Szent Terentiosz és Neonilla

Szent Terentiosz és Neonilla

 vértanúk.

Szent Terentiosz és Neonilla vértanúk, istenfélő keresztény házaspár volt. Házasságukból hét gyermek született, akiket istenfélően neveltek. Keresztény hitük miatt mindnyájukat elfogták és az ítélőszék elé állították. Mivel bátran megvallották hitüket és Jézust, sokféle kínzást szenvedtek. A kínzások között egymást bátorították. Isten angyala meggyógyította őket sebeikből. Utána állatok elé vetették őket, majd forró olajba dobták, de mindkettőnél sértetlenek maradtak. Végül lefejezés által adták oda életüket Istennek. Décius császár alatt (249-51) szenvedtek.

Ferenc pápa püspöki helynökökkel és a megszentelt élet képviselőivel találkozott

Ferenc pápa október 28-án, pénteken délben az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a püspöki helynökök és a megszentelt élet képviselőinek azon csoportját, akik ezekben a napokban tartják Rómában összejövetelüket, a megszentelt élet és az egyházmegyék vezetőinek feladatáról tanácskozva.

Ferenc pápa hozzájuk intézett beszédében három pontban foglalta össze üzenetét. „A megszentelt élet ajándék az egész egyház számára, az egyházban születik, benne növekszik, és az egyházra irányul” – idézett a Szentatya a Hittani Kongregáció tanításából és idén május 15-én kelt Iuvenescit Ecclesia kezdetű dokumentumából. Ezt az alapelvet sem a püspökök, sem pedig a megszentelt élet képviselői nem felejthetik el, mert az emblematikusan és nagy erővel fejezi ki a karizmatikus adomány hozzájárulását a keresztségi és szolgálati papsághoz: éppen ezért örömmel és hálával kell fogadniuk azt a püspököknek. A Lumen gentium kezdetű zsinati dokumentum is leszögezi, hogy a megszentelt élet egy lelki tőke, mely Krisztus egész testének javát szolgálja. „Éppen ezért kértem a püspököktől és kérem ma is tőletek – fogalmazott a pápa –, hogy fogadjátok jó szívvel és örömmel mint olyan adományt, mely küldetésetek lényeges része.”

A vikáriusokhoz fordulva a pápa azt kérte, hogy törődjenek a megszentelt életet élőkkel, és támogassák egyházmegyéikben a régi és az új karizmákat egyaránt. A megszentelt élet képviselőit pedig arra emlékeztette, hogy a jogos függetlenséget és mentességet nem keverhetik össze az elszigetelődéssel. Szükség van tehát a beilleszkedésre, hogy a karizmatikus szabadság és a megszentelt élet katolikus mivolta teljes egészében fejeződjék ki a helyi egyházban, hiszen a megszentelt élet az egyházi struktúra részét alkotja.

A zsinat előtt és után is folyamatosan születtek és születnek a megszentelt élet intézményei, hiszen a Lélek ott fúj, ahol akar. A püspökök feladata megkülönböztetni és elismerni a karizmatikus adományok hitelességét és felállítani az új intézményeket az egyházmegyében. Ez nem nélkülözheti azt a nyugodt és alapos megkülönböztetést, melynek alapelveit a Iuvenescit Ecclesia kezdetű dikasztériumi dokumentumon túl még a következő szempontok jelentik: a karizma eredetisége, prófétai jellege, a helyi egyházba való betagozódása, a helyi és az egyetemes egyházzal való közössége, elköteleződés az evangelizálásban, a szociális jelleg, az alapítók megfelelő egyházi érettsége és olyan élete, mely nem mond ellen a Szentlélek műveinek. Ezt megelőzően pedig kérjenek tanácsot a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációjától. A püspökök egy új intézmény felállításakor ne csak a helyi egyház iránti felelősséget hordozzák, hanem legyenek tekintettel az egyetemes egyházra is.

Beszéde harmadik pontjában Ferenc pápa a püspökök és a megszentelt személyek közötti kölcsönös kapcsolatokat érintette. A parancsuralom jegyében nincs kölcsönös kapcsolat – szögezte le –, de ahol párbeszédet folytatnak, ahol egymást tisztelettel meghallgatják, ahol él a vendégszeretet, a találkozás és az ismerkedés, ahol az igazságot együtt keresik, ahol él a testvéri együttműködés vágya az egyház javára, ott valóban léteznek kölcsönös kapcsolatok. Végül Ferenc pápa arra buzdította a püspököket, hogy ne féljenek attól a különbözőségtől, mely a Szentlélektől ered.

Az Irgalmasság Szent Éve 331.

A tizenkét apostol mindegyike más és más természetű, tehetségű és vérmérsékletű ember volt; nem a hasonló érdeklődés, még csak nem is valami közös cél hozta őket össze, hanem egyedül Jézus Krisztus személyes kiválasztó döntése. Ő minden gyarlóságuk ellenére alkalmasnak találta ezt a tizenkét tagú testületet, hogy rá, mint szegletkőre épülve az Egyház szilárd sziklaalapja legyen. Ha neki megfelelt, ne akard felülbírálni. Amikor a felelős egyházi tisztségviselők életmódját, tevékenységét nyilvánosan bírálod, nem arra építesz, amit Krisztus lerakott. Nem eltakarni, elhallgatni, pláne nem letagadni kell a hibákat, hanem kijavítani – gyöngéd szeretettel, belülről.

Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostol

Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostol
Jézus egész éjjel imádkozott.

Isten azért küldte a Fiát a világba, hogy az Atya szétszóródott gyermekeit egybe gyűjtse. Jézus ezt a célt szolgálja, amikor a megkeresztelt embert titokzatos testébe fogadja be. Isteni életre kelti, és éltető kegyelmei által közreműködteti a titokzatos test egésze javára. Az egyház remekül van megépítve, Krisztus a szegletkő. Melléje sorakoznak az alapfal kövei, az apostolok, akiket Jézus csiszolta és faragta és illesztette maga mellé. A többi hívő ezekre épül, ezért a pokol ereje sem diadalmaskodhat rajta. Jézus sok tanítványt hívott, vonzott. Jézus isteni személy, teljes jogú birtokosa az istenségnek (mindentudás, mindenhatóság) mindig alkalmazkodik küldője, az Ősforrás akaratához. Így tesz most is, amikor a megváltott világ alapjait rakja le. Egész éjjel imádkozik, és reggel az Atya akaratát hirdetve választja ki tizenkét apostolát ,hogy „aposztolosz”, azaz küldöttek legyenek. Ezt utólag is magyarázza a Zebedeus-fiak kérése alkalmával. Velünk is, személyre szóló terve van Istennek, a Szentlélek pontosan tudja hol a helyünk, hova kellünk. Bízzuk magunkat a nagy építőmesterre. A házastársak sokszor „megtervezik” az életszolgálatot. Újabban igen nagy százaléka a felnőtt nőknek nem vállal anyaságot. Hiány lesz a szeretet gyakorlásában, ha nem születnek meg, akik szeretni tudnának, akik hivatva lennének elvégezni fontos szolgálatokat.Jézust kell követni, nem karriert építeni miden áron.

ROMAGNAI BOLDOG KRISTÓF

ROMAGNAI BOLDOG KRISTÓF 

plébános

(1172-1272)

Romagna tartományból való, de a község ahonnan származott, ismeretlen. Latinosan Romandiola-nak is írják. Cahors-i* Kristófnak is mondják halálozási városáról. Romagnában előbb világi pap, plébános volt, amikor megismerkedett Szent Ferenccel és magától a rendalapítótól kérte a rendbe való felvételét. Ekkor kb. 44 éves volt. Szent Ferenc néhány testvér kíséretében Dél-Franciaországba (Aquitánia) küldte, hogy ott a rendet meggyökereztesse. Cahors városban telepedett le, itt kolostort is alapított. Élete hátralévő kb. 56 évét nagyobbrészt itt töltötte. Prédikációival s erényeivel volt a hívek épülésére. Erényei közül a zsolozsmáskönyv kiemeli egyszerűségét (mint a galamb), alázatát, a szegények, betegek (köztük leprások) iránti segítőkész szeretetét. Az időt gondosan felhasználta, sohasem fecsérelte el. A környéken több kolostort is alapított, hivatások is akadtak szép számmal. Élettörténetében nem olvasunk arról, hogy kapcsolatba került-e az albi eretnekekkel, de ez nagyon valószínű. 1224-27-ig Páduai Szent Antal is a közelben működött, elsősorban az eretnekekkel viaskodott (Toulouse*). Kristóf ott volt az 1226-os Arles*-i káptalanon, ahol - Celanoi Tamás beszámolója szerint - Páduai Szent Antal prédikált a megfeszített Krisztusról, s közben a levegőben lebegve megjelent Szent Ferenc s áldást adott a testvérekre. Idős korában külső tevékenység helyett a bensővel, imaélettel, szemlélődéssel foglalkozott, s „méltó volt arra, hogy a Szűzanya s egyes szentek megjelenjenek neki és beszélgessenek vele”. Csodatevő híre is volt a nép körében. Kb. 100 éves korában halt meg Cahorsban 1272-ben. Emberemlékezet óta meglévő tiszteletét X. Piusz pápa hagyta jóvá. „Kérlek benneteket,… hogy méltóan éljetek ahhoz a hivatáshoz, amelynek részesei lettetek, igaz alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek, el egymást szeretettel.” (Ef 4, 1-3)

Imádság:

Kérünk, Urunk, add, hogy Szentlelked kegyelme világosítsa meg szívünket, és Boldog Kristóf közbenjárására a tökéletes szeretet édességével töltse be azt. Krisztus, a mi Urunk által.

Ferenc pápa: fel kell számolni az emberkereskedelmet

Ferenc pápa fogadta a Szent Márta-csoport tagjait 

A Szentatya október 27-én, csütörtökön fogadta az emberkereskedelem ellen küzdő Szent Márta-csoport által rendezett konferencia résztvevőit. A Ferenc pápa ihletésére létrejött csoport élén Vincent Nichols bíboros, Westminster érseke és Bernard Hogan-Howe a londoni rendőrség vezetője áll. A világ minden részéről bevont rendőrségi vezetők és püspökök szövetségéről van szó, akik a civil társadalommal együttműködésben azon munkálkodnak, hogy felszámolják az emberkereskedelmet és biztosítsák a lelkipásztori ellátást az áldozatok számára. Ezentúl megelőzési és integrációs stratégiák fejlesztésével foglalkozik. A csoport elnevezését Ferenc pápa lakhelyéről kapta, ahol első alkalommal 2014 áprilisában összeültek.

Az áldozatoknak a száma sajnos minden évben növekszik

A Szentatya rövid köszöntőjében rámutatott: a Szent Márta-csoport jelentősen hozzájárul az emberkereskedelem társadalmi csapása elleni küzdelemhez. A modern rabszolgaság új formái kapcsolódnak az emberkereskedelemhez, amelynek áldozatai gyakran kiskorú lányok és fiúk, akiknek kihasználják a szegénységét és peremre szorultságát. A pápa emlékeztetett az egy évvel ezelőtt hozzájuk intézett üzenetére, amelyben kiemelte, hogy összehangolt, gyakorlati és állandó elkötelezettségre van szükség az összetett jelenség okainak felszámolására. Hasonlóképpen ahhoz is, hogy találkozzunk velük, segítsük és elkísérjük azokat a személyeket, akik az emberkereskedelem csapdájába esnek. Ezeknek az áldozatoknak a száma sajnos minden évben növekszik, ahogy a nemzetközi szervezetek állítják. Ők a legvédtelenebbek, akiknek elrabolják méltóságát, fizikai és pszichikai integritását, sőt életét is.

„Visszaéltek velem, kihasználtak és rabszolgává tettek” és segítségemre siettél

Ferenc pápa köszönetet mondott a Szent Márta-csoport tagjainak és tevékenységük folytatására buzdította őket. Az Úr meghálálja mindazt, amit a mai társadalom legkisebbjeiért teszünk. Ahogy mondta, éheztem és szomjaztam és megsegítettél… Ma azt mondhatnánk, hogy „Visszaéltek velem, kihasználtak és rabszolgává tettek” és segítségemre siettél. Végül lelki közelségéről és imáiról biztosította a csoport tagjait.

Az Irgalmasság Szent Éve 330.

Nem szakíthatott el minket Krisztus szeretetétől Jézus halála, mert az Atya feltámasztotta őt. Nem szakíthatott el Jézus megdicsőült élete sem, hiszen több napon át megjelent az apostoloknak, és szent sebeit, mint az isteni irgalom és a bűnbocsánat forrását mutatta föl nekik. Nem szakíthattak el a bukott angyalok és fejedelemségek sem, mert nem tudták Istent megakadályozni irántunk való szeretetében, sőt, ő rontotta le a sátán műveit. A teremtett világ sem tudott Isten szeretetének gátat vetni, mert Isten minden teremtményt Krisztus lába alá vetett. Isten szeretete teremtő, mindenható szeretet. Semmi sem riasztja meg, semmi sem bizonytalanítja el, semmi sem tartóztatja fel. 

Évközi 30. hét csütörtök

Évközi 30. hét csütörtök                  
Ef 6,10-20; Lk 13,31-35
„Végezetül pedig erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében”

Szent Pál fontos tanácsokat ad levélrészleteiben. Rámutat arra, hogy ha halálos és engesztelhetetlen gyűlöletben őrjöngő ellenséggel állunk szemben, nem elég a magunk ereje a győztes küzdelemhez, hanem magának az Istennek az oltalma szükséges. „Végezetül pedig erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen” (Ef 6,10-12) Pál apostol nyíltan felfedi az emberek lelki harcának ellenségeit. Amikor a paráznaságot említette mint komoly veszedelmet, nem maga az emberi test, a benne élő fajfenntartás ösztöne az ellenségünk, hanem azok, akik ezt a fontos erőt arra akarják felhasználtatni, hogy lezüllessék a személyt, tönkretegyék a házasságokat, a nemzeteket. A felsorolásból kitűnik, hogy az angyalok minden karából buktak el a nagy próbatétel alkalmával és lettek a sötétség minden gonoszságra hajlamos kísértői. Azért szorulunk az ellenük vívott harcban Isten segítségére, mert az ő szellemi képességeik messze felülmúlják a mi erőinket. „Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazsággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét is. Lábatok saruja legyen az evangéliumnak hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek föl az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét” (13-17) Szent Pál idejében a harcosok a közelharcra készültek a felsorolt fegyverzettel. Mi is közelharcot vívunk a kísértővel. Ha ezek a lelki fegyverek rendelkezésünkre állnak, nem talál rajtunk védtelen, sebezhető helyet a kísértő. Nem maradhat ki az állandó imádság sem a fegyvertárunkból: „Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát, aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran, amint kötelességem”. (18-20) Sem emberi, sem a gonoszság égi magasságában uralkodó bukott angyalok hazugságban és gyűlöletben gyakorlott serege sem tud legyőzni minket sem egyéni, sem közösségi harcainkban, ha Isten gyermekeiként teljes szellemi fegyverzetben állunk, imádkozunk, és velünk lesz a sátántipró Asszony, a Magyarok Nagyasszonya.

POTENZAI BOLDOG BONAVENTURA

POTENZAI BOLDOG BONAVENTURA

 minorita 

(1650-1711) 

 
Életét Nápoly közeli városokban élte le, Potenzában született, ahol gyermekkorában szerény, magánykedvelő, imádságos lelkű fiú volt. A minoritákhoz jelentkezett, ahol a novíciát elvégzése után megkezdte filozófiai tanulmányait. Elöljárói azonban látták, hogy nem a filozófia és a skolasztikus viták valók Bonaventurának, hanem ő inkább a szentek tudományában járatos. Ezért hozzájárultak, hogy abbahagyja tanulmányait. Amalfiba helyezték, ahol az imának, szemlélődésnek élt és igen nagy előrehaladást tett a szerzetesi erényekben, különösen az engedelmességben. Saját akaratát teljesen az elöljáró akaratának rendelte alá. Arra törekedett, hogy önmaga megtagadása által minél inkább hasonlóvá váljék az Úr Jézushoz. Amikor felvehette a papságot, nagy buzgósággal szentelte életét a lelkek üdvének szolgálatára. Fő feladata kezdetben az igehirdetés, hitoktatás és gyóntatás volt. Később, amikor már betegsége akadályozta, akkor is kitartott a gyóntatásban. A szegények iránt nagy szeretettel volt: sokszor saját magától vonta meg a falatot vagy kéregetett nekik. A jótevőknek sokszor azzal hálálta meg jótékonyságukat, hogy megszaporította olajukat, kenyerüket. Gyakran felkereste a börtönbe zártakat, törekedett őket is bűnbánatra indítani. A betegeket is látogatta: egy járvány idején nem egyet csodás módon gyógyított meg. Sok tennivalója mellett tudott időt találni az imádságra, néha egész éjszakákat átvirrasztott a szentségi Jézus előtt. Ágyát csak betegsége idején használta, egyébként a földön vagy deszkán aludt néhány órát. Beszéde egyszerű, de eleven és hatékony volt, sok bűnös tért meg. Elragadtatások, jövőbelátás, s a csodatétel karizmájával is kitűntette az Isten. Ravelloban töltötte élete utolsó hónapjait. Amikor halálos ágyánál gyülekeztek rendtársai, azt mondta: „Bevallom, méltatlanul hordtam a szerzetesi ruhát.” S bocsánatot kért tőlük sok elkövetett hibájáért. VI. Piusz avatta boldoggá. Amalfiban történt, hogy Bonaventura elvesztette a sekrestye kulcsát. Bánatosan jelentette elöljárójának. Az tréfálkozva mondta: Keresd a kútban! Végy egy kötelet, tégy rá horgot és halászd ki a kulcsot! Bonaventura habozás nélkül engedelmeskedett - és kihúzta a kulcsot a kútból.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Bonaventura hitvallódban az engedelmesség kiváló példáját adtad; kérünk, add nekünk, hogy példájára megfékezzük akaratunkat és készek legyünk parancsaidat mindig követni. Krisztus, a mi Urunk által.

