Elmélkedés a Család évében CIXC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIXC.



Az ellenségszeretet főpróbája.



„Ám a zifbeliek elmentek Saulhoz Gibeába és azt mondták: Íme, Dávid a sivataggal szemben levő Hahila dombon rejtőzik. Felkerekedett erre Saul és lement Zif pusztájába, s vele háromezer ember Izrael válogatottjai közül, hogy felkutassa Dávidot Zif pusztájában. Saul az út mentén, a pusztával szemben levő Hahila Gibeán ütött tábort, Dávid pedig a pusztában tartózkodott. Amikor észrevette, hogy Saul utána jött a pusztába, kémeket küldött ki s megtudta, hogy valóban odajött. Erre Dávid titokban felkerekedett, s elment arra a helyre, ahol Saul volt. Amikor aztán megnézte azt a helyet, ahol Saul és Abner, Nér fia aludt, és látta, hogy Saul a sátrában, a többi ember pedig körülötte alszik, Dávid szólt a hetita Abimelekhez meg Abisájhoz, Száruja fiához, Joáb fivéréhez, s megkérdezte: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? Azt mondta erre Abisáj: Én lemegyek veled. Éjjel Dávid és Abisáj el is jutottak a néphez, és Sault sátrában fekve és alva találták, dárdája a földbe szúrva a feje mellett volt. Ábner és a nép pedi aludt körülötte. Azt mondta ekkor Abisáj Dávidnak: Kezedbe adta ma Isten ellenségedet; nos hát hadd szegezzem a dárdával a földhöz csak egyszer, mert másodszor nem lesz szükséges. Ám Dávid azt mondta Abisájnak: Meg ne öld, mert ki nyújthatná ki kezét az Úr fölkentje ellen büntetlenül? Majd azt mondta Dávid: Az Úr életére mondom: Akár az Úr fogja agyonsújtani, akár el kell jönnie halála napjának, akár harcba kell mennie s ott kell elvesznie, én irántam legyen az Úr kegyelmes, hogy ki ne nyújtsam kezemet az Úr fölkentje ellen! Nos hát vedd a dárdát, amely a feje mellett van, meg a vizeskorsót és menjünk. Dávid aztán magához vette a dárdát és a vizeskorsót, amely Saul feje mellett volt, és elmentek; nem volt senki, aki látta vagy észrevette volna, vagy aki felébredt volna, mert mindannyian aludtak, mivel az Úr mély álmot bocsátott rájuk”(1Sám 26,1-12)