Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2016. október 1., szombat

RÓMAI SZENT BÁVÓ



Szent Bávó
hitvalló. 

Gondos neveltetése ellenére ez a gazdag ifjú szívtelen és kicsapongó életet élt. Felesége halála felrázta, kislánya ártatlansága és okossága siettette megtérését, majd Szent Amándus püspök rábeszélése életgyónásra segítette. Az önsanyargatást és alamizsnálkodást választotta. Vagyonát szétosztva szerzetes lett, magányos remete. Hírneve gyorsan terjedt. Elmenekült, és életét Rómában reklúzaként (befalazott cellában) fejezte be. †~653. A genti és a haarlemi egyházmegyének valamint a genti székesegyháznak védőszentje. Kolostora az ő nevét (Saint-Bavon) viselte.


„Ferenc pápa szereti a családokat” – Katekézissorozat gyermekeknek: Názáret



„Ferenc pápa szereti a családokat” – Katekézissorozat gyermekeknek: Názáret


A Magyar Katolikus Családegyesület kétheti rendszerességgel adja közre gyermekeknek szóló katekézissorozatát, amely Ferenc pápa családoknak szóló beszédei alapján íródott. Az első részt olvashatják.


Tudod, hogy Jézus idejében mekkora volt Názáret? Hát, bizony alig volt nagyobbacska egy focipályánál. Egy egészen apró, ismeretlen falucska volt. Jézus mégis Názáretet választotta lakhelyéül, ahol közel harminc évig élt édesanyjával, Máriával és nevelőapjával, Józseffel.

Ferenc pápa a családoknak szóló katekézissorozatát azzal kezdte, hogy Názáretről, arról a faluról beszélt, ahol a legszentebb és legszebb történet vette kezdetét: Jézus családjának története.
Názáretben – magyarázta a pápa – nem történtek különös vagy csodálatos események. Egészen egyszerűen az történt, hogy egy gondoskodó anyuka és egy igaz lelkű apuka mindennap szerették egymást, és életükbe fogadtak, majd szeretettel nevelgettek egy kisfiút. Ez a kisfiú, Jézus, ahogy lassan-lassan cseperedett, nagyobbacska lett, azt kezdte keresni, hogy Isten mire hívja őt? Hogy mi az ő hivatása?
Názáret befogadott és védelmezett egy családot: ez a világon a legegyszerűbb és legfontosabb dolog.

„Jézus családban született meg, pedig eljöhetett volna látványos módon is, akár egy harcos, vagy akár egy császár. De nem így tett! Egy család fiaként jött el közénk.”

„Ahogy Mária és József tették, úgy bármely keresztény család befogadhatja Jézust. Befogadhatja, hogy meghallgassa, beszéljen Vele, vigyázzon rá, védelmezze, együtt növekedjen Vele, és így jobbá tegye a világot.”
A gyermekkatekézis Ferenc pápa 2014. december 17-én elmondott katekézise alapján íródott, amely a Szent Péter téren tartott hagyományos szerdai általános kihallgatás keretében hangzott el.


Az Irgalmasság Szent Éve 304.



A győztesek serege

„Ez után akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Nagy szóval kiáltották és mondták: Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak! Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent, mondván: ’Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen” (Jel 7,9-12) Tudnunk kell, hogy a Teremtő Isten az ősszülőket és leszármazottaikat úgy szándékozott a földre küldeni, hogy onnan teljes emberi épségükben kerüljenek majd a mennyországba. Amikor ettek a tiltott fáról, ez a kiváltságuk megszűnt, az ítélet gyermekeiket is sújtotta. Mindenkinek meg kellett halnia, a testből kiszállt a lélek, a testet el kellett temetni, a lélek pedig vagy a tisztítótűzbe került, vagy a pokol tornácára. Szenvedniük nem kellett, de csak a megváltás, Jézus Krisztus kereszthalála szerezte vissza nekünk az ősszülők bűne után a jogot, hogy feltámadása után a negyvenedik napon kinyithatta a pokol tornácának ajtaját. Valamennyi üdvözült lélek Jézus mögé sorakozott az Olajfák hegyére, majd a Megváltó mögött a mennyország kapuja elé emelkedtek. A mennyek kapuját Urunk nyitotta ki, és minden addig üdvözült lélek birtokba vette a világ kezdetétől nekünk készített országot.


Évközi 26. hét szombat



Évközi 26. hét szombat


A mai napon Jób könyvének végére értünk. Annak, akit még nem ért igazán nagy, megmagyarázhatatlan szenvedés, e könyv tanításai és a róla szóló elmélkedés egyelőre csak elméleti tudást adhattak, melynek azonban talán hasznát veszi akkor, ha majd elsötétül felette az ég, s mindenkitől elhagyatva egyedül marad a szenvedésével s annak titkával. Akkor, ha Jóbhoz hasonlóan állhatatos marad s nem vétkezik, megadatik neki, hogy a szenvedés titkán át közelebb jusson Isten titkához. Annak, aki már tapasztalatot szerzett a szenvedésről, Jób könyve hatalmas felszólítás, hogy ne csak szenvedésében, de a szentségben is az ő társa legyen. Jób szentsége pedig nem másból forrásozik, mint ami minden szentség lényege, hogy nem tágított a Szenttől, akiről úgy látszott, hogy elrejtőzött; Istennel volt együtt a szenvedés áthatolhatatlan sötétségében, és rá figyelt a magány mérhetetlen csöndjében.

Aki ebben követi Jóbot, vele együtt elmondhatja: „Eddig szóbeszédből hallottam felőled, most pedig saját szememmel látlak!” Ez a kijelentés Jób könyvének egyik legfontosabb mondata, ha nem a csúcspontja. Jóbnak igaza van, mert bár testi szemével természetesen nem látta az Istent, igenis látta lelki szemével: a csendben elfogadott és szenvedés mélyén, Isten misztériumában elmerülve és mindenekfölött az Úrhoz ragaszkodva, titokzatos módon találkozott vele. Találkozott vele, és benne a Megváltó szenvedésével, mint ahogy Ábrahám találkozott Izsák feláldozásának próbatételében nemcsak úgy általában Isten irgalmával, hanem Istennek Jézusban szenvedéssé alakult irgalmával.

Urunk Jézus, add, kérünk, kegyelmedet, hogy szenvedéseinkben találkozzunk Veled, és elmerüljünk a Te életadó szenvedésed misztériumában, mely ezután még nagyobb mélységben tárul fel előttünk, különösen a szentmise áldozatában.

Szent Teréz, aki a kicsinyek útját választottad, és rövid életed során örömmel osztoztál az Urad szenvedésében, hűségedért Jób minden kincsét, vagyonát sokszorosan felülmúló lelki gazdagságot kaptál jutalmul. Imádkozz érettünk, hogy a szentség útján állhatatosan kitartva mi is eljussunk a mennyei boldogságra.


2016. szeptember 30., péntek

Világosító Szent Gergely



Világosító Szent Gergely 
felszentelt vértanú
*Örményország, 260 körül. +330 körül

Örményország, amely a Kr. e. 6. századtól Armenia néven volt ismert az ókori világban, nagyon korán találkozott a kereszténységgel. A hagyomány szerint Abgár király levelet váltott magával az Úr Jézussal, és meghívta, hogy jöjjön el hozzá, ő megosztja vele országát. Jézus erre azt válaszolta, hogy ő nem, de egy apostola majd elmegy.[17] Pünkösd után Szent Tádé (lásd: A szentek élete, 632. o.) és Szent Bertalan (lásd: A szentek élete, 490. o.) lett az örmények apostola. E legenda mögött történeti mag rejlik, mert a 2--3. században már tekintélyes számú keresztény élt az országban, s a 3. században több üldözés is volt ellenük.

Az egész országot megtérítő apostolnak mégis Világosító Szent Gergely püspököt tartják, nevét is innen kapta: ő világosította meg az élet világosságával, az Evangéliummal az örmény népet. Legendás elemeket is tartalmazó életrajzát az 5. században írták.

Atyja Anak pártus fejedelem volt, akit Artasir perzsa király azzal küldött Örményországba, hogy orvul gyilkolja meg Koszrov királyt. Anak át is települt Örményországba, családostól már hosszabb ideje itt élt, amikor végrehajtotta a merényletet. Őt magát azonban elfogták, és a haldokló király megparancsolta, hogy irtsák ki Anak egész családját, vele együtt. Meg is történt, a kisgyermek Gergelyt azonban egy keresztény dajka megmentette és Cézáreába menekült vele. Itt kereszténynek nevelték, és egész fiatalon feleségül vett egy Julitta nevű keresztény leányt. Két fiúk született: Arisztakesz és Vártán. Valószínű, hogy Gergelyt még Cézáreában pappá szentelték.

Közben a meggyilkolt Koszrov király fia, Tiridat, aki a római császárhoz menekült, visszatért. Részt vett Galerius győztes hadjáratában 297-ben a perzsák ellen, s ezután Diocletianus katonaságot adott melléje, hogy foglalja vissza ősei trónját. Tiridat diadalmenettel tért vissza országába, és Gergely csatlakozott hozzá, még mielőtt átlépte volna az ország határát. Az első városban, Erzinkanban Tiridat vallási ünnepet rendezett: a városban tisztelt Anahita istennőnek mutatott be hálaáldozatot, s ezt kíséretétől is elvárta. Gergely megtagadta, ezért megkínozták, majd egy hírhedt föld alatti börtönbe vetették, ahol életrajzírója szerint 15 éven át (298-- 313) raboskodott a legelvetemültebb gonosztevők között. Tiridat trónfoglalása után üldöző rendeletet adott ki a keresztények ellen.

Szodzomenosz (+425 után) történetíró szerint Tiridat és országa megtérése egy csoda következménye volt. Tiridat ugyanis feleségül akarta venni Szent Ripszimát, aki a római birodalomból menekült Örményországba a keresztényüldözés elől. Mivel nem hajlott a szavára, kivégeztette, s utána megőrült: éjszakánként farkasüvöltéssel bolyongott a palotában. Miután minden orvos kudarcot vallott gyógyítási kísérletével, a király nővére álmában kinyilatkoztatást kapott, hogy egyvalaki tudja meggyógyítani a királyt: Gergely. Azonnal kihozták a börtönből, és valóban meggyógyította Tiridatot. Mindjárt hirdetni is kezdte neki és egész udvarának Krisztust, akinek erejével meg tudta gyógyítani.

Tiridat meg is tért, és olyan buzgó hívő lett, hogy elrendelte: az egész ország legyen kereszténnyé. A pogány kultuszt beszüntette, és felhatalmazta Gergelyt, hogy a szentélyeket templommá alakítsa át. Gergely a szentélyeket megtisztította, keresztet állított bennük, de úgy gondolta, hogy a keresztséget és a templomszenteléseket mégis püspöknek kellene elvégeznie, püspök pedig nem volt az országban.

Tiridat és fejedelmei úgy látták, leghelyesebb lesz, ha Gergely lesz az első és fő püspök Örményországban. Ezért elküldték a kappadókiai Cézáreába, hogy szenteljék püspökké. Cézárea püspöke, Leontius zsinatot hívott össze, és 314-ben fel is szentelték Gergelyt, akit 13 fejedelem és nagy sereg kísért el útjára. Gergely mint püspök a pogányság fellegvárát, Asztiszat városát kapta székhelyül, de a városlakók fegyverrel fogadták. A kíséretében lévő hercegek azonban katonáikkal elfoglalták a várost, és Gergely a magával hozott Keresztelő Szent János-ereklyét elhelyezve egy kápolnában, elfoglalta székét. Mint főpüspök, katholikosz hozzáfogott az egyházszervezéshez: 12 püspökséget és számos plébániát alapított. Gondoskodott a klérus képzéséről, de ekkor még szír és görög nyelvet használtak, mivel az örmény ábécét csak száz évvel később Szent Meszrop (lásd: 648. o.) alakította ki.

Gergely két fia eddig Cézáreában élt. Tiridat király most hazarendelte mindkettőt. Arisztakesz remeteként élt, s csak nehezen engedelmeskedett. Hazatérve püspökké szentelték és Gergely segédpüspöke lett, a niceai zsinaton is részt vett. Amikor Tiridat Rómába utazott Nagy Konstantin császárhoz, Gergely elkísérte, majd visszavonult és Arisztakesznek adta át a püspöki hivatalt. Mivel hamarosan meghalt, a másik fiú, Vartan lett Gergely utóda. Mindkettőt szentként tisztelik az örmény egyházban.

Gergely teljes magányban halt meg, és Throdanban temették el. Ereklyéinek megtalálása mellett ünneplik megkínzásának, bebörtönzésének és kiszabadulásának emlékét is. Az örmény egyház az 5. század elején perzsa fennhatóság alá került, s ennek következtében a 6. század elején monofizita lett. Ekkor vette fel Világosító Szent Gergelyről a gregoriánus egyház nevet. 1198-ban egyesültek a római egyházzal, de ez az unió csak 1375-ig tartott, amikor a törökök újra elszakították őket. Ma uniós és monofizita örmény egyházak élnek, s mindegyik katholikosza azzal bizonyítja jogos hivatalviselését, hogy őrzik Szent Gergely karereklyéjét. [17] A levélváltást szír eredetiből beleszőtte Egyháztörténetébe

Cézáreai Euszebiosz. Magyarul is olvasható az Ókeresztény írók 4.
 


Ferenc pápa szereti a családokat – magyar nyelvű gyermekkatekézisek



Ferenc pápa szereti a családokat – magyar nyelvű gyermekkatekézisek


A Magyar Katolikus Családegyesület (MAKACS) kétheti rendszerességgel teszi közzé honlapján gyermekeknek szóló katekézissorozatát. A 22 részes sorozat Ferenc pápa családoknak szóló beszédei alapján íródott, amelyek a hagyományos szerdai általános kihallgatásokon hangzottak el 2014. december 17-től.


Olasz nyelven a Család Pápai Tanácsa készítette el a tíz év alatti gyermekeknek szánt katekéziseket, magyarra a családegyesület munkatársa, Móger-Rassay Virág ülteti a szövegeket. A rövid írásokhoz gyermekrajzok is kapcsolódnak, hogy a kicsik még inkább be tudják fogadni a katolikus egyház családról szóló tanítását.
Ferenc pápa gyakorlati útmutatást ad a hit megéléséhez, és a gyermekkatekézisek is erre törekednek – mondta Radnai Jenő, a MAKACS irodavezetője a sorozatról portálunknak. A Szentatya azt vallja, hogy nem feltétlenül a legmagasabb szinten kell kezdeni a tanítást, az emberhez kell elsősorban szólni. Az eredeti pápai katekézisek is elsősorban a mindennapi emberi kapcsolatok vonatkozásában ragadják meg az egyházi tanítást, és nem a dogmatika, a teológia szintjén – tette hozzá.
Az irodavezető utalt arra, hogy  nagy sikert aratott a magyarul is megjelent Kedves Ferenc pápa! című könyv, amelyben a világ különböző részein élő gyermekek kérdezhették a pápát, aki nagy örömmel és szeretettel válaszolt nekik. A Ferenc pápa szereti a családokat katekézissorozat ehhez hasonlóan a saját szintjükön és a lehető leggyakorlatiasabban akarja megszólítani a gyermekeket.

A MAKACS honlapján kéthetente jelenik meg a sorozat egy-egy újabb része, amelyhez kapcsolódóan Ferenc pápa felnőtteknek szánt katekéziseit is közlik.
A gyermekkatéziseket a Magyar Kuríron is közreadjuk, az első, Názáret címűt, amely Ferenc pápa 2014. december 17-i katekézise alapján íródott, október 1-jén, szombat délután olvashatják honlapunkon.


Az Irgalmasság Szent Éve 303.



Az igazak megjelölése.

„Ezután négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán. Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit! Ekkor hallottam a megjelöltek számát: Száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből: Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer, Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer, Zebulon törzséből  tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer” (Jel  7,1-8) Ki állhat meg a trónon ülő és a Bárány haragja előtt? Akiket az angyalok megjelöltek. Ennek korábbi, ószövetségi előjelzése volt Ezekiel könyvében a 9,4-6. A jel Isten tulajdonjogát jelzi, ezzel biztosítja az Úr, hogy azok, akik az Ó és az Újszövetség idejében Istennek tetsző életet éltek, elkerüljék a nagy pusztulást. A legújabb korban, azzal ijesztgetik a gyanútlan katolikus híveket, hogy gyorsan hagyjanak fel katolikus hitükkel és jelentkezzenek az Ószövetséget visszaállítani kívánók közösségébe, mert az üdvösség dolgában nagyon szűk a keret. Amikor megriasztott híveim ezzel a fenyegetéssel akartak biztosabban üdvözülni, nyugalommal válaszoltam: A válaszom ez volt a modern téveszme hírdetőinek: Ha a szektának igaza lenne, akkor a 12x12 ezres szám az elmúlt száz év alatt már rég betelt volna, hiszen már a múlt évszázadban négy milliós közösséggel dicsekedtek. A Megváltó Jézus Krisztus kétezer éve megüzente mindenkinek az apostolaival: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz (Jézus Krisztusnak), az elkárhozik” (Mk 16,15-16)


Évközi 26 hét péntek



Évközi 26 hét péntek
Jób 38, 1. 12-21; 39, 23-25 Lk 10, 13-16
„Vajon kirendelted-e már a reggelt, amióta megvagy, és kijelölted-e a hajnalpír helyét?

A jó barátok közül Elihu tudakolni kezdi Jóbtól, ismeri-e Isten nagyságát? Kérdezi Jóbot: van-e fogalma az isteni megtorlásról, a szenvedés értelméről, Isten nagyságáról, erejéről, az igazi istenfélelemről. „Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni” - összegezi mondandóját Elihu. Ezért félnek tőle az emberek. Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat. És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta: Kicsoda az, aki elhomályosítja a gondviselést belátás nélküli beszédével?" (37, 23-24; 38, 1-2) Isten jelenlétét a Szentírás szívesen érzékelteti a viharral. Isten mindig mindenütt jelen van, mint a levegő a föld felszíne fölött. Ha valamit ebből a jelenlétből az emberekkel érzékeltetni akar, megmozgatja a levegőt. Ha a hatalmát a maga teljességében érzékelteti, a vihar bömbölő zúgásában, fákat tekergető, hatalmas felhőket sodró, villámokat szóró erőként mutatkozik meg, hogy az emberek rádöbbenjenek: Isten fékezhetetlen energia. De a minket körülvevő világnapi alakulása is kívül esik az emberek ismeretének körén: a mindennapi változásokat sem tudja igazán kiismerni vagy befolyásolni az ember: „Vajon kirendelted-e már a reggelt, amióta megvagy, és kijelölted-e már a hajnalpír helyét, hogy megragadja a földnek széleit és lerázza róla a gonoszokat? Hogy olyanná legyen az, mint a pecsétagyag, és színeket öltsön, mint a ruha, hogy elvegyék a gonoszoktól a világosságukat, és megtörjék a felemelt kart? Eljutottál-e a tenger mélységeibe? Jártál-e az óceán fenekén? Kitárultak-e előtted a halál kapui, és láttad -ezen a halálárnyék portáit? Szemlélted-e a földet széltében? Jelentsd meg nekem mindezt, ha tudod. Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol van a sötétség helye, hogy mindegyiket határába elvezesd, és tudd az ösvényt házához! Te ezt tudod, hisz akkor születtél, és napjaid száma igen nagy!" (38, 12-21) Isten ezekkel a mindennap megbámult jelenségekkel állítja szembe az ókor emberét, akinek fogalma sem volt arról, hogy a nap körül kering a föld egy óriási majdnem kör alakú ellipszis pályán, ezen kívül forog a saját tengelye körül, innen származik a nappal és az éjszaka váltakozása. Ha most tenné föl az Úr ezeket a kérdéseket: ki teremtette a napot és a földet, a naprendszerünk többi bolygóját olyannak, amilyenek? Ki rendezte a mozgásukat? Ki adta meg a kezdő sebességet, a vonzó erőt az egész mérhetetlen csillagvilágnak? A Biblián, az Isten kinyilatkoztatásán kívül ma is csak tippelnek az istent tagadók.


2016. szeptember 29., csütörtök

SZENT RÁFÁEL FŐANGYAL.



SZENT RÁFÁEL FŐANGYAL.

Angyal. Egyike a hét angyalnak, aki mindig kész arra, hogy az Úr színe elé lépjen. A Bibliában csak Tób könyvében szerepel.

Az ifjú Tóbiás kisérője. (Tób 12, 15) Segít nehéz helyzetekben, gyógyít, ártalmatlanná tesz démont.

A zsidó irodalomban mint angyalfejedelem, vagy trónálló angyal jelenik meg, így a Kumráni leletekben is. A keresztény hagyomány a főangyalok közé sorolja és az úton levők védelmezőjét látja benne.

Régebben ünnepét október 24-én ünnepeltük.

Gondolat:

"Tőled reméljük és kérjük üdvünket,
testi lelki egészségünket."


Veres András előadása a Győri Hittudományi Főiskolán: Minden egyes cselekedet számít



Veres András előadása a Győri Hittudományi Főiskolán: Minden egyes cselekedet számít


Veres András győri megyéspüspöknek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökének a gazdasági válság erkölcsi okairól és következményeiről szóló előadásával indult szeptember 28-án este a Győri Hittudományi Főiskola „Hitünk és életünk” címmel meghirdetett szabadegyeteme.


A győri szeminárium kápolnájában tartott előadást megelőző köszöntőben Lukácsi Zoltán, a szeminárium rektora és Varga Józsefné szakigazgató kiemelték, hogy az előadás-sorozat célja megnyitni a szemináriumot az érdeklődők előtt, valamint továbbképzésszerűen bővíteni a résztvevők tudását a hitről, közéleti témák kapcsán.
A győri főpásztor előadása elején Szent Pált hívta segítségül a Timóteushoz írt első leveléből vett idézettel: „Minden baj gyökere a pénz utáni sóvárgás” (1Tim 6,10). Veres András rámutatott: a mai társadalmat az általános hedonizmus, a fogyasztói szemlélet és a még több pénz utáni vágy jellemzi, aminek következménye, hogy a teremtett dolgok uralkodnak az emberen.

Ha az emberek elvesztik hitüket, nem ismerik meg az igazi örömöt, akkor a pénzszerzés és vásárlás rabjaivá válnak – hangsúlyozta a püspök, és hozzátette, a társadalom nagy betegsége, hogy hiányzik a szeretetre épülő igazságosság, mely összeegyeztethetetlen azzal, ha a javak nagy részét egy szűk kör birtokolja, és mások nem részesülhetnek belőle.
A gazdasági válságnak pedig pontosan ez az egyik oka – állapította meg Veres András, majd a válság erkölcsi következményeiről szólva első helyen említette a munkanélküliséget, mely a munkához való viszonyt teszi tönkre, és generációkon átívelő a hatása.
Elterjedt és téves felfogás, hogy munka helyett kapcsolati tőkéből meg lehet élni. Mindennek az okai a szocialista diktatúra óta megmaradtak: az elszámoltatás hiánya, a téves gazdaságpolitika és a korrupció. Tovább súlyosbítják a helyzetet az alacsony bérek, a szociális támogatások rendszerének problémái és a szektorális fizetésemelések, melyek növelik a társadalmi feszültséget – állapította meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.
Majd kitért a fogyatékkal élők helyzetére is, kiemelte, a róluk való gondoskodás, a számukra megfelelő munkahelyek biztosítása nem jótékonyság, hanem kötelesség, közfeladat, melyben nem lenne szabad szűkmarkúnak lenni. Veres András szerint az erkölcsi hanyatlás súlyosabb, mint a gazdasági válság, azonban a helyzet megoldására jó kezdet a kötelezően választható iskolai hittan- vagy etikaoktatás.

Ma, amikor minden erkölcsi értéket megkérdőjeleznek a nihilizmus és cinizmus Európájában, mindnyájunk kötelessége embertársaink javáért és az istenképiségből fakadó jogaikért szót emelni – hangsúlyozta a győri megyéspüspök. – Minden egyes cselekedet sokat számít, és sose felejtsük Jézus szavait: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33).
A Győri Hittudományi Főiskola Hitünk és életünk című szabadegyetemének következő előadását Martos Levente Balázs, a győri szeminárium prefektusa tartja október 19-én 18 órakor a szeminárium dísztermében.


Az Irgalmasság Szent Éve 302.



Szent Mihály arkangyal neve – és a név a Bibliában mindig a lényeg hordozója – csodálkozó örömteli felkiáltás és figyelmeztetés is egyben: „Ki olyan, mint az Isten?” A sátán, az őskígyó lázadása éppen abban áll, hogy Isten fölsége nem örömre, hanem irigységre hangolja, olyan akar lenni, mint az Isten, de Isten és az ő kegyelme nélkül. Erre a lázadásra próbálta rávenni Ádámot és Évát, s ezzel kísért minket is nap mint nap. Hétköznapjaink meg vannak jelölve a Szent Mihály és a sátán közt folyó küzdelemmel, amely ugyan már örökre eldőlt, de még tart az utolsó napig. A győzelem szerzője Krisztus, aki a keresztfán diadalmaskodott a bűn fáján győztes sátán fölött, Mihály és angyalai az ő erejében küzdenek. Mi is ebből az örök győzelemből merítsünk erőt a harchoz, naponta elmondva a világ fölött a nagy ördögűző imádságot: „Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben...”

Gábor az isteni örömhír, az evangélium angyala. Az üzenet, amellyel köszöntötte Máriát, az egyetlen igazi jó hír az emberiség számára, hiszen Isten Fiának megtestesülése az egész világ üdvösségre rendeltségét adja tudtára. Reggel, délben és este ezért imádkozzuk őseink szokását követve: „Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát...” Ráfael az, ki útjainkon elkísér, és nem csupán hűséges társunk, hanem – nevéhez híven – Isten gyógyító kegyelmének is közvetítője. Az ő pártfogását kérjük minden hosszabb utazás előtt: „A béke és boldogság útján vezessen minket a mindenható és irgalmas Isten, és Ráfael angyal kísérjen utunkon, hogy békében, épségben és örömmel térhessünk vissza otthonunkba!”

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked, hogy három arkangyalod neve és üdvtörténeti küldetése által rádöbbentesz bennünket emberi életünk hármas meghatározottságára: hogy földi létünk folytonos úton levés és küzdelem, s az út és a harc közben erőt ad az örömhír, az angyali üzenet, a győzelem és célba érés biztos záloga. Kérünk Téged, hogy mennyei szolgatársaink pártfogása és hathatós segítsége révén életünk egész folyamán érezzük, hogy mellettünk állsz, mi pedig mindvégig ott álljunk a Te oldaladon, míg csak fel nem vétetünk a mennybe, angyalaid és szentjeid boldog társaságába.
 


Évközi 26. hét csütörtök



Évközi 26. hét csütörtök
Az angyalok 

Az emberek itt a földön kezdik megismerni Istent. Ez azért van így, mert Isten jobban szereti az angyalokat, mint az embereket? Az angyalok tiszta szellemek, mondhatnánk felsőbb rendűek, mint a testből és lélekből álló emberek? Első pillanatra valóban így tűnik: Isten megalkotja az angyalokat. Tiszta szellemi létüket nem korlátozza a testi lét. Olyanok, mint az Isten, szoktuk mondani. Hozzánk, emberekhez is csak általuk szólt, velük üzent önmagáról és a láthatatlan világról az Úr. Nekik azonnal megteremtette a mennyországot, azt a gyönyörű otthont, ahol szellemi létükkel azonnal felfogják Istent, kizárva az érzékek lassú megközelítését, hiszen nincsenek érzékeik, nincsen testük sem. Ők nem egyszerű lények, mint az Isten, akiben nincsen összetétel még isteni természetből, értelemből, akaratból (tehetség) sem. Az Isten maga a végtelen nagy isteni természet, szellem, és az isteni természet végtelenül értelmes és mindentudó. Az angyaloknak Isten teremtett szellemi természetet, hasonlót, mint az emberi lélek, de ehhez nem tartozik anyagból álló test. Így maga a lélek alkotja az angyalok lényegét, ez hordozza, birtokolja az értelmet és akaratot, tehát állagnak számít. Abból a viszonylag kevés ismeretből, amelyet róluk Isten közölt velünk, el sem tudjuk képzelni, hogy milyenek ők valójában? Magunkból is csak a testet látjuk, mivel az angyaloknak testük nincs, számunkra érzékelhetetlenek. Csak úgy veszünk tudomást róluk, ahogy ők megengedik. Ilyenkor jeleket adnak önmagukról, hogy látni és hallani lehessen őket. Ezekiel így ír róluk: „és belőle, tudniillik a tűz belsejéből, olyasmi tűnt elő, mint a fénylő érc. Abban pedig olyasmi volt, mint négy élőlény. Alakjuk ilyen volt: emberhez hasonlítottak, négy arca volt mindegyiknek, és négy szárnya mindegyiknek” (Ez 1,4-6) Ezek kerubok voltak. Az angyaloknak kilenc kara van:1. Szeráfok, kerubok, trónusok; 2. uralmak, erősségek, hatalmasságok; 3. fejedelemségek, főangyalok, angyalok. Mindenfajta angyalnak az emberhez hasonló alkata volt, de csak látszatra, mert az ember nem tudja miből megismerni ugyanannak az angyalfajtának az egyedeit. Az angyalokat Isten fajtánként és egyedekként más-más tennivalókkal, tisztségekkel látta el. A teremtésük után azonnal próbára tette őket az Úr. Az ő tehetségük szellemi tényező, ezért elég volt számukra egyetlen próba. Azt kérdezte tőlük az Úr: Isten mindhárom személyét imádni kell, de a Második isteni személy majd emberi természetet vesz fel, azt összeköti az isteni természettel, és istenemberként él tovább. Ilyen formájában is imádni kell. Mihály és az angyalok többsége azonnal megértették a kérdést. Jelezték készségüket. Egy másik főangyal, Lucifer sok társával együtt visszautasította mondván, az új emberi természet alacsonyabb rendű, mint az angyaloké. Élénk vitában mindkét tábor döntött: Mihály vezette csoport elfogadta, mert így igazságos. Lucifer vezette csoport: Úgy nem imádjuk. Az embernél tökéletesebb angyal értelme csak egyszer tud dönteni. Isten Mihályt és társait azonnal bevitte a mennyországba, a lázadókat, pedig mint ördögöket lesújtotta a földre: „Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van” (Jel 12,12) Mihály és társai a katolikus Egyház a világ végéig harcolni fog ellenük. A hűséges angyalok az őrangyalok seregén kívül a mennyországban örökké látják, imádják, csodálják és szolgálják Istent. Mivel emberarcuk nincs, érzelmeik sincsenek, vagy nem olyanok, mint az embereké. Isten boldogító színe látása végtelen tökéletességét mutatja szüntelenül, abba beleunni, belefáradni sohasem lehet, így az angyalokat az újdonság ereje köti le. Vég nélkül boldogok.
Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael fő angyalok
Isten sok szellemi létezőt teremtett. Nincs testük, akarattal rendelkező tiszta szellemi lények, a mennyben Isten belső udvarában élnek és szolgálnak neki. Az Egyház ezeknek, a szellemeknek kilenc karát tartja számon. Különös küldetést kaptak azok közülük, akiknek feladata az emberek védelme, megóvása: ők az ör angyalok. Három angyalt ismerünk név szerint, akik különlegesen fontos küldetést teljesítettek: ők a fő angyalok. Szent Mihály neve héberül: Mi-cha-él = ki olyan, mint az Isten. A próbatétel alkalmával az angyalok tekintélyes tábora vele együtt elfogadták a jövőben megtestesülő Istenembert Uruknak, Istenüknek. A másik főangyal, Lucifer és társai ezt az imádást megtagadták. Szent Mihály ezért Isten erejével a kárhozat helyére taszította őket. Az Ószövetség választott népének, majd az Újszövetség népének védelmezője lett. Bizalommal imádkozzuk XIII. Leo pápa fohászát: Szent Mihály főangyal védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérjük: parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek fejedelme, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Szent Gábor: Gábri-él = az én férfierőm az Isten. Dániel prófétának több ízben megjelent, fontos jövendöléseket közölt vele.  Megjövendölte Keresztelő János születését, ezután hat hónappal őt küldte Isten követségbe Szűz Máriához a legnagyobb örömhírrel: általa testesül meg a Szentlélek erejéből az Isten fia. Szent Ráfael: Rafa-él = Az Isten orvos. Amikor az öreg Tóbiás fiának utazásához segítőt keresett, a feladatra ő ajánlkozott. Vigyázott rá, minden leselkedő veszélytől megóvta, az édesapja megvakult szemét megnyitotta. Jövendőbeli feleségét, Sárát megszabadította a gonosz lélektől. Kérjük Szent Mihályt: Jöjjön, űzze el a sátánt, aki gyűlöli Istent, a Fiút, az ő édesanyját, Máriát és Mária, örökségét. A sátán elvette öntudatunkat, hitünket. A hazugság fennhéjazva dicsekszik, a szeretet helyett dühöng a gyűlölet. Légy oltalmunk! Szent Gábor tanítsd újra népünket, hogy Szűzanyánkat méltóképpen tudja köszönteni, a hitehagyottakat pedig fordítsd újból Szűz Mária felé. Hadd, hangozzék népünk ajkán, Asszonyunk, Királynőnk, Szűz Mária imádkozzál érettünk. Szent Ráfael, mennyei orvos, segíts gyógyítani a sok beteg testet, lelket, mert a földi halandók már nem győzik a gyógyítást. Könyörögve kérjük a fő angyalok közbenjárásukat.


2016. szeptember 28., szerda

SZENT FORSEUS



Szent Forseus 

püspök
 [szeptember 28.]

Forseus püspök, kinek történetét a közvélekedés szerint Beda írta meg, minden erényben és jóságban bővelkedve érte el utolsó óráját. Haldokolván meglátott két angyalt, akik felé közeledtek, hogy lelkét magukkal vigyék, és megpillantott egy harmadikat is, amint pajzzsal és villámló karddal fölfegyverkezve előtte haladt. Ekkor ördögök kiáltozására lett figyelmes: „Lépjünk elő, és szeme láttára vívjunk ütközetet!” Ahogy tehát előléptek, ellene fordulva tüzes nyilakkal hajigálták, de az angyal, aki előtte repült, pajzsával felfogta, és azonnal kioltotta a nyilakat. Az ördögök az angyalok ellen fordulva mondták: „Gyakran hagyta el ajkát haszontalan fecsegés, és ezért nem élvezheti sértetlenül az örök életet.” Az angyal így válaszolt nekik: „Csak ha főbenjáró vétkeket hoztok fel ellene, akkor kárhozik el, s nem ily csekélységek miatt.” Erre az ördög ezt mondta nekik: „Ha igazságos az Isten, ez az ember nem üdvözül, mert írva van: »Ha meg nem tértek, s nem lesztek, mint a kisdedek, nem mentek bé a mennyek országába« (Mt 18,3).” Erre az angyal ezt hozta fel mentségére: „Szívében volt az istenismeret, csak emberi megszokás tartotta vissza.” Erre az ördög: „Amiképpen a megszokásból elfogadta a rosszat, fogadja ugyanúgy a büntetést is a legfőbb Bírótól!” A szent angyal ezt mondta: „Ítélkezzünk Isten színe előtt!”
Az angyallal vívott ütközetben alul maradt az ellenfél. Ekkor ezt mondta az ördög: „Az a szolga, aki tudta ura akaratát, s mégsem cselekedett aszerint, sokkal verettetik” (Lk 12,47). Erre az angyal: „Mi az hát, amit ez az ember nem teljesített Ura akaratából?” Az ördög: „Bűnösöktől adományt fogadott el.” Az angyal: „Mert azt hitte, hogy már valamennyien vezekeltek.” Az ördög mondta: „Előbb meg kellett volna vizsgálnia a vezeklés állhatatosságát és csak így fogadni el gyümölcsét,” Az angyal válaszolta: „Ítélkezzünk Isten színe előtt!” – de az ördög lerogyva megadta magát.
Majd újra támadásba lendült, mondván: „Mostanáig féltem az igaz Istent, aki megígérte, hogy minden bűnt, ami itt e földön nem tisztul meg, mindörökre megtorol. Márpedig ez az ember egy ruhát fogadott el egy uzsorástól, és ezért nem bűnhődött meg; hol van hát Isten igazságossága?” Erre az angyal: „Hallgassatok, mert nem ismeritek Isten titkos ítélkezését; mert amíg van remény a bűnbánatra, addig az Isten irgalmassága kíséri az embert.” Az ördög válaszolta: „De itt már nincs helye a bűnbánatnak!” Erre az angyal: „Nem ismeritek Isten irgalmasságának mélységeit, mert még van rá mód.”
Ekkor az ördög olyan súlyosan megütötte Forseust, hogy később, miután föltámadt, mindig viselte az ütés nyomát. Az ördögök ugyanis kiragadtak egyet azok közül, kiket tüzeikben gyötörtek, és hozzávágták, hogy a vállát és állkapcsát is megperzselte. Fölismerte Forseus azt az embert, merthogy az volt, akitől a ruhát elfogadta. Az angyal így szólt: „Amit elfogadtál, az perzselt meg téged; mert ha e bűnben meghalt embernek az ajándékát nem fogadtad volna el, akkor nem perzselne téged a büntetés.” Ugyanis ezt az ütést Isten engedélyével kapta a ruha elfogadása miatt. A másik ördög pedig így szólt: „Megmarad még ellene a szoros kapu, ahol legyőzhetjük: »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!« (Mt 19,19; 22,39).”Az angyal válaszolta: „Ez a férfiú jót tett felebarátaival,” Mire az ellenség: „Ez nem elég. Csak ha úgy szerette, mint önmagát,” Erre az angyal: „A jócselekedet a szeretet gyümölcse, így Isten kinek-kinek cselekedetei szerint fizet.” Az ördög pedig mondta: „De mert a szeretetről szóló igét nem teljesítette be, el fog kárhozni.”
Az átkozott sereggel vívott harcból a szent angyalok kerültek ki győztesen. Az ördög ismét megszólalt: „Ha Isten nem igazságtalan és szavának megszegése nincs tetszésére, akkor ez nem kerüli el a bűnhődést. Mert azt ígérte, ellene mond a világnak, és ellenkezőleg, szerette a világot, szemben azzal, ami kimondatott: »Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik e világban vannak!« (1 Jn 2,15).” A szent angyal így válaszolt: „Nem maga miatt szerette e világ dolgait, hanem hogy a szűkölködőknek szétoszthassa.” Az ördög erre: „Bárhogyan szeretik is mindezt, ez az isteni parancs ellen van.”
Az ősi Ellenség újból legyőzetvén, az ördög ravasz vádaskodáshoz folyamodott, mondván: „Meg van írva: »Ha nem hirdeted a gonosznak az ő gonoszságát, az ő vérét a te kezeden keresem« (Ez 3,18). Ez pedig nem hirdette megfelelőképpen a bűnösöknek a bűnbánatot.” A szent angyal válaszolta: „Ha a hallgatóság megveti az igét, a tanító nyelvét megfékezi a beszédben, látván, hogy a hallott prédikációt megvetik. Ezért az a bölcs, aki hallgatni tud, mikor nincs itt a beszéd ideje.”
Valahányszor az ördögök ellene mondtak, iszonyatos erejű harc tört ki, mígnem az Úr ítéletére az angyalok diadalmaskodtak, az ellenség legyőzetett, a szent férfiút pedig véghetetlen fényesség borította be. Az egyik angyal így szólt hozzá: „Nézz vissza a világra!” Visszanézett, és egy sötétlő völgyet látott meg és négy tüzet a légben, egymástól némi távolságra, Így szólt hozzá az angyal: „Ez az a négy tűz, mely a világot lángba borítja: az első a hazugság tüze, midőn az emberek a legkevésbé sem tartják be, hogy ellene mondjanak az ördögnek és minden csábításának, ahogy a keresztségben megígérték; a második a kívánságé, midőn az evilági gazdagságot az égiek szerelme elé helyezik; a harmadik a viszálykodásé, midőn nem átallják felebarátaik lelkét hiábavalóságok miatt megsérteni; a negyedik a kegyetlenségé, midőn semmiségnek tartják a gyengék kifosztását és becsapását.” Ezután a tüzek közeledtek egymáshoz, egyesültek, majd elindultak feléje. Félve mondta az angyalnak: „Uram, közeledik hozzám a tűz.” Erre az angyal: „Amit nem gyújtottál meg, az nem fog megégetni téged: mert ez a tűz a cselekedetek szerint méri meg az egyes embereket, és miképpen a meg nem engedett vágy égeti a testet, úgy égeti az ezért kijáró büntetés is.”
Végül az angyalok visszavitték saját testébe. Hozzátartozói már keservesen gyászolták, hiszen halottnak hitték. Ő viszont egy ideig még élt, és jócselekedetekben, dicséretesen fejezte be életét.
 


Aleppó poklában keresztény és muszlim gyerekek imádkoznak a békéért



Aleppó poklában keresztény és muszlim gyerekek imádkoznak a békéért


Több száz keresztény és muszlim gyermek gyűlik össze október 6-án Aleppóban és egész Szíriában, hogy azért imádkozzanak, legyen vége a háborúnak, az erőszaknak, köszöntsön béke az országukra. A ferences atyák kezdeményezéséről Butrosz Marayati örmény katolikus érsek adott hírt.


Az aleppói iskolák diákjai egy felhívást is aláírnak és ujjlenyomatukkal megpecsételnek, amelyben azt kérik a világ hatalmasságaitól, vessenek véget az öldöklésnek, különösképpen a gyermekeket sújtó kegyetlenségnek. „De legfőképpen imádkoznak. Imádkoznak kortársaikért. És bízunk abban, hogy a gyerekek imádsága erősebb a miénknél” – mondta az örmény katolikus püspök.

A Save the Children szervezet beszámolója szerint Aleppó keleti részében az utóbbi napok áldozatainak nagy része gyermek. A Shafaq nevű szír mentőszolgálat alkalmazottai elmondták, hogy a napokban az általuk szállított sebesültek 50 százaléka és a területen fekvő kórház ellátottjainak 43 százaléka gyermek. Az orvosuk erejüket megfeszítve dolgoznak a megmentésükért, de így is gyermekek halnak meg kórházi folyosókon, mert alapvető orvosságok sem állnak rendelkezésre, nincs antibiotikum, nincsenek megfelelő felszerelések, így lélegeztetőgép sem. A sürgős eseteket másik kórházba kellene szállítani, de az utak le vannak zárva.

„A tábori kórházak, ahol dolgozunk, az összeomlás szélén állnak, és közben továbbra is sok sérültet szállítanak ide, főleg gyerekeket és nőket. A betegeket a kórház folyosójára kell fektetnünk, nincsenek lélegeztetőgépeink azok számára, akiknek sürgősen oxigénre lenne szükségük… Napi 24 órában, megállás nélkül dolgozunk” – mondta el az egyik kórház orvosa, Abu Radzsáb. Az emberi jogi szervezetek becslése szerint júniusban legalább 100 ezer gyermek rekedt Aleppó megszállt keleti területén.

Joseph Tobdzsi, Aleppó maronita püspöke elmondta, hogy a város keleti részén mintegy 300 ezer ember él. Szerdán a kormány és a hadsereg felszólította a felkelők által megszállt térség lakosságát, hogy hagyják el a környéket, ennek érdekében megnyitották az utakat. Sok család el is ment, számukra lakhatást biztosítottak a katonaság által felügyelt terülteteken, ugyanakkor nem történt meg a tömeges kitelepítés. Az ultimátum a napokban lejár, és az emberek félnek, hogy ezt követően újabb erőszakhullám veszi kezdetét.