Együtt hirdetjük az evangéliumot – Az európai keleti rítusú katolikus egyházak találkozója

Az európai keleti rítusú katolikus egyházak püspökei október 20. és 23. között találkoztak a portugáliai Fatimában. A találkozót „A keleti rítusú katolikus egyházak híveinek lelkipásztori ellátása Nyugat-Európában” címmel rendezték meg.

A katolikus egyházban a latin rítusú és a keleti katolikus egyházak mindig otthon vannak, bárhol is találkoznak a földrészen. Mindnyájan ugyanannak az egyháznak a hívei, és együtt hirdetik Krisztus evangéliumának örömhírét. Ebben az örömben, az egyetlen egyetemes egyházhoz való tartozás bizonyos tudatában, az evangelizálásra szóló közös küldetésben telt az európai keleti rítusú katolikus egyházak püspökeinek találkozója, akik az irgalmasság szentévében Fatimában gyűltek össze, és itt találkoztak egyes nyugati országok (Franciaország, Németország, Olaszország és Portugália) püspöki konferenciáinak képviselőivel. A találkozót A keleti rítusú katolikus egyházak híveinek lelkipásztori ellátása Nyugat-Európában címmel rendezték meg.

A munka végeztével a résztvevők zárónyilatkozatot fogadtak el.

A megnyitó után, amely Lisszabonban zajlott a város pátriárka-érseke, Manuel Clemente bíboros vezetésével, a résztvevők a találkozót zarándoklattal kezdték, amelynek során felkeresték a fatimai Szűzanya kegyhelyét, ahol 2017-ben ünneplik a jelenések 100. évfordulóját.

A Fatimában jelen lévő ötvenhét püspök elsősorban abban mélyedt el, milyen okok vezetnek a keleti katolikus egyházak híveinek kivándorlásához. Ezután elemezték a lelkipásztori kihívásokat, mint például a polgári és egyházi beilleszkedés, majd rátértek a katolikus egyházon belüli, a különböző rítusokhoz tartozó részegyházak közötti párbeszéd fontosságának megvitatására.

Október 22-én, szombaton délután, miután zarándoklatot tettek a Nossa Senhora da Nazaré kegyhelyre, a püspökök a fatimai kegyhelyen gyűltek össze, hogy Máriához imádkozzanak Cyril Vasiľ érsek vezetésével, a Keleti Egyházak Kongregációjának titkárával. Este pedig részt vettek a hagyományos szombati Mária-virrasztáson, amely gyertyás körmenetből és a rózsafüzér elimádkozásából áll.

A találkozó keretében előadást tartott a Radio Renascença Vatikánnal foglalkozó újságírója, Aura Miguel is a fatimai Mária-jelenésekhez köthető titok három részének történetéről és jelentéséről, főként II. János Pál pápaságára vonatkoztatva, akinek az 1981-es merényletet követően különösen is szoros kapcsolata volt a portugál kegyhellyel.

A találkozón, amelyet az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) szervezett, részt vettek a CCEE képviseletében Angelo Bagnasco bíboros elnök, valamint Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa, III. Gergely Laham antiochiai pátriárka a görög melkiták részéről, Rino Passigato portugáliai apostoli nuncius, valamint Jorge Ortega bragai érsek is.

A találkozó október 23-án ért véget Szent Liturgia ünneplésével, amely a Szentháromság-templomban zajlott Szjatoszlav Sevcsuk vezetésével.

A 2017-es találkozó ősszel Londonban zajlik majd Hlib Loncsina, a londoni Szent Családról elnevezett ukrán eparchia püspökének, az írországi görögkatolikus ukrán hívek apostoli vizitátorának meghívására.

Az Irgalmasság Szent Éve 329.

Jézus szavaiból kiviláglik, hogy kapcsolatunk ővele lehet annyira külsődleges és felszínes, hogy teljesen hiábavaló lesz hivatkoznunk rá az utolsó napon. A szív nélküli ismeret, a közösségvállalás nélküli együttlét a mi Urunkkal semmit sem ér. A Szentlecke rámutat a gyöngeségre, amely az Istennel való igazi üdvösségre vezető kapcsolatunk legfőbb akadálya: nem tudunk imádkozni. Nem a szavakat nem találjuk, hanem azt az alapállást nem sikerül felvennünk, amelyről a zsoltáros így ír: „Téged szomjazik az én Lelkem, utánad sóvárog az én testem a puszta és úttalan és víz nélküli földön. Ha azonban ezt a nagy gyöngeséget elismerjük magunkban, segítségünkre siet a Lélek, és javunkra fordítja gyöngeségünket: ő maga lesz az imádság bennünk.” 

Évközi 30. hét szerda

Évközi 30. hét  szerda            
Ef 6,1-9 ; Lk 13,22-30
„Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van ez rendjén”

Szent Pál apostol elgondolkodtat bennünket arról, hogy az emberi társadalom sejtje az Isten akarata szerint létrehozott és rendezett család. Az első rendező elv a boldog családi körben a férj és feleség szeretet-közössége. A második, de nagyon kívánatos elem: kettejük életét véglegesen összefonó gyermek, sőt gyermekek csokra. A mai elmélkedésnek témája az apostol nyomán róluk szól. Mindjárt az első isteni rendelkezés: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van ez rendjén. „Tiszteld apádat és anyádat (Kiv 20,12), ez az első ígérettel egybekötött parancs: hogy jó dolgod legyen és hosszú életű légy a földön” (MTörv5,16; Ef 6,1-3) Az újszülöttek, majd csecsemők ösztönösen ragaszkodnak szüleikhez. Érzik, hogy a puszta létük tőlük függ. Egyre inkább átérzik, hogy milyen boldogító a szülők szeretete, megérzik hogy szívük dobbanása is milyen gyönyörű érzés a szüleiknek. Később egyre inkább felfogják, hogy egyének, akiknek saját akaratuk van. Ez is fontos felfedezés a gyermeki korban. Az első dacos konfliktus után azonban csodálatos érzés ébredhet: a szüleim mindig javamat akarták. Most is azt akarják, hogy én boldog legyek. Ők felnőttek, nekem ők a mindenem. Megteszem, amit parancsolnak. Lám, milyen jó érzés tölt el ezután. Talán nem ilyen érett logika szerint dönt a kicsi ember, a szülő is elvesztheti türelmét első reakcióként: éljen a szülői szívben  a megértés. Az a kis önállósodó emberke még nem tudja, hogy akarata a legnagyobb kincse, de ha önzés helyett szeretni tanul, az a legnagyobb győzelem lesz az életében, a legfőbb, sőt az egyetlen örök érték. Ha pedig keményebb nevelő eszközre lenne szükség, attól sem szabad visszariadni. Az apostol is erre int: „És ti, apák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben és az Úr intelmével. A szolgáknak is vannak ajánlásai: „Szolgák, engedelmeskedjetek test szerinti uraitoknak félelemmel és remegéssel szívetek egyszerűségében, akár csak Krisztusnak. Ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek tetszését keresnétek, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát. Készséges akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek, s nem embereknek. Tudjátok, hogy mindenki, aki valami jót tesz, annak jutalmát megkapja majd az Úrtól, akár szolga, akár szabad”. (5-8) A szolga akkor rabszolgát jelentett. Ma beosztottak vannak. A szeretet-szolgálat örök valuta. A pénzkereső szolgálattal viszont földi fizetés jár. „Ti pedig, gazdák, ugyanezt tegyétek velük. hagyjátok a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is Uratok van az égben, s nála nincs személyválogatás” (9) Az igazságosság a mennyben is kötelez, a pokolban is terhel.

SOISSONSI SZENT CRISPIN

Soissonsi Szent Crispin

Krispin ókeresztény vértanú, aki a hagyomány szerint Diocletianus alatt szenvedett Soissons városában mártírhalált. Cipészként kereste kenyerét, a szegényeknek ingyen dolgozott. Kultuszának ősi központja Osnabrück, ahol ereklyéit őrzik.^*

A hajdani céhesség európai kapcsolataiból érthető, hogy már a középkor végén a körmöcbányai vargák,^* a barokk időkben pedig a kőszegi, győri és aradi^* cipészek, csizmadiák patrónusként tisztelték.

Mohácsi tréfás szakmai hagyomány^* szerint a Blaumontag Krispin emlékezetének szól, mert a szent hétfői napon halt volna meg.

Martos Levente Balázs tartott előadást az Ige születéséről a Győri Hittudományi Főiskolán

Martos Levente Balázs tanszékvezető, prefektus előadásával folytatódott a „Hitünk és életünk” szabadegyetemi programsorozat a Győri Hittudományi Főiskolán október 19-én. A Pápai Biblikus Bizottság tagja „Pólyába takarta és jászolba fektette” címmel Jézus születésének történetéről tartott előadást.

A győri szeminárium dísztermében megjelent hallgatóságot Lukácsi Zoltán rektor köszöntötte, majd felkérte az intézmény biblikus tanszékvezetőjét az előadás megtartására.

„A mennyek országa hasonlít a kovászhoz” – idézte bevezetésként Máté evangéliumának részletét Martos Levente Balázs. Elmondta, a szabadegyetem célja az ő olvasatában az, hogy a résztvevők megnyíljanak az Istentől jövő kovászra, illetve maguk is kovásszá legyenek.

Kár lenne, ha a főiskola és az ott zajló munka nem erjesztené, jó értelemben, a világot – hangsúlyozta az előadó, aki három szempontból közelített a születéstörténethez: az evangéliumi szakasz szó szerinti értelmét kifejtve, majd allegorikus magyarázatot adva, végül személyes értelmezése szerint.

A három értelmezési szintet nem szabad „kijátszani” egymás ellen, mert azok egymásra épülnek. A pólya az emberi védelmet és gondoskodást, a jászol pedig tág értelemben a világ valóságát, az élet és a történelem konkrétumát mutatja. Jellé lettek a pásztorok számára, de jellé lehetnek a mi számunkra is – mutatott rá az előadó.

A második, allegorikus értelmezésben a pólya és a jászol az emberi beszéd értékére és korlátaira, teológiai értelemben pedig Isten szavának emberi beszédbe bújtatott valóságára, vagyis a Szentírásra utal – mondta el a biblikus tanszékvezető, és reménykedő életfelfogásra, a gyermeki élet megbecsülésére, a jó stílus megőrzésére biztatta a hallgatóságot.

Martos Levente Balázs végül kifejtette, ahogy Isten előkészítette, mintegy „becsomagolta” az ő legnagyobb ajándékát, úgy tehet az ember is: stílussal él és beszél, hisz a bontakozó, növekvő életben, és segíti azt.

A Hitünk és életünk szabadegyetem harmadik előadását Lukácsi Zoltán rektor tartja november 23-án, szerdán 18 órai kezdettel az ökumenikus mozgalom történetéről és jelenéről.

Az Irgalmasság Szent Éve 328.

A mustármag hasonlatát az Isten országa külső növekedésére, az Evangélium terjedésére szokták alkalmazni, a kovászét pedig arra, ahogy belülről jár át és alakít. Fontos, hogy a kettőt ne válasszuk el egymástól, hanem egységben szemléljük. Lehet, hogy azért nem sikerült előszörre Európa evangelizációja, mert túlságosan a külső növekedésre helyeződött a hangsúly? A kereszténységgel átvettünk igazságokat, értékrendet, struktúrákat, de a krisztusi élet kegyelmi valósága nem járta át elég mélyen a lelkünket. Ezért üresedhettek ki a struktúrák, bomolhatott fel az értékrend, kérdőjeleződhettek meg az igazságok. Az Egyházban minden igazi megújulás csak a szívek mélyéről fakadhat, egyéni és közösségi szinten egyaránt.

Évközi 30. hét kedd

Évközi 30. hét kedd

A házasság, a család az engedelmesség iskolája, ahol a leginkább szükség van arra, hogy megtanuljunk egymás alárendeltjeiként élni. Nemcsak a feleségek feladata, hogy engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, hanem a férfiaknak is alá kell tudniuk rendelniük magukat feleségüknek, mert Krisztus is feláldozta életét, vagyis alárendelte saját akaratát Jegyeséért, az Egyházért. A házastársaknak tehát kölcsönösen egymás alárendeltjeivé kell válniuk, nem pedig megpróbálni uralkodni egymáson. Krisztus megváltó kegyelme azt a játékot és örömet kínálja fel nekik, hogy mindketten Isten alárendeltjeiként igyekezzenek túltenni egymáson az alárendeltségre törekvésben. S mert a szeretet gyöngéd, tapintatos és figyelmes, s még az alárendeltség címén sem akar uralkodni, az a fél, aki ügyesebbnek bizonyul, megengedi, hogy a másik is egyszer-egyszer alárendeltje lehessen, vagyis szolgálhassa őt.

Az ilyen életformában akkora erő van, hogy az abszolút jövőt, az örökkévalóságot hordozza magában. Ez az a mustármag a földön, mely égig érő fává nő, ez az a kovász, amely valóban átjárja az emberiség tésztáját, ez az Isten országának kezdete.

Urunk Jézus, segíts, kérünk, kegyelmesen, hogy egyszer s mindenkorra felhagyjunk azzal, hogy a Szentírás egy-egy kijelentésével saját kényelmünket, megalkuvásunkat s végső soron a bűn ősi struktúráit akarjuk igazolni. Add meg nekünk, hogy komolyan véve felszólításodat törekedjünk legkisebbek és utolsók lenni, s ha mások visszaélnek ezzel, gondoljunk Rád, aki a kereszten érettünk, a mi üdvösségünkért véredet ontottad.

 

SZENT RÁFAEL FŐANGYAL

Ráfael, a  szegedi tájon Ráfel, Dány népének ajkán Ráfëj, főangyal, aki az Ószövetségben többször föltűnik. A név magyar jelentése: Isten orvossága. Útitársa az ifjú Tóbiásnak, akinek könyvében (Tóbiás 12, 15) így szól magáról: Én vagyok Ráfael angyal, egy a hét közül, kik az Úr előtt állunk. Ráfael ezért lett az utasok, útonjárók, olykor a messze, másvilági útra készülő betegek patrónusa.^* Tisztelete a középkor végén, de szórványosan később is virágzott népünk körében.

A Batthyány-kódexben (1489) olvassuk Szent Ráfael miséjét (Missa de S. Raphaele).^* A commendatio így hangzik: Nota quod si quis de sancto Raphaele legit hanc missam, vel in honore eius de suis laboribus bona accommodaverit vel pauperibus elemosinam dederit vel ipsum in patronum receperit et semper in suis orationibus ipsum habuerit, tunc per intercessionem eiusdem Sancti Raphaelis liberabitur ab omnibus necessitatibus suis, videlicet de aegritudine, de paupertate, de omni angustia et tribulatione, de potestate inimicorum suorum, de ira dominorum suorum, seu dominarum quantumque petierit, adeo statim impetrabit, et lucrabitur in extremis suis, dyabolus non dominabitur ei, sed s. Raphael erit ei in refugium. Eszerint tehát, ha valaki Ráfael tiszteletére misét mondat, a szegényeknek alamizsnát ad vagy ő pártfogójává választja, és minden imádságában megemlékezik róla, akkor Ráfael közbenjárásával megszabadul minden szükségétől, nevezetesen a betegségtől és szegénységtől, szorongástól és kísértéstől, ellenségeinek hatalmától, urainak haragjától, végórájában pedig az arkangyal kiragadja az ördög kezéből, és megoltalmazza.

Egy 1610-ből származó szlovák nyelvű följegyzés szerint ellenségedet úgy győzheted le, ha bükkfa levelére ezt írod: Gábriel, Ráfael és utána dobod.^*

Rimay János Balassi Bálintról írt gyászkölteményében^* az Úr Ráfael arkangyalt küldi a költő lelkéért:

Menj el te Raphael S lelkét még aki él, Vedd csendeszen el töle… Az ég megvidula, Rajta sok tűz gyúla, Raphael elérkezék. Mint testi ruhából, Minden tagjaiból Az lélek levetkezék: Méne fel mennyekbe, Ábrahám kebelébe, Kin menny megörvendezék.

A XVIII. században tervezett szekszárdi apátsági gimnázium ránk maradt pecsétjén Ráfael vezeti az ifjú Tóbiást.

Templomi nyomokra alig akadtunk. Ilyen: Szák barokk mennyezetfreskója. Steffulto (Stefultov) Arkangyalok-oltárán Ráfael szoboralakja, két oldalán Mihály és Gábor képmása.^* Vica két barokk oltárképe,^* a pesti szervita templom oltára. A győri karmelita kolostor bejárata fölött Ráfael az ifjú Tóbiással. Az arkangyal barokk köztéri szobra áll Nagyszombat városában.^* Piliscsaba barokk szószékén Ráfaelt látjuk Tóbiással.^* Ráfaelt látjuk kezében a hatalmas hallal a pestisjárványokat idéző nógrádverőcei templom főoltárán, mintegy a Gondviselés orvosságát ajánlván a híveknek.

Freskójával a budai vár egyik barokk palotájában^* is találkozunk a többi arkangyal társaságában: az ifjú Tóbiást Rafael kíséri, Tóbiás kezében hal, amelynek epéjével vak atyjának szemét meggyógyította. A terem másik falrészén utasként: zarándokbottal, ivókobakkal, tarisznyával és hallal tűnik föl.

Egyik soproni barokk polgárház^* szobájának színezett stukkós mennyezetén Tóbiás és Ráfael arkangyal fa mellett, félkörben angyalok (1735). A szövegszalagon: DER HEIL. ENGEL DES HERRN SEY BEI DIR AUF DEM WEGE U. BRINGE DICH GESUND WIEDER HEIM. Tób. 11, 12. Jellemző, hogy a ház gazdájának a század utolsó negyedében Palló Tóbiás volt a neve, aki föltételezhetően ebben a szobában született. A stukkó így szüleinek fogadalmából készülhetett. Jegyezzük meg, hogy a Sopron környéki németség körében Tóbiás kedvelt keresztnév. Csak a híres soproni hienc mesemondóra, Kern Tóbiásra emlékeztetünk.

*

Németszentmihály (Rautendorf, Sanmihaiul German) templomának (1895) Ráfael arkangyal a védőszentje. A titulus megválasztásának közvetlen okát nem ismerjük. Lehetséges, hogy a falu telepes németsége Ráfaelt az útonjárók, vándorok patrónusaként ősi soron tisztelte, és új hazájában oltalma alá helyezte magát. Másfelől azonban az is közrejátszhatott, hogy a középkori eredetű falunévnek, sőt dedikációnak megfelelően, Mihálynak kellett, illett volna az új védőszentnek is lenni. Nyilván azonban a számos környékbeli Mihály-patrocinium, illetőleg búcsú méltánylásával ajánlották a hívek egy másik főangyal oltalmába magukat.

Ráfael jellemző módon vándorhajlamú cigányaink kedvelt keresztneve. Szórványosan előfordult a szegedi táj, így főleg Újkígyós, Csanádapáca vállalkozó kedvű, boldogulást folyton kereső dohánykertészei között is. A nevet máig feltűnő sokan viselik Dány, Kóka parasztférfiai.

Ferenc pápa részt vett a jezsuiták 36. általános rendgyűlésén

Ferenc pápa október 24-én, hétfőn délelőtt látogatást tett a Jézus Társasága római központi kúriáján, ahol október 2-a óta folyik a rend 36. kongregációs gyűlése.

Arturo Sosa másfél hete megválasztott generális ezekkel a szavakkal fogadta: „Kedves Ferenc pápa, a Jézus Társasága 36. általános rendgyűlése nevében köszöntöm, Isten hozta ebben az aulában, köszönjük, hogy eljött hozzánk. Ez a találkozás a rendgyűlés nagyon jelentős pontján történik. Éppen abba a munkába merültünk bele, hogy megkülönböztessük a társaság egészének a javaslatait.”

Ferenc pápa nem vesz részt az általános rendgyűlésen, de a hozzájuk intézett beszédében a jezsuita rend hagyományára, rendalkotmányára, a pápák jezsuitákhoz intézett beszédeire, valamint a ma időszerű missziójuk alapvető szempontjaira emlékeztette őket. Spanyol nyelvű beszéde után Ferenc pápa válaszolt a hozzá intézett kérdésekre, majd az ebédet a kúrián egykori rendtársai körében fogyasztotta el.

Ferenc pápa beszéde kezdetén rögtön elődei szavait elevenítette fel, akik hasonló alkalmakkor szóltak a jezsuitákhoz. VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek szinte hasonló szavakkal kérték: „Előre, járjatok együtt, szabadon, engedelmesen, Krisztus szeretetében egyesülve, az Úr nagyobb dicsőségére!” Menjetek együtt – fűzte hozzá Ferenc pápa – a perifériákra, ahová mások nem jutnak el! Szent Ignác maga mondta: a jezsuita hivatása, hogy bárhol éljen a világban, a társaság az egész világban otthon van. A rendet irányító lélek nem törődik a társaság dolgainak az állapotával, mert folyamatosan alakulóban van, kivéve a lényegeset és szükségeset.

A társaság létmódja a Jézus felé haladás. Ugyanakkor Ignác számára ez az együtt járás nem egy puszta vándorlás, hanem annak minőségi nyeresége az előrehaladás, amit az első társak a „hasznára válni, előnyére lenni” kifejezéssel jelöltek meg. Ez a „hasznára válás” nem egyéni, hanem közösségi mozzanat és valójában benne van mindenben. Egyszerre munkálja a saját üdvösséget és szolgálja mások lelkének javát. Ezért igaz különösképpen a jezsuita számára a „nemcsak, hanem is” jelszó: szemlélődés és cselekvés, karizma és intézmény, közösség és küldetés. Ez a „hasznára válás” továbbá nem elit jellegű, hanem az egész világra szóló egyetemes szolgálat, amelyhez felhasználhat mindent, kivéve azt, ami útjában áll Isten irgalmának. Ferenc pápa kiemelte a jezsuita lelkiség „motorját”, amit az ignáci „magis” fogalma fejez ki: a több, jobb és nagyobb, ami lelkesít, örömet és apostoli lendületet ad.

Ferenc pápa azt kérte a jezsuitáktól, hogy kérjék állhatatosan a vigasztalás lelkét, amelyet a pápa első két enciklikájában hangsúlyozottan is megemlített. A társaság feladata ugyanis, hogy elvigye a vigasztalás lelkét Isten népének, hogy az örömöt tudják kínálni Isten nevében. Az öröm és a vigasztalás szolgálata az imádságban gyökerezik – fejtette ki a pápa.

Ferenc pápa arra kérte a rendgyűlés tagjait, engedjék meg, hogy a kereszten függő Úr megérintse őket, vagyis legyenek érzékenyek szenvedő embertársaik iránt. Utalt Arrupe generális atya szavára, aki szerint „ahol szenvedés van, ott van a Jézus Társasága”.

Végül Ferenc pápa a jezsuita rend 36. rendgyűléséhez intézett beszédében arra kérte a résztvevőket, hogy jó lélekkel tegyék a jót, és törekedjenek együtt érezni az egyházzal. Nem elég önmagában véve a jót tenni, hanem az Úrban végzett imádság és megkülönböztetés után, az egyházban és az egyházat érezve kell azt megtenni.

 

Az Irgalmasság Szent Éve 327.

A hetedik harsonaszó.

 „A hetedik angyal is megfújta a harsonát. Nagy szózatok hallatszottak az égben: Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és uralkodni fog örökkön-örökké! Ekkor a huszonnégy vén, aki az Úr színe előtt a trónuson ült, arcra borult és imádta az Istent: Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy és aki voltál, mert átvetted a főhatalmat és uralkodol. A népek ugyan felbőszültek, de eljött haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és nagyokat e1gyaránt!  A föld megrontói meg pusztuljanak!” (Jel 11,15-18) „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt” (19) Első pillanatban talán megrémül a hívő ember: eddig nem volt Istené a hatalom? Úgy kellett megszereznie az örökké élő Istenek, mint a fellázadt alattvalóknak az emberek világában, akik megunták az elnyomatást a földi urak felett? Szó sincs róla. Isten türelmes volt sokáig várt, mert abban bízott, hogy fogadott gyermekei rádöbbennek a valóságra. ”Néha kénytelen voltam büntetni fellázadt gyermekeimet, hogy vegyék észre, nem néztem tehetetlenül a földi fejleményeket, bíztam fogadott gyermekeim józanságában. Tudniuk kellett volna, hogy mindent tőlem kaptak, miért lázadnak ellenem, akinek még a létüket is köszönhetik. Ábrahám korábban hasztalan figyelmeztette Szodomát és Gomorrát, a Jordán völgyének két gazdag városát, hogy Isten eredeti életelve: férfinek és nőnek teremtettem az embert. Kettőjük szerelméből születik a következő generáció, akit a szülők hoznak világra, nevelnek föl. Ők lesznek, akik majd elaggott, beteg szüleiket ápolják és világra segítik az új generációt, hogy  betölthessék az egész földet. Csak egymás szeretete tehet boldoggá minden embert mindenkit. Kénytelen voltam kénes esővel elpusztítani Szodomát és Gomorrát, mert sem a házasságot, sem a családot nem becsülték. Ennek négyezer éve. Gyermekemmé fogadok mindenkit és ha földi élete lejár, a mennyországba várom. A Jelenések könyvéből olvasott részletben nem két városról van szó, hanem hétmilliárd emberről, akit nagy leckével fog a világ végén erkölcsre tanítani az utolsó ítélet borzalmas új Szodomája, amikor a világ minden visszaélése meg lesz büntetve. A Teremtő és a Megváltó Isten üzen, de már nem két városnak Az égi asszony és a sárkány. „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig” (Jel 12,1-6) Kétezer éve írta Szent János apostol ezt a szöveget. Fél évszázada három tisztességes és nagyhitű európai létrehozta az Európai Uniót. A zászlója szűzi, kék mező. Ma már senki sem emlegeti, hogy az utódoknak kellett volna tizenkét aranycsillagot ráfesteni, és az Égi Asszonyt, a Boldogságos Szűzanyát. És nem festette senki, bár mindenki tudta, mi a feladat. A sátán mindent meg akart előzni, mindent felfalni, ami isteni. Itt tartunk, gondolkodjatok az ezerkétszázhatvan nap lejár.

Évközi 30. hét hétfő

Évközi 30. hét  hétfő            
Ef 4,32-5,8; Lk 13,10-17
„Úgy éljetek mint a világosság gyermekei”

Pál apostol az efezusiaknak és nekünk, most élő keresztényeknek utat mutat a sötétségből a világosságba: „Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját, s éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jó illatú áldozatul Istennek” (5,1) Ennek a világos, isteni útnak a lényege, hogy úgy gondolkodom az életemről, mint Jézus tette. Semmit nem tett önző céllal, mindig a javunkat tartotta szem előtt, ahogy Isten Atyja rendelte számra. Isten első üdvösségterve szerint a megtestesülés azért történt volna, hogy dicsőséggel koronázza meg Fiát azért az áldozatért, hogy anyagi testet vesz magára az anyagvilág formájaként, teremtett szellemi létű lelket, mint az angyalvilág és az emberi lelkek ősformáját. Az ősszülők bűne miatt a megtestesülés ténylegesen a szenvedés és kereszthalál gyalázatára történt, és a megdicsőülés csak a feltámadásban valósulhatott meg. Az emberélet a bűneink miatt ezt az önzésről lemondó, mások örömére törekvő formát kell, hogy folytassa. A sokfajta emberi vétek közül az apostol az elsötétült emberi élet prototípusának a paráznaságot mutatja be: „Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy kapzsiság szóba se jöjjön köztetek, mint ahogy ez a szentekhez illik, sem ocsmányság, sem ostoba vagy kétértelmű beszéd, ami illetlen, hanem inkább a hálaadás. Értsétek már meg, és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, vagy bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában” (3-5) Hogy is van ez? – kapja fel a fejét az emberiség széltében-hosszában, most és év évezredeken át. Isten és a katolikus egyház az egészséges embernek az élet legmélyebbre ható örömeit, gyönyöreit el akarja venni? Nem! Az Egyház csak rá akar mutatni, hogy ezt az örömforrást Isten találta ki, az emberek boldogságára rendezte el, de igazi boldogságot csak eredeti céljának megfelelően tud biztosítani. Íme az alapelvek: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére: Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,26-27) „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is” (Ter 2,18) „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek” (23-24) A férfi is, a nő is megőrzött tisztaságát vigye a házasságba, ne embersége maradékait. A házasságban mindketten egymás boldogítására vannak rendelve, tehát figyelni kell az asszonyi virágzó-tisztulásra. Kettejük szerelme teremje meg életük közös gyümölcsét, a gyermekeket: „Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!”(Ter 1,28) A gyermekeket kettejüknek kell felnevelni, hogy érezzék mindkét szülő szeretetét. Ez az Isten által rendelt család. Létrehozása, fenntartása lemondással jár. Áldozat nélkül sem földi, sem örök boldogság nincs. Vállaljátok.