Szent Mihály arkangyal megjelenése

Mihály megjelenése. 

Az ünnepet középkori misekönyveink adventus, apparitio, inventio, victoria S. Michaelis váltakozó neveken tartják számon.^* Régi kalendáriumainkban: Szent Mihály jelenete.

A legenda szerint I. Gelázius (496) pápa idejében Nápoly közelében pásztorok vettek űzőbe egy megvadult bikát. Eger hegyi barlang nyílásában meg is találták. Amikor rálőttek, a nyíl visszarepült. A különös dolgot jelentették a püspöknek, ki háromnapos böjtöt és könyörgést rendelt el. Harmadnap megjelent a püspök álmában Mihály arkangyal, és tudtára adta, hogy a barlang az ő Szent helye.^* Erre templommá alakították át, és Monte Gargano néven jeles búcsújáróhely lett belőle.^* Középkori legenda szerint angyali seregek végzik benne az isteni szolgálatot.^*

A kolozsvári Szent Mihály-templom sajátos fölépítésű miséjét örökítette meg Megyericsei János helybeli archidiakonus (1517). A graduale így hangzik: Surrexit pastor bonus, Alleluja. Mons Gargano noli timere, quia ego sum archangelus, missus a Domino aedificare templom Dei, ubi saxa panduntur et peccata hominum remittuntur.^*

Mihálynak ez az ünnepe volt a soproni híres Mihály-templom középkori búcsúnapja. Ilyenkor zöld lombbal díszítették föl.^* A pápa Tápé Szent Mihály-temploma számára is erre a napra engedélyezett búcsút (1642). Emlékezete azonban már régen veszendőbe ment: a tápai misabúcsú megünneplésére is szeptember 29-én, illetőleg a rákövetkező vasárnap kerül sor.

A magyarországi Mihály-kultuszt egyébként fő ünnepénél mutatjuk be.

Ferenc pápa Szkopjéban a fiatalokhoz: Két kezünkkel dolgozzunk az álmainkért!

Május 7-én, észak-macedóniai látogatása délutánján a pápa a szkopjei székesegyház közelében lévő pasztorális központban egy ökumenikus és vallásközi rendezvény keretében fiatalokkal találkozott. A Szentatya beszédében arra buzdította őket, hogy merjenek álmodni és váltsák valóra álmaikat.

A pápát két fiatal fogadta, akik kenyérrel és sóval ajándékozták meg. A találkozón tanúságot tett egy katolikus-ortodox házaspár, egy muszlim és egy katolikus fiatal. A programot tánc és zenei betétek tették még hangulatosabbá.

Ferenc pápa a fiatalokhoz intézett beszédében válaszolt azokra a kérdésekre, amelyekkel hozzá fordultak. Gondolatait az álmok köré fonta, az egyik fiatalnak ugyanis az volt a felvetése, hogy talán túl sokat álmodik. A Szentatya szerint sosem lehet túl sokat álmodni. Felhívta a figyelmet annak veszélyére, ha egy felnőtt vagy egy fiatal nem álmodik: panaszkodni kezd, és belenyugszik a dolgokba. Ferenc pápa arra buzdította a fiatalokat, hogy ehelyett inkább adjanak reményt egy fáradt világnak a többiekkel együtt, keresztények és muszlimok közösen. Utalt az Al-Azhar szunnita központ főimámjával Abu-Dzabiban aláírt dokumentumra, ami a közös álmuk volt.

Az álmok segítenek életben tartani azt a bizonyosságot, hogy lehetséges egy másik világot megvalósítani, és arra kaptunk meghívást, hogy ebben részt vegyünk, cselekedjünk ennek érdekében. A legszebb álmokat ugyanis reménnyel, türelemmel, elkötelezettséggel és a sietség elutasításával válthatjuk valóra. Ne féljetek az álmok és a remény megvalósítóivá válni! – buzdította a pápa a fiatalokat.

Az Egyház tagjai ne legyenek furcsa alakok, de legyen bátorságuk másnak lenni és más álmokat követni, mint amit a világ felkínál. Tegyünk tanúságot a nagylelkűségről, a szolgálatról, a tisztaságról, az erőről, a megbocsátásról, a hivatásunkhoz való hűségről, az imáról, az igazságért és a közjóért való küzdelemről.

Ferenc pápa Teréz anyát állította a fiatalok elé példaként, aki életében sosem szűnt meg álmodni, és mindig kereste nagy szerelmének, Jézus arcának felfedezését. Mi is arra kaptunk meghívást, hogy két kezünkkel dolgozzunk álmainkért, vegyük komolyan az életet – mondta a Szentatya. – Ne engedjük, hogy ellopják álmainkat!

A pápa ezután felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy az élettel nem lehet elszigetelten szembenézni, a hitet és az álmokat nem lehet megélni a közösség nélkül. Álmodjunk együtt! Ez a legjobb ellenszer az elkedvetlenedés, a manipuláció, a pillanat örömének kultúrája és a hamis próféták ellen. Hallgassuk meg egymást! – buzdított Ferenc pápa. Azt tanácsolta a fiataloknak, hogy beszélgessenek az idősekkel, nagyszüleikkel, ezáltal megértik a nép bölcsességét. Végül kiemelte: reménnyel tölti el, hogy lát olyan fiatalokat, akik elutasítják a mások „felcímkézését”, a múlt és a jelen megosztottságát, a leselejtezés logikáját. „Az irgalmas Isten erősítsen meg benneteket, hogy amit szívetekben álmodtok, nap mint nap a kezetekkel meg tudjátok valósítani.”

Ferenc pápa beszédét követően közösen elimádkozták Teréz anya „Uram, szükséged van kezeimre?” imádságát.

Húsvét 3. hét szerda

Húsvét 3. hét szerda

Miért engedi Isten, hogy annyi jó szándék, nemes cselekedet kárba vesszen, sőt visszájára forduljon; miért engedi, hogy művét tönkretegyék, szolgáit megalázzák; miért nézi tétlenül, hogy a gonoszság, a rosszindulat, az erőszak diadalmaskodjék? Hiszen eddig azt hittük, hogy ha Isten a mi oldalunkon áll, senki sem árthat nekünk, és ügyét győzelemre visszük. Mindannyiszor, amikor ilyen és hasonló gondolataink támadnak, és úgy véljük, hogy mi jobban meg tudnánk védeni Isten ügyét, ha a helyében lennénk, eláruljuk, hogy még mennyire emberi módon képzeljük el Isten hatalmát. Nem gondolunk arra, hogy Jézus Krisztus a gyűlölet eláradásának órájában adta szeretetének legnagyobb jelét, s a rázúduló rosszindulatot ismét csak visszájára fordította, hogy „ahol eláradt a bűn, ott túláradjon a kegyelem”. Azzal, amit az utolsó vacsorán, a kereszt árnyékában tett, megnyitotta a bűnbocsánat forrását, melyből megszületett az Egyház és a szentségek.

Ez Isten hatalmának titka, és ez az ő ügye győzelmének módja. Ez nyilvánul meg a jeruzsálemi hívek magatartásában, akik az üldöztetés hatására nem szélednek szét félve és csalódottan, mint Nagypénteken az apostolok, hanem felismerik az új feladatot és lehetőséget, s az eddig belterjes Egyház most missziós Egyházzá alakul.

Úr Jézus, kérünk, ne hagyd, hogy a meg nem értés, rosszindulat, amely időnként ér bennünket, elkeserítsen, vagy kedvünket ne szegje, de azt se engedd, hogy az igazság mártírjaként bezárkózzunk sértődöttségünkbe. Tápláld bennünk szentségeid által az isteni életet, hogy minden körülmények között a Tőled kapott új természetünk szerint éljünk, és akár üldöztetést szenvedve is részt vegyünk Isten üdvösségtervének megvalósításában.

Szent kereszt megjelenése az égen

Szent kereszt megjelenése az égen

Nagy Konstantin császár halála után fia Konstanciusz foglalta el a császári trónt. Az igaz hittől elhajolva, az arianizmus tévtanítását követte. Hogy Isten megszégyenítte a tévtanítókat és megerősítse az igazhitűeket, csoda történt Jeruzsálemben. 351 május 7-én, Pünkösd ünnepén délelőtt 9 óra tájban az égen fényes kereszt jelent meg. A Golgota hegyénél kezdődött és az Olajfák hegyéig tartott, széle és hossza egyforma volt. Az emberek mindnyájan félelembe estek, és elhagyva minden munkájukat, a templomokba siettek Istent dicsérni. Híre hamar elterjedt, hiszen akkor Jeruzsálemben sok zarándok tartózkodott, akik hazatérve mindent elmondtak mindenütt arról, aminek ők szemtanúi voltak. A látvány hatására a pogányok és zsidók közül sokan a keresztény hitre tértek. Kirill pátriárka a jelenségről levélben értesítette a császárt.

Ferenc pápa a szófiai imatalálkozón: Békét a földön az Úr által szeretett minden embernek!

Május 6-án este, bulgáriai látogatásának utolsó programjaként a Szentatya imatalálkozót vezetett Szófiában a békéért az országban jelen lévő keresztény egyházak és más vallások képviselőivel.

Kedves testvéreim!

Assisi Szent Ferenc által inspirált szavakkal imádkoztunk a békéért, aki nagy szerelmese volt a teremtő Istennek, mindenki Atyjának. A szeretet volt az, amit ugyanazzal a szenvedéllyel és őszinte tisztelettel tanúsított a teremtés és minden ember iránt, akivel útján találkozott. A szeretet volt az, ami átalakította tekintetét, és ami eltöltötte őt annak tudatával, hogy mindenkiben ott pislákol „egy csöpp fénysugár, mely abból a személyes bizonyosságból születik, hogy végtelenül szeretve vagyunk, mindentől függetlenül” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 6). A szeretet tette őt a béke hiteles építőjévé. Valamennyien arra kaptunk meghívást, hogy nyomdokaiba lépve mi is a béke építőjévé, „munkálójává” váljunk. A békéért esedeznünk, de egyúttal dolgoznunk is kell. Ajándék és feladat, adomány és állandó, mindennapos erőfeszítés egy olyan kultúra építésének érdekében, amelyben a béke is alapjog. Tevékeny és „megerősített” béke az önzés és a közöny minden formájával szemben, melyek arra ösztönöznek, hogy néhány ember jelentéktelen érdekeit a minden embernek kijáró, sérthetetlen méltóság elé helyezzük. A béke azt kéri és követeli, hogy a párbeszédet tegyük követendő úttá, az együttműködést magatartásunkká, a kölcsönös megismerést módszerré és kritériummá (vö. Dokumentum az emberi testvériségről, Abu-Dzabi, 2019. február 4.), hogy találkozzunk egymással abban, ami összeköt bennünket, hogy tiszteljük egymást azért, ami elválaszt bennünket, és bátorítsuk egymást, hogy úgy nézzünk a jövőbe, mint kedvező lehetőségek és a méltóság terére, különösen az utánunk jövő nemzedékek számára.

Azért vagyunk itt ezen az estén, hogy imádkozzunk a gyermekeink által hozott lámpások előtt. Ezek a bennünk felgyulladt szeretet tüzét jelképezik, amelynek irgalmasságot, szeretetet és békét árasztó irányfénnyé kell válnia azokban a közegekben, ahol élünk. Olyan irányfénnyé, hogy bevilágítsa az egész világot! A szeretet tüzével fel akarjuk olvasztani a háborúk fagyos hidegét. Ezt az imatalálkozót az ősi Szerdika romjain tartjuk, itt, Szófiában, Bulgária szívében. Láthatjuk innen a különböző egyházak és vallások istentiszteleti helyeit. Ortodox testvéreink Szent Nedelja-templomát, aztán a Szent József-templomot, amely a mienk, katolikusoké, a zsidóknak, idősebb testvéreinknek a zsinagógáját, muszlim testvéreinknek a mecsetét és közelünkben az örmények templomát.

Ezen a helyen évszázadokon keresztül összesereglettek a különböző kulturális és vallási csoportokhoz tartozó szófiai bolgárok, hogy találkozzanak és vitatkozzanak egymással. Kívánom, hogy ez a szimbolikus hely a béke tanúja lehessen. Ebben a pillanatban hangunk egyesül, és egységesen fejezi ki a béke utáni égő vágyunkat: terjedjen el a béke az egész földön! Családjainkban, mindannyiunkban, és különösen azokon a helyeken, ahol megannyi hangot kényszerített hallgatásra a háború, fojtott el a közöny és hagyott figyelmen kívül az érdekcsoportok elnyomó cinkossága. Mindenki működjön együtt e vágy megvalósulásán: a vallások, a politika, a kultúra képviselői! Mindenki ott, ahol van, a rá bízott feladatot ellátva mondhatja: „Uram, tégy a béke eszközévé!” Reméljük, hogy megvalósul Szent XXIII. János pápa álma egy olyan földről, ahol a béke otthonra talál. Kövessük az ő vágyát, és az életünkkel mondjuk: Pacem in terris! Békét a földön az Úr által szeretett minden embernek!