Évközi 26. hét szerda
Minél közelebb van az ember az Úr Jézus szenvedésének
és megdicsőülésének napjaihoz a Szentlélekben, annál inkább magára tudja venni
a szenvedés keresztjét, mert a szenvedésből Krisztus-követés lett, vagyis út,
mely az életre vezet. Ennek fényében Jób három kijelentése is új tartalmat
nyer.
„Nem lehet igaza az embernek Istennel szemben.” Jézus
kereszthalálában Istennek lett igaza – persze, nem úgy, mint ahogy két
vitatkozó ember között történni szokott, hogy a tehetségesebb, beszédben
ügyesebb a másikat lehengerelve győzelemre viszi saját igazát. Isten igaza,
igazságossága azonos az ő irgalmasságával. Isten Jézus Krisztus halálában
elítélte és legyőzte a bűnt, pontosan e halál által adva meg az emberiségnek a
bűnbocsánat lehetőségét. Krisztus kereszthalála óta tehát nemcsak bűneink miatt
szenvedhetünk, hanem az ő megváltó szenvedésével egyesülten a bűnök
bocsánatáért is. „Ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást.” Isten teremtő
mivolta új módon nyilatkozott meg Húsvét hajnalán, mikor Jézus szenvedésben
elcsigázott, halott testét az Atya a Szentlélek erejével feltámasztotta és
megdicsőítette. Ő az új világ Hajnalcsillaga, ő az új teremtés világossága. „Ha
eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.” Jób még nem láthatta
Istent, amikor eljött hozzá és amikor távozott. Mi láttuk szentséges
eljövetelét a betlehemi éjszakában, elmenetelét a Golgotán és később az Olajfák
hegyén, amikor visszatért Atyjához, s bírjuk ígéretét, hogy magával visz minket
is az örök dicsőségbe.
Urunk Jézus, emlékezzél meg rólunk, ha a szenvedés
elér bennünket, és megjelöli testünket-lelkünket. A szenvedés óráiban,
napjaiban ne hagyj magunkra, hanem nyilatkoztasd ki nekünk az Atyát, aki
öröktől fogva gondol ránk, és meg nem veti kezének alkotását. Segíts, hogy
szenvedéseink közepette fel tudjunk nézni szent keresztedre, s miután Veled és
Benned leróttuk bűneink adósságát, részt vehessünk ártatlan szenvedésedben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése