VILLANOVAI SZENT TAMÁS

VILLANOVAI SZENT TAMÁS 

érsek

*Fuentellana, 1488. +Valencia, 1555. szeptember 8.

Tamás Fuentellanában született, és Villanueva de los Infantesben nőtt fel. Apja, aki molnár volt, a péntekenként őrölt lisztet elosztotta a szegények között. Anyját is jótékonyságáról ismerték. Tamás utánozta a szüleit: gyermekként gyakran elajándékozta a reggelijét, sőt még ruhadarabjait is a szegényeknek.

Korán megmutatkozott, hogy átlagon felüli képességekkel rendelkezik, így hát tizenhat évesen az alcalái egyetemre küldték. Két évvel később meghalt az apja; egy házat és némi pénzt hagyott rá. Tamás hazatért, a pénzt szétosztotta a rászorulók között, a házat pedig anyja beleegyezésével kórházzá alakította át. Ezután visszament az egyetemre és teológiát tanult. Már huszonhat évesen filozófiát és teológiát tanított az alcalái egyetemen. Ragyogó tanár hírében állt. Kétévi tanító tevékenység után ott hagyta a professzorságot, és belépett az ágostonosok rendjébe. Rendtársai csodálták a csendes, szerény novíciust.

1518-ban pappá szentelték. Most már a kolostorban is kellett teológiát tanítania. Csakhamar keresett gyóntatóatya és igehirdető lett. V. Károly császár udvarába akarta vitetni, ez azonban nem valósult meg.

1519-ben házfőnök, 1527-1529 között az andalúziai, 1534-1537 között a kasztíliai rendtartomány elöljárója lett. Egész csoport hithirdetőt küldött az Újvilágba, akik Mexikóban ma is létező rendtartományt alapítottak.

Imádság közben, különösen a szentmise alatt Tamás gyakran élt át misztikus eksztázisokat. Ezek gyakran kínosak voltak számára, és mindent megtett, hogy elrejtse őket. Így egy beöltözéskor mondott prédikációja alkalmával negyedórán át nem tudott beszélni. Amikor magához tért, bocsánatot kért: ,,Gyenge a szívem -- mondta --, és szégyellem, hogy ilyen alkalmakkor olyan könnyen elerőtlenedek. Megkísérlem, hogy megszabaduljak e hibámtól.''

Amikor 1542-ben a granadai érseki szék megüresedett, V. Károly császár érsekké akarta tenni, ő azonban olyan határozottan védekezett, hogy a tervről le kellett mondani. Amikor azonban nemsokára meghalt Valencia érseke, ellenvetése semmit sem használt; 1544-ben Valladolidban püspökké szentelték.

A következő reggel gyalog indult Valenciába. Anyja kérte, hogy útja során látogassa meg, de ő a Biblia szavaival válaszolt: ,,... az ember elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik...''. Úgy tekintette most magát, mint aki ,,házasságot kötött'' egyházmegyéjével. Ez azonban nem jelentette azt, hogy anyját kevésbé szerette vagy elhanyagolta volna; később úgy intézte, hogy egy szabad hónapját vele tölthette.

Amikor az új érsek szerény, elhordott szerzetesruhájában a nép ujjongása közepette bevonult székesegyházába, kanonokjait részvét fogta el a szegény ember iránt. Négyezer koronát küldtek neki, hogy magát és rezidenciáját is méltóságához illően rendbe hozhassa. A legbarátságosabban megköszönte, a pénzt pedig elküldte egy kórháznak. ,,Jobban dicsőíti Istent -- mondta --, ha a pénz a szegény betegek javát szolgálja, akiknek éppen égető szükségük van rá, mintha én adnám ki. Ugyan miért lenne szüksége egy szegény szerzetesnek bútorra?''

A székesegyház kanonokjai, akik sokat adtak a méltósággal teli fellépésre, gyakran szégyenkeztek érsekük miatt. Egyikük meglepte egy alkalommal, amikor éppen szerzetesruháját foltozta. ,,De excellenciád, ezt mégiscsak megcsinálja önnek bármelyik szabó egypár fillérért!'' -- vélte kissé bosszankodva. ,,De az a pár fillér egy szegény embernek talán az ebédjét jelenti'' -- jegyezte meg halkan az érsek. ,,Nagyon lekötelez a személyem körüli szorgoskodásával, de tudja, hogy sem az állásom, sem a kötelességem nem a ruházatomtól függ. Csak a rám bízott lelkekről kell gondoskodnom.'' -- mondotta más alkalommal. Amikor a kanonokok arra késztették, hogy hordja legalább a selyem püspöki kalapot, végre engedett. Olykor azonban rámutatott a kalapra, és nevetve mondta: ,,Ez az érseki méltóságom! Elöljáróim, a kanonok urak szükségesnek tartják, hogy hordjam, mert különben nem lennék érsek!''

Lelkiismeretesen látogatta egyházmegyéjének minden plébániáját. Mindenütt prédikált, és mindenütt érezhetővé vált a vallási élet új felvirágzása. Sikeresen fáradozott azon, hogy megvalósítsa a ma olyan magától értetődő területi püspöki konferenciákat; együttesen vitatták meg azután a visszásságokat, különösen a papság körében tapasztalható hibákat.

Tamás érsek mindig, minden munkája közben talált időt arra, hogy sok órát töltsön az Oltáriszentség előtt. Beosztottai nem szívesen zavarták meg, ha imába merülve látták. Amikor ezt észrevette, kiadta a parancsot, hogy azonnal hívják, ha látogatója érkezik; senkit sem akart megvárakoztatni.

Mindennap több száz szegény kereste föl az érseki palotát; mindegyikük kapott meleg ételt, egy pohár bort és pénzt. Az érsek gondoskodott a szegény árvákról is. Akkoriban igen gyakran megtörtént, hogy a nem kívánt gyermekeket kitették. Tamás érsek jutalmat ígért minden szolgájának, aki talált gyermeket visz a palotába.

Gyakran mondták neki, hogy a koldusok közt sok a munkakerülő csavargó, és az ilyenek nem érdemelnek támogatást. ,,Ha munkakerülők és csavargók -- válaszolta --, a kormányzó vagy a rendőrség dolga, hogy tegyenek valamit ellenük; az én kötelességem azonban az, hogy támogassam azokat az embereket, akik az ajtómhoz jönnek.''

Ami különösen feltűnt Tamásban, az a jósága és szelídsége volt, amely minden szívet megnyert számára. Amikor a tanácsosai egyszer szigorúbb intézkedésre ösztökélték, ezt válaszolta: ,,Az embereket inkább megnyerni, mint megharagítani akarom.''

Az egyik kanonok élete botrányt okozott. Tamás érsek különféleképpen megkísérelte már, hogy megtérésre késztesse, de hiába. Közölte a kanonokkal, hogy egy római útra kell vállalkoznia helyette, és ezért előzően egy időre az érseki rezidenciába kell beköltöznie. Az utazás kezdetét azonban újból és újból elodázta. Egy fél év alatt megtérítette a kanonokot az érsekkel való érintkezés; más emberként hagyta el a házat. Környezete pedig azt hitte, hogy Rómában töltötte el a hat hónapot.

Egy másik alkalommal, amikor egy papot kellett megintenie az életmódja miatt, az dühösen távozott. ,,Hagyják -- mondta az érsek a tanácsosainak --, az én hibám. Túl keményen bántam vele.''

Mindemellett, ha az egyházi fegyelemről vagy a jó példáról esett szó, szigorú volt. A fülébe jutott, hogy egy pap a nagypénteki liturgia alatt átkozódni kezdett, mert a kórus elfelejtett valamit. Erre a papra vezeklésül háromnapi szigorú böjtöt rótt ki, továbbá, hogy háromszoros alamizsnát adjon a szegényeknek, ezenkívül pedig két héten át nem volt szabad miséznie. Egy másik papot, aki megsértette a gyónási titkot, egész életére bebörtönöztetett.

Különlegesen törődött az úgynevezett moriszkókkal, az iszlám konvertitákkal, akiket Spanyolországban másodrendű keresztényeknek tekintettek, és akiknek nagy nehézségekkel kellett megküzdeniök. Rávette a császárt, hogy alapítványt létesítsen, amelyből sajátosan erre a munkára képeztek ki papokat; ő maga iskolát alapított e megtértek gyermekei számára.

A sok rábízott lélekért való felelősségérzet súlyosan nehezedett Tamásra. ,,Sohasem féltem annyira, hogy kirekesztenek a választottak közül, mint amióta püspök vagyok'' -- szokta mondani. Különösen óvakodott attól, hogy e föld nagyjainak kegyét keresse. Egyszer magához hívatta V. Károly császár. Tamás püspök éppen egy prédikációját készítette és kimentette magát.

,,Bárcsak minden szerzetesnek ilyen lelki szabadsága volna, mint neki!'' -- kiáltott fel a császár.

1555-ben Tamás érsek úgy érezte, hogy meggyengült egészsége miatt hivatalát már nem tudja ellátni, ezért vissza akart vonulni. Mielőtt azonban erre sor került volna, meghalt. Előzően mindenét elajándékozta, még az ágyát is; csak azt kérte, hogy kölcsönvehesse addig, amíg szüksége lesz rá, hogy rajta halhasson meg.

Tamás érseket 1618-ban boldoggá, 1658-ban pedig szentté avatták.

A globális fenntarthatóságról rendeztek szimpóziumot Rómában a PPKE szervezésében

A globális fenntarthatóságról rendeztek szimpóziumot Rómában a PPKE szervezésében

Szeptember 19-én tartották meg a globális fenntarthatóság nemzetközi szimpóziumát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében a Római Magyar Akadémián.

Szimbolikus, hogy a PPKE első Rómában megrendezett nemzetközi szimpóziuma éppen napjaink egyik legégetőbb kérdésével foglalkozott, mégpedig a Föld terhelhetőségével, tekintettel a mindinkább növekvő létszámú emberiség számára biztosítandó méltó életkörülményekre.

A PPKE 2015-ben alakult kutatócsoportja 2016-ban vette fel a Laudato si’ nevet, Ferenc pápa fenntartható fejlődésről szóló enciklikája nyomán. A PPKE-n működő Folyamatelemző Mérnöki és Fenntarthatósági Központ (CPSES) kezdetei azonban jóval korábbra, 2005-ig nyúlnak vissza, amikor az US EPA, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének központjában megkezdődtek azok a kutatások, melyekhez 2010-ben kapcsolódtak a Chicagói és az Illinoisi Egyetem kutatócsoportjai, élükön  Heriberto Cabezas professzorral.

A Laudato si’ név felvétele alapvető üzenetet hordoz: egyrészt a pápai enciklika szakmai elismerését jelenti, másfelől pedig a kutatóközpont etikai-erkölcsi elköteleződését, amellyel a globális fenntarthatóság kihívásaira a világot teremtő és megváltó Istenre tekintettel válaszolnak, hiszen Isten a világ művelését és megőrzését felelősséggel ruházta az emberre, amint arra Szuromi Szabolcs, a PPKE rektora többször rámutatott megnyitó előadásában, elemezve az enciklika szövegét.

A kutatóközpont együttműködésben áll a világviszonylatban legrelevánsabb kutatóintézetekkel, sőt, az elmúlt évben – köszönhetően a folyamatelemzések értékeléséhez használt matematikai modellnek, amelynek kidolgozása Friedler Ferenc professzor nevéhez kötődik – sikerült elérni, hogy a teljes nemzetközi összehasonlításban a PPKE Laudato si’ Folyamatelemző Mérnöki és Fenntarthatósági Központja legyen a világ első számú fenntarthatóság-elemző kutatóközpontja.

Szuromi Szabolcs rektor a konferencia széles nyilvánossága előtt jelentette be, hogy a központot 2017. szeptember 19-től a PPKE rektorának közvetlenül alárendelt intézet szintjére emelte. Az egyetem elöljárója kifejezte köszönetét nemcsak Heriberto Cabezas és Friedler Ferenc professzoroknak, akik a konferencia szakmai anyagát összeállították és a szimpóziumon előadást tartó résztvevőket felkérték, hanem első helyen Peter Kodwo Appiah Turkson bíborosnak, az Apostoli Szentszék Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériuma prefektusának, valamint Tebaldo Vinciguerra dikasztériumi első titkárnak, aki tolmácsolta Turkson bíboros köszöntő és örömteli szavait a tudományos rendezvény kapcsán. Szuromi Szabolcs Anzelm szintén kifejezte köszönetét Puskás Istvánnak, a Római Akadémia igazgatójának, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának és Tóth Tamásnak, a Pápai Magyar Intézet rektorának, valamint köszöntötte az Egyesült Nemzetek (ENSZ), valamint azon belül a Food and Agriculture Organization (FAO) képviseletében megjelent szakértőket; továbbá Habsburg-Lotharingiai Eduárdot, Magyarország szentszéki nagykövetét.

A szimpózium keretében elhangzott Szuromi Szabolcs A Laudato si’ enciklika mint a globális fenntarthatóság felelősségének alaptörvénye; Heriberto Cabezas (PPKE), A Globális Fenntarthatósági Központ célja és kutatási tevékenysége; David Bolster (University of Notre Dame, Indianapolis, USA), A társadalmat szolgáló tudomány – környezeti változások és tudományos kezdeményezések; Audrey Mayer (Michigan Technological University, USA), Ökológia és fenntarthatóság; Friedler Ferenc (PPKE) A fenntarthatósági folyamatok modellezésére alkalmas hálózatok eredményei (a matematikai modell alkalmazásának objektivitásából következő előnyök); és Urmila Diwekar (Vishwamitra Research Institute, Illinois, USA) Feltétel-elmélet és optimális ellenőrzés című előadása.

A negyvenöt perces elemzéseket az intézet jövőbeli tevékenységének területeit is bemutató összegző diszkusszió követte. A szimpóziumon elhangzott előadások – amelyek önálló kötet formájában látnak napvilágot – külön rámutattak a katolikus egyetem sajátos szerepére a fenntarthatóság és a fenntartható fejlődés kérdésének tudományos elemzésében. Ezen a téren a kiemelkedő színvonalú és objektív matematikai analízis mellett meghatározó szerepet kap a Katolikus Egyház tanításának és erkölcsi alapelveinek következetes érvényesítése, amely megvalósítható, egyúttal morálisan megalapozott alternatívát tud felkínálni a folyamatok gyakorlati megoldására. A PPKE Laudato si’ Intézete kutatási és képzési tekintetben szorosan együtt kíván működni az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériumával, ez a kooperáció mindezen túl kiterjed további nemzetközi szimpóziumok és egyéb tudományos eszmecserék megszervezésére is.

Évközi 24.hét péntek

Évközi 24.hét péntek        
1Tim 6,2c-12; Lk 8,1-3
„Aki másként tanít, s nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez és az istenfélelemmel összhangban lévő tanításhoz, az önhitt”

Óriási viták folytak immár évek óta arról, hogy érdemes-e, szabad-e belenyúlni a természet rendjébe? Vegyünk példaként az önmagában nagyon fontos, ízletes növényt, a kukoricát. Sok száz év óta termesztjük, mert tápláló, embernek is jó ennivaló, az állatoknak pedig kiváló abrak. Miért jó?  Mert megfelel a céljának: az élet fenntartására, nevelésére való. Igazán jó, veszélyt az egészségre nem  jelent. Jó az, ami megfelel a céljának. Jöttek aztán a spekulánsok. Mit lehetne tenni ezzel a finom takarmánynövénnyel, hogy kevesebb munkával, kisebb területen még többet teremjen? A kukorica szerkezetébe beleavatkoztak, amely Istentől felépítve mestermű, igazán jó. Okosabbak vagyunk, mint a teremtő Isten? Tudjuk fokozni a termőképességet. Adagolni kell bizonyos anyagot, ami serkenti a termelékenységet. Aztán jöttek az óvatoskodók: Nem lesz ez később ártalmas az állati vagy az emberi szervezetre? Lehurrogták őket, megszerezték nem egészen okos vagy egészen lelkiismeretlenek szak-véleményét: igazán jó. A termés bőséges, a munkának sokkal nagyobb az eredménye. Becsaptak vetéskor sok magyar gazdát. Aztán jött a rendelkezés: a génkezelt kukorica vetőmagot nem szabad megvenni! Káros az egészségre! És aki megvette, sőt el is vetette? Már jó nagyot nőtt? Le kell vágni! Mire morogva levágták, már pergett belőle a méreg, amit könnyen ki lehet mutatni emberi szervezetben is. Ha a gazdaságban ekkorákat lehet tévedni, és szabadon lehet terjeszteni káros ismereteket, akkor mit mondjunk a szellemi világ káros termékeinek, a téveszméknek kapcsán? A Krisztus előtti időkben élt Perzsiában egy téveszme, amely szerint van a jó isten, aki a szellemvilágot teremtette, és van a rossz isten, aki az anyag teremtője. Ezt a kereszténység természetesen elítélte, mert a kinyilatkoztatás és a józanész szerint Isten végtelen szellem, csak egy végtelen lehet, mert a végtelent korlátozná egy másik végtelen. Csak tiszta fogalmakkal gondolkodjunk és beszéljünk.

Ciprusi Szent Meletiosz

Szent Izsák és Meletiosz

 püspökök.

Mindketten Krisztus Egyházának voltak püspökei. Mindketten kitűntek istenfélelmükkel, keresztény erényeikkel. Szüntelenül tanították Isten népét, hogy az Ő utjain járjanak. Szintén kitűntek jótétemények gyakorlásával. Javaikat szétosztották a szegények között, irgalommal voltak mindenki iránt. Istenfélő életükért a csodatevés ajándékát kapták békében és öregségben hunytak el. Szent Izsák ciprusi püspök ott halt meg. Meletiosz később halt meg ugyanaz napon, de ismeretlen helyen.

Ferenc pápa a szexuális visszaélésekről az egyházban: zéró tolerancia

Ferenc pápa a Kiskorúak védelmére létrehozott Pápai Bizottság tagjaival 

 

A pápa szeptember 21-én, csütörtökön délelőtt fogadta a Kiskorúak védelmének Pápai Bizottsága 18 tagját plenáris ülésük alkalmából. Előre elkészített spanyol nyelvű beszédét átadta a jelenlevőknek és rögtönzött szavakkal fordult hozzájuk. Kötetlen beszéde során a pápa kijelentette, hogy „az egyház későn ébredt tudatára a papság tagjai részéről kiskorúak ellen elkövetett visszaélések problémájának. Amikor pedig későn ébrednek tudatára a problémának, akkor az eszközök is későn érkeznek meg annak megoldására”. „Hála Istennek, az Úr prófétákat ébresztett az egyházban, hogy előtérbe kerüljön a probléma és szembe nézzünk vele.” A Hittani Kongregációnál, amely a visszaélésekkel foglalkozik, számos eset van, amely nem halad előre, ezért több személyt igyekeznek alkalmazni a dossziék tanulmányozására. Amennyiben bizonyítékok vannak a visszaélésre, ez elegendő, hogy ne fogadjanak el fellebbezéseket. Nem az ellenszenv miatt, hanem egyszerűen azért, mert a bűntettet elkövető személy beteg: ha megbánja vétkét és megbocsátást nyer, két év múlva visszaesik. Ezért a pápa határozottan kijelentette: „Soha nem fogom aláírni a kegyelmet.”

