Nagyböjt 4. hét kedd
Jézus
csodás gyógyításai általában úgy kezdődnek, hogy a gyógyulni akaró eléje járul,
esetleg a rokonai, barátai viszik őt Jézushoz, vagy pedig közbenjárnak érte,
hogy gyógyítsa meg őt. Itt viszont egészen egyedülálló és meghökkentő módon
maga Jézus lép oda ehhez a harmincnyolc éve beteg emberhez, aki rezignáltan
fekszik a helyén, a többi nyomorult között, és felkínálja neki a gyógyulás
lehetőségét. A Beteszda fürdő öt oszlopcsarnoka bizonyára tele volt hasonló
betegekkel, Jézus mégis ehhez az egyhez intézi kérdését: „Akarsz-e
meggyógyulni?”
De
– mivel az a nap éppen szombat volt – amikor Jézus a beteghez fordul, egyben
ellenfeleit is megszólítja. Másutt arról is olvasunk, hogy nyíltan felteszi a
kérdést: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” Ezzel a csodával is üzeni, hogy ő ura
a szombatnak, és hogy amit tesz, az nem humanitárius jótékonykodás, máskor is
elvégezhető jámbor cselekedet, hanem életadás, új teremtés, mely nem tűr
halasztást, és amelynek semmiféle törvény nem szabhat gátat. Hiszen a Jézus
szívéből fakadó, örök életre szökellő vízforrás nem csupán az elmúlt
harmincnyolc év szenvedésétől szabadítja meg ezt az embert, hanem új horizontot
nyit előtte, az örök boldogság távlatát. Világosan kifejezik ezt szavai is,
melyeket később a templomban mond neki, amikor ismét találkoznak: „Látod, most
meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék” –
vagyis: „Vigyázz, nehogy lerontsd magadban az örök életet, melyet a belém
vetett hit által kaptál.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése