Évközi 29. hét csütörtök
Elhamarkodott
és téves volna, ha a mai Evangélium második feléből akarnánk megérteni az
elsőt, és a szakadást és megoszlást hangsúlyoznánk, mintha ez lenne az
evangélium radikális követésének hitelesítő jegye (ahogy azt bizonyos
szektáknál látjuk). Jézus a prófétáktól idézett képpel arra figyelmeztet, hogy
Isten országával kapcsolatban senki sem maradhat semleges és kívülálló, nem
maradhat kényelmes megfigyelői szerepben, nem kerülheti el az egyértelmű
állásfoglalást. Mindannyiunknak döntést kell hoznunk, ami bizony fájdalmas
szakításokkal is járhat, ám ennek a döntésnek nem lehet más az alapja, mint a
tiszta szeretet, amelyről Jézus mint tűzről beszél a mai Evangéliumban.
„Adjátok
tagjaitokat az igazság szolgálatára a megszentelődés végett” – szólít fel a mai
Szentleckében Szent Pál apostol, s ezt kiegészíthetjük Boldog John Henry Newman
ifjúkori jelmondatával: „Életszentség inkább, mint béke!” Az nem lehet cél,
hogy a békétlenséget keressük, főleg nem szeretteink körében. De ha megalkuvás nélkül,
hamis békességre törekvés nélkül átadjuk magunkat az életszentségre,
elkerülhetetlen, hogy megoszlás támadjon körülöttünk. A szentségre törekvés
vágya önmagában elég, hogy idegesítsen és ellenünk hangoljon egyeseket. Ezt
azonban ne tekintsük igazolásnak, hogy máris szentek vagyunk. Azért
részesültünk Krisztus mindent lángra gyújtó szeretetében, hogy azokat is
szeressük, akik ellenünk fordultak.
Urunk Jézus, segíts, hogy helyesen értelmezzük
szavaidat, és soha ne a szakadást keressük, hanem azt a szeretetet válasszuk és
szítsuk fel magunkban, melyet Te megadtál nekünk, amikor kiárasztottad ránk
Szentlelkedet. Gyújtsd lángra bennünk szereteted tüzét, és vezess minket
szívbéli békességre, amely azoknak jut osztályrészül, akik nem szűnnek meg
küzdelmet folytatni saját magukban az önzés, a gyűlölet és mindenfajta
megalkuvás ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése