Tiszteletreméltó Rigby János

Tiszteletreméltó Rigby János

vértanú. 

1600.

Angliában, Erzsébet katolikus egyház elleni tevékenysége nyomán került bíróság elé. Nem volt hajlandó az anglikán templomba menni. Harmincévesen “Deo gratias”-al fogadta a halálos ítéletet. Bilincseit, mint ékszereket megcsókolta. Kivégzése előtt keresztet vetett, és “Procedamus in nomine Domini” (Induljunk Isten nevében) szavakkal búcsúzott. †

ENSZ-jelentés: 70 millió fölé emelkedett az otthonukból elűzött emberek száma

Meghaladta a 70 milliót 2018-ban azoknak az embereknek a száma, akik háború, fegyveres konfliktus és üldöztetés elől menekültek el otthonukból. Ez a legmagasabb szám az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) hivatalának közel 70 éves fennállása során.

Az ENSZ menekültügyi szervezete június 19-én közzétett Global Trends 2018 című éves jelentésének adatai azt mutatják, hogy napjainkban mintegy 70,8 millió azoknak a száma, akiket otthonukból erőszakkal elűztek. Összehasonlításul, ez duplája a húsz évvel ezelőtti adatnak, de 2,3 millióval nagyobb a 2017. évi számnál is. Ez a 70,8 millió ember kicsivel több, mint Thaiföld népessége, illetve alig valamivel marad el Törökországétól.

Az adat visszafogott számításokon alapszik, mindenekelőtt azért, mert például a venezuelai válság egyelőre csupán részben jelenik meg benne. A dél-amerikai országot mára összesen több mint négymillió ember hagyta el – ez derül ki az őket befogadó államok adataiból –, így ez napjaink egyik legnagyobb mértékű menekültválsága a világban. Jóllehet az országot elhagyók túlnyomó többsége nemzetközi menekült státuszra szorulna, egyelőre csupán mintegy félmillióan jutottak el odáig, hogy hivatalosan menedékjogot kérjenek.

„Amit ezekben a számokban láthatunk, az egy újabb megerősítése annak a trendnek, hogy hosszabb távon növekszik azoknak a háborúk, fegyveres konfliktusok és üldöztetés elől menekülő embereknek a száma, akiknek biztonságra van szükségük” – mondta Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa.

„Egyfelől a menekültekkel és a bevándorlókkal kapcsolatos közbeszéd ma gyakran ellenséges indulatokat szít, ugyanakkor sokszor találkozunk a nagylelkűség és a szolidaritás nagyszerű megnyilvánulásaival is, különösen azokban a közösségekben, amelyek maguk is nagyszámú menekültet fogadtak be. Egyúttal egy sor új szereplő részéről látunk korábban példa nélkül álló elköteleződést, köztük egyes fejlesztési szervezetek, magánvállalatok és magánszemélyek részéről, amely fellépésben nem csupán visszatükröződik a Globális megállapodás a menekültekről szellemisége, de egyenesen megvalósítja azt. Ezekre a pozitív példákra kell alapoznunk, és meg kell kétszereznünk a szolidaritásunkat mindazon sok ezer ártatlan ember iránt, akiket nap nap után elűznek az otthonukból.”

A Global Trends jelentés 70,8 milliós számadatán belül három fő csoport különíthető el. Az első a menekülteké, vagyis azoké az embereké, akik háború, fegyveres konfliktus vagy üldöztetés miatt kényszerültek elhagyni a hazájukat. A menekültek száma 2018-ban elérte a 25,9 millió főt, ami félmillióval több, mint egy évvel korábban. Ebbe az összesítésbe beleértendő az az öt és fél millió palesztin menekült is, akik az ENSZ Segély- és Munkaügyi Hivatala (UNRWA) mandátuma alá tartoznak.

A második csoportban a menedékkérők vannak – azok az emberek, akik elhagyták a hazájukat és részesülnek nemzetközi védelemben, de egyelőre várják a menekült státusz iránti kérelmük elbírálását. A múlt év végén három és fél millió menedékkérő volt világszerte.

A harmadik csoport a legnagyobb: 41,3 millió fő a belső menekültek száma; ők azok, akik elmenekültek az otthonukból az erőszak elől, ám a saját országukon belül, annak egy biztonságosabb vidékén találtak menedékre.

