Calabriai Szent Zakariás

Szent Zakariás

pápa és hitvalló. 

752.

 

Görög származású volt. Különleges tehetsége volta vad hódítók megbékítésének képessége. A longobárd királyokra hatott így egyéniségével és szavaival. Nagy segítője volt Szent Bonifácnak. †

Az osztrák püspökök üzenetet tettek közzé az Anschluss 80. évfordulóján

Az osztrák püspökök üzenetet tettek közzé az Anschluss 80. évfordulóján

Március 12-én az osztrák püspökök üzenetet tettek közzé, amely a szarajevói plenáris ülésük eredményeként született meg. Az „1918–1938–2018 – Emlék és emlékezet” címet viselő dokumentumban a 20. század két fontos eseményéről emlékeztek meg.

Az egyik az I. világháború vége és a demokrácia kezdete (1918), a másik pedig az Anschluss, amikor a náci Németország bekebelezte Ausztriát (1938). Az osztrák püspökök által kiadott dokumentum áttekinti ezeket a fontos történelmi állomásokat, újra megvizsgálva a Katolikus Egyház szerepét ezekben az összetett és kényes helyzetekben.

A dokumentum emlékeztet, hogy az 1930-as évek elején a helyi egyház szoros kapcsolatban állt a politikával, emiatt részese volt az összeütközéseknek, amelyek nyomot hagytak Ausztrián, és nem tudta hitelesen közvetíteni az evangéliumot mindenkinek, illetve nem tudott hidakat építeni a rivális pártok között. Miután pedig a náci Németország bekebelezte az országot, az osztrák püspökök, a politikusok, a művészek és a tudósok nagy része, nem ismerte fel vagy nevezte meg helyesen azt, ami a megszállás után történt. Ma is fájdalmas – fogalmaztak a dokumentumban –, hogy abban a történelmi pillanatban, 1938 márciusában és az azt követő hét sötét évben a keresztények és különösen is a püspökök nem szálltak határozottabban szembe a gyűlölettel, az antiszemitizmussal, az embertelenséggel és a diktatúrával.

Az üzenet ugyanakkor megemlékezik és elismeréssel szól azokról a személyekről, akik viszont szembeszálltak az elnyomással, és életükkel fizettek az ellenállásukért. Az Anschluss 80. évfordulóján az osztrák püspökök rámutattak: újra tudatára kell ébredni a fájdalmak árán megszerzett értékeknek, mint az emberi jogok, a demokrácia és a közjó, és meg kell őrizni a szilárd elkötelezettséget az ellenállás iránt a mindig jelen lévő fenyegetésekkel szemben.

Nagyböjt 4. hét csütörtök

Nagyböjt 4. hét csütörtök

Nem az a baj, hogy ott munkál bennünk a dicsőség vágya – hiszen az őszinte dicséret, elismerés, megbecsülés nem csupán kellemes, hanem gyakran kifejezetten szükséges is ahhoz, hogy a bennünk lévő jó, értékes adományok a felszínre kerülhessenek és kibontakozhassanak –, hanem az, hogy ezt rossz helyen keressük, illetve beérjük az igazi dicsőség látszatával, utánzatával. Abban a pillanatban ugyanis, amikor mások dicséreteiből glóriát fonunk saját fejünk köré, megakadályozzuk, hogy a jó tovább fejlődjön bennünk. Egy adott pillanatot akarunk rögzíteni, s a hírnév, tekintély fényében sütkérezve úgy érezzük, többek vagyunk, mint azelőtt. Ez a fajta dicsőség azonban illúzió, amely szétpattan, akár a buborék, amint a halál megkerülhetetlen tényébe ütközik. Ha nekünk magunknak meg kell semmisülnünk, akkor az bizony sovány vigasz, hogy a nevünk utódaink vagy műveink, tetteink által fennmarad. Ráadásul ez a szellemi utóélet is igencsak bizonytalan, teljességgel ki van szolgáltatva az utókor kénye-kedvének: a félreértésnek, a meghamisításnak és végső soron a feledésnek.

Az ember, aki szíve mélyén dicsőségre vágyik, ennél többet kíván. Azt, hogy ő maga dicsőüljön meg, létezése emelkedjék magasabb szintre és teljesedjék ki soha nem ismert módon. Ezért igazi dicsőség nem is lehet olyasvalami, amit a mellünkre tűznek vagy a nyakunkba akasztanak. A valódi dicsőség belülről fakad, ahol Isten lakik bennünk, és beragyogja fényével egész lényünket. Thomas Merton írja, hogy ha látnánk, Isten dicsősége mennyire nem hasonlatos ahhoz, amit mi dicsőségnek nevezünk, belehalnánk az iránta érzett szeretetbe.

Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy részesítesz minket abból a dicsőségből, mely a Te osztályrészed az Atya jobbján. Add kegyelmedet, hogy amikor dicsőségre, a létben való megerősítésre vágyunk, ne elégedjünk meg az emberek dicséretével, hanem mindenekfölött azt az örök dicsőséget keressük, mely a dicsőség Urától és mindenek Alkotójától származik, s elsősorban nem tetteink, erőfeszítéseink jutalma, hanem Hozzád tartozásunk örök érvényű, végleges felragyogása.

