Thesszáliai Szent Dömötör

Dömötör a keleti egyháznak kedvelt szentje. Katonatisztként Tesszáliában szenvedett vértanúhalált. Ünnepe már a Pray-kódex kalendáriumában szerepel. Tiszteletének hazai terjedését az is elősegítette, hogy a későbbi magyar föld szülte:

In hac valle miseriae Et in terris Pannoniae, Ex alta stirpe Graeciae: Nascitur Demetrius.*

Dicsőséges Szent Dömötör mártír, mint írásban találjok – írja^* az Érdy-kódex – támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából és azon várasban születék, kit annak utána az ő szent nevére nevezének, kinek Száva Szent Demeter neve. Kinek ő szülei nagy jeles nemes nemből valának.

Elmondja ezután életét. Bátran vallja a hitét. Eljut Szalonikiba, ahol a császár üldözi a keresztényeket. Különösen egy hatalmas erejű óriás öldösi, fojtogatja őket. Dömötör barátja, Nestor is kénytelen megvívni vele. Dömötör a kereszt jelével erősíti a harcra. Le is győzi az óriást, mire a császár Nestornak fejét véteti.

Most Jézus jelenik meg Dömötörnek, és közli vele, hogy az ő vértanúságának ideje is elérkezett. Ezt Dömötör boldogan hallja, majd így könyörög: én Istenem, kérlek Tégödet, hogy valaki ő nyomorúságában én nevembe kenyergend Te szent felségödnek, hallgattassanak meg. És valamely vitéz hadban lévén, én bennem bízandik, oltalmazjad meg őtet veszedelemtül az te erős jogodnak (jobbodnak) miatta. És valaki nagy erős kórságban lévén énhozjám kiájtand té (tégy) irgalmasságot ővele.

A császár az óriás haláláért Dömötört vádolja és halálra ítéli. Jámbor szolgája most gyűrűjével és palástjával számos beteget és ördöngöst meggyógyít.

Nyilván legendájának e mozzanatai is magyarázzák Dömötör középkor végi tiszteletét. Ez azonban hazai kultuszának már a gótikus rétege. Az Érdy-kódex legendája azt tanúsítja, hogy a latin egyház is tiszteletben tartatta, sőt már mintegy ki is sajátította Dömötör kultuszát. Nem tud, vagy nem akar tudni a szent bizánci kapcsolatairól. Ismereteinek forrása a Legenda Aurea és nem az elnépiesedett hazai, keleties színezetű hagyomány.

Gótikus ábrázolásaiból csak az esztergomi Keresztény Múzeum (1490) és az erdélyi szász Jidve (Seidem, Jidveu 1508) egyik táblaképe maradt ránk. Ez utóbbi Dömötör vértanúságát ábrázolja.^*

Oltármestersége volt a győri székesegyházban (1377).^*

Dömötör-patrociniumokkal szerte a régi országban, szórványosan még korunkban is találkozunk. Megválasztásukat egy-két középkori kivétellel nyilván már a kegyúr keresztneve magyarázza, és nem a mennyei birtoklást kifejező szakrális felajánlás.

Esztergom: Bussa (Bušince).

Rozsnyó: Szentdemeter (1282), Heripán (XIV. század, elenyészett), Hubó (1429, kápolna).^*

Eger: Eger (1297, elenyészett),^* Domoszló (1739), Pély (1773).

Kassa: Nyársardó (Ražnany, 1510).

Hajdudorog: Nagyborosnyó (Borosneul Mare).

Veszprém: Kékkút. A középkorban még Kisberény (1334), Vasad (1492).^*

Győr: Nagybaromlak (Gross-Warasdorf, horvát falu).

Vác: Tápiószele (1347, elenyészett).^*

Csanád: Szeged (XI. század). 1914-ben lebontották és a Fogadalmi Templomot építették a helyére. Emlékezetét egy toronymaradvány és az új templom egyik kápolnája őrzi.^* Halmos (1433, elenyészett, Koránsebes mellett).^*

Nagyvárad: Tóti (1332, elenyészett). Szentdömötör (1373),^* Biharpüspöki (1391).

Patrociniumot sejtetnek a Szentdömötör (Bihar, Gömör, Udvarhely), Szentdemeterporta (1396, Baranya, ma: Borta?)^* helyneveink is.

Kedvelt keresztnév volt évszázadokon át főleg a szegedi és székely katolikus nép körében. A moldvai csángóság névkultuszát már az orthodoxia közelsége is magyarázza. Családneveink: Dömötör, Demeter, Döme, Deme, Demse.

Térjünk azonban vissza Dömötör archaikus hazai kultuszához.

A Szent Korona bizánci részének összetartozó két zománcképén György és Dömötör látható. Alakjuk a barbárokkal vívandó harcokban az ő mennyei közbenjárásukat jelképezi.^*

A szent szülőhelyén keletkezett Szávaszentdömötör (Sremska Mitrovica) később elenyészett bazilita kolostora volt a magyarországi Dömötör-kultusz Árpád-kori fő forrása.^* Életéről III. Béla adományleveléből tudunk legtöbbet. Sószükségletei érdekében Szegeden kikötési joga volt. Föltétlenül szellemi, talán liturgikus kapcsolatban is állott Szent Dömötör szegedi egyházával, amely a Dömötör-hagyomány legrégibb magyar tűzhelye.^*

Szeged fontos átkelőhely, a táj víziközlekedésének középpontja már ősidők óta. E hídfőállomás birtoklása föltételezhetően görög, illetőleg a honfoglalást közvetlenül megelőző bolgár uralom számára sem volt közömbös. A bizánci rítusú behatolás egy Szent Dömötör tiszteletére emelt templom, esetleg csak kápolna építésében is kifejezésre juthatott. Már most Sántha György vizsgálataiból^* tudjuk, hogy a szerémségi születésű Dömötör őskeresztény vértanú, Szaloniki városának híres patrónusa a keleti egyház „harcos” szentjeinek sorába tartozik. Ezt még egészítsük ki azzal, hogy a bizánci birodalomnak a Szentsír mellett két kiemelkedő szakrális centruma volt: a konstantinápolyi Hagia Sophia és a szaloniki Dömötör-bazilika. Ide került a vértanú holtteste, viszont a vérereklye Szávaszentdömötörben maradt. Dömötör a keleti egyháznak egyik legtiszteltebb szentje. Szaloniki sírjától hozott dömötörvíz és dömötörolaj régebben különösen kedvelt orthodox szentelmény volt. Búcsúünnepének ottani neve: Démétria.^*

A jámbor néphit olyan csodatevő erőt tulajdonított Dömötörnek, hogy az oltalma alatt álló várost személyesen is, fehér lován ülve, olykor mennyei sereg élén, megvédi az ellenség támadásaitól. Ez a mi magyar Szent László-mondakörünkre is emlékeztető hiedelem a környező népek, így a bolgárok között is elterjedt. Ha föltételezésünk helyes és a szegedi Dömötör-kultusz csakugyan egyidős volna a temesközi bolgár uralommal, akkor jogosan gondolhatunk arra, hogy nem véletlenül választották a védelmi és kereskedelmi szempontból annyira fontos hely védőszentjéül éppen Dömötört: fő hivatása az ellenség megfélemlítése és távoltartása volt.

Hogy Dömötör katonaszent volt, annak emlékezete, tudata a protestáns Erdélyben is élt. Kemény János, a későbbi fejedelem 1623-ban írja: Nincsen már a töröknek egyéb szent Demeter napja, hanem csak Bethlen Gábor napja. Akkor, amikor ő akarja, lészen az ő szent Demeter napjok, kit ők kászon gyürü-nek mondanak. Ehhez Takáts Sándor hozzáfűzi, hogy a törökök nálunk Dömötör napján vagyis a hideg beálltával megszüntették a harcokat.^*

A szegedi Dömötör-templomhoz egy anekdótikus Mátyás-hagyomány is fűződik, amelyet Heltai Gáspár örökített meg: Mátyás a szegedi országgyűlés idején, Dömötör napján a szent templomában hallgatott misét. A papon viseltes kazula volt. A király mindjárt offerendára méne, és mikoron megkerülte volna Szent Demeter oltárát, az ő felső ruháját oltárra offerálta, hogy Szent Demeternek kazulát tsinálnának belőle. Betsülik vala pedig azt a ruhát hatvanezer forintra.^*

Nem tudunk rá feleletet adni, hogyan, mikor lett Dömötör a szegedi, de általában a hazai juhászok védőszentjévé. Az ünnepet Szegeden mindenesetre különös ünnepélyességgel ülték meg.

