távolságuk felmérhetetlen, hiszen még mindig tűnnek fel új csillagok, amelyeknek a fénye csak most érkezik hozzánk, pedig a fény másodpercenként háromszázezer kilométert röpül a térben. A rend abszolút biztos, a vonzás és a taszítás, a tömeg és a mozgássebesség remek összhangja biztosítva van. Az élet kialakulása feltételezi a fényt és a meleget, de csak remekül adagolva. A földünk százötven millió km-re van a fényt és meleget sugárzó napunktól. Ha közelebb lenne hozzá, minden élő elégne, ha távolabb, megfagyna minden. Isten végtelen bölcsességének egyik könnyen mérhető megnyilatkozása. Az idők múlása során kialakított élet milliónyi formáját hozza létre Isten. Elsők a növények az egysejtűektől kezdve a legbonyolultabb emberi szervezetig. Akár úgy teremti Isten ezeket, hogy külön-külön formálja fajtájuk szerint, akár úgy, hogy megadja nekik a célirányos fejlődést, mindenképpen Ő a létesítő okuk. Ő szabja meg a füvek rendeltetését: táplálni az emberi és állati életet. Nem csodálatos, hogy az Úr ezeket az ennivalókat nem papírba vagy alufóliába ömlesztve adja, hanem gyönyörű színpompába, remek alakzatokba öltöztetve termi meg a föld még a legegyszerűbb gazt is!? Az állatvilág kialakítása is isteni remekmű: alakjuk, bőrük, végtagjaik, szemük, fülük mind csodálandó remekművek. A méhecske maga is picike rovar. A szeme gombostűfej nagyságú csupán. Három kilométerről meglátja vele a parányi virágot, amelyből a nektárt és a virágport összegyűjtheti. A teremtés csúcspontja, az ember. Teste olyan komplikált, hogy sok ezer éves tudományos tanulmányozás után sem mondhatja az orvostudomány, hogy tökéletesen tisztában vagyunk vele. És a lelke? Értelme és akarata, a szellemi megismerő és vágyó képességek révén nemcsak az anyagvilágot tudja tanulmányozni, hanem a gondolatok és a szeretet millió mozzanatát fogja fel és teszi magáévá. Ismerni és szeretni tud. A maga kis világából ki tud tekinteni, következtetni tud a rendből, a célszerűségből, magából a létből arra, aki mindezeket létre hozta, elrendezte és nekünk adta.Kénytelen azt is tapasztalni, hogy ezt a végtelen értelmű és akaratú lényt, az Istent, nem mindenki ismeri meg a teremtett dolgokból; nekünk küldött üzeneteit nem hajlandó mindenki elfogadni, és meghívását a halál utáni vég nélküli örök boldogságra sokan visszautasítják. Hogy nem mindenki gondolkodik bölcsen az Örök Bölcsességről, irgalmazz nekünk!

Sirák Fiának Könyve 49.

Az isteni bíró.

 
Isten az igazságos bíró. Nem téved és nem is tévedhet, mert az isteni lényeg, az istenség mindentudó. Az Atya előtt öröktől fogva mind az ami történik, ami történhet tökéletesen ismert valóság. A világ teremtésekor nem frissen kigondolt, kemény munkával kiérlelt terv megvalósítása kezdődik és valósul meg mozzanatról mozzanatra, mint a mérnökök munkája mutatja, hanem Isten által létrehozott terveknek kell megvalósulniuk. Isten örök terveihez kell alakulnia mindennek, ahogy a szentsátor és a berendezéseinél az Úr előírta: „Vigyázz, hogy a szerint a minta szerint készítsd el, amelyet a hegyen mutattam neked” (Kiv 25,40) Vagy egy még sokkal korábbi esetnél mondja Isten Ábrahámnak: „Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket négyszáz esztendeig. De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedve vonulnak ki onnan. Te azonban békében térsz meg atyáidhoz, és magas korban temetnek el. A negyedik nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes”(Ter 15,13-16) Hasonló módon alakul az Ígéret földjének történelmi elfoglalása: „Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához: Szolgám, Mózes halott. Indulj, kelj át a Jordánon, te és az egész nép, arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok. Minden helyet, amelyet talpatok ér, nektek adok, ahogyan Mózesnek mondtam. A pusztától és Libanontól a nagy folyóig, az Eufráteszig, s napnyugat felé a Nagy-tengerig terjed határotok. Senki sem lesz képes ellenállni neked egész életedben: veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam, nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki” (Józs 1,1-5) Nem Isten akarata változott meg, hanem a honfoglalás vezére. Mózes az utolsó pillanatban lázadt fel Isten ellen a népe sokadik lázadása alkalmával.(MTörv 4,9-31) Sirák fiának könyvének ehhez a részlethez a szerkesztők teljes joggal adták ezt az alcímet: „Az isteni bíró” „Az útjaik mindig előtte vannak, nincsenek elrejtve a szeme elől. Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze. Világosak, mint a nap, előtte tetteik, szemét állandóan útjaikon tartja. Nincsenek elrejtve botrányos tetteik, és ott van minden bűnük az Úr előtt. Mint a pecsétgyűrűt, őrzi jótettedet, mint szeme világát, az ember jóságát. Egy nap majd fölkel, és megfizet nekik, fejenként kiosztja, amit érdemelnek. A bűnbánóknak megnyitja a visszatérés útját, s bátorítja, akik reményüket vesztették”(Sir 17,15-24)„Térj meg az Úrhoz, és hagyj fel a bűnnel, esedezz az Úrhoz, s többé ne bántsd meg. Térj a Fölségeshez, hagyd a törvénysértést, gyűlölj mindenféle utálatos dolgot. Ki dicséri Istent lent az alvilágban az élők helyett, kik zengik dicséretét? Halott ajkán, aki nincs, elhal a dicséret, csak aki él s egészséges, az dicsérheti Istent. Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek!  Hiszen nem lehet meg minden az emberben, mert az ember fia nem  halhatatlan. Napnál mi fényesebb? S az is elsötétül; csak gonosz lehet, amit a test és vér kigondol. Az ég seregeit is szemügyre veszi, hát akkor az embert, aki csak por s hamu”(17,25-32)

Svédországi Szent Brigitta

Svédországi Szent Brigitta

Brigitta Szent II. János Pál pápa döntése alapján Európa társvédőszentje. Olyan országból való, mely jelenleg a gazdasági teljesítmény, az életszínvonal, a társadalmi jólét szempontjából Európa éllovasa, a magukat vallásosnak mondók aránya alapján ugyanakkor a legutolsók között van. Igaz, a világ egyik legversenyképesebb gazdasága, az irigylésre méltó szociális ellátórendszer és a kontinensen legmagasabb várható élettartam mögött ott tudhatjuk nemcsak a protestáns etikát és munkaerkölcsöt, hanem még mélyebben a Brigitta által már a középkorban képviselt krisztusi értékrendet, többek között a népek közötti békességre törekvést és a szegények iránti érzékenységet. Brigitta óvta királyát a hódító háborúktól, s a korábbi háborúk után a legújabb korban a semlegesség sokban hozzájárult Svédország történelmének szerencsés alakulásához. Brigitta következetesen képviselte és nap mint nap gyakorolta, hogy a felesleget a szegényeknek kell adni, és a ma Svédországban tapasztalható erős társadalmi szolidaritás az ország gazdasági jóléten túlmutató jóllétének fontos pillére. De mindezeken túl felvetődik a kérdés: vajon ennyivel be is fejeződött a kereszténység hozzájárulása Svédország, illetve Európa történelméhez?

Napjaink feszítő társadalmi és politikai kérdései jól mutatják, hogy a humánum, a befogadás, a tolerancia fontos értékek, de önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy Európa meg tudjon újulni, és választ tudjon adni korunk kihívásaira. Szent Brigittának viszont van ma is aktuális, nem kellő mértékben megértett és megszívlelt üzenete Európa keresztényei és „posztkeresztény” társadalmai számára. A zarándok és misztikus Brigitta nem a népegyház iránti nosztalgiára hív, hanem arra, hogy ássunk mélyebbre, egészen a gyökerekig. Mert csak a Brigittáéhoz hasonló baráti, jegyesi, misztikus Krisztus-kapcsolatból fakadó kereszténységnek van igazi jövője, csak ez tud új lendületet adni az evangélium hirdetésének, élettel megtölteni a megkövesedett intézményi struktúrákat, és a társadalmat kovászként átjárva igazi megújulást hozni.

Urunk, Jézus Krisztus, add, kérünk, kegyelmedet, hogy mi, Egyházad tagjai újra meg újra megtaláljuk és egyre jobban elmélyítsük az élő és éltető kapcsolatot Veled mint Szőlőtővel. Szent Brigitta közbenjárására segíts, hogy Benned maradva gyümölcsöt teremjünk, egyre inkább hasonulva Hozzád, aki egyedül tudsz valódi reményt és távlatot adni nemcsak személyes életünknek, hanem Európa népeinek és az egész emberiségnek.

 

Mennyei Atya Litánia 3.

Mennyei Atyaisten! Irgalmazz nekünk!

 
Most külön hangsúlyozzuk, hogy a Szentháromság első Személyéhez szól az egész litánia. Ő az, aki a végtelen isteni természetet, vagyis az istenséget öröktől fogva önmagától birtokolja. Ő az ősforrása mindenkinek és mindennek, aki és ami létezik. Ős-oknak is nevezhetjük, ha kivesszük a többi létező sorából a Fiút és a Szentlelket. Nekik ugyanis nem létesítő okuk, mivel ők erednek az Atyától. Azt minden gondolkodó értelemnek el kell fogadnia, hogy a teremtett lények végesek, létüket más létezőtől, egy rajtuk kívülálló októl kapták. Ezek a létesítő okok hosszú sorban állnak egymás mögött. Mivel azonban sort alkotnak az okok és okozatok, eleve kizárják, hogy ez a sor végtelen legyen. A sor ugyanis O-val (Origo, kezdőpont) kezdődik, tehát mindig van eleje, itt nem lehet végtelen. De vége is van minden sornak, mert ha a budapesti Lánchídtól indulva apró számjegyeket írnék Zalaegerszegig, és ott kimondanám, hogy ez a számsor kimondhatatlan, tehát végtelen, bárki odabiggyeszthetne az addigi utolsóhoz csak egy számjegyet, és a sor értéke azonnal megnövekednék. Tehát végtelen sor nincs. A teremtmények sora időben és térben bármilyen hosszú, valahol el kellett kezdődnie, és a Biblia szerint egykor véget is ér. Az első megszólítás az ősforráshoz száll fel: irgalmazz nekünk! Elsősorban a Téged tagadókhoz légy irgalmas, hogy a tőled kapott értelemmel nem voltak képesek felismerni Téged, vagy önmagukat istenítve tagadták létedet, mint az a dölyfös filozófus, aki azt mondta: Nincs Isten, mert ha lenne, nem tudnám elviselni, hogy az nem én vagyok. De irgalmazz azoknak is, akik ismernek, de nagyon tökéletlenül,- vagy komoly ismerettel rendelkeznek Veled kapcsolatosan, de ezt soha vagy csak nagy ritkán ismerik el alázatos imádással.