Összességében az otthonukból elűzött emberek száma 2018-ban változatlanul nagyobb arányban nőtt, mint amilyen ütemben megoldásokat sikerült találni sorsuk rendezésére. Ami a menekülteket illeti, számukra a legjobb megoldás az, ha hazatérhetnek, méghozzá önkéntes alapon, biztonságban és az emberi méltóságuk tiszteletben tartásával. A további lehetséges megoldások egyebek között a menekültek integrációja a befogadó közösségekbe, illetve az áttelepítésük harmadik országokba. Csakhogy 2018-ban mindössze 92 400 menekültet telepítettek át, ami az áttelepítésre várók kevesebb mint hét százaléka. Hazatérni hozzávetőleg 593 800 menekült tudott, miközben 62 600 fő kapott állampolgárságot.

„Minden egyes menekültválság esetében, legyen az bárhol és tartson akármilyen hosszú ideje, a megoldásokra kell törekedni, valamint arra, hogy elhárítsuk az akadályokat mindazoknak az embereknek az útjából, akik haza akarnak térni – mondta Filippo Grandi. – Ez összetett feladat, amelynek megoldásán a UNHCR szüntelenül dolgozik, ám amely azt is megköveteli, hogy minden egyes ország összefogjon a közös jó érdekében. Ez napjaink egyik legnagyobb kihívása.”

* * *

Global Trends 2018 – Nyolc tény a menekültekről, amit tudnia kell

Gyermekek: világszerte 2018-ban minden második menekült gyermek volt, sokan közülük (111 ezren) egyedül, a családjuk nélkül éltek.

Kisgyermekek: csak Ugandában 2800 ötéves vagy még annál is fiatalabb menekült kisgyermek volt egyedül vagy a családjától elszakítva.

Városi jelleg: ha valaki menekültté válik, nagyobb valószínűséggel él valamely városban (61%), semmint vidéken vagy egy menekülttáborban.

Gazdagok és szegények: a gazdaságilag jobb helyzetű országok 1000 lakosonként átlagosan 2,7 menekültet fogadtak be, míg a rosszabb helyzetűeknél ez az arány 5,8. A legszegényebb országok a menekültek egyharmadának adnak menedéket szerte a világon.

Menedéket nyújtók: a menekültek mintegy 80 százaléka él a származási országával szomszédos országban.

Időtartam: hozzávetőleg minden öt menekültből négy olyan menekültválság elszenvedője, amely már legalább öt éve tart. Minden ötből egy esetében pedig a menekültválság húsz éve vagy annál is hosszabb ideje áll fenn.

Új menedékkérők: a legtöbb új menedékkérelmet 2018-ban venezuelaiak nyújtották be, szám szerint 341 800-at.

A világ lakosságához mérve: a menekült, menedékkérő és belső menekült népesség aránya 2018-ban 1:108 volt a világ összlakosságához képest. Tíz évvel korábban ez a szám még 1:160 volt.

* * *

Az ENSZ menekültügyi szervezetének Global Trends 2018 című jelentése és a hozzá tartozó fotók, videók és egyéb háttéranyagok elérhetők a jelentés médiaoldalán.

Évközi 11. hét péntek

Évközi 11. hét péntek

Az Úr Jézus a lélek szemének nevezi a lelkiismeretet, azt a csodálatos készüléket, mely mintegy Isten látásából részesít, az ő jelenlétébe vonja minden lépésünket, az ő ítéletét közvetíti, sokszor közvetlen környezetünk és a minket körülvevő társadalom zavaros értékrendjével szemben is. Ha azonban engedjük lelkiismeretünket elhomályosítani, egész életünk sötétbe borul, erkölcsileg megsemmisülünk. Minden elkövetett bűn egy lépés az elsötétedés felé, teljesen sötétbe azonban csak akkor kerülünk, ha lemondunk arról, hogy a bűnbánat által megtisztítsuk lelkiismeretünk szemét, ha ilyen vagy olyan kifogással nem megyünk többé gyónni, s ezzel végképp elzárjuk magunkat a világosságtól. Ha viszont rendszeresen és őszintén bűnbánatot tartunk, és szentgyónáshoz járulunk, ezáltal rendben tartjuk a lelkiismeretünket, és nem hagyjuk elhomályosulni az Isten fényét visszatükröző belső szemet.

Szent Pál attól fogva, hogy a damaszkuszi úton elveszítette látását, s ezzel rádöbbent lelki vakságára, többé már nem a természetes ész pislákoló világánál vagy a vallási fanatizmus egy pontra irányított reflektorfényében, hanem Krisztus tündöklő ragyogásában nézett mindent. Ezért látta helyesen önmagát és küldetését, ezért tudta megítélni mások cselekedeteit, s ezért tudta életét habozás nélkül és egészen Jézus Krisztus evangéliumának szolgálatára szentelni.

Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy lelkiismeretünk bűnbeesett és méltatlan voltunk ellenére is képes visszatükrözni Isten ragyogó világosságát és fényt vetni tetteire, életünk különböző helyzeteire. Ne engedd, kérünk, hogy lelkiismeretünk elhomályosuljon, és ne lássa meg többé a bűnt, de óvj meg az aggályosságtól is, amikor ott is bűnt vagy bűnalkalmat látunk, ahol mennyei Atyád ajándékait kellene észrevennünk. Adj nekünk egészséges lelkiismeretet, melyhez hozzátartozik gyöngeségeink ismerete, méltatlanságunk tudata, de a helyes önértékelés is.

BOLDOG URSULA* LEDOCHOWSKA

BOLDOG URSULA* LEDOCHOWSKA* 

szűz, orsolyita, rendalapító 

(1865-1939)

Az ausztriai Loosdorf-ban született grófi családból, lengyel apától és osztrák anyától. Keresztneve Júlia. A hét testvér közül egyik: Boldog Mária Terézia, egy másik: Vladimir, jezsuita generális. Szülei buzgó, vallásos emberek. A család 1883-ban Krakkó közébe költözött. Júlia Krakkóban megismerkedett az orsolyita nővérekkel s 1886-ban a rendbe lépett. Rendi neve Orsolya lett. Közel húsz évig tanított a nővérek leányiskoláiban, 1904-ben a ház elöljárója lett. 1906-ban a cári Oroszországból, Szentpétervárról kérelem érkezett a krakkói nővérekhez, az ottani leánykollégiumot a megszűnés veszélye fenyegette. Júlia néhány nővértársával elment s átvette a kollégium vezetését. Civil ruhában szabadott csak járniuk. Két év múlva önálló rendházat alkottak, hamarosan a kollégium élete felvirágzott. Az orosz hatóságokkal történt összekülönbözés miatt Orsolya kénytelen volt elhagyni az országot (1910). Ekkor a finnországi Merentahtiben a Balti-tenger partján gyönyörű vidéken középiskolát, internátust alapít lengyel leányok számára. Kis paradicsomnak nevezik. Az első világháború azonban letarolja a nővérek munkáját. Kénytelenek Svédországba távozni - még 1917 előtt. Itt Stockholmban iskolát vezetnek nyelvek oktatására. Dániában is működnek. Orsolya anya 1920-ban visszatér hazájába s megalapítja az orsolyita rendnek egy új ágát: az Agonizáló Jézus Szívéről nevezett Orsolyita Nővérek Kongregációját. A Szentszék 1923-ban hagyta jóvá szabályukat. Fő működési területük: az ifjúság nevelése és a szegények gondozása. Lelkiéletük központja az Oltáriszentség. Példaképük a Boldogságos Szűz. Önmegtagadásuk: a mindennapi munka. A két világháború között Lengyel-, Olasz- és Franciaországban 35 házat létesítenek, a nővérek 800-an vannak. 1929-ben letelepednek Rómában, itt lesz az anyaház. Orsolya anya mint általános elöljáró itt éri meg szerzetes életének 50. jubileumát 1939-ben, s ez év máj. 29-én hal meg Rómában. II. János Pál pápa 1983-ban avatta boldoggá Poznanban, felejthetetlen ünnepség keretében.

„Isten fenntartotta magának a jogot, hogy a kereszt által üdvözítse a világot. Nekünk pedig azt a feladatot hagyja, hogy könnyítsük meg másoknak a fájdalmas keresztútjárást, - hogy magunk körül a jóság és öröm sugarait árasszuk. S ezt gyakran megtehetjük. Egy jóakaró, biztató mosoly... Ez a mosoly Isten jóságáról és szeretetéről beszél.”

Orsolya anya: „A mosoly apostolsága” írásából.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Ursulát új szerzetestársulat alapítójává tetted. Add, hogy erényeit követve az örök boldogságban egykor társai lehessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Ferenc pápa pénteken Nápolyban előad a Veritatis gaudium teológiájáról

Június 21-én, pénteken Ferenc pápa látogatást tesz Nápolyban, ahol lezárja a Veritatis gaudium – kezdetű apostoli konstitúció teológiájáról szervezett kétnapos tanácskozást. A Földközi-tenger térségének kulturális, teológiai és szociológiai vetületeiről, illetve Ferenc pápa ehhez kapcsolódó tanításáról kérdezte a Vatikáni Rádió a házigazda Dél-Olaszországi Pápai Teológiai Fakultás helyettes nagykancellárját, P. Gianfranco Matarazzo jezsuita provinciálist.

Párbeszéd a vallások és kultúrák között, migráció, munka és teológia a mai kontextusban. Ez röviden összefoglalva Ferenc pápa nápolyi látogatásának tematikája, amely pénteken 9 órától délután 3 óráig tart. A Szentatya helikopterrel érkezik a Virgiliano parkba, majd autóval a Dél-Olaszországi Pápai Teológiai Fakultásra megy, ahol az egyetem előtti téren felállított emelvényen mondja el záró beszédét „A Veritatis gaudium teológiája a Földközi-térség összefüggésében” – című konferencián.

