Évközi 24. hét csütörtök
Egy
emberi hívásra csak kellő megfontolás után szabad válaszolni, amikor azonban
Isten hív, és ezt megérzi a lelkünk, akkor egyszerűen csak fel kell állnunk és
követnünk kell őt. Az, hogy Máté szó nélkül felállt, és követte Jézust,
önmagában is bizonyíték arra, hogy Jézus Isten nevében és az élő Isten
tekintélyével lépett fel. A Jézussal és a jézusi örömhírrel való találkozáskor
nincsen helye a fontolgatásnak, mérlegelésnek. Aki fontolgat, nem követi
Jézust. Nincsen helye a mentegetőzésnek sem, hogy bűnös voltunk miatt
alkalmatlannak mondjuk magunkat. Hiszen melyikünk lenne bűn nélkül való? S
melyikünk tudná saját magát alkalmassá tenni Jézus követésére? „Nem az
egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek” – mondja Jézus, s ez igaz az
ő követésére is. Mint ahogy a betegtől azt várjuk, hogy betegségével forduljon
orvoshoz, nem pedig azt, hogy csak akkor merjen az orvos elé állni, ha már
meggyógyult, úgy éppen azáltal gyógyul a lélek, ha fontolgatás, fenntartások és
visszafordulás nélkül Jézus nyomába szegődünk. Mindazok, akik az Egyház
történelme folyamán úgy követték Jézust, ahogy Máté, meggyógyultak, boldog és
kiteljesedett életű emberek lettek.
Nagyon
sok múlik az induláson. Ha már az indulást elrontja a számítgatás, a túlzott
félszegség, a kislelkűség, mit lehet várni az út folyamán, a próbatételek
között? Ha azonban jól rajtolunk, ha értelmünket, akaratunkat és érzelmeinket,
teljes emberi egzisztenciánkat egy irányba fordítjuk, s úgy indulunk, nagy
esélyünk van a sikeres célba érésre és az örök győzelemre.
Urunk Jézus, Te elhaladsz mellettünk is,
miközben a pénzváltó asztalnál ülünk, vagy épp az élet piacterén ácsorgunk
tétlenül. Ne engedd, kérünk, hogy hallatlanra vegyük a szót, melyet nekünk
mondasz, személyesen: „Kövess engem!” Ne engedd, hogy magyarázkodásba kezdjünk
vagy még mindig kifogásokat keressünk, hanem Szent Máté apostol közbenjárására
add meg nekünk, hogy legyen bátorságunk mindent otthagyva nyomodba szegődni és
valódi tanítványoddá lenni. Segíts, hogy megtanuljuk, mit jelent az
„Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot”, és engedjük magunkat kegyelmed által
irgalmas szívű testvérekké, az isteni irgalmasság követeivé formálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése