BOLDOG SANZ PÉTER

BOLDOG SANZ PÉTER 

püspök, vértanú
*Asco, 1680. szeptember 3. +Fócsov, 1747. május 26. 

José Sanz 1680. szeptember 3-án született a spanyolországi Tortosa egyházmegyéjéhez tartozó Ascóban. 17 éves korában belépett a léridai domonkosokhoz, s Veronai Szent Péter (+1252) vértanútól ekkor vette fel a Péter nevet. 1704-ben szentelték pappá. 1708-ban még a Szentírást tanította Zaragóza kolostorában és a spanyol örökösödési háború által keményen sújtott Aragónia lakossága körében lelkipásztorkodott.

A Spanyolország sok kolostorában elterjedt szigorú szabályzatot követve 32 éves korában jelentkezett a misszióba, mégpedig nem Mexikó vagy Latin-Amerika már jól berendezett misszióiba, hanem a Fülöp- szigeteknek a Szent Rózsafüzérről nevezett, szigorú szabályzatú rend tartományába. Későbbi vértanú társával, Boldog Royo Joakimmal együtt 1712. szeptember 16-án indult el Cádizból és 1713 augusztusában érkezett Manilába. Sanzot a Szent Gábriel zarándokházban lévő kínaiak pasztorálására rendelték, itt megismerkedhetett a kínai nyelvvel és a kínai szokásokkal. 1715-ben a kínai szárazföld missziójába küldték. 1715. június 29-én érkezett meg Fukienbe.

Munkáját csendben kezdte el Fogan városában. Megkísérelte a domonkos harmadrend és a rózsafüzér társulat újjáélesztését, hogy segítségére legyenek a missziós munkában. 1723-ban Foganban már hetven írni-olvasni tudó keresztény volt, s ők is derekas részt vettek a hit terjesztésében. Hogy mennyire megbecsülték a fiatal, teológiailag kiválóan képzett hithirdetőt, mutatja püspökének, Ventallolnak 1716. évi levele, amelyben Sanz küldetéséért ad hálát Istennek. Sanz megbecsülését mutatja az a tény is, hogy a Fülöp-szigetek provinciálisa már 1716-ban a hithirdetők elöljárójává és helyettes provinciálissá nevezte ki. Mint a hithirdetők elöljárója nemcsak arra törekedett gondosan, hogy a kevés misszionáriust a legfontosabb városokba ossza be, hanem hogy lelkipásztori vonatkozásban ellássa Csekiang és Kiangsi tartományok hosszú ideje hithirdető nélkül maradt keresztény közösségeit, amelyek a 19. századig Fukien apostoli vikáriusának hatáskörébe tartoztak.

A kereszténység békés fejlődése Fukienben csak rövid ideig tartott. 1723-ban, egy évvel a nagy és kereszténybarát Kangshi császár halála után heves keresztényüldözés tört ki, s ez arra kényszerítette Sanzot, hogy hat éven át rejtekhelyéről irányítsa a keresztényeket. A harmadrend három tagjának bátor vértanúsága nagy vigasztalására szolgált, viszont utódlási jogú segédpüspökké történt kinevezésének híre súlyos lelkiismereti aggodalmakat jelentett számára. Csak a pápa és a domonkos rendfőnök kifejezett parancsára fogadta el végül a püspökké szentelést, amelyet Nanking portugál ferences püspöke szolgáltatott ki neki 1730. február 24-én Kantonban. Ezen a szentelésen a kínai Boldog Ly András (lásd: 61. o.) segédkezett, aki 1726-tól Fukien tartományban tevékenykedett. Sanz olyan maradandó benyomást hagyott hátra benne, hogy naplójában ismételten visszatért erre az állhatatos vértanú püspökre.

1735-ben, Kienlung császár trónra lépésekor, amikor sok hithirdető derűlátóvá vált, Sanz püspök világosan és valóságérzékkel rámutatott, hogy a kereszténység helyzete veszélyeztetett, a kínai felső réteg magatartása pedig alapvetően keresztényellenes maradt. Ezt tartotta a szeme előtt, amikor feljebbvalóihoz intézett egyik levelében sürgette a bennszülött papképzést. Ennek a levélnek az eredményeként a manilai Szent Tamás Kollégiumban három szabad helyet bocsátottak a kínai jelöltek rendelkezésére, később pedig további hármat a lateráni Szent János Kollégiumban.

A Sanz püspök által megsejtett keresztényüldözés bekövetkezett. A kantoni hithirdetőknek a portugál Makaóba kellett menekülniök, és Sanz püspök 1738-ig ott maradt. -- Eusebius Oscott püspök tanúsága szerint makaói száműzetése idején írta meg a keresztény hit védőiratát. Ez az írás nem került nyilvánosságra; egy katekizmust viszont, amely hasonlóképpen a száműzetés terméke volt, később Fukienben kinyomtattak és sikerrel használtak. -- Sanz püspök 1738-ban néhány hithirdetővel együtt visszatérhetett Fukienbe. Ismét teljesen a missziós tevékenységnek szentelte magát, de megsejtette, hogy ez a békés időszak nem tart sokáig. Leveleiben a Fukienben uralkodó ,,fél békéről'' szól, amely éppen csak arra elég, hogy állandó életveszély nélkül meglátogathassa közösségeit.

1739-ben püspökké szentelte és utódlási jogú segédpüspökévé tette Oscottot. (Egy ideig mindketten misszionáriusként dolgoztak együtt Moyang több mint 2.000 keresztényt számláló közösségében.) Oscott püspök már 1743-ban meghalt. Utódává Boldog Serrano Ferencet nevezték ki, aki azonban, mielőtt még kinevezéséről értesült volna, vértanúhalált halt. Amikor Sanz püspöknek segédpüspöke volt, azon igyekezett, hogy letehesse a fukieni apostoli vikáriusság terhét. Római és manilai látogatásai sikertelenek maradtak; helyzetét ezért a manilai Szent Tamás Egyetem Teológiai Kara elé tárta azzal az ismételt kéréssel, hogy döntsenek olyan értelemben, amely szerint ő ismét egyszerű hithirdetőként tevékenykedhessen Fukienben. Úgy látszik, hogy erre a kényes kérdésre egyáltalán nem válaszolt a Kar, amely egyébként készségesen nyújtott segítséget a domonkos rendtársaknak a kínai földön támadt nehézségeik legyőzéséhez.

Hogy milyen nyugalommal és fölénnyel vezette Sanz püspök a rábízott nyájat és hithirdetőit, megmutatta még élete végén is a rítusvita lezárása. A rítusvitában elsősorban arról volt szó, hogy -- a kínaiaknak a kereszténységre való megnyerése érdekében -- kínai szertartásokat, rítusokat és kifejezéseket (istenneveket) szabad-e átvenni vagy sem. Ez volt az első, valósággal forradalmi, de talán túl korai és veszélyes kísérlet az újkorban arra, hogy a kereszténységet igehirdetésében, liturgiájában, teológiájában hozzáillesszék más kultúrákhoz, ebben az esetben a távol-keleti kultúrához. Mivel a római hatóságok eredetileg ellene, később (más körülmények között) mégis a rítusok megengedhetősége mellett nyilatkoztak, mindkét párt úgy érezte, hogy igaza van. A problémakör később kitágult, s káros vetélkedés keletkezett a koldulórendek és a jezsuiták között. 1742-ben XIV. Benedek (1740--1758) Ex quo singularis konstitúciójával a több mint száz év óta tartó vitát alapvetően a koldulórendek javára -- tehát a rítusok alkalmazása ellen -- döntötte el. Mivel azonban a keresztények között az immár elítélt rítusoknak is voltak követői, Sanz püspök ezzel kapcsolatban 1745-ben pompás magyarázó köriratot bocsátott ki hithirdetőinek, és megvolt az az öröme, hogy minden hithirdetője írásban is elfogadta a pápai konstitúciót, és nem csupán a személyükben követték azt, hanem a keresztényeket is -- különösen a képzetteket -- engedelmességre vezették. A korábban Fukienben is hevesen tomboló rítusvita nyugodt és egyszerű elsimítása volt a főpásztor utolsó nagy tette.

A tartomány keresztényellenes erői teljes csendben szervezkedtek a püspök, hithirdetői és a keresztények nagy része ellen. Árulás folytán kitudódott valamennyi európai misszionárius tartózkodási helye. 1746. június 25-én Sanz püspököt rendtársaival: Boldog Serrano Ferenccel, Royo Joachimmal, Alcober Jánossal és Diaz Ferenccel együtt őrizetbe vették és Foganban börtönbe vetették. Itt került sor első kihallgatásaikra. A sikeres rajtaütés hírére a tartomány alkirálya, a per fő mozgatója, saját bírósága elé vonta a pert a tartomány fővárosába, Fócsovba. Itt kezdődött meg 1746. november 22-én a voltaképpeni per harmincegy keresztény ellen. 23-án több órán át tartott a püspök kihallgatása. Harmincnégy kérdést tettek fel neki, s ismerjük is ezeket a szemtanú Boldog Serrano Ferenc közlése alapján, aki a börtönből terjedelmes tudósítást tudott küldeni Fülöp-szigeteki elöljáróinak. Olyan kérdéskörök ezek, amelyeket a legújabb időkig mindig ismételni szoktak a keresztények elleni perekben. Alapjuk az, hogy a hatóságok képtelenek voltak megérteni a hithirdetők önzetlen magatartását; munkájuk és fáradozásaik, nélkülözéseik és áldozataik mögött véleményük szerint bűnös indítékok rejlettek. Sanz püspök válaszait, amelyek megfeleltek ugyan az igazságnak, de a magas elöljáróság előítéletének nem, ismételten ütlegekkel szakították meg.

Amikor Kienlung császár értesült az európai hittérítők fukieni fogságáról, kiadta a parancsot, hogy rögtön utasítsák ki őket Makaóba. Az alkirály azonban a per után négy héttel hosszú vádiratot terjesztett a császár elé, és ebben az európai misszionáriusokra mint különösen veszedelmes bűnözőkre halálbüntetést kért. 1747. április 19-én a pekingi legfőbb törvényszék jóvá is hagyta ezt, és Sanz püspököt azonnali lefejezésre, a többieket pedig későbbi megfojtásra ítélte. Az ítélet megerősítése május 25-én érkezett meg Fócsovba, és azt a kínai törvényeknek megfelelően tüstént végre kellett volna hajtani. Egy kínai ünnepnap miatt azonban a végrehajtást áttették május 26-ra (pünkösd nyolcadának péntekére), a többiek kivégzését pedig a következő évre halasztották. A kínai keresztényeket -- ha nem ölték meg őket a börtön szenvedései -- életfogytig tartó száműzetésre ítélték a Kínai Falon túlra.

XIV. Benedek pápa 1748. szeptember 16-án nyilvános beszédben emlékezett meg a hős vértanúról, és méltónak jelentette ki arra, hogy megillesse a vértanúk tisztelete; ugyanebben az évben a domonkos rend főnöke, Antonin Bremond (1692--1755) körlevelet intézett az egész rendhez; dicsérte benne fiainak a pogány missziós területen kifejtett buzgóságát, és felhasználta az alkalmat arra, hogy új buzgóságra serkentse őket. Sanz püspököt 1893-ban avatta boldoggá XIII. Leó pápa.

Az amerikai püspökök aggasztónak tartják, hogy az USA kilép a párizsi klímaegyezményből

Az amerikai püspökök aggasztónak tartják, hogy az USA kilép a párizsi klímaegyezményből

„Az elnök döntése, hogy az USA nem tartja fenn elkötelezettségét a párizsi egyezmény betartására súlyosan aggasztó” – fogalmazott az Egyesült Államok püspöki konferenciája június 2-i közleményében, amelyet Donald Trump amerikai elnök párizsi egyezményt illető döntése után tettek közzé.

„Az Egyesült Államok püspöki konferenciája Ferenc pápával és az egész katolikus Egyházzal együtt következetesen elismerte a párizsi egyezményt, mint fontos nemzetközi mechanizmust a környezetvédelem elősegítésére és mint a klímaváltozás enyhítésére szóló buzdítást” – fogalmaztak a főpásztorok.