A szegedi dömötörözés, vagyis a juhoknak a legelőről való behajtása után tartott pásztoráldomás a palánki templom búcsúnapjával is összefüggött.

A pusztai juhászok, pásztorok zászló alatt vonultak a búcsúra. A zászlóvivő után jöttek a tanyai kapitányok, öreg gazdák. Utánuk felbokrétázott juhászlegények terelgették az ajándék fehér bárányokat, a menyecskék pedig ropogósra sült fonatos kalácsot és szőlőt hoztak. A menetben a juhászok többi hozzátartozói is részt vettek.

A Dömötör-templom előtt a céhek várakoztak zászlóikkal. Amikor a pásztorok menetét meglátták, a templom küszöbén álló főbíró címeres botjával – amelyre az Isten Báránya is rá volt faragva – jelt adott és megindult a magisztrátussal együtt a puszták népe felé. A zászlóvivő tanyai kapitányt megölelte, majd megfordulva, a pásztorokat a templom felé vezette. A plébános teljes díszben, fényes segédlettel, baldachin alatt várta őket. Amikor a menet a küszöbhöz ért, a plébános a Magnificat anima mea éneklésébe kezdett. A nép maga is énekelt, miközben bevonultak a templomba.

A mise és prédikáció után a plébános átvette a juhászok ajándékát, a bárányokat. Az ünnepi ebédhez a pásztorok bürgepaprikással járultak hozzá, amelyet ott főztek ők maguk a templom udvarán. A túrós lepényről, rétesről, bélesről a juhásznék, a borról pedig a borbírák gondoskodtak. Az ebéden ott voltak a Város vezető emberei. Az ételeket menyecskék és lányok szolgálták föl, akiket a juhászlegények dudaszóval kísértek a konyhából az ebéd színhelyéig. A barokk világra annyira jellemző ünnepélyes Tafelmusik polgári változatára kell itt gondolnunk. Ebéd után szintén dudaszó mellett táncrapördült mindenki, olykor még a papság is.^*

Ezzel a vidám ünnepséggel függ nyilván össze a Dugonics-följegyezte^* szólás is: neki mindönnap Dömötör napja vagyon, vagyis mindig részeg.

A búcsú költségeihez egyébként maga a Város is hozzájárult. Az 1725. évi tanácsi jegyzőkönyvben olvassuk: Szent Dömötör napján Nemes Város ebédet adván, ebédre költ el 11 forint 37 dénár. Az összeget később 100 forintban állapították meg. A juhászok mulatságát különben 1835-ben szüntette meg az akkori, már a jozefinizmus ridegségében nevelkedett plébános.

A városrész patrónusára, de a vitézi élet hajdani védőszentjére mutat, hogy a palánki polgárőrség magyar gyalogszázadának 1806-ban készült hadi zászlaján Dömötör képe látható a következő versezet kíséretében:

Nagy vitéz Dömötör, kérjük alakjaid E palánki gyalog csoport, hív bajnokid: Légy gondos vezérünk, ha szükség kívánja, Mert javáért Szeged mindenét fölszánja.*

Még emlékeznek rá, hogy Szakmár juhászai Dömötör napján a pappal bárányt szenteltettek a templom előtt.

A Dömötör napjához kapcsolódó juhászmulatságokat; elszámolásokat, amelyekből a szakrális mozzanatok már egészen kihullottak, Szabadfalvi József foglalta össze. Kitűnik belőle, hogy Dömötör napját juhászaink főleg az Alföldön másfelé is számon tartották. A kiskunsági pásztornóta szerint

Dömötörön van az idő, Nincsen a tarlón mező. Sírnak, rínak a bárányok, Szomorkodnak a juhászok.

Ezen a napon a gazdák fölolvasták a birkákat, továbbá megszüntették vagy meghosszabbították a szolgálatot. A nádudvari szólás találóan utal az áldomásra, de az elszámolás bökkenőire is: Dömötör juhászt táncoltat. A juhászbál, juhásztor, juhtor, juhdérmáció, dömötörözés néven emlegetett bál, mulatság fejezte be az elszámolást, amelyre olykor az egész dömötörhét ráment. A profán, gazdasági jellegű részletekre nézve Szabadfalvi tartalmas dolgozatára utalunk.

A nap táján fújó szélnek Ipolyi dömötörszél nevét hallotta.^*

Testvérek vagyunk immár, nem ellenfelek – A skót protestánsok képviselőit fogadta a pápa

Testvérek vagyunk immár, nem ellenfelek – A skót protestánsok képviselőit fogadta a pápa

„Adjunk hálát az Úrnak nagy ajándékáért, hogy ezt az évet valódi testvérként élhetjük meg, túl sok évszázadnyi ellenségeskedés, kívülállás és konfliktus után.” Ferenc pápa e szavakkal fogadta október 26-án a protestáns Skót Egyház Derek Browning moderátor által vezetett küldöttségét.

A találkozó beleilleszkedik a pápa ökumenikus programjainak sorába, melyeket a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából tavaly októberben indított el svédországi látogatásával. Ennek az egymás felé vezető útnak a célja, hogy az evangélium szellemében leküzdje a múlt megosztottságait, amikor „az eltéréseket és a hibákat néztük, és szívünk az elszenvedett sérelmeket panaszolta föl”.

Az emlékezet kölcsönös megtisztítása az egyik legfontosabb gyümölcse ennek a közös útnak – állapította meg beszédében a pápa. Ha igaz az, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni, igaz az is, hogy ma végre megértjük egymást abból a tekintetből kiindulva, ahogyan Isten ránk néz: elsősorban az ő gyermekei vagyunk, akik ugyanabban a keresztségben újjászülettünk Krisztusban, tehát egymás testvérei vagyunk.

A pápa fölidézte az első protestáns missziós világtalálkozót, melyet éppen a skót fővárosban tartottak 1910-ben, majd rámutatott a párbeszéd fontosságára, elsősorban az evangelizálás terén. Az igehirdetés és a misszió ugyanis nem lesz teljesen hiteles, ha nem vagyunk egységesek. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy magunkat a hívők családjához soroljuk. Isten nem véletlenül határozta meg magát úgy Mózesnek, mint „atyáitok Istene” – utalt a pápa az égő csipkebor jelenetére, mely a Skót Egyház jelképe.

Isten arra szólít minket, hogy ne elszigetelten éljük meg a hitet, hanem egy konkrét közösségben. Senki nem válik magától kereszténnyé, és senki nem élhet keresztényként a többiek nélkül. Egy család vagyunk, és ez az összetartozás akkor bizonyul igazán fontosnak, amikor a hit megélése akadályokba ütközik. A pápa azokról a keresztényekről beszélt, akik ma súlyos próbatételt állnak ki, mert Jézus nevében szenvednek és üldözik őket. Megvallják hitüket, vértanúk lesznek, sokan súlyos keresztet hordoznak. Tanúságtételük kötelez minket, hogy a végsőkig haladjunk előre szeretettel és bátorsággal. Úgy kell válaszolnunk, hogy imádkozunk egymásért, felülemelkedünk a múlt fájdalmain. Ferenc pápa végül a skót protestáns egyház küldöttségével együtt elimádkozta a Miatyánkot.

A Skót Egyház a kálvinizmus Skóciában kialakult irányzata. Alapítója, John Knox maga is Kálvin János tanítványa volt, 1559-es hazatérte után látott neki a kálvini mintájú presbiteriánus egyház szervezésének. A skót parlament 1560-ban fogadta el a kálvini tanításokat tartalmazó Confessio Scotica szövegét, majd 1567-ben a presbiterianizmust „igaz vallássá” nyilvánította. A canterburyi érsek által kezdeményezett anglikán térítési kísérlet fegyveres lázadáshoz vezetett, a presbiteriánus egyházkormányzás monarchia általi elismerését az 1688-as skót forradalom vívta ki.

 

Évközi 29. hét csütörtök

Évközi 29. hét csütörtök

Elhamarkodott és téves volna, ha a mai Evangélium második feléből akarnánk megérteni az elsőt, és a szakadást és megoszlást hangsúlyoznánk, mintha ez lenne az evangélium radikális követésének hitelesítő jegye (ahogy azt bizonyos szektáknál látjuk). Jézus a prófétáktól idézett képpel arra figyelmeztet, hogy Isten országával kapcsolatban senki sem maradhat semleges és kívülálló, nem maradhat kényelmes megfigyelői szerepben, nem kerülheti el az egyértelmű állásfoglalást. Mindannyiunknak döntést kell hoznunk, ami bizony fájdalmas szakításokkal is járhat, ám ennek a döntésnek nem lehet más az alapja, mint a tiszta szeretet, amelyről Jézus mint tűzről beszél a mai Evangéliumban.

„Adjátok tagjaitokat az igazság szolgálatára a megszentelődés végett” – szólít fel a mai Szentleckében Szent Pál apostol, s ezt kiegészíthetjük Boldog John Henry Newman ifjúkori jelmondatával: „Életszentség inkább, mint béke!” Az nem lehet cél, hogy a békétlenséget keressük, főleg nem szeretteink körében. De ha megalkuvás nélkül, hamis békességre törekvés nélkül átadjuk magunkat az életszentségre, elkerülhetetlen, hogy megoszlás támadjon körülöttünk. A szentségre törekvés vágya önmagában elég, hogy idegesítsen és ellenünk hangoljon egyeseket. Ezt azonban ne tekintsük igazolásnak, hogy máris szentek vagyunk. Azért részesültünk Krisztus mindent lángra gyújtó szeretetében, hogy azokat is szeressük, akik ellenünk fordultak.

Urunk Jézus, segíts, hogy helyesen értelmezzük szavaidat, és soha ne a szakadást keressük, hanem azt a szeretetet válasszuk és szítsuk fel magunkban, melyet Te megadtál nekünk, amikor kiárasztottad ránk Szentlelkedet. Gyújtsd lángra bennünk szereteted tüzét, és vezess minket szívbéli békességre, amely azoknak jut osztályrészül, akik nem szűnnek meg küzdelmet folytatni saját magukban az önzés, a gyűlölet és mindenfajta megalkuvás ellen.

 

Konstantinápolyi Szent Marcián

Szent Marcián és Mártir 

jegyzők.

Amikor Árius tévtanítása egyre jobban terjedt, nagy szakadást idézett elő az Egyházban. Az igazhitűek ellen üldözést kezdtek úgy az ariánusok, mint a bálványimádók. Az ariánus támadások attól az időtől erősödtek meg, amikor Nagy Konstantin fia: Konstancius is ebbe a tévtanításba esett. Elüldözték a pátriárkai trónról Szent Pál pátriárkát és örmény földre száműzték. Vele együtt szenvedett másik két hitvalló: Marcián és Mártir is. Marcián felolvasó volt, Mártir pedig a pátriárka hypo-diákonusa. Mindketten a gyorsíró tisztségét is betöltötték. Ok írták le a pátriárka leveleit, amit a népnek küldött, hogy az Igaz tanításban erősek legyenek. Közben maguk is buzgón tanították az embereket és buzdították őket az igaz hitben való kitartásra. Az ariánusok gazdagságot és főpapi állást és császári kegyet ajánlottak fel a két szent férfinak, de azok egyikkel sem törődtek. Végül mindkettőjüket kardhalálra izélték. 335-ben nyerték el a vértanúi koronát.