Alábbiakban ismertetjük az audiencia során el nem mondott, csak szétosztott hivatalos beszédét.

Ferenc pápa köszönetet mondott a bizottság munkájáért, amelyet az elmúlt három évben végzett. Utalt a „Mint egy szerető anya” k. Motu propriójára, amelyet a bizottság javaslata alapján és az egyház felelősségének alapelvére hivatkozva tett közzé. A Szentatya megerősítette, hogy az egyház a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélésekkel szemben a zéró tolerancia elvét alkalmazza. Fájdalmát és szégyenkezését fejezte ki az ilyen tettek miatt, ugyanakkor megerősítette a hitet a leggyengébbek iránti misszióban. Megéltük a hívást, amelyről biztosak vagyunk, hogy közvetlenül Urunk Jézus Krisztustól származik. Vállaljuk fel az evangéliumi küldetést minden kiskorú és sérülékeny felnőtt védelmében.

Az egyház a legszigorúbb intézkedéseket alkalmazza az Isten gyermekei ellen erőszakot elkövetőkkel szemben

Miután meghallgatta a visszaélések áldozatainak és túlélőinek tanúságtételét, illetve mivel a szexuális visszaélések bűnök és ellentétben állnak Krisztus és az egyház tanításával, Ferenc pápa hangsúlyozta az egyház elkötelezettségét, hogy a legszigorúbb intézkedéseket alkalmazza az Isten gyermekei ellen erőszakot elkövetőkkel szemben. Bíztató, hogy a püspöki konferenciák és szerzetes elöljárók tanácsért fordulnak a bizottsághoz. Különösen értékes a bizottság együttműködése elsősorban azokkal az egyházakkal, amelyek kevesebb erőforrással rendelkeznek. A célkitűzés az, hogy folytassák az együttműködést a Hittani Kongregációval és a Népek Evangelizálása Kongregációval annak érdekében, hogy ezeket az intézkedéseket meghonosítsák a helyi egyházakban világszerte.

Nevelési programok

A pápa elégedettségének adott hangot a nevelési programokért, amelyeket Sean O’Malley bíboros és Marie Collins asszony, az egyik alapító tag mutatott be. Ezek olyan erőforrásokat kínálnak, amelyek lehetővé teszik az egyházmegyék, a szerzetesrendek és a katolikus intézmények számára, hogy a leghatékonyabb stratégiákat vegyék át és ültessék gyakorlatba ezen a téren végzett munkájukban.

Írott beszéde végén a pápa bizakodásának és teljes meggyőződésének adott hangot, hogy a bizottság továbbra is olyan hely marad, ahol érdeklődéssel hallgatják meg az áldozatokat és a túlélőket. Ugyanis sokat tanulhatunk tőlük, valamint a bátorságról és a kitartásról szóló személyes történeteikből.

A kiskorúak védelme nyilvánvalóan korunk egyházának egyik legfontosabb feladata

Sean O’Malley bíboros, a Kiskorúak védelmében létrehozott Pápai Bizottság elnöke köszöntő szavaiban elmondta: „A kiskorúak védelme nyilvánvalóan korunk egyházának egyik legfontosabb feladata. Az egyház gondoskodása a visszaélések áldozatairól és túlélőiről, valamint családtagjaikról e küldetés elsődleges feladata. Figyelmes meghallgatásukból és a velük való tapasztalatcseréből a bizottság sokat tanult. A bizottság prioritásai között szerepel a megkezdett munka folytatása és a biztosok csoportjának megújítása a világ különböző részeiről származó helyi egyházak képviselőivel. O’Malley bíboros végül köszönetet mondott a pápának, hogy vezetése ösztönzést és bátorítást jelentett számukra, valamint képessé tette a bizottságot, hogy a rábízott küldetést lelkesen vigye előre.