Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CCXXXII.
A vak Tóbitot kigúnyolja felesége is.
Tóbiás nem tudott dolgozni, külső segítség már nem volt, b izony nagyon elszegényedtek. Akkor a felesége vállalt munkát: gyapjút font munkabérért. Mivel szép volt a munkája, megkapta bérét, sőt még egy kecskegidát is kapott ráadásul. Az árva kis jószág az idegen helyen mekegni kezdett. Tóbit megijedt, netán lopott jószág került udvarába. Szóvá is tette a gyanúját. Felesége megsértődött és mérgesen így válaszolt: „Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez”. (14b) A magatehetetlen férfi elkeseredetten imával fordult Isten felé: „Igazságos vagy, Uram, s minden tetted igazságos, és minden utad irgalom és igazság s te ítéled meg a világot. Ezért tehát, Uram, emlékezzél meg rólam és tekints reám. Ne állj bosszút bűneim és hanyagságaim, sem pedig atyáim bűnei miatt, amelyeket elkövettek előtted. Mert nem engedelmeskedtünk parancsaidnak, ezért átadtál minket fosztogatásra, fogságra, halálra, szóbeszéd, gúny és intő példa lettünk a nemzeteknek, akik közé szétszórtál minket. És most számosak igaz ítéleteid, amelyeket végrehajtasz rajtam bűneim és atyáim bűnei miatt, mert nem éltünk parancsaid szerint, és nem jártunk hűségesen előtted. Nos tehát tégy velem úgy, ahogy neked tetszik, parancsold meg, hogy visszatérjen lelkem, hadd költözzék el a föld színéről, s visszatérjek a földbe. Jobb nekem meghalni, mint életben maradni, mert hamis gyalázkodást hallottam, és igen nagy a szomorúság bennem.Parancsold meg, Uram, hogy megszabaduljak e szorongatásból,és bocsáss el az örök helyre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése