Évközi 30. hét csütörtök

Évközi 30. hét csütörtök                  
Ef 6,10-20; Lk 13,31-35
„Végezetül pedig erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében”

Szent Pál fontos tanácsokat ad levélrészleteiben. Rámutat arra, hogy ha halálos és engesztelhetetlen gyűlöletben őrjöngő ellenséggel állunk szemben, nem elég a magunk ereje a győztes küzdelemhez, hanem magának az Istennek az oltalma szükséges. „Végezetül pedig erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen” (Ef 6,10-12) Pál apostol nyíltan felfedi az emberek lelki harcának ellenségeit. Amikor a paráznaságot említette mint komoly veszedelmet, nem maga az emberi test, a benne élő fajfenntartás ösztöne az ellenségünk, hanem azok, akik ezt a fontos erőt arra akarják felhasználtatni, hogy lezüllessék a személyt, tönkretegyék a házasságokat, a nemzeteket. A felsorolásból kitűnik, hogy az angyalok minden karából buktak el a nagy próbatétel alkalmával és lettek a sötétség minden gonoszságra hajlamos kísértői. Azért szorulunk az ellenük vívott harcban Isten segítségére, mert az ő szellemi képességeik messze felülmúlják a mi erőinket. „Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazsággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét is. Lábatok saruja legyen az evangéliumnak hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek föl az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét” (13-17) Szent Pál idejében a harcosok a közelharcra készültek a felsorolt fegyverzettel. Mi is közelharcot vívunk a kísértővel. Ha ezek a lelki fegyverek rendelkezésünkre állnak, nem talál rajtunk védtelen, sebezhető helyet a kísértő. Nem maradhat ki az állandó imádság sem a fegyvertárunkból: „Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát, aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran, amint kötelességem”. (18-20) Sem emberi, sem a gonoszság égi magasságában uralkodó bukott angyalok hazugságban és gyűlöletben gyakorlott serege sem tud legyőzni minket sem egyéni, sem közösségi harcainkban, ha Isten gyermekeiként teljes szellemi fegyverzetben állunk, imádkozunk, és velünk lesz a sátántipró Asszony, a Magyarok Nagyasszonya.