„Bár a párizsi egyezmény nem az egyetlen lehetséges mechanizmus a globális széndioxid-kibocsátás enyhítésére, egy hiteles alternatíva hiánya komoly aggodalomra ad okot” – mutattak rá az amerikai püspökök. „A Szentírás megerősíti a teremtett világról való és az egymás iránti szolidáris gondoskodás értékét. A párizsi egyezmény olyan nemzetközi megállapodás, amely előmozdítja ezeket az értékeket. Trump elnök döntése kárt okoz az amerikaiaknak és az egész világnak, különösen is a legszegényebbeknek és a legsérülékenyebb közösségeknek. A klímaváltozás hatásait már érzékeljük a tengerszint-emelkedésben, a jéghegyek olvadásában, az erősebb viharokban és a gyakoribb szárazságban. Csak abban reménykedhetünk, hogy Trump elnök konkrét javaslatokat tesz a globális klímaváltozás kezelésére és a környezetvédelemre” – fogalmaznak a főpásztorok.

Az amerikai püspöki konferencia 2001 óta megfontolt cselekvésre és a klímaváltozásról folytatott párbeszédre buzdít. 2015-ben a Kongresszusnak címzett levelükben az amerikai főpásztorok a Katolikus Karitász (Catholic Charities) és a Katolikus Segélyszolgálatok (CRS) elnökeivel együtt arra ösztönözték az Egyesült Államokat, hogy írja alá a párizsi klímaegyezményt. Ferenc pápa és a Szentszék folyamatos támogatásáról biztosítja a nemzetközi megállapodást.

Az Egyesült Államok és Kína – a világ két legnagyobb széndioxid-kibocsátója – 195 másik országgal együtt korábban aláírta a párizsi klímaegyezményt, amelyet 2016 novemberében ratifikáltak. A megállapodás értelmében az országok elkötelezik magukat, hogy csökkentik a széndioxid-kibocsátásukat annak érdekében, hogy a globális hőmérsékletet két Celsius-foknál alacsonyabb növekedés alatt tartsák. Donald Trump amerikai elnök június 1-jén jelentette be döntését, hogy az Egyesült Államok kilép a klímaváltozás elleni globális összefogást szentesítő megállapodásból.

Húsvét 7. hét szombat

Húsvét 7. hét szombat

Akik a Szentlélekben az Úr iránti szeretet teljességére jutottak, azok Szent Pálhoz hasonlóan bilincset viselnek, ha láthatatlanul is, s bizonyos értelemben egészen egyedül, kizárólag az Úrral vannak. Ez a magány, az Úrhoz való kizárólagos tartozás azonban nem jelent bezárkózást és elszigetelődést. Miközben mozgástere fokozatosan szűkült, cselekvési lehetőségei egyre korlátozottabbak lettek, Pál belülről egyre szorosabban és kizárólagosabban kapcsolódott Krisztushoz, és egyre nagyobb belső szabadságban, egyre bátrabban és akadálytalanabbul tanított Jézusról. Többé már nem ő járt-kelt a világban, hanem hozzá mentek, ő pedig fogadta: elfogadta, befogadta azokat, akik felkeresték, s Krisztussal való azonosságának egyre nagyobb mélységével ajándékozta meg őket.

A halálra úgy tekintett, mint boldog hazaérkezésre a mennyei hazába, de nem sürgette azt, hanem hagyta, hogy az Úr használja még itt a földön, testvérei javára. A módot és az időpontot Istenre bízta, mint ahogy Péternek is meg kellett tanulnia, hogy ezek nem rá tartoznak, az ő dolga csupán az, hogy kövesse Jézust. A szentek élete és halála mind kis Pünkösd: Jézus Krisztus visszatérése a Lélek erejében.

Add meg nekünk Urunk, azt a kegyelmet, hogy amint követésedben egyre jobban előrehaladunk, úgy tárjuk mind szélesebbre testvéreink előtt szívünk kapuját. Segíts, hogy a követés során ne törődjünk a módokkal és az időpontokkal, hanem csak arra törekedjünk, hogy mind jobban hasonuljunk Hozzád, egészen addig, míg csak magunk is kapuvá nem válunk, hogy rajtunk keresztül Te magad léphess be a világba.

Római Szent Erazmus

Erazmus 

vértanú

 (†303). 

Beleit a legenda szerint orsóra tekerve szakították ki, ezért a bélgörcsben szenvedők patrónusa, másfelől a csörlőre, gugorára emlékeztetve az esztergályosoké és olykor, főleg a Földközi-tenger partvidékein a hajósoké is.^*

Névünnepe már a Pray-kódex misenaptárában föltűnik. Az egész magyar középkorban számontartják, mégsem tartozik a nagyhírű hazai szentek közé. Kódexeink nem szólnak róla. Régi tisztességét a szórványosan máig felbukkanó keresztnév, továbbá a belőle képzett családnevek mégis tanúsítják. Mikesy Sándor vizsgálatai szerint idetartozik a Rézmán, Rázmán, Rásó, Rázsó, Rézső név.^* Tiszteletét a jámborabb hívek tudatában napjainkban ébren tartja, hogy Erazmus a Tizennégy Segítőszent egyike. A gyöngyöspatai öregasszonyok bélfájásról Erámust máig segítségül hívják.

