Szent
Forseus
püspök
[szeptember 28.]
Forseus püspök, kinek történetét a közvélekedés
szerint Beda írta meg, minden erényben és jóságban bővelkedve érte el utolsó
óráját. Haldokolván meglátott két angyalt, akik felé közeledtek, hogy lelkét
magukkal vigyék, és megpillantott egy harmadikat is, amint pajzzsal és villámló
karddal fölfegyverkezve előtte haladt. Ekkor ördögök kiáltozására lett
figyelmes: „Lépjünk elő, és szeme láttára vívjunk ütközetet!” Ahogy tehát
előléptek, ellene fordulva tüzes nyilakkal hajigálták, de az angyal, aki előtte
repült, pajzsával felfogta, és azonnal kioltotta a nyilakat. Az ördögök az
angyalok ellen fordulva mondták: „Gyakran hagyta el ajkát haszontalan fecsegés,
és ezért nem élvezheti sértetlenül az örök életet.” Az angyal így válaszolt
nekik: „Csak ha főbenjáró vétkeket hoztok fel ellene, akkor kárhozik el, s nem
ily csekélységek miatt.” Erre az ördög ezt mondta nekik: „Ha igazságos az Isten,
ez az ember nem üdvözül, mert írva van: »Ha meg nem tértek, s nem lesztek,
mint a kisdedek, nem mentek bé a mennyek országába« (Mt 18,3).” Erre az
angyal ezt hozta fel mentségére: „Szívében volt az istenismeret, csak emberi
megszokás tartotta vissza.” Erre az ördög: „Amiképpen a megszokásból elfogadta
a rosszat, fogadja ugyanúgy a büntetést is a legfőbb Bírótól!” A szent angyal
ezt mondta: „Ítélkezzünk Isten színe előtt!”
Az angyallal vívott ütközetben alul maradt az
ellenfél. Ekkor ezt mondta az ördög: „Az a szolga, aki tudta ura akaratát, s
mégsem cselekedett aszerint, sokkal verettetik” (Lk 12,47). Erre az angyal:
„Mi az hát, amit ez az ember nem teljesített Ura akaratából?” Az ördög:
„Bűnösöktől adományt fogadott el.” Az angyal: „Mert azt hitte, hogy már
valamennyien vezekeltek.” Az ördög mondta: „Előbb meg kellett volna vizsgálnia
a vezeklés állhatatosságát és csak így fogadni el gyümölcsét,” Az angyal
válaszolta: „Ítélkezzünk Isten színe előtt!” – de az ördög lerogyva megadta
magát.
Majd újra támadásba lendült, mondván: „Mostanáig
féltem az igaz Istent, aki megígérte, hogy minden bűnt, ami itt e földön nem
tisztul meg, mindörökre megtorol. Márpedig ez az ember egy ruhát fogadott el
egy uzsorástól, és ezért nem bűnhődött meg; hol van hát Isten igazságossága?”
Erre az angyal: „Hallgassatok, mert nem ismeritek Isten titkos ítélkezését;
mert amíg van remény a bűnbánatra, addig az Isten irgalmassága kíséri az
embert.” Az ördög válaszolta: „De itt már nincs helye a bűnbánatnak!” Erre az
angyal: „Nem ismeritek Isten irgalmasságának mélységeit, mert még van rá mód.”
