Elmélkedés a Család évében VIIICC

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
VIIICC.



Dávid kijózanítja Sault.



„Amikor aztán Dávid átért a túlsó oldalra, megállt a hegy tetején, - jó messze úgyhogy naygy távolság volt közöttük -, és átkiáltott Dávid a néphez és Ábnerhez, Nér fiához: Nem felelsz, Ábner? Ábner megkérdezte: Ki vagy te, aki kiabálsz és zavarod a királyt? Azt mondta erre Dávid Ábnernek: Nemde, te férfi vagy, és nincs más hozzád hasonló Izraelben? Miért nem vigyáztál tehát uradra, a királyra? Behatolt ugyanis valaki a néptömegből, hogy megölje a királyt, uradat! Nem jó dolog, amit cselekedtél: az Úr életére mondom, hogy halálra vagytok méltók, mert nem vigyáztatok uratokra, az Úr fölkentjére. Nos,nézz csak utána, hol a király dárdája, s hol a vizeskorsó, amely a fejénél volt!? Ekkor Saul megismerte Dávid hangját, és azt mondta: Nem a te hangod-e ez, fiam, Dávid? Azt mondta erre Dávid: Az én hang lom ez, uram király. Majd azt mondta: Miért üldözi uram a szolgáját? Mit követtem el, vagy mi gonoszság van a kezemben? Nos hát kérlek, uram király, hallgasd meg szolgád szavát: Ha az Úr ingerel téged ellenem, akkor engeszteld meg Őt áldozati illattal, ha azonban emberek fiai ingerelnek, akkor átkozottak legyenek az Úr színe előtt, mdert elűznek engem, hgy ne lakjam tovább az Úr örökségén, s azt mondják: Eredj, szolgálj más isteneknek! Ne is hulljon tehát most vérem az Úr előtt levő földre, mert Izrael királya kivonult, hogy úgy üldözzön egy bolhát, mint ahogy a fogolymadarat szokták hajszolni a hegyekben. Saul ekkor így szólt: Vétkeztem, térj vissza, fiam, Dávid, nem bántalak többé, miveél életem ma becses volt szemedben. Nyilvánvaló, hogy esztelenül cselekedtem, s igen sok mindent nem tudtam! Ám Dávid így felelt: Íme, a király dárdája, jöjjön át valaki a király legényei közül, s vegye át! Az Úr pedig majd megfizetg kinek-kinek az ő igazsága és hűsége szerint: azért is, hogy az Úr kezembe adott ma téged, s én nem akartam kezemet kinyújtani az Úr fölkentje ellen. Amilyen nagyrabecsült volt életed ma az én szemem előtt, olyan nagyrabecsült lesz az én életem is az Úr szeme előtt, s ő meg fog szabadítani engem minden szorongatásból. Azt mondta erre Saul Dávidnak: Áldott leszel, fiam, Dávid, mert cselekedni fogsz és győzni! Erre Dávid elment a maga útjára. Saul pedig visszatért a maga helyére”(1Sám 26,13-25)