SZENT GRASSI GERGELY

SZENT GRASSI GERGELY

 és társai vértanúk

(1900)

A 29 ferences vértanút, kiket XII. Piusz 1946-ban boldoggá, II. János Pál 2000-ben szentté avatott, így nevezzük: Grassi Gergely és társai vértanúk. Köztük hárman júl. 4-én, ill. 7-én haltak meg, a többiek júl. 9-én. Sanszi tartomány Tajjuanfu nevű városában, ahol a püspök és társai laktak, Jü-Sien gyámkirály adta ki a rendeletet júl. 1-én a keresztények kiírtására. Júl. 5-én elfogták a két püspököt, két pap és egy laikus testvér misszionáriust, 7 ferences Mária Missziós nővért és 14 ferences III. rendi kínait s a mandarin börtönébe zárták őket.

Júl. 9-én délután Jü-Sien egy csapat katonával és boxerrel kivégzésükre indult. A támadók a 26 halálra szántat térdenállva imádkozva találták. Vezényszóra a védtelen áldozatokra vetették magukat, ütötték-verték, lökdösték s megkötözve, szitkok és bántalmazások közben a gyámkirály elé vezették őket. Jü-Sien azt vetette Fogolla püspök szemére, hogy a kínai nép ellensége s hatalmas kardcsapást mért a fejére. Ez mintegy jeladás volt a vérontásra. A támadók szitkozódások közepette kardokkal, más fegyverekkel lekaszabolták őket. 1. Szent Grassi Gergely püspök (68 é), Sianszi apostoli vikáriusa Tajjuanfu városban. Olasz, évtizedek óta volt Kínában misszionárius. Az üldözés kitörésekor így buzdította híveit: „Akár kiutasítanak, akár megölnek minket, nem baj, csak ti maradjatok állhatatosak a hitben; mi nem félünk életünket áldoz-

ni Isten dícsőségéért.”

2. Szent Fogolla Ferenc segédpüspök Grassi püspök mellett (61 é, olasz). Isten szíve szerinti pap és misszionárius. 1896-ban szentelték püspökké. Az üldözés napjaiban gyakran mondta: „Most üldözik Isten egyházát. Meghalunk Krisztusért. Azt akarják, hogy vértanúk legyünk... Hát vértanúk leszünk.”

3. Szent Facchini* Illés, pap (61 é, olasz). Önmagához szigorú, másokhoz irgalmas szívű: feddhetetlen életét vértanúsággal koronázta meg.

4. Szent Balat Teodorik, pap (42 é, francia). Előzőleg Franciaországban az Albi egyházmegyében működött, buzgón terjesztette a ferences III. rendet. Készen állt a vértanúságra.

5. Szent Bauer András laikus testvér (34 é, francia). A párizsi rendtartomány tagja. Egyszerű lelkületű. Gyakran kérte Istentől, hogy szent lehessen, mégpedig nagy szent, örvendező lélekkel szenvedett vértanúságot, a zsoltár szavait énekelve: „Dicsérjétek az Urat minden népek.” A hét Ferences Mária Misszionárius nővérrõl júl. 16-án külön is megemlékezünk. A 14 kínai vértanú közül öten szeminaristák voltak, a többiek, a legtöbben ferences III. rendiek a misszió szolgálatában tevékenykedtek. (Csang János, Tun Patrik, Van János, Csang Fülöp, Csang János, Sen-ki-kuo Tamás, Cseng Simon, Pan Péter, Csang-Jun Ferenc, Fun-to Tamás, Csang Péter, Jen-ku Ja-

kab, Csao Jakab és Wang Péter.)

Imádság:

Istenünk, te azt akarod, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson. Add kérünk, hogy Szent Gergely püspök és vértanú társainak közbenjárására minden nemzet megismerjen téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust, a te Fiadat, a mi Urunkat. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben mindörökkön örökké.

Az Irgalmasság Szent Éve 219.

Összehívta tizenkét tanítványát

„Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apstol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia, és Tádé, a kánai Simon és a karióti Judás, aki később árulója lett. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, medgparanc solva nekik: A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamáriaiak városaiba ne térjetek be! Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!” (Mt 10,1-7) Jézus csodákat művel. Ezzel felhívja önmagára a hallgatók figyelmét. Nem egyszerű próféta áll a gyarapodó embertömeg között. Néha a régi próféták is műveltek csodákat, ezzel igazolták, hogy Isten küldöttei. A választott nép idejében ennyi és rendkívül csodát nem láttak még. Különlegesnek tűnt a jelenlévőknek az is, hogy a gonosz lélek uralma megrendült. A lepra félelmetes betegség, de Jézus egyetlen kézmozdulattal lesöpri a megtámadott testrészről. Jézus a tengeri vihart egy parancs szóval elnémítja. A gadarai ördögöket kiűza két megszállt férfiből, pedig a kétezer sertést pillanatok alatt meg tudják szállni és lelökik őket a meredek tóparton. Jézus azonban leginkább azzal ejti ámulatba a sokasodó ember tömeget, hogy a környékükről származó tizenkét egyszerű embertársukat ott előttük tanítványává választja. Ha nem is Illés-korabeli többszázat ér ez a kitüntetés, de a tizenkettes is szép, kerek, számnak minősült, és ősidők óta szent volt. Az sem volt megszokott élmény, hogy Jánost, az útját előkészítő prófétát nem láthatták az új tanítványok között. Továbbá megtiltja nekik, hogy a pogány népekhez bemenjenek! Ugyancsak furcsa lehetett a szamaritánusok kiiktatása a messiási közegből, annak ellenére, hogy azok ősei részben Izrael fiai vpltak. „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! A betegeket gyógyítsátok mrg, a halottakat támasszátok föl, as leprásokat tisztítsátok meg, az ördögöket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot!

Angelo Bagnasco bíboros pápai küldöttként vesz részt az olaszországi eucharisztikus kongresszuson

Ferenc pápa különleges küldöttjének nevezte ki Angelo Bagnasco genovai bíboros érseket, az olasz püspöki konferencia elnökét a szeptember 15. és 18. között megrendezésre kerülő olaszországi Országos Eucharisztikus Kongresszusra.

A pápa buzdít minden hívőt, aki részt vesz az országos kongresszuson, hogy mélyítsék el az Eucharisztia iránti áhítatukat, amely a jámborság szentsége, a szeretet köteléke és húsvéti lakoma (vö. Sacramentum Caritatis 15, 47), és táplálkozzanak belőle, hogy testvéri egységet alkossanak és együttműködjenek az egyház építésében a világ javára.

Ferenc pápa arra is buzdít mindenkit, hogy – lehetőleg naponta, főleg az élet nehézségei közepette – látogassák templomaikban Krisztus végtelen szeretetének és irgalmasságának legszentebb Szentségét, hogy barátilag beszélgessenek Vele, csendben meghallgassák, és nyugodtan ráhagyatkozzanak; az egész egyházzal együtt nagy hittel énekeljék a Tantum ergo sacramentum kezdetű himnuszt; kérjék Istent Mária, az Isten Anyja közbenjárásával, hogy az Országos Eucharisztikus Kongresszus bőséges gyümölcsöket hozzon.

Évközi 14. hét Péntek

Évközi 14. hét Péntek
Oz 14,2-10;Mt 10,16-23
„Aki bölcs, értse meg ezeket” 

Isten igazságos ítélete eléri Izraelt. Ezután a kegyelmi idő következik, amikor a nép belátja bűneit, irgalmat kér, és megígéri, hogy nem imádja istenként a saját keze alkotásait. Visszatér az Úrhoz, és kifejezi hitvallását. „Te vagy a mi Istenünk. Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom”(5) Isten ezután a bőség kosarát ajánlja fel népének, és a teljes kiengesztelődés jeléül elmondja: „Én viselek rá gondot. Aki bölcs, értse meg ezeket!”(10) Isten nem nézheti el örökre népe hűtlenségét, mert a nép választása szabad, ha folytonosan az igaz Isten ellen dönt, véglegessé válik, így a kárhozatba engedné rohanni. Kell a közbejövő, józanító büntetés, az isteni igazságosságnak is eleget kell tenni. Ha bűnbánatot tartanak, a legnagyobb irgalommal fordul feléjük az Úr. Ezt az isteni stílust kell a bölcsnek megérteni. Mert az emberi stílus nem tud megbocsátani, legfeljebb büntetni. A mi sorsunk is ettől függ, próbálunk-e bölcsen gondolkodni, létünket, tetteinket Istenhez igazítani? Vagy hagyjuk, hogy isten nélküli csoportosulások irányítsák gondolkodásunkat és tetteinket? Szent István bölcs volt, mert Isten útját választotta a hit által, erre irányította népe életét. Megmaradt magyarnak, volt ereje szakítani a szép, de nem tökéletes ó-magyar vallással, és Jézus Krisztusban meglelte ezer év történelmi biztonságát.

SZENT FANTOSATI ANTONIN

SZENT FANTOSATI ANTONIN 

püspök és társai vértanúk 

(1900)

1900. júniusában nagyméretű és kegyetlen keresztényüldözés töri ki Kínában, az ún. boxerlázadás. Ennek okai: a külföldiek, keresztények elleni gyűlölet, melyet rágalmakkal is szítottak: pl. hogy minden csapás (éhínség, árvíz) a keresztények miatt van. Az üldözést császári rendelet vezette be s először Santung tartományban, majd a hozzá közeli Sanszi, Hunan és Csekiang tartományokban terjedt tova. Az áldozatok száma a szentszéki dekrétum szerint kb. százezer. A XII. Piusz által 1946-ban boldoggá avatottak közt van 29 ferences. Ezeket II. János Pál 2000-ben szentté avatta.

1. Szent Fantosati Antonin (58 é) 1867 óta működött Kínában. 1892-ben mint püspök, Dél-Hunan apostoli vikáriusa lett. Amikor kitört az üldözés, éppen apostoli látogatást tett, és azonnal székhelyére indult, hogy az ottaniaknak segítségére legyen. Útközben lepték meg a támadók Hengchow közelében. Egy doroggal fejére mért ütés miatt elesett, majd vashegyű dárdával szúrkálták. Két órás haldoklás után lehelte ki lelkét júl. 7-én.

2. Szent Gambaro József Mária (31 éves) 1896-ban ment Kínába, ahol Fantosati püspök mellett kínai szeminaristákat oktatott. A püspök kíséretében volt, amikor ot is botokkal verték s megkövezték. Utolsó erejét összeszedve püspökéhez vánszorgott, átölelte, szavakat suttogott fülébe, aztán kíszenvedett. Utolsó szavai kínai nyelven ezek voltak: Jézus, irgalmazz és üdvözíts engem! A püspök még fel tudta emelni jobbját, hogy megáldja.

3. Szent Cesidio Giacomantonio* (27 éves), Rómában a San Antonio kollégiumban tanult, majd Kínába ment. Utolsó levelében ezeket írta szüleinek: „A jelen élet olyan, mint egy álom. Törekedjünk arra, hogy szentek legyünk, s ha ez sikerül, a mennyben örökké zengjük az Alleluját.” Egy évi apostoli működésé után Hengchow városban támadtak rá a rezidenciában. Még meg tudta menteni az Oltáriszentséget a kápolnában, aztán rátámadtak, botokkal, lándzsákkal ütötték, szúrkálták, majd a félholt misszionáriust vászonba göngyölték, petroleummal leöntötték s meggyújtották. Utolsó szavai: „Jézus, fogadd kezedbe lelkemet és ne tulajdonítsd be ezt nekik bűnül.” Júl. 4-én történt vértanúsága. Mindhárom atya olasz származású volt.

Imádság:

Urunk, Istenünk támogasson minket Szent Antonin püspök és vértanú társai közbenjáró imája, és adjon nekünk erőt, hogy Fiad evangéliumához hűségesen ragaszkodjunk. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Ferenc pápa találkozott a Rómába zarándokoló lyoni szegényekkel

Ferenc pápa július 6-án, szerdán a VI. Pál teremben Barbarin bíboros kíséretében fogadott kétszáz, a lyoni egyházmegyéből érkezett szegény zarándokot.

Száz évvel ezelőtt született Joseph Wresinski, a legszegényebbek fáradhatatlan apostola, az ATD-Quart Monde nevű egyesület alapítója. Az évforduló alkalmából szervezte a P. Wresinski Barátai Társulat és a Sappel közösség azt a zarándoklatot, melynek keretében szegények utazhattak el Rómába július 4. és 8. között.

A fogadás alkalmával a zarándokok átnyújtottak a Szentatyának egy könyvet, amely hitükről és küzdelmeikről tanúskodik.

Támogatni kell Ferenc pápát küldetésében és abban a törekvésében, hogy a legszegényebbeknek is legyen helyük az egyetemes egyházban – jelentette ki Dominique Paturle, a Sappel közösség alapítója, a lyoni egyházmegye diakónusa. – Támogatni kell a Sappel közösséget is hivatásában, amely a Quart-Monde Egyesület lelkiségét követi.

A köszöntések után Ferenc pápa a zarándokokhoz fordult, és Jézusra irányította a figyelmüket, aki osztozni akart a szegények sorsában, szeretetből egy lett közülük: megvetett az emberek előtt, elfelejtett; valaki, aki nem számít semmit.

Amikor veletek is megtörténik ez, ne feledjétek, hogy Jézus is átélte mindezt. Ez annak bizonyítéka, hogy értékesek vagytok a szemében, és közel van hozzátok. Ti az egyház szívében vagytok, amint Joseph Wresinski fogalmazott, mert Jézus életében mindig elsőbbséget adott az olyan embereknek, mint ti vagytok, akik hasonló nehéz helyzetben élnek – hangsúlyozta Ferenc pápa. – És az egyház azt szereti, és azt részesíti előnyben, amit Jézus szeretett és előnyben részesített. Ezért nem lehet nyugodt, míg el nem éri mindazokat, akiket elutasítanak, kizárnak, semmibe vesznek. Az egyház szívében lehetővé teszitek nekünk, hogy találkozzunk Jézussal, mert róla beszéltek, nem annyira szavakkal, hanem egész életetekkel. Tanúskodtok a kis tettek fontosságáról, amelyek mindenki számára lehetségesek, amelyek építik a békét, emlékeztetve arra, hogy mindannyian testvérek vagyunk és hogy Isten mindannyiunk Atyja.

A pápa köszönetet mondott a szegény zarándokok kísérőinek, a P. Wresinski Barátai Egyesület tagjainak a szegények gondozásáért.

Az irgalmasság szentéve jó alkalom arra, hogy jobban megéljük a szolidaritást, a testvériséget, a kölcsönös segítséget – fogalmazott a Szentatya, majd ismét a szegényekhez fordult: „Szeretett testvéreim, főleg azt kérem tőletek, hogy őrizzétek meg a bátorságot, és szorongásaitok közepette is őrizzétek meg a reménység örömét. Ne aludjon ki az a láng, amely bennetek lobog. Mert hiszünk Istenben, aki orvosol minden igazságtalanságot, megvigasztal minden szenvedésben és meg tudja jutalmazni azokat, akik belé vetik bizalmukat. Várva a béke és a világosság ama napját, hozzájárulásotok lényeges az egyház és a világ számára. Krisztus tanúi vagytok, legyetek közbenjárók Istennél, aki különleges módon meghallhatja kéréseiteket.”

„Az egyház kincsei a szegények” – emlékeztetett ezt követően Ferenc pápa emlékeztetett Szent Lőrinc diakónus vértanú kijelentésére. – És Jézus is ezt hirdette: „Boldogok a szegények, az éhezők, akik sírnak, akiket gyűlölnek és üldöznek…” (vö. Mt 5, 3–10). És ugyanakkor „Jaj”-t kiáltott a gazdagokra, a bölcsekre, azokra, akik most nevetnek, akik tetszelegnek, a képmutatókra (vö. Mt 23, 1–39).

Küldetést adok nektek: imádkozzatok értük, hogy az Úr megváltoztassa szívüket. Kérem, imádkozzatok azokért is, akik vétkesek a ti szegénységetekben, hogy megtérjenek. Imádkozzatok a sok gazdagért, akik pompásan öltözködnek és nagy lakomákon ünnepelnek, nem gondolva azokra, akik ajtajukban szegény Lázárként fekszenek, várva az asztalukról lehulló morzsákat. Imádkozzatok a papokért, a levitákért, akik látva útjukon a félholtra vert embert, továbbmennek, elnéznek másfelé, mert nincs együttérző szívük. Mindezeknek a személyeknek, és biztosan sok másnak is, közük van a ti szegénységetekhez és szenvedésetekhez; kérjétek Jézustól megtérésüket. Biztosítlak Benneteket, ha ezt teszitek, nagy öröm lesz az egyházban, a ti szívetekben és a szeretett Franciaországban – zárta beszédét a Szentatya.

Majd a kihallgatás végén franciául imádkozta el a Miatyánkot és franciául adta apostoli áldását.

Az Irgalmasság Szent Éve 218.

Szent Máté apostol

Szent Máté apostol evangéliuma közvetíti számunkra az isteni üzenetet. Oda kell figyelnünk erre a fölséges Isten adta felhívásra. Megkívánja, merta földünk jelenlegi és várható sorsa nagyban függ attól, komolyan vesszük-e az Isten Egyszülöttének tudatos napirendjét. Jó lesz elgondlkodnunk.Jézus előző napi programmját idézem: a Tibériás tó keleti partján hirdette az Atya üzenetét. Valószínűleg nem zsidók lakta terület volt az a partvidék, mert egy sertéskonda legelt ott. A zsidók sosem ettek sertéshúst, nem tartottak sertést. A közeli temetőből két ördögtől megszállott férfi mászott elő, akik Jézus személye ellen tiltakoztak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Mt 8,29) Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába! (31b) Jézus jóváhagyta az ötletet, a két ördög elhagyta a két szerencsétlen férfit, belement a sertésekbe és a szerencsétlen állatokat a magas és meredek parton lezavarta a mély tó vízébe. A kanászok a faluba rohantak a tuladonosoknak hírt vinni. Jöttek is a kárért felelősségre vonni a károkozót, de Jézust nem vonták felelősségre, csak arra szólították fel, hogy távozzék onnan. Jézus azonnal hajóba szállt a tanítványaival együtt és egy közeli városba eveztek. Ott egy házba tért be. Amint észrevették, megtelt ház érdeklődőkkel, de még a tér is (Mk 2,1-12) Odacipelt négy markos férfi egy bénát, de a tömegtől nem tudták házba bevinni. Külső létrán fölhúzták a tetőre. Jézus feje fölött kibontották a tetőt, és kötélen leengedték eléje, kérve, gyógyítsa meg. „Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid. Néhány írástudó erre azt gondolta magában:Ez káromkodik.Jézus belelátott gondolataikba, ezért megkérdezte: Miért gondoltok magatokban rosszat? Mi könnyebb: Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt: Kelj föl és járj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök meg- bocsátásárara! Ezzel a bénához fordult: Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza! Az fölkelt és hazament. Ennek láttára félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott” (Mt 9,2-8) Egyik hetilapunkban olvastam: a franciák szívesen jönnek magyar földre lakni. Minap ugyanez ez hetilap újabb cikkben közölte a hírt: a németek otthont vásárolnak családjuknak a Balaton partján. Nem Jézust kellene visszahívni Németországba, hogy száz év múlva is legyen otthon otthonuk az unokáiknak „Alighogy ezek elmentek, íme, egy ördögtől megszállt némát hoztak elébe. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, a néma megszólalt. A nép csodálkozva mondta:Ilyen még nem történt Izraelben! A farizeusok azonban azt terjesztették: Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöt. (Mt 9,32-34)  A farizeusok a zsidó közössében az igazi vallásos ember típusát valósították meg. Mindent megtettek, ami külsőleg azt igazolta, hogy ők az Isten törvényének a példaképei. De, sajnos ez nem sikerült nekik.

Évközi idő 14. hét Csütörtök

Évközi idő 14. hét Csütörtök

Közel van az Isten országa. Ezzel az örömhírrel indulnak a tanítványok Jézusról beszélni. És ők is, mi is megtapasztalhatjuk, hogy Isten gondoskodik népéről, hogy Isten a rosszat is jóra tudja felhasználni. Bátran induljunk tehát, hogy Isten szeretetéről tanúságot tegyünk.

Jézus "szenzációs lelkipásztori ötlete": nincstelenül küldi tanítványait az emberek közé, hogy rászoruljanak embertársaik segítségére. Azok készek az evangélium befogadására, akik készek
segíteni nélkülöző embertársaikon. Azzal nyílik meg szívük az evangélium befogadására, hogy szeretetük megnyílt embertársuk felé. Akik így lesznek Jézus tanítványai, azok nem érdekből lesznek
keresztények.
Ennek ellentéte a lakókocsival nyaralni induló gazdag turista, aki nem akar rászorulni senkinek a segítségére. Gyönyörű tájakat láthat, csak épp az ott lakókat nem fogja megismerni.
Nemrég emlékeztünk meg a szerzetesrendek feloszlatásának 50. évfordulójáról. Az Egyház ellenségei csapást akartak ránk mérni, de épp ez adott alkalmat arra, hogy megismerjük híveinket, hősies áldozatkészségüket és szeretetüket. A szegénység sajátosan krisztusi erény, az evangélium hirdetésének egyik feltétele.
Valóban így vélekedünk?

NAGY SZENT SZIZOÉSZ

Nagy Szent Szizoész 

atya

 

Szentünk kora ifjúsásában elhagyta a világot, és megszeretve az önmegtagadást, imádságot, szeretetet és alázatosságot, az egyiptomi pusztában volt remete ahol nagy szent Antal is. Hatvan éven át élt imádságban és vezeklésben, és tökéletesen kiirtotta magából a bűnös vágyakat, szenvedélyeket. Szizoész annyira kedves volt élete miatt Isten előtt, hogy halottakat támasztott fel és tisztátalan lelkeket űzött ki. Idős korában hunyt el 429-ben. Halálakor arca mennyei fényességtől ragyogott, cellája pedig megtelt jó illattal.

Izrael és Palesztina között a béke lehetséges – szentszéki felszólalás Genfben

Az ENSZ genfi hivatalában június 29-én és 30-án nemzetközi konferenciát tartottak az izraeli–palesztin béke támogatására a következő témáról: „A béke lehetséges: keretprogramok az előrehaladáshoz”.

Az ENSZ-hez kirendelt új szentszéki állandó megfigyelő, Ivan Jurkovič érsek felszólalásában megállapította, hogy a palesztin kérdés az ENSZ születésétől kezdve továbbra is kielégítő válasz nélkül áll. Az ENSZ Közgyűlés 181. számú határozata csaknem 69 év után még mindig csak félig valósult meg. Évtizedekig tartó tárgyalások után sem sikerült létrehozni ugyanis egy palesztin államot.

A Szentszék mindig is támogatta a két állam létrehozását, mint a kérdés megoldását. XVI. Benedek pápa megerősítette ezt az alapelvet 2009-es szentföldi látogatásakor, amikor hangsúlyozta: „Ismerjék el egyetemesen, hogy Izrael Államnak joga van a létezéshez, a békéhez és a biztonsághoz a nemzetközileg megállapított határokon belül. Ehhez hasonlóan ismerjék el, hogy a palesztin népnek jogva van egy szuverén, független hazához, a méltó élethez és a szabad mozgáshoz. Váljon valósággá a »két állam megoldás« – ne maradjon pusztán álom.”

Ferenc pápa is megismételte ugyanezt az alapelvet 2014-ben Betlehemben: „Elérkezett mindenki számára az idő, hogy bátran, nagylelkűen és kreativitással szolgálja a közjót, kovácsolja a békét, aminek alapja, hogy mindenki elismeri a két állam jogát a létezéshez, a békében és biztonságban való élethez, a nemzetközileg elismert határokon belül.”

A Szentszék meggyőződése továbbá, hogy a békefolyamat csak az érdekelt felek közötti közvetlen tárgyalás útján haladhat előre, a nemzetközi közösség erőteljes támogatásával. A Szentszék hiszi, hogy mind az izraeli, mind a palesztin nép szíve mélyén vágyakozik a békére.

A békefolyamat azonban nem merülhet ki pusztán a tárgyalásokban, bármennyire is nélkülözhetetlenek. Nem lehet eljutni a békére, ha a sebek begyógyítása és a kiengesztelődés, egymás kölcsönös elismerése és tisztelete személyes és közösségi szinten nem társul a politikai megoldásokhoz. Ezért a szentszéki küldöttség örömmel fogadta a hírt, hogy a konferencia foglalkozik a polgári társadalom és az alternatív diplomácia békefolyamatban betöltött szerepével is.

A Közel-Kelet nagy civilizációk bölcsője és a három nagy monoteista vallás, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám születési helye. A vallások és a hívők bizonyítsák be: méltók arra, hogy elfoglalják jogos helyüket a térség megbékélésének egész folyamatában. Vessenek véget a kölcsönös gyűlöletnek, amely a „civilizációk összecsapásának” kedvez. A szentszéki küldöttség meggyőződése: minél inkább manipulálnak egy vallást, hogy azt a terrorcselekmények és az erőszak igazolására használják fel, annál inkább kötelezzék el magukat a vallási vezetők az erőszak leküzdésére.

A hamis vallási buzgósággal állítsák szembe a hiteles vallásoktatást és a hiteles hívő közösségek példáját. A Szentszék megismétli felhívását minden vallási vezetőhöz: utasítsák vissza a vallás minden hamis és perverz formáját, amely erőszakot szít. Tartsanak ki abban a meggyőződésükben, hogy a béke nem pusztán lehetséges és kívánatos, hanem annak megvalósítása közös kötelességünk. Szoros kapcsolat áll fenn a vallás és a diplomácia, a hiten alapuló „informális diplomácia” és az államok és testületek „formális diplomáciája” között. Ennek a kapcsolatnak a megerősítése pozitívan járulhat hozzá a közös erőfeszítéshez, hogy megvalósuljon a béke minden izraeli és palesztin, a térség minden lakója számára – fejtette ki genfi felszólalásában Ivan Jurkovič érsek.

Az Irgalmasság Szent Éve 217.

Azért szeretett Fiú Jézus Krisztus, mert a végtelen isteni szeretetet végtelen szeretettel viszonozza az Atyának, és adják tovább csorbítatlanul a Szentléleknek. Nemcsak vállalja a teremtésben a közös, szentháromságos, teljesen egyetértő közreműködést, hanem azt a csodálatos tervet is, hogy a teremtmények minden fajtáján segít ragyogtatni az isteni fényből annyit, amennyit a teremtmények természete közvetíteni képes. Ezért vállalja, hogy istensége mellé örökre felveszi az emberi természetet, hozzáfűzi isteni természetéhez, és Isteni Személye parancsára őstípust alkot az angyalok minden fajtájának és az emberi lelkeknek saját emberi lelkéből, az anyagvilágnak pedig őstípust rendel emberi testéből. Ezen kívül átveszi a sátán elleni harc irányítását, mint azt a hármas kísértésben félreérthetetlenül igazolta a negyven napos böjtje után. A kiválasztott apostoloknak is azonnal megadja a sátán elleni harchoz a felsőbbséges isteni erőt: Űzzétek ki az ördögöket! Hűségesen ragaszkodik az Atya által tervezett megváltáshoz: egyetlen asszony súlyos vétke indítja el a történelem bűnáradatát. Isten azonnal közli a sátánnal: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15) Egyetlen asszony egyetlen ivadékáról szólt az ősevangélium. A szeplőtelenül fogantatott (az ősbűn miatt minden ember megszentelő kegyelem nélkül kapja a lelkét a Teremtő kezéből. Ettől a szeplőtől csak Jézus Édesanyja mentesült) Szűz Mária és a Szentlélektől fogantatott Isteni Magzata vívja meg harcát a sátán ördöghadával. Egyedül Ő fogja kinyitni a benne hívőknek, és a keresztségét felvevőknek a mennyországot. ( Mk 16,15-16) Ezt a fontos pontosítást Jézus kérdése késztette ki Péter apostolból: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok? Simon Péter válaszolt: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is föl lesz oldva”(Mt 16,15-19) Ez nem jámbor vélemény, hanem alapigazság, amit nem lehet megkérdőjelezni. Benne van az Atya, a Fia, Péter, aki a többi pápában él tovább, Jézus egyetlen Egyháza, és pontosan a megváltás. Ezt erősíti meg Jézus: „Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnapra föltámad”(21) hogy valakinek eszébe ne jusson ezt tagadni, Jézus „kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.”(Lk 9,28-31) Mózes és Illés a pokol tornácáról jött fel, de megdicsőülten álltak Jézus mellé. Így jelezték az apostoloknak, hogy a pokol tornáca kiürül hamarosan Jézus kereszthalálának érdemeiből, megtörténik az újszövetség megkötése az utolsó vacsorán, ahogy Jeremiás próféta hatszáz éve megjövendölte. „Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom“(Jer, 31,31-34) Hol? Az utolsó vacsorán. A harmadik kehely bor felett fogja majd Jézus elmondani: „Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak”(Lk 22,20) Mózes és Illés, az Ószövetség krémjéből a Törvény és a próféták képviselői hódolnak az Új és örök Szövetség megkötőjének, Jézusnak. Valakinek kétsége vagy bátorsága ne legyen ezt megkérdőjelezni: „Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét, és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” (Lk 9,32.35)

Évközi 14. hét szerda

Évközi 14. hét szerda 

Mt 10,1-7
„Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget” 

(Mt 10,1) Szent Máté apostol evangéliumában az előző fejezetet azzal fejezte be, hogy az aznapi sűrű messiási tennivaló után kérte hallgatóit, hogy imádkozzanak az aratás Urához, vagyis az Atyához, hogy küldjön munkásokat aratásába, mert sok ember várja a menny üzenetét. A gabonaföldek adták az alkalmas hasonlat alapját. Az éppen mellettük hajladozó gabona figyelmeztette Jézust is, a vele hazafelé induló embereket is, hogy az ősszel elvetett gabona nemcsak megnőtt, hanem dús kalászokat is. Az első ígéretes zöld kalászokban eleinte csak szem-kezdemények mutatkoztak, aztán nőttek, majd kövérre híztak a szemek. A forró nyári nap pedig napról-napra hizlalta a kalászokat, acélozta a szemeket, és minden gazda szeme megtelt hálás szeretettel, amint az ég felé nézett: Atyám, légy áldott! Megérlelted a mindennapi kenyerünket. Adj jó időt, elegendő emberi erőt, hogy le tudjuk aratni a finom kenyérnek valót. Jézus szíve is észlelte mindezt az örömöt, de neki elsősorban azt suttogta a hullámzó búzamező: Ezt majd a gazda aratja le. A te küldetésed az, hogy az isteni hatalommal és szíved szeretetével elvetett ige, amelyről olyan szép tanítást adtál kora tavasszal, a lelkekben szökkentek szárba. Az Isten ajkáról a lélekben is fejlődésnek indult az igazság és szeretet ültetvénye. A Mester ajkáról a tanítást naponta erősítette a sok csoda, Jézus figyelmes szeretete. Az igazság és a szeretet egyre érettebb, csak állandó gondozásra szorul. Ehhez kellenek a lélek munkásai. Ehhez kér az Úr sok imádságot. Este, amint haza bocsátotta hallgatóit, Jézus felment a hegyre. A messiási küldetése hosszú imától kapja az erőt. Kéri a jövendő Egyház vezetéséhez, a vallásos élet kegyelemközvetítő küldetéséhez szükséges kiválasztás isteni áldását. Egész éjszaka ezért imádkozik, hogy az Atya mutassa meg akaratát, kit választ erre a küldetésre „Reggel aztán összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden gyengeséget” (Mt 10,1) Erőt kért nekik a kegyelemosztásra. A kegyelem Isten természetfeletti ajándéka. Kiérdemelni nem lehet semmivel, csak kérni, vagyis imádkozva esedezni. Ennek a lehetőségéért készül majd Jézus szenvedni és meghalni, és tanítványai ettől a megbízatástól lesznek képesek hathatósan kérni ezt az isteni segítséget a rászorulók részére. Egyelőre csak az Ószövetség népére, mert még nem kötötte meg Urunk azt az új szövetséget, amely a kegyelmek árját megnyitja a világ összes nemzete számára. Ezt jelenti a záró nyilatkozat: „A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, és a szamáriaiak városaiba ne menjetek be! Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!”(5b-6) Kétezer éve megtörtént az utolsóvacsora. Jézus ezzel lezárta örökre az Ószövetséget, és saját vérében megkötötte az újat. Az üdvösség azóta csak Jézuson keresztül érhető el. Ez már az egész világ minden népéé, aki hisz Jézus Krisztusban és nevében megkeresztelkedik.

BOLDOG HEINRICHS LEÓ

HEINRICHS LEÓ

 (1867-1908)

 
Az USA-ban, a Colorado állambeli Denverben a ferences templomban az áldoztató rácsnál, közel az Istenanya oltárához egy réztábla található egy ferences mellképével. A felírás: Imáitokba ajánljuk Páter Heinrichs Leó lelkét. Az emléktábla története: Heinrichs Leó, aki 1867-ben Köln közelében született s 24 évesen ferences pappá lett, felszentelése után néhány évre az Egyesült Államokba, Denverbe költözött, ahol buzgó papi tevékenységet fejtett ki. A mosolygó, barátságos pátert köztisztelet övezte. Különösen tisztelte a Boldogságos Szűz Máriát. A jórészt fiatalokból álló Mária kongregációt lelkesen vezette. Halála előtt az egyik vasárnap a kongregáció gyűlésén olyan kijelentést tett, hogy legjobban az Istenanya oltára előtt szeretne meghalni. Ez a vágya teljesült is. 1908. febr. 23-án egy olasz anarchista - amint később vallotta - előre megfontolt szándékkal, hogy a papot meggyilkolja, a többi hívekkel az áldoztató rácshoz ment. Páter Leó kezéből vette az Úr testét, de aztán a szentostyát kezébe köpte s a páter arcába vágta, másik kezével revolverrel a megdöbbent atyára lőtt. A páternek annyi ereje volt még, hogy a Szűzanya oltára elé támolygott, ott elesett, s szentostyák kiszóródtak az áldoztató cibóriumból az oltár lépcsőire. Térdelő helyzetben még vigyázott arra, hogy illetéktelen személy ne nyúlhasson az oltáriszentséghez. Hamarosan jött egy ferences atya, aki vigyázva fölszedte és a cibóriumba rakta a szentostyákat, majd a haldoklót föloldozta s a szentkenet szentségben részesítette. Leó atya örvendező arccal adta lelkét Teremtőjének. Amikor a rendőrségi vizsgálatot lefolytatták, a páter testén és karján széles vezeklőövet találtak; ily módon tudódott ki, hogy a páter, akit eddig csak mosolygós ferencesnek ismertek, nagy vezeklő volt. Halála vértanúhalál volt, annál inkább, mivel a halála előtt pár nappal tett kijelentése, miszerint a Szűzanya oltára előtt kíván meghalni, elárulja, hogy előre sejtette, mi fog vele történni s lélekben felkészülve fogadta a halált. Tisztelői, akik az emléktáblát elhelyezték vértanúsága közelében, imádkoznak közbenjárásáért és hogy őt a boldogok között tisztelhessék.
„Reszkessen az egész világ és örömtől repessen az ég, midőn az oltáron a pap kezében nyugszik Krisztus, az élő Isten Fia. Ó csodálatra méltó nagyság és bámulandó méltóság! O fölséges alázatosság! O alázatos fölség, hogy a világegyetem ura, Isten és az Isten Fia annyira megalázza magát, hogy üdvösségünkért a kenyér színe alá rejtezik.”
Szent Ferencnek az egész rendhez írt levele.

Imádság:
Istenünk, te Leó paptestvérünket, az Oltáriszentség és a Boldogságos Szűz tisztelőjét a vértanúság pálmájával ékesítetted, add, hogy példáját követve mindig készen legyünk, hogy hívó szavadra megváljunk e földi élettől s nyugodtan állhassunk színed elé. Krisztus, a mi Urunk által.

Muszlim volt, a terroristák elengedték volna, de a barátaival együtt halt meg a dakkai merényletben

Faráz Hosszain muszlim volt, bengáli származású, az Egyesült Államokban tanult. Diáktársnőivel együtt július 1-jén abban a dakkai étteremben vacsorázott, ahol a terroristák kegyetlenül meggyilkoltak húsz embert. Szabadon engedték volna, mert tudott idézni a Koránból, de ő társaival maradt.

Július 1-jén, pénteken este Banglades fővárosában, Dakkában iszlám szélsőségesek törtek be egy étterembe a diplomatanegyedben. A terrorista akciónak körülbelül húsz halottja és harmincöt sebesültje  van, főként olasz és japán állampolgárok.

A Holey Artisan Bakery vendégei között sok külföldi volt, köztük Faráz és két diáktársnője. A 19 éves, indiai származású Tarisi Dzsáin Kaliforniában tanult, édesapja nem sokkal ezelőtt Bangladesbe költözött, őt látogatta meg a szünidőben. Abinta Kábir Farázzal együtt Atlantában az Emory University diákja volt. Gyerekkori barátok voltak, Abinta Miamiban született, bengáli származású szülőktől.

Faráz húszéves volt, muszlim, ismerte a Koránt. A terrorista csoport bozótvágó késekkel és géppuskákkal felfegyverzett hét tagja végigment az asztalok között, és ráparancsoltak a vendégekre, idézzenek a Koránból, mondjanak el egy imát. „Csak a külföldieket öljük meg” – mondták a terroristák, és megengedték Faráznak, hogy néhány lefátyolozott muszlim nővel együtt elhagyja a helyiséget. Szólt, hogy bent van két barátnője. A csoport egyik parancsnoka végigmérte a lányokat, és mivel európai ruhát viseltek, nem engedte ki őket. Faráz úgy döntött, hogy akkor ő is visszafordul, velük marad. A többiekkel együtt őt is meggyilkolták.

Testvére így nyilatkozott róla a merénylet után: „Amikor azt mondták neki, hogy megmentheti az életét, mert muszlim, miközben a két lány számára nem volt menekvés, Faráz úgy döntött, visszafordul, és velük együtt várja sorsa beteljesedését. Ha jól tudom, azt kérték tőle, mondjon el egy imát. Ő igaz muszlim volt, de nem azért, mert tudta az imákat, hanem azért, mert feláldozta az életét másokért.”

A hagyományosan mérsékelt muszlim többségű országként számon tartott Bangladesben az utóbbi időben jelentősen megszaporodott a vallási indíttatású erőszakos bűncselekmények száma. 2013 óta mintegy két tucat világi írót, vallási kisebbséghez tartozó személyt, aktivistát és külföldi segélyszervezetek munkatársait gyilkolták meg fegyveres támadók. Az utóbbi hónapokban pedig a támadások gyakorisága is nőtt, a merénylet előtti pénteken egy hindu templom dolgozóját kaszabolta halálra három támadó.

Az Irgalmasság Szent Éve 216.

Jobban érti már mindenki, hogy mit jelentett az atyai kinyilatkoztatás a Jordán partján, ahol Keresztelő Szent János és a körülötte tolongó Messiás-váró tömeg az Ábrahám megáldása óta várt fényes eseményt figyelte. A Fiúisten ugyanolyan végtelen szeretettel és csorbítatlanul ajándékozta vissza az Atyának az isteni születés alkalmával adott tökéletes istenséget. Vállalta, hogy Atyja teremtő jóságát úgy ragyogtatja meg, hogy az emberi lényeget egyelőre elvben, később majd valóságosan is fölvesz isteni természete mellé és alárendeli Isteni Személyének. Így minden cselekedete isteni értékű lesz, meg tudja váltani szenvedésével, kereszthalálával és feltámadásával az összes embertestvért, és kinyithatja számukra a mennyországot. Ha tovább vizsgáljuk földi életét, születésekor néhány pásztor, majd a napkeleti bölcsek tudták meg isteni titkát. Harminc éves koráig szerény létű, názáreti munkás életéből senki sem következtetett arra, hogy a világmindenség teremtője építi vagy javítja a házát, fűrészeli, gyalulja bútorait. Mindezt csupán három éves nyilvános működés követi. Nagy figyelmeztetés a törtető világ, főként a mai kor nagyzási mániában szenvedő társadalmának: az ember értéke kizárólag attól függ, hogy azt cselekszi-e, amit a Mennyei Atya tetetni akar vele. Nem sérti az ajkbiggyesztő megszólítás: „Ő a Názáreti Jézus, az ács fia” A harminc évesen megkezdett nyilvános élete is az volt, amit Isten Atyja parancsolt neki. Negyven napos étel nélküli, átimádkozott nagyböjtje csak a leselkedő sátánnak tűnt fel, aki meg is kísértette a nagyravágyó embereken kicsiszolt módszerével: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! Azt felelte neki: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, amely az Isten szájából származik. Most a szent városba vitte az ördög, és a templom párkányára állította. Ha Isten Fia vagy –mondta-, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad! Jézus így válaszolt: Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet! Végül egy igen magas hegyre vitte az ördög, s felvonultatta előtte a világ minden országát és dicsőségüket. Ezt mind neked adom – mondta -, ha leborulva imádsz engem. Jézus elutasította: Távozz, ördög! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj. Erre otthagyta az ördög, és angyalok jöttek a szolgálatára”(Mt 3,1-11) Jézus az örök isteni igazságokat tanítja: „Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te dicsőíts meg, Atyám magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett”.(Jn 17,1-5) Jézus az összes kinyilatkoztatott igazságot tanítja: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű, vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik”(Mt 5,17-18) „Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak, mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Dicsőítést nem fogadok el az emberektől. Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete. Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok. Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek” (Jn 5,39-44)

Évközi 14. hét kedd

Évközi 14. hét kedd

A szárazság vagy az árvíz, a jégeső vagy a tűzvész nem önmagában véve büntetés, hiszen kezdettől fogva hozzátartozik a teremtett világ működéséhez. Az, hogy csapásként szenvedjük el, már a bálványozás következménye, mert a természet erői felülmúlják a bálványimádó nép erejét.

A legújabb korban ugyancsak épültek és épülnek szentélyek, a magasabb rendű faj, a legtökéletesebb embertípus és a fogyasztását folyamatosan növelő, a kényelmet és a biztonságot mindenek elé helyező ember bálványának. S bár ezek a bálványok a hangzatos ideológiák mögé bújva ölni is tudnak – és sajnos nemcsak virtuálisan, hanem nagyon is valóságosan –, a lényeggel, Isten szeretetével szemben tehetetlenek. Ezért amikor valaki megkérdezi, hol volt Isten a gázkamrákban és gulágokon, a magzatgyilkos klinikákon és az elfekvőkben, akkor ezekre a fájó és szemrehányó kérdésekre az a válasz, hogy jelen volt és van minden egyes áldozatban, szenvedésüket saját Fiának szenvedéseivel egyesíti, és örök jövőt készít számukra. A másik határozott és vigasztaló tény, hogy a bálványimádó birodalmak és rendszerek eleve pusztulásra vannak ítélve, kivétel nélkül összeomlottak vagy pedig rövidesen össze fognak omlani, mert hiába próbálják meg az embert véglegesen elszakítani létezése ősforrásától, az Istentől, és alárendelni egy elvnek, egy racionális világmagyarázatnak vagy a földi jólét önelégültségének, önmagukban hordják vesztüket, hiszen minden valódi, az isteni teremtés mélységébe nyúló alapot nélkülöznek.

Ne állj be a modern bálványcsinálók sorába! Ne építs szentélyt divatos, de tünékeny eszméknek. Ne hallgass olyan szaktudományos eredményeiktől megittasult tudósokra, akik azt képzelik magukról, hogy tudományukkal magyarázatot képesek adni a világ és az ember legmélyebb titkaira, kiiktatva mindazt, ami bennük a transzcendensre, az evilágból soha meg nem magyarázhatóra mutat. Krisztusnak építs szentélyt a szívedben, aki nem néma bálvány, érző, együttérző szíve van, s aki látva nyomorúságunkat, elhagyatottságunkat, megújítja és megsokszorozza erőnket, nem pedig elveszi.

AUGSBURGI SZENT ULRIK

AUGSBURGI SZENT ULRIK 

püspök
*Augsburg, 890. +Augsburg, 973. július 4.

993-ban került első ízben sor arra, hogy a Lateráni bazilikában a pápa nyilvánosan szentté avasson valakit; addig az egyházmegyék és a kolostorok maguk emelték oltárra szentjeiket. Ettől kezdve a Kúria igyekezett a szentté avatás jogát a kezébe venni, a különféle egyházak pedig arra törekedtek, hogy egy-egy szent tiszteletéhez megszerezzék Róma jóváhagyását. Az első, aki így került a szentek sorába, Augsburg püspöke, Szent Ulrik volt. ,,Miután segítségül hívta a Szentlelket a zsinat -- a szentszék és az egybegyűltek egyetértésével --, úgy határozott, hogy a tiszteletre méltó Ulrik augsburgi püspököt Isten templomaiban mindig megünnepli, és ezzel is gyarapítja a fölséges Isten dicséretét'' -- hirdeti a pápai bulla, amelynek Gallia és Germánia püspöki kara volt a címzettje. Ulrik harmadik utóda, Liutolf érte el, hogy húsz esztendővel azelőtt elköltözött előde, akit mindenütt szerettek és már előbb szentként kezdtek tisztelni, a kanonizált szentek sorába kerüljön. Így az augsburgi egyházmegyének a saját püspöke lett a patrónusa Szent Afra vértanú mellett, akinek templomában Ulrikot -- saját kérése szerint -- eltemették. (A Szent Ulrik és Szent Afra templom -- mai alakjában a kései gótika és a reneszánsz alkotása - - a dómon kívül Augsburg leglátogatottabb zarándokhelye lett.) Az augsburgi szent neve csakhamar ismertté vált a német határokon túl is. Otloh Sankt Emmaram-i szerzetes 1050 körül azt írta, hogy Ulrik szentségének ,,jó illata'' az egész keresztény világot betöltötte. A kései középkorban gyakran folyamodtak hozzá segítségért mindenféle gondban, bajban.

Ulrik életéről részletes és megbízható beszámolót a Vita Udalriciben találunk. Ezt az életrajzot bizalmasa, Gerhard kanonok írta, minden bizonnyal a szentté avatás előkészítésére. Ulrik egy sváb nemesi nemzetségből származott, amelynek Wittislingen körül voltak birtokai, és amely egészen a 13. századig fennmaradt; az utolsó sarj Hartmann augsburgi püspök volt. Anyai részről rokonságban állt a sváb hercegekkel és Szent Adelheid (lásd: 625. o.) császárnővel.

Miután az előkelő Sankt Gallen-i kolostorban tanulmányait befejezte, az augsburgi püspök kamarása lett, akinek föltehetően rokona is volt. Amikor a püspök meghalt, Ulrik visszavonult, és özvegyen maradt édesanyja birtokait vette kezébe. 923-ban a családnak sikerült elérnie, hogy Ulrikot meghívják augsburgi püspöknek. Élete vége felé maga is gondolkodott azon, hogy unokaöccse, Adalbero javára lemond a püspökségről; a császárt sikerült is tervének megnyernie, de a német püspöki kar Ingelheimben nemet mondott az agg püspöknek, s bár egyébként tiszteletet nyilvánítottak iránta, nepotizmusát nem engedték érvényesülni.

A birodalom szolgálatában Ulrik püspök két kiemelkedő sikert ért el. Az I. Ottó elleni utolsó nagy felkelés idején, amelyben I. Ottó fia, Liudolf sváb herceg is részt vett, a püspök 954-ben elérte, hogy apa és fia, akik már készen álltak az ütközetre, fegyverszünetet kössenek. Ez az ország belső békéje szempontjából igen nagy jelentőségű tettnek számított. A következő évben a magyarok ellen lépett fel Ulrik, akik meg akarták támadni Augsburgot; irányította a védelmet, ellenőrizte a védő falak építését és könyörgéseket tartott. Bár a 955. augusztus 10-i lechmezei csatában nem vett részt, mint ahogy a legenda tartja, mégis jelentős része volt a győzelemben, mert ha a város védelme nem járt volna sikerrel, a birodalmi sereg sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe került volna.

Egyéb kedvezmények mellett azt a kiváltságot is elnyerte a püspök jutalmul a királytól, hogy saját pénzt verethessen, amit akkor csak kevesek tehettek. Számos törvénynapon részt vett, és gyakran ő hitelesítette az okiratokat. A birodalom lelki fejedelmeként becsvágy nélkül igyekezett feladatainak megfelelni.

952-ben az Augsburg közelében megtartott nagy zsinaton a püspökök a papság és a szerzetesség megreformálását határozták el. Augsburg tekintélyes főpapját később püspökszentelésekre is felkérték. Már 934- ben az ő tanácsára választották meg a szomszédos konstanzi egyházmegye püspökévé Konrádot (900--975).

Ulrik ötven esztendőn át volt egyházmegyéjének és városának buzgó főpásztora és atyja. Beiktatása idején a sváb és a bajor földön sok gondot okoztak a külső ellenség támadásai és a belső bajok. Amit a püspök huszonöt esztendő alatt épített, az Liudolf felkelése és a magyarok betörése idején elpusztult. Újra nekilátott a dóm, az Afra- kolostor, a város és a városfalak újjáépítésének, és országszerte előmozdította a templomépítést, de nem tartozott a művészetek nagy mecénásai közé. Pályafutását intézőként kezdte, s ennek püspök korában is hasznát vette, hiszen mint püspök is hatalmas birtok ura volt. Ha a szükség megkívánta, igénybe vette a püspöki javakat. Legtöbbet azonban az egyházi élet megújításáért tett: rendszeresen összehívta az egyházmegyei zsinatot, ellátogatott a legeldugottabb helyekre is, bérmált, személyesen vezette a káptalant és hozott döntést egyházjogi ügyekben, s ilyenkor sem időt, sem fáradságot nem sajnált, hogy az igazságot kiderítse és érvényre juttassa. Hatásos prédikációival küzdött a visszásságok és a babonaság ellen is. Előmozdította a papság képzésének ügyét, papjaival szoros kapcsolatban állt és a szerzetességet is támogatta. Az akkori nehéz időkben fontosnak tartotta, hogy a kolostorok a püspök keze alá kerüljenek, így akarván biztosítani, hogy Szent Benedek regulája szerint éljenek.

Ulrik életében az aszketikus gyakorlatok is helyet kaptak, vonzotta az imádság és a zsoltározás, s föltehető, hogy titokban a szerzetesi szabályok szerint élt. De lényéhez az is hozzátartozott, hogy ünnepi alkalmakkor tudta kedvelni a vidám társaságot is; volt szeme a természet élvezéséhez. Vidámsága nemegyszer jelentett erőt és vigaszt környezete számára. Szoros barátság fűzte Szent Konrád konstanzi püspökhöz, Boldog Eberhard einsiedelni apáthoz (934--958) és Szent Wolfgang (lásd: 567. o.) regensburgi püspökhöz. Másfelől barátja volt a szegényeknek is, akiktől soha nem tagadta meg bőkezűségét; az asztaláról étkeztek és bizonyos alkalmakkor ajándékokat is kaptak, a róluk való gondoskodást pedig saját alkalmazottai egyik fontos feladatává tette. Amikor egyházmegyéjét látogatta, csapatostul követték a szegények, s ezeknek a háborúk utáni nehéz időkben mindig többet juttatott az okvetlenül szükségesnél. Kísérőit, valamint azokat a papokat és világiakat, akik a környezetébe kerültek, jól megválogatta, s nemcsak a kormányzásban számított szolgálataikra, hanem ha kellett, reprezentált is. Az ünnepélyes formáknak a liturgiában is igyekezett teret adni Isten dicsőségére és a szentek tiszteletére.

A földi élethez hozzátartozik az emberi tevékenység, a munka és a kormányzás öröme vagy az öregség és annak méltósággal és alázattal való elviselése is. S Augsburg püspöke e téren is elöl járt jó példával. Harmadik római útján (971--72) már vinni kellett, a már említett ingelheimi zsinaton pedig már nem védekezhetett személyesen. Unokaöccse, Adalbero halála után az agg Ulrik törődött annak házával; még egyszer gazdagon gondoskodott a papokról és a szegényekről, és külön gondja volt arra a nyomorékra, aki Kemptenben a temetőben élt.

Megindító, ahogy a források Ulrik haláláról beszámolnak. A haldokló azt, ami személy szerint az övé volt, már jóval előbb szétosztotta a szegények és a szolgái között. Egy nap, miután a szentmiseáldozatot bemutatta, kereszt alakban hamut szóratott a földre, ráfeküdt és Nagy Szent Gergely (lásd: A szentek élete, 511. o.) műveiből felolvastatta a másik életről szóló fejezetet. A hatalmas egyházfejedelem koldus módjára halt meg, a puszta földön fekve. Regensburg püspöke, Wolfgang temette el, aki a betegágyához igyekezett, de mire odaért, Ulrik már halott volt.

A pápa videóüzenete az Együtt Európáért összejövetelre: A keresztények legyenek a remény magvai

Június 30-tól július 2-ig tartott Münchenben az „Együtt Európáért” ökumenikus mozgalom negyedik összejövetele, amelynek résztvevőihez Ferenc pápa július 2-án videóüzenetben intézett beszédet.

A mozgalom létrejöttét tizenöt évvel ezelőtt, 2001. december 8-án előbb a város Szent Máté evangélikus templomában, majd a katolikus dómban hagyták jóvá. Ma a keresztény egyházak több mint 300 mozgalma és közössége tartozik hozzá.

A találkozó csúcspontját jelentette Ferenc pápa és Bartolomeosz ökumenikus pátriárka üzenetének felolvasása, amelyre július 2-án, szombaton került sor München főterén.

Ferenc pápa levelének hivatalos magyar fordítása:

Kedves Barátaim!

Tudom, hogy különböző egyházak és közösségek több mozgalmából és csoportjából összegyűltetek Münchenben az Együtt Európáért rendezvényre, amelynek mottója: „Találkozás – Megbékélés – Jövő”.

Igazatok van. Itt az idő, hogy összefogjunk és igazi európai lelkülettel nézzünk szembe korunk problémáival. A látható falak mellett a láthatatlanok is megerősödnek, amelyek meg akarják osztani kontinensünket. Ezek az emberek szívében emelkednek. A félelem, az agresszivitás és a más származásúakkal- vagy vallási meggyőződésűekkel szembeni meg nem értés falai. A politikai és gazdasági egoizmus vagy az élet és az emberek iránti tisztelet hiánya miatt épülő falak.

Európa összetett, erőteljesen mozgásban lévő, egyre globalizáltabb és ezért egyre kevésbé Európa-központú világban él.

Ha beismerjük ezeket a korszakos problémákat, bátran ki kell mondanunk: változásra van szükség! Európának el kell gondolkodnia és fel kell tennie magának a kérdést, hogy a kereszténységgel átitatott mérhetetlen öröksége csupán múzeumi darab-e, vagy még hatni tud-e a kultúrára és ajándékozni tudja-e kincseit az egész emberiség számára.

Összegyűltetek, hogy együtt szembenézzetek ezekkel az Európa előtt feltáruló kihívásokkal, hogy rávilágítsatok annak a civil társadalomnak a tanúságtételére, mely hálót alkot és így dolgozik a gyengébbek és hátrányos helyzetűek befogadásáért, az értük vállalt szolidaritásért. Összegyűltetek, hogy hidakat építsetek és legyőzzétek a nyílt vagy leplezett konfliktusokat.
Európa történelme folytonos találkozás az Ég és a föld között! Az Ég a Természetfölötti, az Isten felé nyitást jelzi; mindig is ez jellemezte az európai embert. A föld pedig jelenti a gyakorlatiasságát és konkrétságát, amellyel szembe tud nézni a helyzetekkel és a problémákkal.

Ti, az Európában született keresztény közösségek és mozgalmak is, számos karizma hordozói vagytok, amelyek Isten ajándékai, hogy mások rendelkezésére bocsássátok. Az Együtt Európáért egy összetartó erő, amelynek célja nyilvánvaló: hogy a kereszténység alapvető értékeivel konkrétan válaszoljon válságban lévő kontinensünk kihívásaira.

Életstílusotok alapja az evangéliumi radikalitással megélt kölcsönös szeretet. A kölcsönösség kultúrája párbeszédet, egymás iránti tiszteletet, befogadást, kölcsönös segítségnyújtást jelent. Azt jelenti, hogy értékeljük a különböző karizmákat, hogy ezáltal a többszínű egység felé tartsunk. Krisztus áttetsző és kézzelfogható jelenléte közöttetek az a tanúságtétel, amely elvezet a hitre.

Minden hiteles egység az alkotóelemek különbözőségeinek sokszínűségéből él – mint a családban is, ahol annál nagyobb az összetartás, minél teljesebben lehet minden családtag félelem nélkül önmaga. Ha egész Európa a népek családja szeretne lenni, újra középpontba kell állítania az embert, nyitott és befogadó kontinenssé kell válnia, és folytonos együttműködési formákat kell megvalósítania mind a gazdaság, mind a társadalom és a kultúra terén is.

Isten mindig tartogat újdonságokat. Ki tudja, hányszor megtapasztaltátok már ezt ti is az életben! De ma is nyitottak vagyunk-e meglepetései előtt? Nektek, akik bátran válaszoltatok az Úr hívására, az a feladatotok, hogy bemutassátok az ő újdonságát az életben, és így kibontakoztassátok az evangélium gyümölcseit. Ezek a gyümölcsök az Európát 2000 éve tápláló keresztény gyökerekből fakadnak. És ti még nagyobb gyümölcsöket fogtok teremni! Őrizzétek meg karizmáitok frissességét; tartsátok élőn és szélesítsétek ki az „Együtt” mottót! Otthonaitokat, közösségeiteket és városaitokat alakítsátok a kommunió, a barátság és a testvériség befogadó és az egész világ előtt nyitott gyakorlóterévé.

Együtt Európáért? Ma nélkülözhetetlenebb, mint valaha. Ebben a sok nemzetből összetevődő Európában tegyetek tanúságot arról, hogy egyetlen Atya gyermekei és egymás testvérei vagyunk. Legyetek a remény értékes magva, hogy Európa újra felfedezhesse azt a hivatását: hogy hozzájáruljon a mindenki között megvalósuló egységhez.

A mozgalom katolikus, evangélikus, ortodox és anglikán tagjai arról kívánnak tanúságot tenni, hogy lehetséges az egység, ha megéljük Jézus új parancsát, amit János evangéliumában olvasunk: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34) A tagok közé tartozik az Olasz Katolikus Akció, a Szent Egyed Közösség, a Fokoláré mozgalom, a Szentlélekben való megújulás mozgalom, a Shalom Katolikus Közösség, a Neokatekumenális út, az Emmanuel francia közösségei, a Chemin Neuf Közösség, a Taizé-i mozgalom. Az első két nagyszabású megmozdulásra 2004-ben és 2007-ben került sor Stuttgartban, a harmadik találkozót 2012-ben tartották Brüsszelben és földrészünk 152 városában.

Az Irgalmasság Szent Éve 215.

Halljátok ez,ti

„halljátok ezt ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szűkölködőket! azt mondjátok: mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? a szombat, hogy árulhassuk a gabonánkat? csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget, hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsuját. (Ám 8,4-6) Az újhold munkaszüneti napnak számított, nem volt szabad kereskedni, a pénzéhes kereskedők ezért hánytorgatják fel a csillagok urának, hogy akadályozza a nyerészkedés lehetőségét. A mérleg meghiúsítása kimondottan nagy bűnnek számított, mert a kereskedő az igazságosságot állandó jelleggel sérti. A szegény családnak a néhány deka ennivaló is érezhető hiányt jelent, és az igazságosság megsértését fő bűnnek minősítő Istent nem lehet becsapni. A szegény odáig süllyedhet, hogy nincs pénze egy pár új sarura, eladja magát rabszolgának. Az embert isten szabadnak teremtette, és a mindenkori rabszolgaság elkövetői a halál utáni külön ítéleten meg kell fizessék bűneik árát és az örökösök sem menekülhetnek a felelősségtől.A gabona ocsuja fejletlen gabonaszem, a tápértéke sokkal kisebb, mint a kövér gabonaszemé. A gonoszságot növeli, hogy a földre öntött gabonaszemekkel együtt felseprik a port is, ami szemét,fertőző. Titokzatos büntetést helyez kilátásba az Úr: „azon a napon, mondja az Úr, az isten: délben kell majd a napnak lenyugodnia, nappal is sötétséget borítok a földre gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; mindenki derekára zsákruhát kötök, kopasszá teszek minden főt olyanná teszem, mint amikor az elsőszülöttet siratják, olyan lesz mindvégig, mint a keserűség napja. Igen, jönnek napok,mondja az Úr, az Isten, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására. Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják” (9-12) „azon a napon fölállítom dávid roskadozó sátrát, repedéseit kijavítom, romjait felépítem, helyreállítom, hogy olyan legyen, mint hajdanában volt. hadd foglalják el azt, ami edomból megmarad, és minden nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet, mondja az Úr, és meg is teszi. igen, jönnek napok, mondja az Úr, amikor együtt jár a szántóvető és az arató, a sajtoló és a magvető, újbor fakad a hegyekből, patakzik mimden halomból. népemet, izraelt helyreállítottam: felépítik a romba dőlt városokat, és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek és isszák a borát, kerteket telepítenek és eszik gyümölcsét. letelepítem őket földjükre, soha többé nem tépik ki őket földjükből, amelyeket nekik adtam, mondja az Úr, a te istened” (Ám 9,11-15) Ámosz próféta óriási büntetés előtt hirdette Izraelben az isteni igazságosság bekövetkező megnyilvánulását. Utána jött négy próféta, akinek küldetése az volt,hogy jeruzsálem pusztulásáról, a hetven éves babiloni fogságról kellett prófétálniuk,ami mind bekövetkezett. A zsidók szabad hazavonulása, megjelent a földön a nagy irgalmasság előjele, Isten megtestesült fia, a názáreti Jézus, aki meghozta az emberiség megváltását. Az Atya két évezred után a tanulni nem akaró 7,2 milliárd ma élő emberiséget kemény előjelekkel figyelmezteti. Az Irgalmasság Szent Évben könyörgő testvéreim buzgó figyelemmel imádkoznak velem együtt, hogy minnél többen álljanak tisztulásra készen a megtérésben,megváltónk győzelmére várva. Közbenjáró hitünk és vezeklésünk Jézus győzelmes harcára vár: „nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek királya!” (Jel 15,3)