Ekkor az ördög olyan súlyosan megütötte Forseust, hogy
később, miután föltámadt, mindig viselte az ütés nyomát. Az ördögök ugyanis
kiragadtak egyet azok közül, kiket tüzeikben gyötörtek, és hozzávágták, hogy a
vállát és állkapcsát is megperzselte. Fölismerte Forseus azt az embert,
merthogy az volt, akitől a ruhát elfogadta. Az angyal így szólt: „Amit
elfogadtál, az perzselt meg téged; mert ha e bűnben meghalt embernek az
ajándékát nem fogadtad volna el, akkor nem perzselne téged a büntetés.” Ugyanis
ezt az ütést Isten engedélyével kapta a ruha elfogadása miatt. A másik ördög
pedig így szólt: „Megmarad még ellene a szoros kapu, ahol legyőzhetjük: »Szeresd
felebarátodat, mint tenmagadat!« (Mt 19,19; 22,39).”Az angyal válaszolta:
„Ez a férfiú jót tett felebarátaival,” Mire az ellenség: „Ez nem elég. Csak ha
úgy szerette, mint önmagát,” Erre az angyal: „A jócselekedet a szeretet
gyümölcse, így Isten kinek-kinek cselekedetei szerint fizet.” Az ördög pedig mondta:
„De mert a szeretetről szóló igét nem teljesítette be, el fog kárhozni.”
Az átkozott sereggel vívott harcból a szent angyalok
kerültek ki győztesen. Az ördög ismét megszólalt: „Ha Isten nem igazságtalan és
szavának megszegése nincs tetszésére, akkor ez nem kerüli el a bűnhődést. Mert
azt ígérte, ellene mond a világnak, és ellenkezőleg, szerette a világot,
szemben azzal, ami kimondatott: »Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik
e világban vannak!« (1 Jn 2,15).” A szent angyal így válaszolt: „Nem maga
miatt szerette e világ dolgait, hanem hogy a szűkölködőknek szétoszthassa.” Az
ördög erre: „Bárhogyan szeretik is mindezt, ez az isteni parancs ellen van.”
Az ősi Ellenség újból legyőzetvén, az ördög ravasz
vádaskodáshoz folyamodott, mondván: „Meg van írva: »Ha nem hirdeted a
gonosznak az ő gonoszságát, az ő vérét a te kezeden keresem« (Ez 3,18). Ez
pedig nem hirdette megfelelőképpen a bűnösöknek a bűnbánatot.” A szent angyal
válaszolta: „Ha a hallgatóság megveti az igét, a tanító nyelvét megfékezi a
beszédben, látván, hogy a hallott prédikációt megvetik. Ezért az a bölcs, aki
hallgatni tud, mikor nincs itt a beszéd ideje.”
Valahányszor az ördögök ellene mondtak, iszonyatos
erejű harc tört ki, mígnem az Úr ítéletére az angyalok diadalmaskodtak, az
ellenség legyőzetett, a szent férfiút pedig véghetetlen fényesség borította be.
Az egyik angyal így szólt hozzá: „Nézz vissza a világra!” Visszanézett, és egy
sötétlő völgyet látott meg és négy tüzet a légben, egymástól némi távolságra,
Így szólt hozzá az angyal: „Ez az a négy tűz, mely a világot lángba borítja: az
első a hazugság tüze, midőn az emberek a legkevésbé sem tartják be, hogy ellene
mondjanak az ördögnek és minden csábításának, ahogy a keresztségben megígérték;
a második a kívánságé, midőn az evilági gazdagságot az égiek szerelme elé
helyezik; a harmadik a viszálykodásé, midőn nem átallják felebarátaik lelkét
hiábavalóságok miatt megsérteni; a negyedik a kegyetlenségé, midőn semmiségnek
tartják a gyengék kifosztását és becsapását.” Ezután a tüzek közeledtek
egymáshoz, egyesültek, majd elindultak feléje. Félve mondta az angyalnak:
„Uram, közeledik hozzám a tűz.” Erre az angyal: „Amit nem gyújtottál meg, az
nem fog megégetni téged: mert ez a tűz a cselekedetek szerint méri meg az egyes
embereket, és miképpen a meg nem engedett vágy égeti a testet, úgy égeti az
ezért kijáró büntetés is.”
Végül az angyalok visszavitték saját testébe.
Hozzátartozói már keservesen gyászolták, hiszen halottnak hitték. Ő viszont egy
ideig még élt, és jócselekedetekben, dicséretesen fejezte be életét.