Alig lehet vitás a kultusz német eredete és jellege. Legendáját Abrudbánya és Segesvár. középkori, XV. századbeli freskói szemléltetik.^* Falképét látjuk Csetnek (Štitnik) egyházában is. A bártfai Szent Egyed templomban gótikus faszoborral külön oltár áll Erazmus tiszteletére (1505). Föltűnik még Bártfa (Malter Veronika oltára, 1489), Esztergom (Keresztény Múzeum, 1494). Dubrava (Liptó, 1510), Jánosrét (Lucky pri Kremnici, 1476), Kassa (1440, 1470), Kisszeben (Sabinov, 1500, 1520, 1520), Malompatak (Mlynica, 1500), Nagylomnic (Lomnica, 1500), Szepeshely (Spišká Pohradie, 1470), Zsegra (Žehra, 1500) szárnyasoltárain, többször Miklós társaságában.^* Oltára volt Sopronban (Szentlélek-kápolna, 1439), Pozsonyban (Márton-templom, 1439).^*

Erazmusnak egyetlen későbarokk hazai titulusát ismerjük: Sándorfalu (Şandra) temploma Károlyi Antal kegyúrnak nyilván betegségében tett fogadalmából épült (1783). Oltára van a nagykanizsai franciskánus templomban is (XVIII. század).

A teremtett világ védelmére hívja a muszlimokat a Vatikán ramadánra kiadott üzenete

A teremtett világ védelmére hívja a muszlimokat a Vatikán ramadánra kiadott üzenete

A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa június 2-án, pénteken üzenetet küldött az iszlám világnak a ramadán böjti hónap alkalmából. A Jean-Louis Tauran bíboros elnök aláírásával ellátott üzenet „az Isten teremtett világának megóvásában való közös és lényegi felelősségünkről” szól.

Az üzenet kifejezi az imádságos szolidaritást a muszlim böjtölőkkel, és szívből kíván számukra lelki derűt, örömet és bőséges lelki adományokat.

Megemlékezik a pápai tanács ötven évvel ezelőtti első ilyen üzenetéről, mely alig három évvel a tanács létrejötte után született meg 1967-ben, VI. Pál pápa idején. Az évenkénti üzenetekből kettőt emel ki Tauran bíboros. Az elsőt, A hívők útja a béke útja címűt 1991-ben II. János Pál pápa írta alá, míg egy másikat már Ferenc pápa jegyez az Egymás tiszteletének előmozdítása a nevelésen keresztül témában.

A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa legfontosabb tevékenységének tekinti a muszlimokkal folytatott dialógus előmozdítását, melyet jelentősen segítenek ezek az évenkénti üzenetek. Idén a pápai tanács Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájából merített ötletet, mely közös házunk megóvására buzdítja nemcsak a katolikusokat és a többi keresztényt, hanem az egész emberiséget. Ferenc pápa felhívja a figyelmet az életünk és a döntéseink által okozott környezeti károkra, melyek veszélyt jelentenek az emberiség és a természet kapcsolatában. Mindenkit érint ennek a kihívásnak az elfogadása, függetlenül attól, hogy milyen hitet vallunk.

A világ a közös házunk, az emberi család minden tagjának közös otthona, ennélfogva sem az egyes ember, sem egy nép vagy nemzet nem kényszerítheti rá saját meggyőződését az egész földgolyóra. Éppen ezért szólít fel Ferenc pápa a párbeszédre, mert a környezeti kihívások kivétel nélkül mindnyájunkat érintenek. Az üzenet Ferenc pápát idézve megfogalmazza: az ökológiai válság felhívás egy mély benső megtérésre, amit leginkább a nevelés tud segíteni. A mi egyéni felelősségünk nem fakultatív lehetőség, hanem lényeges része küldetésünknek – hangsúlyozza a ramadánra küldött üzenet.