Római Szent Párd

Szent Párd 

atya

Születésére nézve római volt. Ifjú korában fuvaros volt. Egy alkalommal Jerikóban, Pard vigyázatlansága miatt egy gyermeket tevéi összetapostak és meghalt. Lelkiismeret-furdalást érzett érte, és az Arion hegyére ment a szerzetesek közé, és élete végéig szigorú vezeklést vállalt magára akaratlan gyilkosságáért. Egy oroszlán közelébe ment, hogy az falja fel, de az állat nem bántotta. Ebből megértette, hogy Isten megbocsátotta bűnét. A VI. században halt meg Palesztinában.

Az Egyház társadalmi tanítása – Fedezzük fel (ismét) a munkáskérdéssel foglalkozó enciklikát!

Az Egyház társadalmi tanítása – Fedezzük fel (ismét) a munkáskérdéssel foglalkozó enciklikát!

Olvasóink megszokhatták, hogy Egyházunk tanítását, a pápai megnyilatkozásokat kommentár nélkül, teljes terjedelemben, magyar nyelven közreadjuk. Tesszük ezt azzal a hittel és abban a meggyőződésben, hogy az Egyház tanítása kommentár nélkül is közérthető és követhető.

Az Egyház történelme folyamán, különösképpen az elmúlt másfél évszázadban sohasem mulasztotta el, hogy a társadalmi élet kérdéseivel kapcsolatban megszólaljon. Ez XIII. Leó pápa megfogalmazása szerint kötelessége is. Ennek útja, hogy rámutassunk: a társalmi kérdésekben a párbeszéd útja sosem az érzelmek vagy éppen a politikai vagy gazdasági érdek vezérelte, legtöbbször leegyszerűsítő megfogalmazás. Az Egyháznak az egyes kérdésekben megfogalmazott tanítása ennél lényegesen több – elgondolkodásra, alapos körültekintés után megfogalmazott vélemény kialakítására sarkall, s ez sokszor fáradságos tevékenység.

A Jézus Krisztushoz hű emberek minden időben tanúságot tesznek szándékukról, hogy a társadalmi valóságot az evangélium erejével alakítsák át. Ez azonban mindig próbatétel volt, ma is az. Jézus Krisztus üzenete, az üdvösség, a szeretet, az igazságosság és a béke „jó híre” nem talál könnyen elfogadásra a mai világban, amelyet még mindig háborúk, nyomor és igazságtalanság tépáznak. Éppen ezért korunk emberének talán nagyobb szüksége van az evangéliumra, mint bármely kor emberének: szüksége van a hitre, amely üdvözít, a reményre, amely megvilágosít, és szüksége van az önmagát kínáló szeretetre.

Amikor látjuk, hogy napjainkban a munkavállalók és munkaadók érdeke, jogaik és kötelességeik kérdése szétfeszítik a társadalmi közbeszédet is, jó az Egyház tanítását megismernünk, oafigyelnünk rá. Ezért arra hívjuk kedves Olvasóinkat, hogy merítsünk abból a teljességből, melyet az Egyház ezen gazdag tanítása nyújt számunkra, olvassuk el együtt, újra a kérdéssel foglalkozó alapdokumentumot, XIII. Leó Rerum novarum kezdetű körlevelét. A munkáskérdéssel foglalkozó első pápai enciklika ITT érhető el.

Az olvasáshoz és az abból fakadó gondolkodáshoz, a téma elmélyítéséhez kérjük a Szentlélek megvilágosító és minden szívet megújítani tudó kegyelmét!

Advent 2. hét szombat

Advent 2. hét szombat

Illés, ez az emberségében oly isteni fényben tündöklő próféta, aki az Úr hatalmával véghezvitt csodái után a halk szellő suttogásában ismerte fel Istent, annyira mély nyomot hagyott Izrael kollektív emlékezetében, hogy várták: újra eljön és helyreállít mindent. És Isten be is teljesítette ezt a várakozást Keresztelő János elküldésével, persze, nem a reinkarnáció értelmében, hanem úgy, hogy ugyanazt a prófétai lelket adta az Előhírnöknek, amellyel Illés munkálkodott. Az ő szava is égő fáklya módjára lángolt, s ő is az égből jövő tűzre utalt, amikor azt hirdette, hogy aki utána jön, Szentlélekkel fog keresztelni. Ugyanakkor az illési karizmát új, szellemibb-lelkibb módon jelenítette meg, amikor az isten­ítéletet nem külső erődemonstrációként, hanem belső valóságként hirdette meg, s szívbéli megtérést várt el hallgatóitól. Azzal, hogy helyreállította a Teremtő és teremtmény kapcsolatát, amikor őszinte megtérést hirdetett, és helyreállította az ember és ember viszonyát, amikor arra figyelmeztetett, hogy senki ne éljen vissza Istentől kapott hatalmával, előkészítette a talajt, hogy az emberek megnyíljanak Jézus magvetése előtt, és szívükbe fogadják Isten országának magvait, egy egészen új, sohasem látott Isten–ember kapcsolat kezdeményeit.

A párhuzam Keresztelő János és Illés között abban is megmutatkozik, hogy a Keresztelőnek is meg kellett tanulnia – Jézus nyilvános működését látva, majd annak hírét hallva a börtönben –, mint Illésnek a Hóreben, hogy az Úr nem a szélviharban és a villámlásban, hanem a szelíd szellő suttogásában van jelen, hogy az ő stílusa nem a bűnösök kegyetlen elpusztítása, sokkal inkább az újabb és újabb lehetőségeket felkínáló irgalom.

Urunk, Jézus, ne engedd, hogy vakok és süketek legyünk az idők jeleire! Add, hogy a Keresztelőben ne csak a szigorú aszkétát, a félelmetes prófétát lássuk, hanem felismerjük benne Előhírnöködet, akinél asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb, ugyanakkor tanuljuk meg tőle azt is, hogy miközben hűségesen ragaszkodunk Hozzád, mindvégig készek legyünk megengedni Neked, hogy felülírd Rólad alkotott korábbi elképzeléseinket.

Tremithunti Szent Spiridion

Szent Spiridion

püspök és hitvalló. 

†~349.

Kecskepásztor volt, de szent élete közismert volt, ezért Tremithunt érsekévé választották. Érsekként is egyszerű ember maradt, segített a szegényeken. A niceai zsinaton – tanulatlansága ellenére – szólásra jelentkezett, és egyszerű szavaival meggyőzte vitapartnereit. Köztiszteletben hunyt el. 

Szír ortodox pátriárka: Modellértékű a magyar segítség az üldözött keresztényeknek

„Magyarország követésre méltó modellt mutat be az üldözött keresztények megsegítésében” – jelentette ki II. Ignác Efrém szír ortodox pátriárka Budapesten, a Miniszterelnökség „Keresztényüldözés elleni kerekasztal” című rendezvényén december 13-án.

Az egyházak szerepéről és tapasztalatairól beszélő II. Ignác Efrém köszönetet mondott a magyaroknak, amiért kellően bátrak voltak ahhoz, hogy másként viselkedjenek, mint „a többiek”. Magyarország segített az üldözött keresztényeknek, miközben más – mind anyagi lehetőségeikben, mind méretükben nagyobb – államok nem tettek így, mert arra törekedtek, hogy politikailag korrektek legyenek – hangsúlyozta a pátriárka.

Magyarország megpróbál segíteni, félretéve a politikát, és ez reményt ad: élnek a világon olyan emberek, akik készek arra, hogy kockáztassák a helyzetüket, mert meg akarják érteni az igazságot – mondta II. Ignác Efrém, majd hozzátette, az elmúlt hét év során Szíria elveszítette keresztény népességének felét, de Libanonból, Jordániából és más közel-keleti országokból is távoznak a keresztények. Megjegyezte, az iszlámmal való kapcsolatuk nem volt mindig békés, azonban előfordultak hosszú konfliktusmentes időszakok.

II. Ignác Efrém kiemelte, hogy ők mindenképpen a Közel-Keleten akarnak maradni. Elsődleges igényük, hogy ebben kapjanak segítséget, egyes államok azonban szinte segítik, hogy a keresztények elhagyják a szülőföldjüket. A Hungary Helpsnek köszönhetően otthonokat tudtak helyrehozni. Bár nagy a válság Szíriában, egyetemet alapítottak, és gyógyszergyárat építenek. Ez azonban csupán kettő nagyon sok projekt közül – tette hozzá a szír ortodox pátriárka.

Azbej Tristan, a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkára jelezte, az Országgyűlés szerdai döntése értelmében új szakaszába lép a Hungary Helps. Felidézte, hogy két éve indult a program, amelyet három felismerés hívott életre. A gazdaság erősödik, és ebben a helyzetben Magyarország jobban meg tud felelni annak az erkölcsi kötelességének, hogy még inkább kivegye a részét a világ humanitárius válságainak megoldásából. Másrészt a szigorú határvédelemmel párhuzamosan segítségnyújtás szükséges: nem a bajt kell Európába hozni, hanem támogatást vinni azokba az államokba, ahol baj van. A harmadik egy fenyegető felismerés volt: a kereszténység a legüldözöttebb vallás. Több mint nyolcvan országban bántanak embereket azért, amiért Krisztusban hisznek, a világ azonban nem foglalkozik a problémával, a nagy nemzetközi humanitárius segélyszervezetek elfordultak az érintettektől – sorolta Azbej Tristan, majd hozzátette, a Hungary Helps rögzíti Magyarország küldetését, és megteremti a segítségnyújtás feltételeit – mondta.

Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára hozzétette: úgy tekintenek II. Ignác Efrémre, mint aki az üldözött keresztények közül való. Nehéz nem megrendülten beszélni, ugyanis több millió keresztény hagyta el a szülőföldjét vagy halt meg mártírként az elmúlt években. A rendezvény ugyanakkor nem csupán a gondok számbavételéről szól: örömteli is, hiszen azt bizonyítja, hogy a szír keresztényeknek vannak testvéreik, akik több ezer kilométerre tőlük a szívükön viselik a sorsukat, átérzik a problémáikat. Amíg egy keresztény is él a Közel-Keleten, Magyarország támogatni fogja a közösségüket nemcsak lelkiekben, hanem anyagilag is – jelentette ki Magyar Levente.

Hölvényi György, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője elmondta, jó ügyért tanácskoznak. A legfontosabb a szolidaritás, amiből Magyarország példát tud mutatni. Kitért arra, hogy Európa keresztény gyökerei nem a kontinensről valók, és ha ezek a gyökerek elszakadnának, nagy bajba kerülnének az európaiak. A keresztények megsegítése kapcsán a politikus kijelentette: „Nem vagyunk hibátlanok, nem vagyunk gazdagok, de amit tudunk, megteszünk.”