A püspök elmondta azt is, hogy a keresztények a lehetőségeikhez mérten igyekeznek megélni hitüket, a köztük lévő közösséget. A cserkészek idén is elmentek táborozni. A krakkói Ifjúsági Világtalálkozó idején megrendezték az „aleppói ifjúsági világtalálkozót”, több mint ezer résztvevővel.

Véleménye szerint nem lehet tudni, hány keresztény él ma Aleppóban, a számuk napról napra változik. „Nem az a fontos, hogy ezren vagy százezren vagyunk, hanem az, hogy megmaradjon a keresztény jelenlét ott, ahol az évezredeken át megvolt. Akkor is, ha csak egy kis maradék, Izrael maradéka. Vannak keresztények, akik ott maradtak az Iszlám Állam által meghódított területen. Még Rakkában is élnek keresztények. Visszavonultan élnek, fizetik a dzsizját (a nem muszlimoknak kötelező adót – a szerk.). Kicsiny jelei ők annak, hogy a keresztények egy sérülékeny, védtelen csoportja még a dzsihadisták uralma alatt is képes élni. Nekünk, lelkipásztoroknak az a reményünk és a felelősségünk, hogy segítsünk a keresztényeknek megélni a hitet, a reményt, a szeretet az adott körülmények között” – vallja a 45 éves maronita püspök.

Elmondta, hogy összegyűjtik az elrabolt és megszabadult keresztény társaik történeteit. Hihetetlen történeteik vannak arról, hogy Krisztus-hívők, akik nem tanultak teológiát, csak egyszerű imádságokat ismernek, amikor a torkuknak szegezték a kést, azt mondták, a legdrágább kincsük a Jézus iránti szeretetük, és ezt nem tagadják meg, bármi történjék is.

A püspök hozzátette azt is, hogy létük nem függ a nyugati egyházak segítségétől, és nem is szeretnének eszközök lenni ahhoz, hogy egymásnak bizonyítsák segítőkészségüket. Náluk a szeretetszolgálat, a Caritas mindenkit szolgál, muszlim testvéreiket is.



Az Irgalmasság Szent Éve 301.



Jézus mai példázatai kizökkentik a hallgatóságot és minket is abból, hogy a megszokott szemszögből nézzük a világot és benne saját életünket, és egy új távlatból, a tanítványság látószögéből világítanak rá az ember hivatására. A tanítvány ugyanis, aki életét egészen Krisztus követésére szenteli, nem azzal törődik, hogy éppen hol fog aludni, de nem is azzal, hogy eltemesse a halottakat vagy a múltat, s nem a szeretteitől való elbúcsúzás a gondja. A tanítvány egyedül mesterére figyel, aki mellett elkötelezte magát. Úgy tűnik, hogy az talál ki magának mindenféle hirtelen intéznivalót, akiben nem elég komoly az elhatározás Jézus követésére. Kész vagyok-e azonnal indulni, ha engem hív Jézus? 


Évközi 26. hét szerda



Évközi 26. hét szerda


Minél közelebb van az ember az Úr Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjaihoz a Szentlélekben, annál inkább magára tudja venni a szenvedés keresztjét, mert a szenvedésből Krisztus-követés lett, vagyis út, mely az életre vezet. Ennek fényében Jób három kijelentése is új tartalmat nyer.

„Nem lehet igaza az embernek Istennel szemben.” Jézus kereszthalálában Istennek lett igaza – persze, nem úgy, mint ahogy két vitatkozó ember között történni szokott, hogy a tehetségesebb, beszédben ügyesebb a másikat lehengerelve győzelemre viszi saját igazát. Isten igaza, igazságossága azonos az ő irgalmasságával. Isten Jézus Krisztus halálában elítélte és legyőzte a bűnt, pontosan e halál által adva meg az emberiségnek a bűnbocsánat lehetőségét. Krisztus kereszthalála óta tehát nemcsak bűneink miatt szenvedhetünk, hanem az ő megváltó szenvedésével egyesülten a bűnök bocsánatáért is. „Ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást.” Isten teremtő mivolta új módon nyilatkozott meg Húsvét hajnalán, mikor Jézus szenvedésben elcsigázott, halott testét az Atya a Szentlélek erejével feltámasztotta és megdicsőítette. Ő az új világ Hajnalcsillaga, ő az új teremtés világossága. „Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.” Jób még nem láthatta Istent, amikor eljött hozzá és amikor távozott. Mi láttuk szentséges eljövetelét a betlehemi éjszakában, elmenetelét a Golgotán és később az Olajfák hegyén, amikor visszatért Atyjához, s bírjuk ígéretét, hogy magával visz minket is az örök dicsőségbe.

Urunk Jézus, emlékezzél meg rólunk, ha a szenvedés elér bennünket, és megjelöli testünket-lelkünket. A szenvedés óráiban, napjaiban ne hagyj magunkra, hanem nyilatkoztasd ki nekünk az Atyát, aki öröktől fogva gondol ránk, és meg nem veti kezének alkotását. Segíts, hogy szenvedéseink közepette fel tudjunk nézni szent keresztedre, s miután Veled és Benned leróttuk bűneink adósságát, részt vehessünk ártatlan szenvedésedben is.
 


2016. szeptember 27., kedd

NYITRAI SZENT BESZTERÉD



SZENT BESZTERÉD
vértanú püspök
+Buda v. Pest 1045. szeptember 27. 

Beszteréd (latinul: Bistridus, Bestridus, Beztertus) Nyitra vértanú püspöke volt. Szent Gellért legendájában olvasható: ,,Gellért teste aznap ott feküdt, ahol a vértanúságot elszenvedte. Bödi püspököt is megkövezték, s így ment át a dicsőségbe. Beszteréd püspök pedig halálos sebet kapott, és harmadnap költözött el e világból.'' A hagyomány nyitrai püspöknek tartja, 1034 körül kaphatta kinevezését. A 20. századig a nyitrai püspökség saját naptárába fölvett ünnepéről ma már nem emlékeznek meg. A hívők körében azonban él az emlékezete.


--------------------------------------------------------------------------------

A 17. század végén így emlékezik rá Hevenesi Gábor:

Beztertust erényességéért és a tudományban való jártasság érdeméért -- melyet Szent István apostoli király egyedül mérlegelendőnek tartott az egyházi hivatalok osztásánál -- a nyitrai egyház püspökségére választották ki. Bárányait a hit tanításával, a jó erkölcsök törvényeivel, de mindenekelőtt példás életével óvta a rossztól és buzdította minden jóra. Fáradozásainak gyümölcsével táplálta és vigasztalta őket mindaddig, míg Szent István halála után ki nem tört a katolikusokat támadó vihar. Akkor ugyanis azok, akik még a pogányságot tartották, Andrást és Leventét azzal a föltétellel nevezték királyuknak, hogy a katolikus hitet teljesen eltörlik, és visszaállítják az országban az ősi pogány szokásokat. Ők nem is vonakodtak e föltétel elfogadásától; mert a hatalomvágy mit nem tud kicsiholni azokból, akik uralkodni akarnak? Miután tehát hatalmat kaptak ezek a pogányok, büntetlenül rátámadtak a katolikusokra. Minden katolikust gyűlöltek, de főként a püspököket.

Drága nyája iránti könyörületből Beztertus -- miután tanácskozott a többi püspökkel -- elhatározta, hogy a királyokhoz megy a katolikusok megmentése érdekében. Mielőtt azonban velük találkozott volna, a pogányok kezébe került, akik, miközben ő Budáról a Dunán keresztül Pest felé igyekezett, elfogták és sokszorosan megsebesítették. Beztertus lélekben egyáltalán nem sérült, és örvendett azon, hogy Jézus nevéért gyalázatot, bántalmazást és halált szenvedett. Arca mindvégig vidám volt, míg a következő napon, azaz 1047. szeptember 25- én bátran és dicsőségesen meghalt. Halála nem érte váratlanul, mert Szent Gellért előző napi jövendölése nyomán fölkészülhetett. 


Az irgalom mindig kapcsolat – Interjú Alois testvérrel



Az irgalom mindig kapcsolat – Interjú Alois testvérrel


A szeptember 24-én, Pannonhalmán megrendezett taizéi ifjúsági találkozó alkalmával Alois testvérrel, a franciaországi taizéi közösség elöljárójával beszélgettünk az irgalomról.


– A taizéi közösség életének középpontjában az öröm, az egyszerűség és az irgalmasság áll. Hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz?
– Roger testvér, közösségünk alapítója írta le ezeket a szavakat szabályzatunkban, amelyek azóta is fontosak számunkra. E szavak a nyolc boldogság lelkületét hordozzák. Jézus „boldogságmondásaiban” azt fogalmazza meg, hogy boldogok a szegények, boldogok, akik sírnak, boldogok a békességszerzők, boldogok, akiket üldöznek – ez utóbbi újra aktuálissá vált. Így tehát a nyolc boldogságban fedezhető fel az öröm, az egyszerűség és az irgalmasság. Az irgalom az evangélium szíve: a szerető Isten, aki megbocsát, aki irgalmas, aki befogad bennünket – Ő áll a középpontban. Az irgalmat nagyon egyszerűen lehet csak kifejezni. Az irgalmasság egyszerűséget kíván meg az emberi kapcsolatokban, ami anyagi egyszerűséget is jelent. Ha gazdagok vagyunk, nem tudunk irgalmasok lenni, hiszen saját gazdagságunk elválaszt bennünket a szegényektől. Az irgalmasság tehát áthidalja, felülmúlja az egymástól való elkülönülést. Ezért van szükség az egyszerűségre, amely képessé tesz bennünket, hogy odalépjünk másokhoz. Taizében is ez történik mindennap: átlépjük, meghaladjuk az elválasztó határokat. És így megtapasztaljuk az örömöt.
Taizében nemrégen befogadtunk néhány menekültet. Bár óriási gondból adódik, mégis nagy öröm számunkra, hiszen megnyitja szemünket a szenvedéssel teli emberi helyzetekre az egész világon. Amikor osztozunk mások nehézségeiben, abban már benne rejlik az öröm is, hiszen ott közösség és barátság születik.

– Az Irgalmasság ikonja, amelyről reggeli bevezetőjében is beszélt, az irgalmas szamaritánus történetét ábrázolja Krisztus alakjához kapcsolódóan. Az utolsó jelenet egy lakomát ábrázol, ahol a fogadós, a szamaritánus és a támadást elszenvedő ember együtt étkezik. Ez a kép emlékeztet a Szentháromságra, különösen Rubljov ikonjára. Mi tehát a kapcsolat az irgalmasság és a Szentháromság között?
– Az irgalom mindig kapcsolat, amelyben minden személy teljesen szabad. Emellett állandó adás is: önmagunk átadása a másik embernek. Ez a Szentháromság lényege. Személyek egysége, akik nem létezhetnek egymás nélkül. Taizéi közösségünkben is így próbálunk meg élni, hogy minden testvér szabad lehessen, ne csak egy szervezet tagja. Egy szabad, autonóm személy, aki ugyanakkor közösségben is él, hiszen csak egymással együtt létezhetünk. Ez az irgalom. Valóban így van, hogy az ikonon ábrázolt utolsó kép a Szentháromságra emlékeztet, amely ellentétes az első jelenettel, ahol útonállók támadják meg a vándort. Ott az erőszak kerül a középpontba, míg az utolsó képen a harmónia.

– Marco Roncallival készített kötetében úgy emlékezik Roger testvérre, mint aki inkább szeretett volna másokat megérteni, mintsem hogy őt értsék meg. Ez a hozzáállás éppen úgy igaz lehet Szent Mártonra is, aki megosztotta köpenyét a szegénnyel…
– Igen, itt a megértésről az empátia értelmében beszélhetünk: hogy mit jelent együttérezni a másikkal. Azt gondolom, hogy ma nagyon sok fiatalban van meg az együttérzésre való képesség. Ha földrengés sújt egy területet, vagy más természeti katasztrófa történik, nagyon sokakat megmozgat a szinte azonnal elérhető képeken keresztül a szenvedés látványa. Ezáltal közel érezzük magunkat a történtekhez. Az egyetlen kérdés az, hogy ezek az érzések miképpen válnak tettekké. Hogyan leszünk képesek lépéseket tenni, ahogyan Szent Márton is, hogy megosszunk valamit abból, amink van? Ezt meg kell tanulnunk; egy egész életen át ezt kell gyakorolnunk.

– Hogyan élhetjük meg az egységet mindennapi életünkben?
– Imádkozva egymásért, imádkozva együtt. Jövőre a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából a korábbiaknál is jobban kell imádkoznunk egymásért, a más felekezetű keresztényekért, hogy Krisztus ténylegesen egyesítsen bennünket. Ez az egység nemcsak a kereszténységen belüli szakadásokra vonatkozik, hanem családjainkra, plébániáinkra, az élet minden területére. Fontos azonban tudatosítanunk, hogy az egység soha nem lehet tökéletes, de mindennap tehetünk egy apró lépést az egység felé közösségeinkben.


Az Irgalmasság Szent Éve 300.



Az embert, ha lendület viszi, csak a fizika törvényeinek engedelmes, de attól, még nem Istennek lesznek tettei, gondolatai kedvesek!
Erre bizonyíték Jóbnak, és a tanítványoknak indulatos kifakadása is. Az első gondolatok, melyek a csalódás érzelmeiből fakadnak, az emberről árulkodnak, aki az evilági gondolatok, lendülete szerint ítéletre képes! Nem szabad itt megállni! Mert a fizika törvényei csupán törvényszerűségek, de ezek felett áll a szeretet. E világ törvényei szerinti ítéleteim – a kísértés gyümölcsei - nem Istennek lesznek tetszésére!
Ha nem így volna, ugyan, miért adott volna Isten, gondolkodásra képességet, a szabadság – a szabad akarat – mellé? De a gondolkodás még önmagában kevés, az ember számára! Pál apostol mondja, mi kell ahhoz, hogy az élet ne váljon számomra hiábavalósággá: „lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy egyszerű módon és istenfélő őszinteséggel, nem emberi bölcsesség szerint, hanem Isten kegyelmével jártunk a világon” [2Kor 1,12]! Az is igaz, hogy ezt, csak utólag lehet képes az ember nyugtázni, ha sikerült. Jézus mondja: „a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.” [Mt 11,19] A „felülről való bölcsesség”, azt állítja Jakab apostol, hogy, mert kegyelemből való, bizony, felismerhető! Vannak jegyei: „Az a bölcsesség pedig, amely felülről származik, először is szemérmes, azután békeszerető, szerény, engedékeny, telve van irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s nincs benne tettetés. Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el a békeszeretők.” [Jak 3,17-18]
És lám, Jakabnál lelem meg az igazi bölcsességet is! „Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása állhatatosságot szerez. Az állhatatosság pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és hibátlanok legyetek. Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki.” [Jak1,2-5]
Tanítványod Uram, ha lehetek, bölcsességeddel tölts el engem! Ámen