A jezsuiták vezetik a teológiai fakultást

A házigazda jezsuiták köszöntik a pápát, tekintettel arra, hogy az 1552-es alapítás óta ők vezetik a nápolyi teológiai fakultást. Fogadásán jelen lesz Crescenzio Sepe bíboros, nápolyi érsek, az egyetem nagykancellárja, Pino Di Luccio atya dékán és több elöljáró, Francesco Marino nolai püspök a campaniai főpásztorok képviseletében, valamint Joaquín Barrero Díaz jezsuita, a spanyol provincia felelőse és a Dél-európai régió asszisztense. Az előadást követően a Szentatya együtt ebédel a jezsuitákkal, néhány oktatóval és szeminaristával, majd visszatér a Vatikánba. A nápolyi tanácskozást jórészt az Euro-mediterrán jezsuita provinciára bízták, amelyhez Románia, Albánia, Málta és Olaszország tartozik. Gianfranco Matarazzo atya a provincia vezetője - aki jelen lesz Nápolyban a pápa látogatásakor - a Vatikáni Rádió olasz adásának nyilatkozott a tanácskozás előtt.

A kereszténység homogén, folytonos és prófétai

A teológiának táplálkoznia kell a többi tudományággal folytatott párbeszédből, amely az emberi antropológiához kapcsolódik. A Földközi-térség esetében az a feladata, hogy képviselje a kereszténység jelenlétét, történetét, azt az összetett párbeszédet, amelyet számos kultúrával és vallással folytatott. Mindebben a kereszténység megőrizte saját homogenitását, folytonosságát, valamint próféciáját a jövő számára. Ez is azt bizonyítja, hogy a szorosan vett teológiai rész nagyon is élő és aktuális. Ebben a problémás közegben képes meghallgatni, értelmezni, árral szemben haladni, hirdetni az irgalmasságot és a reményt – fejtette ki a jezsuita provinciális.

A vallások jelenléte megjelenik a fiatalok képzésében is

Ferenc pápaságának erőssége az a folytonosság, amelyik a messzi távolból eredő utat vezeti a jövő felé. Ez szinodális formában, a többi vallással és kultúrával párbeszédben történik a másokkal való osztozás és szeretetközösség jegyében. A pápa pedig ezt az egyre nehezebbé váló közegben teszi, mintegy jeléül annak, hogy a kereszténység képes szembenézni az összetett helyzetekkel, életpróféciát és reményt kínál mindenkinek. Az úgynevezett Euro-mediterrán provincia egymástól eltérő valóságokat foglal magába, hiszen Romániában, Albániában más problémákkal kell szembenézni, mint például Máltán vagy Olaszországban. Matarazzo atya szerint azonban hamar kiderült, hogy egymást stratégiailag kiegészítő térségek ezek, melyek segítenek túllépni az etnikai határokon. Az egyes nemzeteken belül maradva az olaszok, a máltaiak, az albánok és a románok külön-külön a saját horizontjukkal lettek volna elfoglalva. Így azonban kölcsönösen gazdagodnak, mint például a katolikus Máltával történő koordináció esetében. A jezsuiták tevékenysége tehát ebbe az irányba mutat: a fiatalok képzésében a más vallások nem mint egzotikus valóságok vannak jelen, amelyeket távolról megfigyelünk, megismerésük a képzés szerves részét  alkotja.

A Földközi-térség geopolitikai vonatkozásai

Ferenc pápa előadása milyen távlatokat nyithat a konferencián? A nápolyi teológiai fakultás helyettes nagykancellárja szerint a legutóbbi pápák nagy érdeklődést mutattak a geopolitika és különösen a Földközi-térség iránt. Ferenc pápa folytatja ezt a hagyományt, még jobban megerősíti, és igyekszik kibontani a benne rejlő hatalmas gazdagságot, hogy a párbeszéd és a remény próféciáját adja ebben az összetett helyzetben. Szeretné érvényre juttatni a Földközi-térség kincsestárát, amelynek egyházai együtt kell, hogy zarándokoljanak, megerősödjenek, új életerőt nyerjenek teológiai, filozófiai, kulturális és társadalmi-politikai téren. Az egyháznak ugyanis szerepet kell vállalnia a jelenlegi társadalompolitikai színtéren – mondta még a Vatikáni Rádiónak P. Gianfranco Matarazzo, az Euro-mediterrán jezsuita provincia vezetője Ferenc pápa pénteki, nápolyi előadásával kapcsolatban.