Boldog Kadlubek Vince

Boldog Kadlubek Vince

Hitvalló. 

1223. 

Lengyel püspök volt.

Ferenc pápa a marseille-i politikusokhoz: az egyenlőtlenség a társadalmi bajok okozója

Ferenc pápa a marseille-i politikusokhoz: az egyenlőtlenség a társadalmi bajok okozója

Ferenc pápa a marseille-i politikusokkal 

Főpásztoruk, Georges Pontier érsek vezetésével érkeztek Rómába a marseille-i tartomány politikusai és parlamenti képviselői. Ferenc pápa március 12-én, hétfőn fogadta a 300 fős küldöttséget a Vatikánban. Hozzájuk intézett beszédében leszögezte: A katolikus egyház támogatja azt a politikát, amelyik a különbözőségeket tiszteletben tartó együttélést szorgalmazza, különös tekintettel a hátrányos helyzetű emberekre.

Együttműködés a találkozás kultúrájáért

Marseille a Földközi-tenger partvidékének sajátos jegyeit mutatja, ahol nagymértékben megnyilvánul a különböző kultúrák együttélése. Ebben a kontextusban fontos előmozdítani a teljes emberi fejlődést mindenki számára, és ehhez a szabadság, egyenlőség, testvériség elveire kell támaszkodni. A keresztényeknek együtt kell működniük a társadalmi problémák megoldásában más vallások követőivel és minden jóakaratú emberrel, hogy a találkozás kultúráját építsék.

Az egyenlőtlenségek okozzák a társadalmi problémákat

A francia politikusok igyekezzenek összekötni a különböző társadalmi, gazdasági, kulturális és vallási helyzetű embereket, és az egymást követő nemzedékeket is. Képezzenek hidat a vidéki és városi élet, a tanulás és a szakmák világa között. Legyenek a hátrányos helyzetűek segítségére, soha ne törődjenek bele a szociális egyenlőtlenségekbe, mely a társadalom bajainak gyökere. Mozdítsák elő a teljes ökológiai megtérést, mely közös otthonunk megóvását szolgálja. A migránsokkal és menekültekkel kapcsolatban pedig, akik a háború, a nyomor és az erőszak miatt hagyták el hazájukat, a politikusok keressenek olyan eszközöket, amelyek mindenki javát szolgálják a befogadás, védelem, teljes emberi fejlődés és társadalmi integráció érdekében. Ezáltal egy igazságosabb, emberibb és testvéribb társadalmat építhetnek – mondta még a marseille-i politikusoknak a pápa.

 

 

Nagyböjt 4. hét szerda

Nagyböjt 4. hét szerda

Jézus tetteiben és azok igazolásában soha nem ellenfelei igazodott elvárásaihoz, hanem mindenkor következetesen az Atyától kapott küldetésének megfelelően beszélt és cselekedett. Minden egyes szava és tette az Atyához fűződő kapcsolatából fakadt, és arról tanúskodott. Tanítványai sokszor nem értették, hogy mit is akar mondani, sokszor nem fogták fel egy-egy csoda igazi tartalmát és jelentőségét, de azt egyértelműen megérezték, és meg is vallották, hogy ő a Messiás, az Isten Szentje, akinek tettei az Istentől valók, s akinek örök életet adó igéi vannak.

Éppen ezért az írástudóknak és farizeusoknak sem szolgálhat mentségére, hogy számukra teológiailag elfogadhatatlan volt, hogy Jézus Atyjának nevezte a fölséges Istent. Hiszen mielőtt ezt a zsidó szempontból valóban botrányos kijelentést tette, sorra olyan jeleket művelt, melyek mind arról tanúskodtak, hogy Isten hatalmával és tekintélyével bír. Ők tanult emberek lévén nagyon is megértették, amit mondani akart, de visszautasították, tetteit pedig tudatosan félremagyarázták. Amikor például Jézus az Atya irgalmas szeretetét nyilatkoztatta ki a béna ember meggyógyításával, ők a szombati nyugalom megtartásának kicsinyes részleteinél ragadtak le.

Urunk Jézus, mi, keresztények nem botránkozunk meg azon, hogy Atyádnak nevezed a fölséges Istent, sokkal inkább az a veszély fenyeget, hogy az Atyával való egylényegűséged csupán elvont hitigazság marad a számunkra, és nem érinti mindennapjainkat. Ne engedd, hogy az Atyáról szóló kinyilatkoztatásod, a Szentháromság misztériumába való beavatásod hiábavaló legyen számunkra, hanem kérünk, újítsd meg bennünk a Szentlélek ajándékát, aki nemcsak elvezet a teljes igazságra, hanem be is von minket abba az örök szeretetkapcsolatba, mely őbenne magában áll fenn Közötted és Atyád között.