CARITAS SZENT PIRCKHEIMER

CARITAS PIRCKHEIMER

 klarissza szűz

 (1467-1532) 

 
„A legnagyobb német klarissza” - mondta róla a 20. századi egyháztörténész, Hardick. Nürnbergben igen tisztes patrícius családból származott. A szerzetesi élet, melyre 16 éves korában fogadalommal kötelezte el magát,nem oltotta ki tudásszomját. Műveltsége és lelkiélete egyre fejlődött, míg 1503-ban, 36 évesen a közösség apátnője lett. Élénk levelezésben volt kora kiváló papjaival, tudósaival. Húszévi békés kormányzás után elérkezett számára a. próbatétel ideje. Nürnberg protestáns kézre került. A városban minden kolostor elnéptelenedett vagy protestánssá lett. Csak a ferenceseket s a lelki irányításuk alatt lévő klarissza rendház 60 apácáját nem bírta rávenni semmilyen nyomás, rábeszélés, fenyegetés, hogy elhagyják hitüket, megszegjék fogadalmukat. Élükön Karitásszal határozottan kitartottak. Hol tanácsurak, hol hűtlen papok, hol lutheri prédikátorok zaklatták őket. Karitász egyiküknek így felelt:
„Ha az új tanok prédikátorait akarjátok hozzánk küldeni, inkább hóhért küldjetek, hogy mindnyájunkat fejezzen le.”
A helyzet napról-napra rosszabb lett. 1525 óta nem volt szabad katolikus papnak a zárdában misét mondani, szentségeket kiszolgáltatni. Kényszerítették őket, hogy lutheránus prédikátorok beszédeit meghallgassák. Semmire sem mentek. „Semmiképp nem fogadjuk el ezt a hitet - mondta Karitász. Egyek vagyunk mindnyájan: sem az életben, sem a halálban Isten kegyelmével nem szakadunk el anyánktól, a szent kereszténységtől.” A mérsékelt Melanchton ajánlata ellenére tovább tartott a bátor csapat szorongattatása. Szentmise, szentségek nélkül az imádságból és a szentírás olvasásából merítettek erőt. A kolostort be is zárták. Ennek ellenére a nővérek maradtak Karitász halála, 1532 után is egészen az utolsó nővér haláláig, 1596-ig. Az eroslelkű apátnő mások számára is a hit oszlopa volt, sőt még a hitújítókból is tiszteletet váltott ki.
„Tanúságtétele azt példázza, hogyan lehet elkeseredés és a szív megkeményedése nélkül kitartani meggyőződésünk mellett, remélve szilárdan és bizakodóan, hogy előbb-utóbb felragyog az igazság napja.”

Életrajzából.

Imádság:

Istenünk, te Caritas nővért a hivatásban való hűség példaképeként állítod elénk. Add, hogy hivatásunkban mi is kitartsunk; és a mindvégig való állhatatosság kegyelmét elnyerjük. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 11.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
Jézus Pilátus előtt

Reggel „felkerekedett az egész sokaság, és Pilátushoz kísérték. Ott vádolni kezdték: Azt tapasztaltuk, hogy fellázítja népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás király. Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy-e a zsidók királya? Magad mondod – felelte. Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek. Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek. De azok erősködtek: Tanításával föllázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig” (Lk 23.1-5) „Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt.(A hangoskodók nem tudták még, hogy a Fiúisten Atyjával egyetértve előző este lezárta az ószövetség idejét, vele a mózesi bárányvacsorát. Ez a Jézus már az örök és érvényes Isten Báránya, aki nem egyéves báránnyal, hanem saját Testével és Vérével táplálja hívei lelkét, és vérében Új szövetséget kötött minden emberrel, aki hisz neki és megkeresztelkedik parancsa szerint.) Pilátus kijött hozzájuk és megkérdezte tőlük: Mivel vádoljátok ezt az embert? Ha nem volna gonosztevő, nem hoztuk volna eléd. Pilátus szabadkozott: Vigyétek vissza, és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint! A zsidók nem tágítottak: Nekünk senkit sem szabad megölnünk. Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus ezt felelte: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél? Jézus így válaszolt: Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus közbeszólt: Tehát király vagy? Te mondod, hogy király vagyok. Azért születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról.  Aki az igazságból való, hallgat szavamra. Pilátus erre azt mondta: Mi az igazság? E szavakkal újra kiment a zsidókhoz és kijelentette: Én nem találom semmiben bűnösnek. Szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát? Erre újra kiabálni kezdtek: Ne ezt, hanem Barabást! Barabás rabló volt. (Jn 18,28-40) a nép a rablót nyilván nem szerette, de a vezetők szavára velük együtt gyilkosai lettek az Isten Fiának, akik velük ezt szavaztatták. Pilátus erre mással kísérletezik. „Előhozatta Jézust és megostoroztatta. A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Aztán elé járultak, és így gúnyolták: Üdvöz légy, zsidók királya! Majd arcul ütötték”(Jn 19,1-3) Jézus teste az ostorozástól, amely három szakaszos volt, rettenetes roncs voltja durva lelkű katonák napi feladata volt a harc, a kínzás, a kivégzés. Szórakozni sem tudtak mással, csak egymás vagy mások bántalmazásával. Ezért volt az egyszerű népjogos követelése: „Kenyeret és cirkuszi játékokat!”  A töviskoszorú a tábori tüzelésnél használt hosszú tövisű fanyesedékből gyorsan kész lett, és maró gúnyt lehelt: Jézusnak babér helyett kínzószer járt. A piros katonaköpeny sem szolgált más célt. Pilátus részvétet remélt abból, hogy ilyen csúf gyalázatban mutatta be a meghökkent követelő kórusnak: Íme, az ember!” (5) „Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg, nem találom semmiben sem bűnösnek”(4) El akarom bocsátani! A döbbenet után újra ordítani kezdték a leckét: „Keresztre vele, keresztre vele!”(6) megpróbálta a felelősséget levetni magáról: „Feszítsétek meg ti!”(6b) „Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” (7)

Nagyböjti kalendárium 18.

Nagyböjti kalendárium – március 7.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Nem azért tartjuk szem előtt bűneinket, hogy marcangoljuk magunkat, hanem hogy tudjuk, kik vagyunk. Emlékezünk bűnünkre, nem menekülünk el a szenvedés elől, melyet az emlékezés kivált. Ha nem akarjuk gyorsan elfelejteni a bűnt, akkor tanulunk belőle… Felismerjük és meg tudjuk különböztetni az erőket, amelyek bennünk és másokban működnek. Figyelmesebbek leszünk. Másképp látjuk a dolgokat. Ha ezt Isten előtt tesszük, akkor az életöröm, derű, az élet szeretet megerősödik bennünk.” (Mustó Péter)

Istenünk, te már ezen a földön mennyei javakban részesítesz minket, amikor szentségeiddel belekapcsolsz mennyei életedbe. Kérünk, kormányozz minket földi utainkon, és vezess el örök világosságodra. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Nagyböjt második hetének szombatja

Nagyböjt második hetének szombatja

A két fiú édesapja.

Ezt a példabeszédet általában a tékozló fiú történeteként tartják számon és adják elő. Pedig igazán a mennyei Atyáról szól, akinek gyermekei vannak. Ő mindegyiket szereti. Szeretete igazságos és irgalmas egyszerre. Az egész emberiség két típusa áll előttünk. Az idősebb fiú az érettebb gondolkodásúak megjelenítője. Dolgozik, engedelmes, igazán mintafiú. A fiatalabb elkényeztetett, éretlenebb, beképzelt, pimasz fiú, aki a maga útját akarja járni. A saját kedvteléseit kereső emberiség képe. Szűk neki a szülői ház, kalandra vágyik, szórakozni akar. Az örökségét követelni sem rest, bár az örökség, az örökhagyó halála után járna. Az apa a szabad akarat tisztelője, ezért megosztja a vagyont: az elsőszülöttet a vagyon fele illeti, a másik felén nem kell osztoznia a kisebbnek, hiszen nincs több testvér. Az apa igazságos, bár nagyon szenved. A vagyon nagy, de elfogy idővel, a kisebbik fiú már nyomorog. A szegénység kijózanítja. Dolgozni kezd, de éhezik. Rájön, hogy csak az apai ház a biztos menedék, bár ott már nincs keresni valója. Mégis visszatér. Az apa öleléssel, csókkal fogadja. Pompás ruhába öltözteti, és lakomát rendez örömében, mindent megbocsát. Az idősebb testvér dühös, szemre hányja apjának viselkedését. Az apa megmagyarázza eljárását: a vagyon teljesen a tied, tehát az igazságosság nem sérül, de irgalmasan kezelem az öcsédet, örülök megtérésének, ezért a vigalom.A mennye Atya egyszerre tud igazságos és irgalmas lenni. Hatalma és szeretete végtelen. Ő adta mindenkinek a szabad akaratot, és ezt tiszteletben is tartja. Örül az engedelmes gyermekének, de nem veti el, visszavárja a tékozló fiút is. A jutalmat pedig igazságosan osztja ki.

BOLDOG BAYS MARGIT

BOLDOG BAYS MARGIT

 szűz, III. r. 

 (1815-1879) 

Svájcban, Fribourgban született földműves, vallásos szülőktől, akik vallásos nevelésben részesítették gyermekeiket. Az iskolában kitűnt tehetségével, szorgalmával. 15 éves korában ipariskolába került, a női varró szakmát sajátította el. Ebben a munkakörben dolgozott késobb is, közben segített otthon a házimunkában vagy a mezon. Részt vett kisebb testvérei nevelésében is, akik szerették, ezért hajlottak szavára, akkor is, ha valami miatt hajba kaptak. Tevékenyen részt vett a plébánia életében, foként jó példájával volt másokra nagy hatással. Naponta hosszú utat tett meg a templomba, akármilyen zord időben. Épülésére volt a híveknek az oltáriszentség és Jézus szenvedése iránti tiszteletével. Vasárnaponként a szentmise után még sokáig imádkozott a tabernákulum elott, majd egy óra hosszat keresztutat végzett. Korán felkelt, hogy jusson ideje az imádságra, néha egész éjszaka imádkozva virrasztott. A rózsafüzért elmélkedve imádkozta. Szívesen vett részt zarándoklatokon - legtöbbször valamelyik Mária-kegyhelyre. Nagy buzgósággal törekedett mások üdvének elomozdítására. Gyermekeket oktatott a hitre, imára s hogy Jézus szeme előtt éljenek. A betegeket buzdította: „Isten végtelenül jó, sohasem szabad kételkedni irgalmasságában.” A szegényeket Isten kedvelt barátainak nevezte, s irgalmas szívvel hajolt le hozzájuk. Alázatos volt: sohasem várt emberi elismerést. Betegsége miatti szenvedéseit felajánlotta Isten országa ügyéért: tudatosan részt vett Krisztus szenvedésébol. Életében, halála után is szentnek tartották. Boldoggá avatása 1993-ban történt Scherer Teréziával és Bütler Bernardával együtt.
A boldoggá avatási dekrétumból:
„Ami odafönt van, arra irányuljon figyelmetek, ne a földiekre. Hiszen meghaltok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve.” (Kol 3,2-4.) E szavak találóan jellemzik Margit életét. Minden tettét Istenre irányította, az ő szolgálója akart lenni. Istenben elrejtve törekedett a megfeszített Jézushoz hasonlóvá válni.

Imádság:
Istenünk, Boldog Margit példát adott az erényes és munkás életre. Közbenjárására add, hogy mindennapi kötelességeink hűséges teljesítésével, Isten jelenlétében élve, eljussunk az örök életre. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 10.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE

 
Emmerich Katalin látomása szerint hatalmas csoportokban lepték el Kaifás főpap házát az egész világról és a pokolból oda rendelt ördögök. A mindenre kapható gonosz emberek toborzása és irányítása volt a dolguk. A beteg német látnoknő rémülten figyelte az alvilágiak ügyködését, köztük egy kisfiút, aki sorba állt Jézus előtt. Amikor lehetőséget nyílott, nekiesett az Úrnak, a gyerekek barátjának, és öklét belevágta abba, aki az igazság és a szeretet igéit tanította a felnőtteknek. Aki szeretettel kiáltotta a pihenését védelmező apostoloknak: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda” (Lk 18,16-17) Mi fájhatott jobban Jézusnak: a kis ököl csapása, vagy annak a felnőttnek jövendő felelősségre vonása, aki engedte gonosszá nevelődni a fiút, vagy még rosszabb esetben saját maga nevelte gonosszá? Jézus nagyon szerette Pétert. Először őt hívta meg apostolának. Atyja kitüntette, mert neki adta tudtára Jézus kilétének pontos meghatározását: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16.16) Jézus megígérte neki, hogy Jézus Krisztusjövendő egyházának ő lesz a szikla alapja, miközben hibáit nyesegetve jellemben és az igazság szeretetében egyre tökéletesítette. Ebbe a nagy nevelő folyamatba tartozott, hogy a korai vértanú-halál helyett fogadja el a neki rendelt kereszthalált az élete végén. Jézus megváltó szenvedését ő sem nélkülözheti. Jézusnak sokat kell még szenvednie, meg kell halnia és fel kell támadnia, hogy, amikor neki a Mesterért meg kell halnia, akkor igazi hőssé tudjon válni. Most azonban hová süllyedt kapkodó félelmében? „Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója. Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: Te is a názáreti Jézussal voltál. De ő tagadta: Nem tudom, nem is értem mit beszélsz. Ezzel kiment az előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas. A szolgáló észrevette és újra mondta az ott állóknak: Ez is közülük való. Ő megint tagadta. Nem sokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy. Erre átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek! A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg. És könnyekre fakadt”. (Mk 14,66-72) Az Úr megfordult és rátekintett Péterre (Lk 22,61) a szenvedő Jézus tudott arról is, hogy „amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. Vétkeztem –mondta-, elárultam az igaz vért. Mi közünk hozzá? Válaszolták. A te dolgod! Erre az ezüstöt szétszórta a templomba, aztán elment, és felakasztotta magát. (Mt 27,3-4) Jézus pedig, aki tudta kezdettől fogva, hogy ki lesz az árulója, nem segített rajta, nem vette figyelembe megbánását, a vérdíjat is a templomban szórta el, mégsem kapott kegyelmet. Miért? Mert megátalkodottan tette, amit tett, nem próbált Jézushoz beszökni, bocsánatot kérni. Felmászott egy magas fára, felakasztotta magát. Jézus minden bűnösnek szívesen megbocsát, aki bocsánatot kér. Vigyázzon erre sok könnyelmű bűnös.

Nagyböjti kalendárium 17.

Nagyböjti kalendárium – március 6.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Szeretettel fogadjatok el az Úr kezéből minden tövist és minden kis keresztet. És főleg ne nagyítsátok fel őket, mert mindig olyan kicsinyek lesznek nagyon szeretett Krisztusunk szenvedéseihez képest.” (Magdeleine Hutin)

Mindenható Istenünk, adj erőt, hogy a közelgő ünnepekre töredelmes bűnbánattal tisztítsuk meg lelkünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön-örökké.

 

Nagyböjt második hetének péntekje

Nagyböjt második hetének péntekje

„A fiamat majd tiszteletben tartják”

Az Úr a mennyei Atyáról beszél, és az Ószövetség népéről. A próféta írásaiban több helyen is szerepel a zsidóság, mint Isten gondoskodó szeretetének elsődleges tárgya. Isten Egyiptomból kimentett népének biztos hazát adott Kánaánban. Saját gondoskodását szőlőtelepítő gazda munkásságához hasonlítja, aki a köves talajon serénykedik. A talajt megforgatja, kiszedi a nagyobb köveket, azokból kerítést épít, az értékes szőlőt pedig beleülteti. Gondozza, és egy-két év elteltével várja, hogy finom szőlőt teremjen. Óriási a csalódás: vadszőlő terem. A gazda erre lerombolja a kerítést, a vadak pedig lelegelik a szőlőt.Ebben a mai perikópában viszont arról beszél, hogy a jól termő szőlőnél is van veszedelem: a bérlők gonoszsága. Akik nem akarják megfizetni a bérleti díjat a gazdának. A bérleti díj helyett bántalmazzák, sőt meg is ölik azokat, akik a bért beszedni jönnek. Ekkor saját fiát küldi, hogy jobb belátásra bírja a gaz munkásokat, de gonoszul összebeszélnek, és őt is megölik, hogy örökségére rátehessék kezüket. A világ ma mindkét formát egyidejűleg gyakorolja: megrontja az Isten által jónak teremtett embert, hogy ne szeresse, és ne szolgálja Teremtőjét. A jogokat pedig olyanok sajátítják ki, akik elorozzák a termést. Isten nem tűri mindezt. Jön a számonkérés,új világot teremt. Van még mód a megtérésre. Éljünk a lehetőséggel.

NÁPOLYI SZENT JÁNOS JÓZSEF

SZENT JÁNOS JÓZSEF

 hitvalló, I. r.

 (1654-1734) 

 
Nápolyhoz közel, Ischia szigetén született nemes szülőktől. A vallásosságot az anyatejjel együtt szívta magába. Már ifjú korában vonzódott a tökéletesebb életre. Igen buzgó volt az imában; önmegtagadásban, a Szűzanya iránti tiszteletben. Tizenhat évesen mint olasz, elsőként lépett be az Alkantarai Szent Péter fegyelmét követő kolostorba. Még nem volt pap, s már kolostort alapított. Örökfogadalma után három évvel engedelmességből pappá lett. Teológiai ismeretekben kiváló jártasságot árult el; úgy tűnt; hogy ezeket nem tanulással szerezte. Amikor az általa alapított remeteség épült (ennek számára maga írt szabályzatot), saját vállain hordta az építoanyagot, úgyhogy izzadságával vére is vegyült. Novíciusmester, majd több alkalommal az általa létrehozott alkantarínus tartomány provinciálisa volt. Közben sok ellenkezést, támadást kellett elviselnie. Önmegtagadása olyan szigorú volt, hogy áll rá: inkább csodálandó, mint követendő. Gyakori extázisok jelezték magasfokú imaéletét. Böjtölése rendkívüli: 24 éven át - a pusztai remeték módján - csak kenyeret, vizet s gyümölcsfélét fogyasztott. Ezen csak engedelmességbol enyhített. Különös szeretettel viseltetett Krisztus szenvedése és az Oltáriszentség iránt. 80 éves korában halt meg: szemét ártatlan gyermek módjára függesztve a Szent Szűz képére. Nápolyi sírját nagy tiszteletben tartják. XVI. Gergely pápa (1831-46) avatta szentté.
Szent Bonaventura tanítása Krisztus követéséről:
„Aki nem hordozza keresztjét a tökéletes önmegtagadás által s nem követ engem helyes szándékkal, nem lehet az én tanítványom. A kereszt viselésében van a tökéletesség teljessége: a legmélyebb alázatosság, a legnagyobb szegénység és a legszigorúbb vezeklés - a zsoltár szavai szerint: „Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhatom minden csontomat.”

Imádság:

Istenünk, te Szent János József hitvallódat a szegénység, alázat és türelem keskeny ösvényéről a mennyországba vezetted, add, hogy példáját követve s magunkat megtagadva, az örökkétartó örömök részesei lehessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

 

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 9.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
A Getszemáni kertben

Az utolsó vacsora befejeztével Jézus asztalt bontott és elindult a tizenegy apostollal a közeli várkapu felé. Semmi félelmet nem éreztek meg Jézus utolsó mondásából: „De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon”.(Lk 22,31) Jézus nem írt semmit, így látható kéznyoma sem maradhatott az asztalon, mit jelenthetett akkor a titokzatos Júdás-kéz árnyéka? Jézus soha többé nem szándékozott szerződést újítani, főleg nem alaptörvényt módosítani és azt kézjegyével érvényesíteni az Újszövetség idején. Mit jelenthet tehát a félelmetes megjegyzés: „De nézzétek, az áruló keze is rajta van az asztalon”? Mert az én eukarisztikus Testem és Vérem örök és megmásíthatatlan élő emlék, minden irodalmi jel híján is ott fog maradni ezen az asztalon, az tény. Nem ok nélkül hangsúlyoztam a harmadik kehely borának átváltozatásakor, hogy az én Vérem ennek a szövetségnek teljes idejében, tehát a világ végéig a földön marad, mindenütt megjelenik, ahol valamelyik apostolutód felszentel, keze tartja a kehelybe öntött és Istennek felajánlott bort, aztán elmondja felette az én szavaimat: „Ez az én vérem…” Ám az áruló kéz is ott lesz minden katolikus oltáron? Ezt gyökeresen ki kell zárni. Jézust szenvedteti majd a világ végéig, hogy sok közösségben a valóságos, áldozati jelenlét hitét majd tagadni fogják? Sajnos, jelentheti ezt Jézus mondata. Most még szabadon mentek, zsoltárokat énekelgettek, amíg odaértek az akkor még nagyon mély völgy alján folydogáló Kedron patakhoz. Az egyszerű hídon átkelve a sötét estében megkeresték Jézus egyik barátjának földjét, a Getszemáni kertet. A jó barát állandó engedélyt adott Urunknak, hogy az ő kertjét bármikor igénybe vegyék. Amint kissé felkapaszkodtak a hegyoldalon, Jézus nyolc tanítványát leültette, hogy ott imádkozzanak. Pétert, Jakabot és Jánost valamivel feljebb vitte magával, hogy a haláltusában a közelében legyenek. „Halálosan szomorú a lelkem,- mondta nekik.-Maradjatok itt és virrasszatok velem”. (Mt 26,38) Ő pedig egyedül még feljebb kapaszkodott az emelkedőn, térdre borult és így imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” (Lk 22,41-42) Erre eléje toppant a sátán: Jézus, érdemes neked annyit szenvedned, amennyit jövendöltek a prófétáid? Nézd, minden tanítványod alszik. Amikor meg majd papjaid miséznek, eljön az idő, hogy bezárhatják templomaidat, mert téged nem keres senki. Jézus gyötrődik, egyedül kell szenvednie! A kert alján fáklyák sorakoznak, amikor Jézus harmadszor megy vigaszt keresni. „Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul.”(Mt 26,46) Az álmos szemek lassan nyílnak. A sátán vigyorog: Hát persze: ezek meg vannak fizetve: „Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel felszerelve. Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: Kit kerestek? A názáreti Jézust felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok”. Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Jézus ezért újra megkérdezte: Kit kerestek? A názáreti Jézust felelték. Erre Jézus így folytatta: Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el. Így beteljesült, amit mondott: Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál”.(Jn 18,3-9) Péternél kard volt. Kirántotta és levágta a főpap szolgájának jobb fülét. Jézus visszatetette Péterrel a kardot a hüvelyébe, a fület pedig meggyógyította. Az apostolok elmenekültek, Jézust pedig megkötözve, az előző évi főpaphoz, Annáshoz kísérték. Annás már nem volt hivatalos személy, csak Kaifás főpapnál elő kellett készíteni Jézus éjszakai gyötrését, ezért foglalkozhatott vele. Az ő túlbuzgó szolgája ütötte először arcul Jézust. Onnan Kaifáshoz vitték, ahol rászabadult az egész földi és alvilági pokol.

Nagyböjti kalendárium 16.

Nagyböjti kalendárium – március 5.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Kérjük Tőle, tegyen minket igazakká szeretetünkben, vagyis változtasson minket áldozati tárgyakká, mert úgy hiszem, hogy az áldozat nem más, mint tettekre váltott szeretet: »Ő szeretett engem, kiszolgáltatta Magát értem.«” (Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet kármelita nővér)

Istenünk, te kedveled az ártatlanságot, és kegyelmeddel visszaadod nekünk a lelki tisztaságot. Fordítsd magadhoz szívünket, hogy Szentlelked tüzétől felgyulladva állhatatosak maradjunk a hitben és gyümölcsöt hozzunk a jócselekedetekben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Nagyböjt második hetének csütörtökje

Nagyböjt második hetének csütörtökje

„Életedben elnyerted javaidat”

Mindenki szeretne jól élni. Vannak, akik nagyon jól is élnek, hatalmas vagyonuk van, esetleg vele együtt hatalom is jár. Akadnak irigyeik és bámulóik egyaránt. Sokan az istenfélők közül nem értik, nekik miért nincs ilyen jó soruk? Sőt! Sokszor becsületes családi élet, sok munka, esetleg kínzó szenvedés után sem kapnak Istentől érzékelhető elismerést anyagiakban. Jézus példabeszédben mondja el Isten módszerét: kétféle élete van minden embernek: földi és túlvilági. A földi a felkészülés helye és ideje. Itt kell bizonyítani, hogy Isten Országára méltó, vagyis az igazság és szeretet szolgálatával igyekszik-e kiérdemelni a túlvilági örök boldogságot. Ezt a szolgálatot Isten gondviselése osztja ki a földön. A nekem kiosztott munkát és szenvedést szívesen kell fogadnom, teljesítenem önmagamról, saját közvetlen előnyeimről megfeledkezve, mindig mások boldogságát szolgálva. Tehát nem a vagyon és jólét, vagy a szegénység a biztosítéka az örök boldogságnak, hanem a kapott javak szeretetre történő felhasználása vagy az ellenkező magatartás, ami a pokolra jogosít. A dúsgazdag elkárhozott, mert a földön nem tett semmi jót a rászorultakkal. Lázár, a koldus, üdvözült és örök dicsőségbe került, mert itt elvállalta sorsát zokszó nélkül. Isten pedig igazságos, amikor a gonosznak is jólétet ad a földön, mert esetleges jóságáért itt adja ki a bérét, a pokolban Isten sem adhat visszafizetést.

BOLDOG MESZLÉNYI ZOLTÁN

Boldog Meszlényi Zoltán Lajos

püspök

vértanú

 

 1892-ben Hatvanban született. Édesapja tanító, majd iskolaigazgató volt. Zoltán az öt gyermek között másodikként látta meg a világot. Gimnáziumi tanulmányait a rimaszombati protestáns gimnáziumban kezdte, majd miután a család Budapestre költözött, a második osztálytól a VIII. kerületi állami gimnáziumban (Tavaszmező utca 17.) folytatta. Onnét jelentkezett 1907-ben kispapnak, így a gimnázium utolsó két évét kisszeminaristakánt az esztergomi bencés gimnáziumban fejezte be. A gimnáziumi érettségi után, 1909-ben pártfogója, Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek Rómába küldte továbbtanulni. Teológiai tanulmányainak nagy részét a Collegium Germanico-Hungaricum növendékeként a Pápai Gergely Egyetemen végezte. 1912-ben filozófiai doktorátus szerzett. Egy ideig Innsbruckban is tanult. Itt szentelték pappá 1915. október 28-án.

Magyarországra történő visszatérése után először Komáromba nevezték ki káplánnak, de püspöke már néhány hónap múltán Esztergomba hívta, ahol a Prímási Palotában bíztak rá egyre fontosabb feladatköröket. 1917-ben Csernoch János bíboros-hercegprímás Meszlényi Zoltánt érseki levéltárossá és szertartóvá nevezte ki. 1926-ban hercegprímási és érseki titkár, majd 1931-ben a főkáptalan tagja, nógrádi és honti főesperes, később a káptalan helynöke lett. 1930 és 1936 között irodaigazgató volt.

XI. Piusz pápa kinevezése nyomán, 1937. október 28-án Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás Sinope címzetes püspökévé szentelte. Az új püspök jelmondatául ezt választotta: „Fidenter ac fideliter” – „Bizalommal és hűséggel”. Ettől fogva a mindenkori hercegprímás-esztergomi érsek segédpüspöke volt. Élete során jelentős egyházjogi tevékenységet végzett: ebben a témában könyvet írt, és tanított is, többek között az egri Érseki Jogakadémián és a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karán.

Serédi Jusztinián 1945-ben bekövetkezett halála után Mindszenty József lett az új esztergomi bíboros, aki Meszlényi Zoltánt minden hivatalában megerősítette. Amikor az állambiztonsági szervek Mindszenty József bíboros-hercegprímást[2] 1948. december 26-án letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, az egyházmegyei ügyeit Drahos János kanonok, esztergomi általános érseki helynök vette kézbe. Drahos János 1950-ben azonban elhunyt. Ezután Meszlényi Zoltán lett az esztergomi érseki helynök, mivel a káptalan nem volt hajlandó megválasztani az állam által támogatott Beresztóczy Miklóst. Meszlényi helynöki székfoglalójában szinte ígéretet tesz: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen.”

A kommunista hatalom nem tudta megbocsátani, hogy a káptalan nem az ő szándéka szerint választott helynököt. A választás után 12 nappal, 1950. június 29-én Meszlényi Zoltán püspököt elhurcolták esztergomi lakásáról az Államvédelmi Hatóság emberei. A kistarcsai internáló táborba került, ahol a többi rabtól elkülönítve magánzárkában őrizték és kínozták. Több szemtanú egybehangzó állítása szerint, télen éjjel-nappal nyitott ablaknál volt kénytelen tartózkodni.[3][4][5][6] Meszlényi Zoltán püspök ellen nem folyt semmiféle nyilvános per. Ítélet nélkül tartották fogva. Arra törekedett az állami elnyomó gépezet, hogy semmi hír ne kerüljön nyilvánosságra a letartóztatott püspök sorsáról. Úgy tűnik, utólag is eltüntettek a letartóztatásával kapcsolatos minden dokumentációt, ha egyáltalán voltak ilyenek.

Halálának körülményeiről sem tudni semmi bizonyosat. Halála feltehetőleg az elszenvedett megpróbáltatások és az orvosi ellátás hiánya miatt következett be. Halálának időpontja sem teljesen biztos: Kahler Frigyes történész szerint 1953. január 11., mások szerint valószínűbb az 1951. március 4-i dátum. [7]

Az elhunytat Rákoskeresztúron az Új Köztemető területén temették jeltelen sírba. 1966. június 24-én a földi maradványait exhumálták, átszállították Esztergomba, és az esztergomi bazilikában helyezték csendben örök nyugalomra, a nagy nyilvánosság kizárásával, az egyházmegye vezetőségének, néhány papjának és kispapjának szűk körű részvételével.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 8.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
Jézus Vére

Mivel Jézus a családfő, az ősi szertartásrend ismertetése, imádságok kezdése, vezetése az Ő tiszte. Miután Jézus egy kovásztalan kenyeret átváltoztatott elsődlegesen saját élő testévé, és apostolainak átadva ők törtek belőle és megáldoztak, egyesültek Urukkal. Megértették a kafarnaumi zsinagógai nagy vitából, hogy Jézus nem a testet erősítő, tápláló gyomornak szánt erőforrást készít elő. Már Kafarnaumban megtanulhatták, hogy az a kenyér, amit Jézus majd adni szándékozik nekik és a világtörténelem minden korszakában élő későbbi embereknek is, a lélek étele lesz, vagyis a lélek tápláléka. Jézus Teste, egész emberi természete szorosan, elszakíthatatlanul össze van kötve isteni természetével, és így isteni Személye irányítása alatt áll. Isteni Személye irányítja azokat a természetfölötti erőket, a kegyelmeket, az átváltoztatott Kenyérbe, a titokzatos Krisztus-testbe, amelyekre az áldozónak szüksége van. Kérdés, miért kell akkor még részesülnie az áldozónak még Jézus Vérében is, hiszen az élő testben mindig jelen van a vér is? Miért kellett az utolsó-vacsorán átváltoztatni a harmadik kehelyben előkészített bort Jézus vérévé? Az élő testben jelen van a vér, amely a testet élteti. Ha az élő szervezetből kiáramlik a vér, vagy a keringés leáll, az a szervezet nem tud tovább működni. Ezért ha élőlényt istentiszteleti célra feláldoztak, akkor kiontották a vérét. Az utolsó vacsora célja is az volt, hogy az egyéves, életképes bárányt Istennek áldozzák, Isten ősi tisztelete céljából, amint ezt megtették ősszüleink, Ábel és a zsidók az Egyiptomból való szabadulás éjszakáján. Kötelező volt minden családnak ezt megtennie. Ennek a bárány vacsorának az volt a célja, hogy az Isten Bárányát, a megtestesült Második Isteni Személyt minden hívő ember áldozataként jelképesen bemutassák Istennek. Ez a jelkép csak azért volt értelmes és érvényes, mert a történelem Istentől elrendelt egy időpontjában az emberi bűnökért járó büntetés levezekléséért a megtestesült Istenfiát a keresztre felfeszítve iszonyú szenvedések között vérét kiontva megölték. Az áldozati bárány utolsó érvényes feláldozása és sült húsként való elfogyasztása ott Jeruzsálemben Jézus asztalán megtörtént. A maradék kovásztalan kenyér egy darabját Jézus átváltoztatta saját élő testévé. Ebből evett minden jelen lévő apostol. Aztán még folyt a bárányvacsorák szertartásának bezárása, és csak az utolsó kehely, illetőleg a benne lévő bor állt az asztalon. Most Jézus a kezébe vette, mint előbb a kenyeret: „a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak” (Lk 22,30) Jézus minden szónak ismerte az értelmét, és tökéletesen ismert minden megtörtént és majdan létrejövő bűnt is.Úgy érezhetjük, hogy az Ószövetség most lezárt bárányvacsora-sorozatának tartozás oldala a megnyílt Újszövetség kezdődő jóvátételi oldala:„De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon” (31) Ez a kéz csak Júdásé, vagy cserélődnek  az új, gonoszabbnál is gonoszabb kezek?

Nagyböjti kalendárium 15.

Nagyböjti kalendárium – március 4.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Jézus a társadalomban betöltendő szerepünket kovásznak nevezte. Ne akarjunk az egész kenyér lenni. Legyünk a föld sója. Nem az egész étel a mi feladatunk, csak a só benne.” (Richard Rohr OFM)

Urunk, Istenünk, védelmezd jótettekben buzgólkodó népedet, vigasztald oltalmaddal itt a földön, és egykor ajándékozd meg örök boldogsággal a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Nagyböjt második hetének szerdája

Nagyböjt második hetének szerdája

„Akkor Zebedeus fiainak anyja odament”

Jézus harmadszor is megjövendöli szenvedéseit. Elmondja előre pontosan az események folyását: elfogják, először a saját népének vezetői ítélik halálra, majd a pogány hatóságok alázzák meg, megostorozzák, és keresztre feszítik. Világos beszéd. Csak a tanítványok vannak vele, de ott kellett lennie a Zebedus-fiúk édesanyjának is. Ő is végig hallgatta Jézus szavait, és éppen úgy nem értette, mint a többi tizenkettő. Ha értette volna, nem kéri fiai részesedését a nyíltan meghirdetett szenvedésből. A Zenedeus-család is úgy képzelte a megváltást, hogy Jézus a zsidó nép élére áll, megsemmisíti a római hadsereget, és megteremti a zsidó világbirodalmat. Oda szánta fiait főminisztereknek. Elfogadták, hogy ez némi szenvedéssel jár. A kehelyből inni, ugyanis ezt jelentette, de a lényeget nem fogták fel. Jézus válasza nem a közbenjáró anyának szól, hanem a két testvérnek: a kelyhemből isztok ugyan, de a két fő helyet Atyám osztja ki. Az egyik várományost sejtették: Simon Pétert. A másik, Saul, még nagy ellenség volt ekkor, sőt ismeretlen is. A tanítás következett, az Isten országában az igazság és a szeretet az alap. Ezt kell elfogadnia mindenkinek, és ezt a két nagy erényt kell szolgálnia Jézus követőinek. Ma sincs másként: az édesanyák ne nagy karriert álmodjanak gyermekeiknek, nagyhatalommal és sok pénzzel, hanem neveljék őket – akár fiúk, akár lányok – úgy, hogy maximálisan alkalmasak legyenek Isten és az emberek szolgálatára. Ezt követi Isten kitüntető barátsága és ki tudja, mekkora jutalma. Az önzők a végelszámolásnál biztosan rosszul járnak.

BOLDOG WEISS LIBERÁT

BOLDOG WEISS LIBERÁT ÉS TÁRSAI

 vértanúk 

 (1716) 

Liberát 1675-ben a bajorországi Konnersreuth-ban született. 23 évesen Bécsben lett pappá, majd Grázba került. Jó szónokként bejárta Alsó-Ausztriát. 1703-ban jelentkezett misszionáriusnak. Más társakkal együtt néhány havi képzés után (nyelvtanulás, orvosi ismeretek) 1704-ben Kairóba utazik, ahol részt vesz Jeruzsálemi József atya abesszíniai missziós vállalkozásában (1707- 1710). A missziós út kudarccal végződik: többször kifosztják, fenyegetik őket, s közben József atya meg is hal. Úgy végrendelkezik, hogy a missziós prefektusságot átruházza Liberát atyára. Ezt később a Missziós Kongregáció is elismeri: 1711. áprilisában indul újra útnak Kairóba két társával, Marzorati Sámuel és Pio da Zerba Mihály olasz atyákkal. Veszélyes és hónapokig tartó út után, mely a Vörös tengeren hajóval történt, 1712. júl. 20-án - Isten és a Szűzanya segítségével - megérkeztek a fővárosba, Gondarba. A császár, Jusztosz barátságosan fogadta őket, megengedte, hogy a közelben szerény házban lakjanak, kész volt arra; hogy mindenben segítségükre legyen. Azt azonban nem engedte meg nekik, hogy prédikáljanak. Ehhez még nem érkezett el a megfelelő ido. Sok gyanút, előítéletet kellett még eloszlatni mind a nép, mind az abesszin kopt szerzetesek. részéről. A koptok Rómától elszakadt keresztények, monofizita tévtant vallottak. A király környezete, nemesek is bizalmatlanok voltak. Az első évben még aránylag békében éltek. A kovetkező években helyzetük mindig rosszabb lett, anyagilag is. Sokszor már fagyökerekkel, fakéreggel táplálkoztak, még kenyérhez sem jutottak. Természeti csapások: sáskák, esőzések, ködök miatt alig termett valamit a föld, a lakosság is éhezett. Egyptomból jött kopt szerzetesek is terjesztették a nép között: minden bajnak az idegenek az okai. A császárt megfélemlítették, nem mert a misszionáriusokon segíteni. Ezekrol az évekről írta Liberát atya Rómában: „Amit szenvedtünk, el sem mondható. Senki sem hinné el, ha leírnám.” De készek mégis életüket is áldozni Krisztusért és az Egyházért. 1715 vége felé már annyira ellenséges volt a város, hogy alig merték elhagyni házukat. Egész kis közösség s néhány jóbarát volt mellettük. A császár ekkor már súlyos beteg volt. Minden jel arra mutatott, hogy környezete őt megmérgezte. Megbízható fegyveresekkel egy távolabbi városba, Tigre-be küldte a misszionáriusokat. Így akarta megmenteni őket. Közben azonban (1716. febr. 13-án) új császár foglalta el a trónt: Dávid, aki elhatározta, hogy végez a misszionáriusokkal. Jusztosz császár febr. 18-án meghalt. Dávid császár katonaival elhozatta a három ferences atyát Gondarba, bíróságot rendelt, s a bíróság halára ítélte őket mint istenkáromlókat s a Szűzanya ellenségeit. A császár azt kívánta tőlük, fogadják el a kopt vallást, Rómától szakadjanak el, akkor nem halnak meg. Liberát ezt válaszolta: „Inkább ezerszer meghalunk, de Istent ezzel a vétekkel nem bántjuk meg!” Márc. 3-án nagy népsokaság kísérte őket a vesztőhelyre, ahol megkövezték őket. Közben arcukon már a jövő megdicsőülés fénye ragyogott. Pár év múlva sokan tapasztalták közbenjárásuk erejét, s az 1721-ben hatalomra jutó császár már szívesen fogadta az új ferences atyákat. A nép érzülete is teljesen feléjük fordult, szentnek tartották őket. Áldozatuk nem volt hiábavaló. II. János Pál 1988-ban avatta őket boldoggá.

Imádság:

Kérünk, mindenható Istenünk, hogy odaadó lélekkel kövessük Boldog Liberát és társai hitét, amelynek terjesztése közben ők a vértanúság koronáját elnyerték: Krisztus, a mi Urunk által.

 

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 7.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
Az utolsó vacsora. Jézus letelepszik a terített asztal mellé

Nagycsütörtök délután Jézus megérkezett ahhoz a házhoz, ahol az ismerőse lakott. Az előkészítéssel megbízott tanítványok mindent az évezredes szokásnak megfelelően végeztek el. Az Úr lelkében a körülötte levő nyüzsgésben egy élmény elevenedik meg, amikor magányából megérkezik tanítványaihoz. Közeledve látja, egy édesapa elkínzott fiát öleli, a tanítványok mozdulatai tehetetlenségükről árulkodnak. Az apa felpillant az útra, amelyen Jézusnak érkezik.”Térdre hullott előtte, s kérte: Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg a vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani. Jézus így válaszolt: Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide! Jézus ráparancsolt, s az ördög kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult.(Mt 17,14b-18) Jézust magányából a vacsora asztalához invitálják: Uram minden kész, a vacsoracsillag felragyogott. Üljünk asztalhoz. Jézus rábólintott. Eddig kellett várnia, hogy befejezze a művet, amit az Atya rá bízott. Jézus előtt a szokások szerint egyben megsütött bárány teste. Ilyenné kell lennem, hogy beteljék az én áldozatom. Jézus mindent elmond, amit Mózes Isten parancsára leiratott. Mindenki megilletődve fogyasztja a neki jutott bárányszeletet és a kovásztalanul megsütött kenyeret. A bárányhús elfogyott, a kenyérből bőségesen maradt. Az ószövetség kenyere türelemmel várakozik. Valaminek történnie kell. Az első csodálatos kenyérszaporítás után Jézust a kafarnaumi zsinagógába találták meg a túlsó tópartról utána jövő férfiak. Ajkukról ömlik a köszönet, árad az újabb nagy kegybe vetett remény:”Atyáink mannát ettek a pusztában, amin az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni. Jézus erre azt mondta (ekkor):”Bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak”Erre így szóltak hozzá:”Urunk adj nekünk mindig ebből a kenyérből!” Én vagyok az élet kenyere! Felelte Jézus. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek.(Jn 6,31-36) Jézus Kafarnaumban nem a mezőn termett búzából készült kenyeret adott az akkori zsidóknak és a munka nélkül szerezhető ingyen élelemre áhítozó tömegnek. Ennél sokkal többet érő élő kenyeret kínál nekik:”Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg őbenne!(56) Jézus előre megmagyarázta ezt és a „hogyant” most megmutatja: az üres húsos tál mellett ott áll egy kis halom kovásztalan búzakenyér.”Ebből egyet megfogott,felemelte,megmutatta,hogy mi az,amit fog,és elmondta,mi lesz belőle az ő parancsára. Most a kenyeret vette a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.(Lk 22,19) Mi hangzott el? Jézus parancsa: ”Ez az én testem.”Amit kimond megváltoztatatlan igazság. A kenyér halom kenyér marad. Jézus testévé a kenyér lényege, ami azt a darab ennivalót kenyérré tette, az már Jézus Teste. Az alak, a súly, az íz, minden más, marad olyan, amilyen volt.

Nagyböjti kalendárium 14.

Nagyböjti kalendárium – március 3.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Isten és a sátán között a harctér az emberi lélek. Itt folyik a harc az élet minden pillanatában, ezért szükséges, hogy a lélek szabad bejárást engedjen az Úrnak, és általa mindenfelől megerősítse, fölfegyverezze magát. Az ő fénye majd rávilágít így a tévedésekre. A léleknek Jézus Krisztusba kell öltöznie, az ő igazságába és igazságosságába, fel kell vennie a hit pajzsát, Isten igéjét, hogy le tudja győzni a hatalmas ellenségeket. Ahhoz, hogy Jézus Krisztusba öltözzünk, meg kell halnunk önmagunknak.” (Szent Pio atya)

Jóságos Istenünk, oltalmazd szüntelenül Egyházadat, hiszen nélküled erőtlen a halandó ember. Segítségeddel tartsd távol mindig a rosszat, és vezess minket az üdvösség útján. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Nagyböjt második hetének keddje

Nagyböjt második hetének keddje

Mózes székében.

Mózesnek volt "katedrája", onnan tanított, magyarázta a parancsolatokat, a kinyilatkoztatásokat és azok alkalmazásait a gyakorlati életre. Mózes tekintélyét Isten alapozta meg, segítette a csodákkal munkája során. Írásai a hitelveket és a parancsolatokat tartalmazzák elsősorban. Szent Péternek és társainak is volt "katedrája", amelyhez Jézus adta a tekintélyt, a tévedhetetlenséget. Péter katedrája az egyedüli, ami öröklődött. Jézus megnyitotta értelmüket, hogy „értsék a tanítást”. Kinyilatkoztatásokat közvetítsenek és magyarázzanak. Amit megkötnek és feloldanak, azok nemcsak a bűnbocsánatra és büntetések elengedésére vonatkoznak, hanem sokkal szélesebb körre is. A dogmák által meghatározni, hogy mi az Isten tanítása. A mai korban nemcsak az egyházi, de minden más tekintély rombolása is folyik. Nincs tisztelet a szülők, a tanárok, az állam, de az Egyház iránt sem.

BOLDOG ANNA MOGAS

BOLDOG ANNA MOGAS

 III. r., rendalapító

 (1827-1886)

 
Barcelona közelében Fontecuberta-ban született. A leányok nevelésére, valamint a szegények és betegek megsegítésére megalapította „Az Isteni Pásztor Anyjáról” nevezett Ferences III. rendi Nővérek Kongregációját, melynek fáradhatatlan és okos általános elöljárója volt egészen a haláláig. A társulat nővérei képzésére szorgalmasan ügyelt, buzdította oket az apostoli lelkületre, Krisztusnak, Szent Anyjának, az Egyháznak és a szemlélődő életnek a szeretetére. Kitűnt a felebarát iránti szeretetben, lelki erőben, türelemben, mellyel a nehézségeket elviselte. Minden reményét Isten irgalmába és gondviselésébe vetette, a világ hiúságát megvetette. Földi életét szent halállal fejezte be Fuencarral városában 1886. júl. 3-án, szentség hírében. Boldoggá avatási eljárását az illetékes egyházmegyében, 1949-ben vezették be. II. János Pál pápa dekrétuma az isteni és sarkalatos erények hősi fokban való gyakorlásáról 1994-ben látott napvilágot. Egy csodás gyógyulás elismeréséről a dekrétum 1996-ban született meg. Ezek után Anna Mogast II. János Pál pápa 1995-ban boldoggá avatta. A gyógyulás, melyet a Szentté avatási Kongregáció csodásnak ismert el, egy 27 éves asszonnyal, Cortijos Martinez Izabellával történt 1953-ban. Tuberkulózis, majd mellhártyagyulladás támadta meg, miközben áldott állapotban volt. Más betegségek is súlyosbították állapotát. Ilyen körülmények között mégis császármetszéssel világra segítették épen és egészségesen fiúgyermekét. Pár nap múlva azonban az anya állapota reménytelenné vált. Már kómába esett; szinte haldoklott. Hozzátartozói ekkor jobbnak látták, ha hazaviszik; hogy ott haljon meg otthonában. Közben a kórházban, ahol Izabella feküdt, állapotáról tudomást szerzett néhány novér Mogas anya rendjébol. Ezek alapító anyjuk közbenjárását kérték a beteg gyógyulásáért, ugyanakkor a beteg inge alá egy képet is tettek rendalapítójukról. Amikor a nagybeteggel hazaértek, nemcsak hogy nem halt meg; ahogy ezt mindenki várta, hanem oly gyorsan felépült, hogy már harmadnapra teljesen visszanyerte egészségét. A gyógyulás tartósnak bizonyult.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Annát arra választottad ki, hogy a szegények és a betegek felkarolására új szerzetescsaládot létesítsen. Segíts, hogy erényeit követve s hitünket isten irgalmában és gondviselésében megőrizve, eljussunk az örök életre. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 6.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
Az utolsó vacsora az Ószövetség befejezése, az Újszövetség megkötése

Izrael fiai négyszázharminc évig éltek Egyiptomban. Ez alatt az idő alatt Izrael, Ábrahám Jákob nevű unokája és hetventagú családja gyarapodott. A hadra fogható férfiak mintegy hatszázezren voltak. Ebben az utolsó időben Ábrahám, Izsák és Jákob Istene engedte, hogy a fáraó kemény kézzel bánjék velük. Így könnyebben elszakadtak a gazdag Egyiptomtól, ahol rabszolgaként kezelték őket. Isten kilenc kemény csapással sújtotta Egyiptomot, hogy a fáraót engedelmességre szorítsa. A tízedik csapás volt a kényszerítő erő. A tavaszi hónap, amelyet előbb Abib-nak (kalász) neveztek, évkezdő hónap volt. 10-én egy egyéves, hibátlan hímbárányt vett a család. 14-én kellett levágni, csontjait nem volt szabad törni, hanem az állatot egészben kellett megsütni. A családok a bárány vérével megkenték az utcai bejárati ajtó keretét, hogy az éjféli nagy csapás angyala lássa, ez a ház izraelita családé, az elsőszülött fiút nem volt szabad bántani.Az egyiptomiak házaiban azonban pillanatok alatt meghaltak az elsőszülött fiúk, férfiak. A vacsoraasztalt abrosszal leterítették. Rátették tálon a sült bárányt, melléje kovásztalan, tenyérnyi nagyságú kenyereket, keserű salátát. Három borral és kevés vízzel teli kelyhet is készítettek az asztalra. A család körülállta az asztalt. A családfő imát mondott, elbeszélte Isten parancsát. Majd az előírásoknak megfelelően fogyasztották el Egyiptomban a szabadulás első örömlakomájaként, később pedig otthonaikban emlékvacsoraként 1250+33 éven át. Amikor elérkezett a megváltás ideje, Jézus már Jeruzsálem környékén tartózkodott. Úgy tervezte a Gondviselés, hogy ebben az évben legyen vége az Ószövetségnek, és kezdődjék el az Új, az örök szövetség. A galileai zsidók ebben az évben a hét csütörtökén este tartották az emlékvacsorát, a júdeaiak viszont pénteken. Jézus tehát csütörtöki napon beszélte meg a fogságból való kiszabadulás emlékvacsoráját.  Mivel neki Jeruzsálemben nem volt háza, termet kellett keresnie. Erre kérdeztek rá a tanítványai csütörtök reggel:„Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez? Erre elküldte két tanítványát: Menjetek a városba! – mondta. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába, aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom? Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el" A tanítványok elmentek, s városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát”(Mk 14,12-16) Emmerich Katalin látomásában az hangzik el, hogy a harmadik kehely rokoni körből került az asztalra. A látnok úgy említi, hogy a harmadik boros kehely kétezer éves, Ábrahám korából való, és Melkizedek kezében volt a két szent ember találkozásakor. Melkizedek az élő Isten főpapja volt, kenyeret és bort áldozott a Magasságbeli Istennek, és a zsoltáros Jézust így szólítja meg: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint” 

Nagyböjti kalendárium 13.

Nagyböjti kalendárium – március 2.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„A lemondás képessé tesz arra, hogy ajándékot fogadjunk el és ajándékot adjunk. A lemondó, önmagától megszabadult ember keze üres és nyitott, s így újból fölkelti a teremtmények bizalmát. Visszatér a kezdeti ártatlanság állapota, az ember közösségben él a világgal és a többi emberrel; a pusztában megtapasztalja a paradicsomot.” (Corona Bamberg OSB)

Istenünk, te lelkünk javára rendelted a testi önmegtagadás törvényét. Adj erőt, hogy tartózkodjunk minden bűntől, és szívvel-lélekkel valóra váltsuk parancsaidat, amelyeket atyai jóságod adott nekünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Nagyböjt 2. hetének hétfője

Nagyböjt 2. hetének hétfője

Szembenézés a múlttal.

Dániel próféta a babiloni fogságban pogány szokások, pénz és hatalom kísértései között is hűséges maradt Isten törvényeihez. Éppen ezért kapott nagyobb kegyelmeket, sőt földi kitüntetést is, mint bárki más. Amikor a Jeremiás próféta által meghirdetett hetven év lejáróban volt, a fogság végéhez közeledett, Dániel buzgón könyörgött Istenhez, adja meg a várva várt szabadulást. Mivel pedig a fogság büntetés volt a múlt és a jelen bűneiért, mély bűnbánattal fordul Istenhez. Szembenézett a múlttal: Isten mindig jó volt a zsidó néphez, mi fordultunk el tőle. Nem vonja ki magát sem, alázatos tudott lenni. Ősei,királyok, fejedelmek, közemberek hosszú sora ködlik fel előtte, akik vétkeikkel ingerelték Isten haragját: bálványimádás, gyilkosságok, veszekedések,de a kisebb bűnök és bűnösök is. Tudja, hogy vezekelni kell. Saját nevében is, és az egész nép nevében is bocsánatot kell kérni. Dániel jól tudja, hogy sem az ország, sem a város, Jeruzsálem pusztulása nem tudja a bűnöket eltörölni. Ebben a hitben erősíti meg Isten, és megmutatja neki a Messiás eljövetelét, mint aki szeretetből vállalt küldetéséért, haláláért megkapja népének és minden embernek bűnei bocsánatát. Egyúttal azt is elmondja neki az angyal, hogy mikor következik be ez a megváltói halál, és mi lesz a bűnös, a Messiást elutasító sorsa. ( Dán 9,22-27) A babiloni fogság hetven évig tartott. A nagy bocsánat idejéig hetven évhét van még vissza, akkor eljön a „fölkent Fejedelem”, szövetséget köt sokakkal, azaz mindenkivel. Megölik a Felkentet, nem lesz többé a népe, amely megtagadja őt. Végül egy vezér elpusztítja a várost és a szentélyt, és ez az állapot örökre megmarad. Ezt a történetet nekünk is írták.

HELIOPOLISI SZENT EUDOKIA

Szent Eudokia vértanúnő

Eudokia a Föníciai Heliopolisból származott. Traján császár uralkodása alatt (98-117) élt. Először szabados életet élt. Külső szépsége sok embert vitt rá az erkölcstelen életre vele. Ebből nagy vagyont gyűjtött össze. Miután egy Germanosz szerzetes által hallott a keresztény vallásról, és hallott a bűnbánatról, megbánta bűnét, megtért és a keresztény vallásban megkeresztelkedett. Később mennyei látomásokban is volt része. Egy napon elragadtatásában egy angyal az égbe kísérte. A mennyei seregek örvendeztek az ő megtérésén. Egyedül egy fekete, félelmetes kinézetű teremtmény morgott, és azt kiáltotta, hogy helytelen dolog az, hogy egy ilyen bűnös nő üdvözüljön. Ezek után szentünk szétosztotta vagyonát a szegények között. Egy kolostorba lépett, és ott átadta magát a vezeklő életnek. Azok az emberek, akiket ő egykor bűnre vitt, feljelentették Hadrián császárnál, hogy keresztény. A császár előtt csodát tett, mert a császár beteg fiát meggyógyította. Ez keresztény hitre tért utána. Egy idő múlva újra meg kellett jelennie Heliopolis helytartója Diogenész előtt. Ámde új csodákat művelt és ezzel elérte szabadon bocsátását. 152-ben, Antonin császár uralkodása alatt lefejezték.

Az élet igéje – 2015. március

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítójának kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzá fűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” (Mk 8,34)

Jézus Fülöp Cezáreájának környékén járt, és útközben megkérdezte tanítványait, kinek is tartják őt. Péter megvallotta, hogy Jézus a várva várt Messiás. Jézus el akarta kerülni a félreértéseket, ezért világosan elmagyarázta, hogyan akarja megvalósítani küldetését. Valóban megszabadítja népét, de nem úgy, ahogy várták, ugyanis Ő maga fizet meg érte: sokat kell szenvednie, elutasítják, megölik, de harmadnapra föltámad. Péter ezt nem tudta elfogadni és szemrehányást tett neki, mert úgy képzelte a Messiást – mint sokan mások is akkoriban –, hogy erővel és hatalommal lép fel a rómaiak ellen, és Izrael népét az őt megillető helyre emeli. Jézus erre így korholja: „Te nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.” (vö. 8,31-33)
Aztán tovább indul Jeruzsálem felé, ahol beteljesedik a sorsa: meghal, és feltámad. Vajon a tanítványai, akik most már tudják, hogy meg fog halni, továbbra is követik Őt? Jézus nagyon világos és komoly feltételeket szab:

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.”

Korábban lenyűgözte őket a Mester. Habozás nélkül otthagyták bárkáikat, hálóikat, a vámot, apjukat, otthonukat, családjukat, hogy kövessék.
Jézus követése azonban ennél is többet kíván. Azt jelenti, teljes mértékben osztozzanak vele életében és küldetésében: a sikertelenségben, az ellenségeskedésben, sőt még a halálban is. A legfájdalmasabb, a legmegalázóbb, a gyilkosoknak és a legkegyetlenebb bűnözőknek járó halálban. A Szentírás ezt „átkozott” halálnak nevezi (vö. MTörv 21,23). A kereszt nevét még kimondani is borzalmas volt. Itt jelenik meg először az Evangéliumban ez a szó. Vajon milyen hatással lehetett azokra, akik hallgatták?

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.”

Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy másik Krisztus vagyunk: „Ugyanazt a lelkületet ápoljuk magunkban, mint amely Krisztus Jézusban volt”, aki „megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (vö. Fil 2,5.8)
„Tagadjuk meg önmagunkat”, ez az első lépés, tegyük félre saját gondolkodásmódunkat. Mi is Péterhez hasonlóan néha önző módon, vagy legalábbis a saját elképzeléseink szerint akarunk érvényesülni. Könnyű és gyors sikerre vágyunk, mely nehézségektől mentes, irigyen tekintünk arra, aki karriert fut be, álmunk az egységben élő család, a testvéri társadalom és a keresztény közösség, anélkül, hogy megfizetnénk az árát.
Önmagunkat megtagadni azt jelenti, hogy a világba lépünk és Isten dolgaival törődünk, ahogyan Jézus bemutatta: a búzamag logikája szerint, amelynek el kell halnia ahhoz, hogy termést hozzon. Eszerint nagyobb öröm adni, mint kapni, szeretetből föláldozni az életet, egy szóval magára venni a keresztjét:

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.”

A „mindennapi” kereszt – ahogy Lukács nevezi evangéliumában (9,23) – sokféle lehet: betegség, munkanélküliség, képtelenség arra, hogy megoldjuk családi vagy munkahelyi problémáinkat, vagy a bukás és a sikertelenség a hiteles kapcsolatok építésében, a tehetetlenség a világ nagy problémáit illetően, a felháborodás a mai világ botrányai miatt… Keresnünk nem kell a keresztet, mert magától jön elénk, talán épp akkor, amikor a legkevésbé sem vártuk, abban a formában, ahogyan soha sem gondoltuk volna.
Jézus arra hív, hogy „vegyük fel” a keresztet, ne csak elviseljük, belenyugodjunk, és elkerülhetetlen rossznak tekintsük. Ne hagyjuk, hogy ránk zuhanjon és agyonnyomjon bennünket, de ne is tűrjük szenvtelen és közömbös nyugalommal. Jézus ugyanis a sajátjával együtt vállára vette minden keresztünket.

Igino Giordani ezt Cirenei Simon szerepéhez hasonlítja, csak épp megfordítva. Ő vállára vette Jézus keresztjét: „kevésbé nehéz a keresztünk, írja, ha Jézus áll mellettünk, Cirenei Simonként”. És még kevésbé terhes – folytatja –, ha együtt visszük: „Ha egy teremtmény egyedül viszi, akkor agyonnyomja a kereszt, de ha együtt visszük Jézussal közöttünk, avagy Jézusra úgy tekintünk, mint aki olyan, mint a Cirenei, akkor könnyűvé válik: édes igává. Ha egymással össze vagyunk kötve, mint a hegymászók, akkor a nehéz út ünnep lesz, és még följebb is jutunk.”
Így követhetjük Jézust és így válhatunk igazi tanítványává. Így a kereszt, ahogy Krisztus számára, úgy számunkra is „Isten ereje” lesz (1Kor 1,18), a feltámadás útja. Minden gyengeségünkben erőt találunk, minden sötétségben fényt, minden halálban életet, mert benne Jézussal találkozunk.

Fabio Ciardi