Nagyböjt 2. hetének hétfője
Szembenézés a múlttal.
Dániel próféta a babiloni fogságban pogány szokások, pénz és hatalom kísértései között is hűséges maradt Isten törvényeihez. Éppen ezért kapott nagyobb kegyelmeket, sőt földi kitüntetést is, mint bárki más. Amikor a Jeremiás próféta által meghirdetett hetven év lejáróban volt, a fogság végéhez közeledett, Dániel buzgón könyörgött Istenhez, adja meg a várva várt szabadulást. Mivel pedig a fogság büntetés volt a múlt és a jelen bűneiért, mély bűnbánattal fordul Istenhez. Szembenézett a múlttal: Isten mindig jó volt a zsidó néphez, mi fordultunk el tőle. Nem vonja ki magát sem, alázatos tudott lenni. Ősei,királyok, fejedelmek, közemberek hosszú sora ködlik fel előtte, akik vétkeikkel ingerelték Isten haragját: bálványimádás, gyilkosságok, veszekedések,de a kisebb bűnök és bűnösök is. Tudja, hogy vezekelni kell. Saját nevében is, és az egész nép nevében is bocsánatot kell kérni. Dániel jól tudja, hogy sem az ország, sem a város, Jeruzsálem pusztulása nem tudja a bűnöket eltörölni. Ebben a hitben erősíti meg Isten, és megmutatja neki a Messiás eljövetelét, mint aki szeretetből vállalt küldetéséért, haláláért megkapja népének és minden embernek bűnei bocsánatát. Egyúttal azt is elmondja neki az angyal, hogy mikor következik be ez a megváltói halál, és mi lesz a bűnös, a Messiást elutasító sorsa. ( Dán 9,22-27) A babiloni fogság hetven évig tartott. A nagy bocsánat idejéig hetven évhét van még vissza, akkor eljön a „fölkent Fejedelem”, szövetséget köt sokakkal, azaz mindenkivel. Megölik a Felkentet, nem lesz többé a népe, amely megtagadja őt. Végül egy vezér elpusztítja a várost és a szentélyt, és ez az állapot örökre megmarad. Ezt a történetet nekünk is írták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése