Cezareai Szent Cirjáka

Szent Cirjáka 

és vértanútársai

Szent Cirjáka, Valéria és Mária a palesztinai Cezareából származtak. Elhatározták, hogy hallgatagságban fognak szolgálni Istennek életüket böjtben, és imádságban töltve, amíg nem esnek a hóhérok kezeibe. A pogányok feljelentésére megkínozták őket, hogy mutassanak be a bálványoknak. Kínzásaik közben hunytak el súlyos sebektől a IV. században.

Lourdes – pápai delegátus a zarándokok lelki gondozására

Ferenc pápa Antoine Hérouard, lille-i segédpüspök személyében delegátust nevezett ki a Lourdes-ba. A hírt Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke jelentette be a franciaországi Mária kegyhelyen.

A döntés követi a 2017-ben Međugorjét érintő határozatot: Ferenc pápa különösen nagy gondot fordít a zarándokok lelki gondozására és azt kívánja, hogy a Mária-tisztelet központjai váljanak „egyre inkább az ima és a keresztény tanúságtétel helyeivé, megfelelve Isten népe igényeinek”. Ez olvasható abban a levélben, amelyet a pápa Antoine Hérouard, lille-i segédpüspöknek küldött és amelyben közölte vele döntését, hogy „ad nutum Sanctae Sedis”, azaz a Szentszék szolgálatára, delegátusnak nevezi ki a lourdes-i kegyhely számára.

A kegyhelyek egyre inkább váljanak a keresztény tanúságtétel helyeivé

A pápai levelet a történelem egyik legnépszerűbb Mária-jelenéseinek a helyén, a Pireneusok között meghúzódó kis városban olvasták fel, a kegyhely lelkipásztorai és közigazgatási felelősei jelenlétében. A levelet június 6-án, csütörtökön délben tette közzé Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke. A dikasztériumot Ferenc pápa két évvel ezelőtt bízta meg, hogy juttassa érvényre a kegyhelyek pasztorációját. A levélből azt is megtudjuk, hogy Fisichella érsek az elmúlt hónapokban „különleges küldöttként” töltötte be misszióját a kegyhelyen, amelyet évente a világ minden részéről zarándokok milliói keresnek fel.

A Fisichella érsek által végzett vizsgálatok után a pápa szeretné felmérni, hogy „melyek azok a további kezdeményezések - a már sokféle létező mellett -, amelyeket a lourdes-i kegyhely alkalmazhat, hogy egyre inkább az ima és a keresztény tanúságtétel helyévé váljon Isten népe igényeinek megfelelően”.

A pápa számára elsődleges a zarándokok lelki gondozása

Hérouard püspök tovább folytatja lille-i megbízatását, küldetése pusztán a kegyhelyre korlátozódik, miközben Tarbes és Lourdes egyházmegyéje továbbra is Nicolas Jean René Brouwet püspök hatósága alá tartozik. A delegátus kinevezése nem meghatározatlan időre szól – mint Hoser érsek esetében Međugorjében. Ez azt jelenti, hogy a pápa szándéka szerint nem állandó, hanem időleges megbízatásról van szó, amelynek célja a zarándokok lelkipásztori és spirituális gondozása. Ferenc pápa, aki számára nagyon fontos ez a gondozás, hangsúlyozni kívánja a spirituális primátust azzal a kísértéssel szemben, hogy túlságosan nagy gondot fektessenek  a kegyhely irányítási és pénzügyi szempontjaira. A pápa egyre inkább elő kívánja mozdítani a népi jámborságot, amely a kegyhelyek hagyománya.

A népi jámborság megnyilvánulásai evangelizáló aktusok

Az „Evangelii gaudium” k. apostoli buzdításában a pápa  kifejtette: „A népi jámborságban ragadható meg az a mód, ahogyan a megkapott hit megtestesül egy kultúrában, és folytonosan továbbadja magát” (123).

Ferenc pápa a buzdításban idézte az Aparecidai dokumentumot, amely tartalmazza a latin-amerikai püspöki konferenciák Brazília legfontosabb Mária-kegyhelyén tartott ülésének végkövetkeztetéseit. Emlékeztetett  arra a „gazdagságra, melyet a Szentlélek bontakoztat ki a népi jámborságban a maga ingyenes kezdeményezésével”. Megállapította, hogy „Amikor a gyermekeikkel, vagy másokat meghívva közösen zarándokolnak a kegyhelyekre, és részt vesznek a népi jámborság más megnyilvánulásaiban, az önmagában az evangelizálás aktusa. Ne korlátozzuk, ne akarjuk kontroll alatt tartani ezt a missziós erőt!” – olvassuk Andrea Tornielli, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium főszerkesztőjének cikkében.

Húsvét 7. hét péntek

Húsvét 7. hét péntek

A Pünkösd előtti utolsó két napon a két főapostolt állítja elénk a Szentlélek, hogy ők legyenek Krisztus végsőkig kitartó követésében példaképeink. Pálnak a császárhoz való fellebbezésével kezdetét veszi utolsó útja, mely a vértanúságba vezet. Péternek maga Jézus jövendöli meg, hogy vértanúhalállal dicsőíti meg az Istent. Mire azonban Rómába érnek, mártírhaláluk színhelyére, már nem csupán követői Krisztusnak, hanem egyben megjelenítői is. Ahogy Szent Pál mondja: „Élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Péter pedig halála módjában hasonul Urához: „Ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat” – ahogy ő szélesre tárja karjait a kereszten. Ebben a tökéletes azonosulásban a megfeszített és feltámadott Krisztus iránti szeretetük elnyeri teljességét. Többé már nem csupán Jézus nyomában járnak, hanem élő tabernákulumként hordozzák jelenlétét.

Isten szentjei azonban bizonyos tekintetben még az Eucharisztiánál is nagyobb ajándék az Egyháznak és általa a világnak. Az Oltáriszentség ugyanis megszűnik az utolsó napon, Krisztus rejtőző jelenlétét a színről színre látás váltja fel, a szentek azonban megmaradnak, s közösségükben Krisztus jelenléte dicsőségesen kinyilvánul és tökéletes fokra emelkedik.

Urunk Jézus, szentjeid példája által tárd fel előttünk Pünkösd misztériumának végső értelmét és célját, hogy a Szentlélek nemcsak követőiddé akar tenni minket, hanem Magaddá akar alakítani. Hiszen Te a Szentlélekben jöttél vissza, hogy bennünk és általunk légy jelen a világban. Testeddel táplálsz az Eucharisztiában és Lelkeddel éltetsz, hogy mi a Te Testeddé, szentségi jeleddé formálódjunk. Add, hogy engedjünk a Szentlélek gyöngéd, de határozott erejének, mely minket élő ostyává akar változtatni, hogy embertársaink számára ne csak hirdetői, hanem hordozói is legyünk üdvösséget adó jelenlétednek.

Római Szent Archela

Szent Archela 

és vértanúnő társai

Archela, Tekla és Zsuzsanna szüzek egy Róma melletti kis kolostorban voltak szerzetesnők. Dioklécián császár üldözése idején Kampániába távoztak, és Férfi ruhába öltözve Kólában telepedtek le. Ott sok embernek szereztek gyógyulást, sok jó tanácsot osztottak, vigasztaltak és sok pogányt térítettek Krisztus hitére. Életük felkeltette az üldözők figyelmét, elfogták, és különösen Archelát kínozták, mint idősebbet. Kínzásaik alatt, csodák következtek be. A kínzásokban Isten mindig sértetlenül őrizte meg Őket, Végül, Szalernoban mindnyájukat lefejezték 293-ban.

Ferenc pápa a hivatásgondozás európai felelőseihez: A prozelitizmus szelleme árt nekünk

Csütörtökön délben találkozott Ferenc pápa a Konzisztórium-teremben az európai egyházak hivatásgondozó központjainak felelőseivel, akik ezekben a napokban Rómában egy konferencián vesznek részt. A pápa átnyújtotta a mintegy 80 résztvevőnek az előre megírt hosszú beszédét és helyette szabadon foglalta össze mondanivalóját. Mindenekelőtt a prozelitizmus elkerülésére szólította fel őket. Helyette keressék inkább a párbeszéd lehetőségeit, melynek során figyelemmel hallgassák meg a másikat, továbbá közös beszélgetés és megfontolás során ismerkedjenek egymással.

Az egyház növekedése vonzás, jó példa révén gyarapodik

Ferenc pápa első gondolataként a prozelitizmus elkerülését kérte. A hivatásgondozás nem prozelitizmus, jelentette ki, amit így értelmezett: Nem új klubtagok beszervezéséről van szó. XVI. Benedek pápa „vonalát” ajánlotta, aki világosan kifejtette, hogy az „egyház növekedése vonzás révén gyarapodik”, nem pedig prozelitizmus által. Utalt Ferenc pápa a latin-amerikai püspökök aparecidai találkozóján mondott beszédére: nem lehet elmenni oda, ahol vannak emberek, vannak hivatások, mint ahogy azt tették azok a nővérkék, akik a kilencvenes évek elején elmentek a Fülöp-szigetekre. Nem is volt ott házuk, csak elmentek oda és idehozták az ottani lányokat. A pápa emlékezetből idézte, hogy a ’94-es szinóduson az egyik újság azt írta: „Apácakereskedelem!”. A Fülöp-szigeteki püspöki konferencia pedig erre azt mondta: „Nem. Mindenekelőtt ide senki ne jöjjön hivatásokat vadászni! Ez nem megy!” Így el lehet kerülni a félreértéséket. Először ezt akartam tisztázni, a prozelitizmus szelleme árt nekünk – hangsúlyozta a pápa.

A hivatás választása az Úrral folytatott dialógusból születik

A hivatásgondozás továbbá segítségnyújtást jelent abban, hogy a fiatalok rátaláljanak saját életük hivatására, akár világi hívő, akár pap, vagy szerzetes, szerzetesnővér formájában. Ezt a tisztázást segíti az Úrral folytatott párbeszéd. Azt a kérdést kell megtanulnia, hogy „Uram, mit akarsz tőlem?”. Ez a legfontosabb, nem pedig egy intellektuális meggyőződés. A hivatás választásának az Úrral folytatott dialógusból kell megszületnie, bármiféle hivatásról legyen szó. Az Úr arra ösztönöz, hogy így menjek tovább az életben, ezen az úton. Ez egy szép munka számotokra: segíteni a párbeszédet – buzdította a pápa a hivatásgondozók felelőseit. Világos, hogy ha valaki nem beszélget az Úrral, akkor nehezen tudja azt másoknak megtanítani, az Úrral folytatott párbeszédet.

Türelemmel hallgatni és mozgásban lenni

A fiatalokkal való együttműködés nagy türelmet igényel. A meghallgatás nagy képessége szükséges ehhez, mert a fiatalok ismételten csak mondják, mondják a magukét. Tehát türelem kell a meghallgatáshoz! Ehhez pedig meg kell újulni! Ma a fiatalokkal folytatott bármiféle munkát mozgásban kell végezni, szögezte le a Szentatya, majd egy fiatalkori tapasztalatát osztotta meg az európai hivatásgondozókkal: Amikor fiatal voltam, mondta, a fiatalokkal beszélgető csoportokban foglalkoztam. Összejöttünk, beszélgettünk egy-egy témáról, amire valaki mindig felkészült. Elégedettek voltunk és némely karitász tevékenységet is folytattunk, kórházat, idősek otthonát látogattuk. De ez jobbadán csak ülőmunka volt! – emlékezett a pápa. Ma a fiatalok mozgásban vannak, és mozgásban kell velük együtt dolgozni és közben segíteni őket abban, hogy rátaláljanak a hivatásukra. Ez bizony kifáraszt, de nem is lehet a hivatásokért dolgozni fáradtság nélkül. Ezt kéri az élet, a valóság, az Úr, és mindenki!

Az Úr nyelvezetével kell kommunikálni

Következő gondolatában Ferenc pápa az Úr nyelvezetére utalt, amit követni kell a hivatásgondozásban. Felidézte a délelőtti COMECE ülésen szerzett tapasztalatát, melynek elnöke egyik gondolatmenetében ezt mondta: „Tájföldre utaztam 30-40 fiatallal együtt, hogy részt vegyünk az ország északi része újjáépítésében, segíteni az ottani embereknek. Miért csinálta ezt? – kérdezte a pápa tőle. Hogy jól megértsem a fiatalok nyelvezetét. Sokszor mi ugyanis úgy beszélgetünk a fiatalokkal, mintha felnőttek lennének. Nekik pedig olyan a mi nyelvünk, mintha „kínaiul” beszélnénk velük, amiből nem értenek egy szót sem! Az ő nyelvük szegény a kommunikációban, mert tudnak ugyan kapcsolatot építeni, de nem tudnak kommunikálni. Ez egy kihívás számunkra. Az informatikát tanítani nekik talán hasznos lehet, de ez nem ő nyelvezetük. Az övék egy „gázszerű” nyelvezet. Az igazi nyelvezet a kommunikáció. Kommunikálni, beszélni. Ez egy aprólékos munka, amiben lépésről lépésre kell haladni!

Ne veszítsétek el a türelmeteket és legyetek bátrak!

A mi dolgunk jobbadán csak az, hogy megértsük, mit jelent a fiatalok számára valamivel kapcsolatban élni, hol szedik össze magukat. Mindez persze nem könnyű, de nem lehet előzetes fogalmakkal, vagy kifejezetten tanító jellegű megközelítéssel dolgozni velük: Neked ezt kell csinálnod! Ezzel szemben kísérni, vezetni kell őket, hogy az Úrral való találkozás vezesse őket annak felismerésére, merre visz az életük útja. A fiatalok jóllehet nagyon különbözők egymás közt, de egyenlőképpen nyugtalanok, a nagyság utáni vágyukban, hogy valami jót tegyenek. Mind egyforma. Van különbözőség és egyenlőség! – zárta Ferenc pápa rögtönzött megfontolásait. Ne veszítsétek el a türelmeteket és legyetek bátrak! – tette még hozzá tréfásan –, mint az izlandi kapucinus, ahol náluk telente mínusz negyven fok járja. Egyszer egyik hívő elment hűtőgépet venni, mire megkérdezték tőle: De hát miért vettél te hűtőgépet? - Hogy felmelegítsem a fiamat! – jött a válasz.