URUNK MERNNYBEMENETELE

HÚSVÉT 7. VASÁRNAP
URUNK MERNNYBEMENETELE  

„Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük: Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapra fel kell támadnia a halálból.  Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát.  Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból” (Lk 24,46-49) Jézus feltámadása után többször is megjelent tanítványainak. Ezek a találkozások húsvétkor azért voltak fontosak, hogy az apostolok végképen megértsék: nagypénteken Jézus nem elbukott, hanem teljesítette Atyja akaratát, szenvedésével és kereszthalálával megváltotta a világot. Az emberek sok és rettenetes bűnét felvitte magával a keresztre és ott saját vérének kiontásával tisztára mosta a minket vádoló bűnlistát. Megfizette az isteni igazságosságnak a bűnökért járó adósságot, amit mi megváltásnak, ritkábban kiváltásnak nevezünk. Húsvét este megjelent az apostoloknak egészségben. Megmutatta nekik, hogy a szegek és lándzsa nyomát kivéve teljesen ép a teste. Ezek a sebek pedig igazolják, hogy a teste ugyanaz, mint ami a fára volt felfeszítve. Rögtön megbocsátotta hitük elvesztését, és megadta nekik a bűntörlő hatalmat, de csak nekik és utódaiknak. Ez az önigazolás azért volt szükséges, hogy nekik, mint szemtanúknak mi bátran hihessük istenemberi győzelmét, a feltámadást. Most pedig, a negyvenedik napon újra megígéri övéinek, hogy a Harmadik Isteni Személyt elküldi műve folytatására, kivezeti övéit az Olajfák hegyére. Ott elköszön tőlük, áldását adja rájuk szemük láttára felemelkedett a mennybolt felé. „HOZSANNA DÁVID FIÁNAK! ÁLDOTT, AKI JÖN AZ ÚR NEVÉBEN!  HOZSANNA a MAGASSÁGBAN!”