Évközi 29. hét szerda
Igaz,
hogy a szentségre mindig csak a mai napon kell törekedni, de ez nem jelenti
azt, hogy nem kell túllátni a mai napon. Az óceán közepén haladó hajóról sem
látszik még a hosszú napok, hetek múlva elérendő úti cél, a térképek és az
iránytű segítségével mégis lehet tudni az irányt, melyet napról napra tartani
kell, hogy célba érjünk. Aki csak a mai napot látja, és elfeledkezik arról a
napról, amikor Ura visszatér, az elveszíti tájékozódási képességét, és a
pillanat rabja lesz. Ez áll a modern hedonizmus hátterében, amely a másikon
való uralkodással, az élvezetek habzsolásával és a kábítószerezéssel próbálja
önmaga előtt leplezni célt tévesztettségét és távlatnélküliségét, amit hazugul
szabadságnak nevez. Olyan ez a szabadság, mint a kapitány és kormányos nélküli
hajóé, mely addig szeli „szabadon” a habokat, míg csak zátonyra nem fut és el
nem süllyed az óceán fenekére.
De
nem is az várakozik jól, akinek már elege van a földi életből, megsértődött
embertársaira és megcsömörlött az élvezetektől, hanem aki emberi kapcsolatait
és a világ javaihoz, gyönyöreihez való viszonyát is Krisztusra vonatkoztatja,
és az ő eljövetelének napjához igazítja. Hiszen a Krisztusra való várakozás nem
valami ettől a világtól elszakadt, életunt jövőbe révedés, hanem az élet
valamennyi szeletét átható és alakító mindennapi program. Mert bár azt várjuk,
akinek eljövetelekor ez a látható világ elmúlik és valami új valósul meg,
várakozásunk mégis e látható világgal összefüggésben mutatkozik meg és
bontakozik ki, és a földi eseményekben való részvételünk által mutat Krisztus
eljövetelének végső, nagy napjára.
Urunk Jézus, add meg nekünk kegyelmesen, hogy a
nehézségek ellenére állhatatosan kitartsunk abban, amit ránk bíztál, hogy
szolgáidként megtegyük. Tedd, hogy engedelmességünk egyre szívbélibbé és
örömtelibbé, várakozásunk pedig édes sóvárgássá váljék Utánad, aki arra vársz,
hogy minden vágyunkat betöltsed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése