Évközi 24. hét hétfő

Évközi 24. hét hétfő           
1Tim 2,1-8; Lk 7,1-10
„Mindenek  előtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket”

Pál apostol levelének ebben a részében egy fiatal püspöknek ad utasításokat, hogy a rábízott közösséget neki milyen eszközökkel kell a boldogulás útján támogatnia. Mivel napjainkban is sokszor gondot okoz, hogy ki és hogyan szóljon bele a közösség életébe, nézzünk szemébe a problémának. Az első megállapítás: a közösség dolga a közösség minden tagjának kötelezettséget jelent. A rómaiak a jog és államszervezés mesterei voltak. Az ókor másik híres népe, a görög a tudomány, elsősorban a legelvontabb tudomány, a bölcselet, az ő nyelvükön a filozófia kimunkálói. Az Ószövetség választott népe egyik adománnyal sem dicsekedhetett, de nem voltak hátrányban, mert őket közvetlenül az egy igaz Isten irányította „a vele és az ő nevében a néppel beszélők, vagyis a próféták által”. Amikor királyt követeltek (vö. 1Sám 8-9) Sámuel próféta megsértődött és Isten is így fogta fel törekvésüket. Így fogalmazta meg az igazságot: „Hallgass a nép szavára mindabban, amit neked mond, mert nem téged vetettek el, hanem engem, hogy ne én legyek a királyuk”. (1Sám 8,7) a zsidók királysága úgy három és fél évszázadig működött. Az őket elpusztító népek birodalmai egy-egy rátermett király idejét nem nagyon élték túl: Asszíria (Szennacherib), Babilon (Nebukadnezár), Perzsia-Média (néhány), majd nyugatról jönnek a görögök (Nagy Sándor és utódai), végül a Római Birodalom (évezredes). A történelem Ura mindig Isten volt, és a javíthatatlan népeket vezetőstül kiirtotta. Négyezer éve Ábrahámnak Isten azt ígérte, hogy áldott lesz ő és a vele egyetértők, a leszármazottai és a nemzetéből születő Messiás-királyon keresztül „benne nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3). Ezt tudatosítania kellett az apostoli kollégiumnak, ezért Jézus egy alkalommal megkérdezte őket: „és ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. (Mt 16,15-16) Jézus ezt ott rögtön úgy hagyja jóvá, mint az Atya kinyilatkoztatását (17). Amikor a zsidó vallási vezetők Jézust perbe fogják Pilátus, a római császár helytartója előtt, ő is megkérdezi Jézust: „Te vagy-e a zsidók királya? Jézus azt felelte: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták néked rólam? Jézus azt felelte: Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való. Pilátus erre megkérdezte: Tehát király vagy te? Jézus azt felelte: Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra” (Jn 18,33-34. 36-37) Jézus tehát kinyilvánítja, hogy Ő KIRÁLY, AZ EGÉSZ VILÁG KIRÁLYA. Minden ország hatalma alá tartozik. Sem államformába, sem gazdasági dolgokba nem avatkozik bele, de mindent számon kér, és mindenkit megítél, hogy az igazság és szeretet szellemében élt és cselekedett-e? Egyházának ezt kell képviselnie a vezetők megválasztásánál, ellenőrzésénél. Imádkozzunk.